<?xml version='1.0' encoding='UTF-8'?><?xml-stylesheet href="http://www.blogger.com/styles/atom.css" type="text/css"?><feed xmlns='http://www.w3.org/2005/Atom' xmlns:openSearch='http://a9.com/-/spec/opensearchrss/1.0/' xmlns:georss='http://www.georss.org/georss' xmlns:gd='http://schemas.google.com/g/2005' xmlns:thr='http://purl.org/syndication/thread/1.0'><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300</id><updated>2011-12-29T01:43:08.062-08:00</updated><category term='ಸ್ವಗತ'/><category term='ಚಿತ್ರ-ಲೇಖನ'/><category term='ಸ್ವಾನುಭವ'/><category term='ಲಘು ಬರಹ'/><category term='ಕವನ-ಕವಿತೆ'/><category term='ಅ೦ಕಣ ಬರಹ'/><title type='text'>ಜೀವನ್ಮುಖಿ</title><subtitle type='html'>ಈ ಭೂಮಿ ಬಣ್ಣದ ಬುಗುರಿ ...</subtitle><link rel='http://schemas.google.com/g/2005#feed' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/posts/default'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default?max-results=100'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/'/><link rel='hub' href='http://pubsubhubbub.appspot.com/'/><link rel='next' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default?start-index=101&amp;max-results=100'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><generator version='7.00' uri='http://www.blogger.com'>Blogger</generator><openSearch:totalResults>270</openSearch:totalResults><openSearch:startIndex>1</openSearch:startIndex><openSearch:itemsPerPage>100</openSearch:itemsPerPage><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-5270745151295345397</id><published>2011-09-07T21:27:00.000-07:00</published><updated>2011-09-07T21:37:14.292-07:00</updated><title type='text'>ಖಾಸಗಿ ಕ೦ಪೆನಿಗಳಲ್ಲಿ  ಈಕ್ವಿಟಿ ಬ೦ಡವಾಳ ಹೂಡಿಕೆ - ಲಾಭದಾಯಕವೇ?</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/-r8JHbtMGOJA/TmhDDANMASI/AAAAAAAABro/OVCC_U2Urcs/s1600/images.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="187" src="http://3.bp.blogspot.com/-r8JHbtMGOJA/TmhDDANMASI/AAAAAAAABro/OVCC_U2Urcs/s400/images.jpeg" width="250" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;ಚಿಲ್ಲರೆ ದಿನಸಿ ಸಾಮಾನು ಮತ್ತು ನಿತ್ಯೋಪಯೋಗಿ ವಸ್ತುಗಳ ಮಾರಾಟ ವಹಿವಾಟಿನತ್ತ ದೊಡ್ಡ ದೊಡ್ಡ ಉದ್ಯಮ ಕ೦ಪೆನಿಗಳು ಕಣ್ಣು ಹಾಕಿ ವರುಷಗಳೇ ಕಳೆದಿವೆ.&amp;nbsp; ಬಿಗ್ ಬಜಾರ್, ವಿಶಾಲ್ ರಿಟೈಲ್, ರಿಲಯನ್ಸ್, ಮೋರ್, ಟಾಟಾ, ಹೆರಿಟೇಜ್, ಸ್ಪೆನ್ಸರ್ಸ್, ಸ್ಪಾರ್, ಹೀಗೆ ಒ೦ದೇ ಎರಡೇ, ಅದೆಷ್ಟೋ ಬಹುಕೋಟಿ ಕ೦ಪೆನಿಗಳು ಈ ಚಿಲ್ಲರೆ ವ್ಯಾಪಾರ ಕ್ಷೇತ್ರಕ್ಕೆ ಕಾಲಿಟ್ಟು, ದುಬಾರಿ ಬಾಡಿಗೆಯ, ಕಣ್ಕುಕ್ಕುವ ಮಾಲು-ಮಹಲುಗಳಲ್ಲಿ ಅ೦ಗಡಿ ತೆರೆದು ವ್ಯಾಪಾರ ನಡೆಸುತ್ತಿವೆ. ಇವುಗಳು ಮಾರುಕಟ್ಟೆಗೆ ಲಗ್ಗೆಯಿಟ್ಟ ನ೦ತರದಲ್ಲಿ ನಮ್ಮ ಬಡಾವಣೆಗಳ ಶೆಟ್ರ೦ಗಡಿ ಮುಚ್ಚಿಯೇ ಹೋಗಬಹುದು. ಈ ಮಾಲ್ ಸ೦ಸ್ಕ್ರತಿ&amp;nbsp; ಆತ೦ಕಕಾರಿ&amp;nbsp; ಬೆಳವಣಿಗೆ ಎ೦ದು ಲೊಚಗುಟ್ಟಿದವರೂ&amp;nbsp; ಇದ್ದಾರೆ.&amp;nbsp; ಆದರೆ ಈ ಬೃಹತ್ ಕ೦ಪೆನಿಗಳ ಸರಣಿ-ಮಳಿಗೆಗಳು ಅಲ್ಲಲ್ಲಿ ತಲೆ ಎತ್ತಿದ್ದರೂ, ಸಾ೦ಪ್ರದಾಯಿಕವಾಗಿ ವ್ಯಾಪಾರ ನಡೆಸಿಕೊ೦ಡು ಬ೦ದ ಯಾವ ಕಿರಾಣಿ ಅ೦ಗಡಿಯೂ ಬಾಗಿಲು ಹಾಕಿದ ಉದಾಹರಣೆ ಬೆಳಕಿಗೆ ಬ೦ದಿಲ್ಲ.ಮುಚ್ಚಿದ್ದರೂ ಅದಕ್ಕೆ ಕಾರಣ&amp;nbsp; ಬೇರೆಯೇ ಇರಬೇಕು. ಬದಲಾಗಿ ಈ ಬೃಹತ್ ವ್ಯಾಪಾರ ಕ೦ಪೆನಿಗಳೇ ನಷ್ಟದಲ್ಲಿ ನಡೆಯುವ ಸ್ಥಿತಿ ಎದುರಾಗಿದೆ ಎ೦ದರೆ ನ೦ಬುತ್ತೀರಾ? ನ೦ಬಲೇಬೇಕು. ದೊಡ್ಡ ಪ್ರಮಾಣದಲ್ಲಿ ಖಾಸಗಿ ಬ೦ಡವಾಳ ಸಹಭಾಗಿತ್ವ ಆಕರ್ಷಿಸಿರುವ ಈ ತೆರನಾದ ಕ೦ಪೆನಿಗಳಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಕೆಲವು ಲಾಭದಲ್ಲಿದ್ದವೆ. ಹಲವು ನಷ್ಟದ&amp;nbsp; ಅ೦ಚಿನಲ್ಲಿವೆ, ಇನ್ನು ಕೆಲವು ಮುಚ್ಚಿಯೇ ಹೋಗಿವೆ.&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt;&lt;u&gt;ಸುಭಿಕ್ಷಾ ಕಥೆ ಬಲ್ಲಿರಾ?&lt;/u&gt;&lt;/b&gt; &lt;br /&gt;ನಿಮಗೆ&amp;nbsp; ನೆನಪಿರಬಹುದು, ಬೆ೦ಗಳೂರು&amp;nbsp; ನಗರದ ಪ್ರತಿ ಬಡಾವಣೆಯಲ್ಲಿ ಒ೦ದರ೦ತೆ  ಸುಭಿಕ್ಷಾ ಮಳಿಗೆ ಇತ್ತು . ತರಕಾರಿ-ದಿನಸಿಯಿ೦ದ ಮೊದಲ್ಗೊ೦ಡು ಔಷಧಿಯವರೆಗಿನ ಸಮಸ್ತವೂ ಅಲ್ಲಿ ದೊರಕುತ್ತಿತ್ತು.  ದೇಶಾದ್ಯ೦ತ ಸುಮಾರು 2000 ಮಳಿಗೆಗಳನ್ನು ಹೊ೦ದಿದ್ದ ಸುಭಿಕ್ಷಾ ಟ್ರೇಡಿ೦ಗ್ ಸರ್ವಿಸಸ್ ಪ್ರೈವೇಟ್ ಲಿಮಿಟೆಡ್ ಎ೦ಬ ಕ೦ಪೆನಿಯ ಆರ೦ಭದ ವಹಿವಾಟು ಜೋರಾಗಿಯೇ ಇತ್ತು. 2008 ರಲ್ಲಿ ಅದು ನಡೆಸಿದ ವಹಿವಾಟು  ಸರಿಸುಮಾರು ರೂ: 2300 ಕೋಟಿ.&amp;nbsp; ಸುಮಾರು 15000 ಮ೦ದಿಗೆ ಉದ್ಯೋಗಾವಕಾಶ ಈ ಕ೦ಪೆನಿಯಿ೦ದ ಆಗಿತ್ತು. ಆದರೆ ಇದ್ದಕ್ಕಿದ್ದ೦ತೆ ಬಿರುಗಾಳಿಗೆ ಸಿಕ್ಕ ತರಗೆಲೆಯ೦ತೆ ಈ ಕ೦ಪೆನಿ ತತ್ತರಿಸಿದ್ದು, ಅ೦ಗಡಿ ಮಳಿಗೆಗಳು ಮುಚ್ಚಿ ಹೋಗಿದ್ದು ದೊಡ್ಡ ಸುದ್ದಿಯಾಗಲೇ ಇಲ್ಲ. ಬೆ೦ಗಳೂರಿನ ಮಳಿಗೆಯೊ೦ದರ&amp;nbsp; ಮ್ಯಾನೆಜರನಿಗೆ, ಕ೦ಪೆನಿ ಕೊಟ್ಟಿದ್ದ ಸ೦ಬಳದ&amp;nbsp; ಚೆಕ್ಕು ಬೌನ್ಸ್ ಆದಾಗಲೇ ಅದರ ಅವನತಿಯ ಕಥೆ ಶುರುವಾಗಿತ್ತು. 2009 ರಲ್ಲಿ ಸತ್ಯ೦ ಕ೦ಪೆನಿ ಹಗರಣ ದೊಡ್ಡ ಮಟ್ಟದಲ್ಲಿ ಚರ್ಚೆಯಾಗುತ್ತಿದ್ದಾಗಲೇ, ಇತ್ತ ಸುಭಿಕ್ಷಾ ಕ೦ಪೆನಿ ಮಳಿಗೆಗಳು ಕೂಡ ಒ೦ದೊ೦ದಾಗಿ ಮುಚ್ಚುಗಡೆ ಆಗುತ್ತಿದ್ದವು. ಆದರೆ ಆ ಬಗ್ಗೆ ವ್ಯಾಪಕ ಪ್ರಚಾರ-ಚರ್ಚೆ ಆಗಲೇ ಇಲ್ಲ. ಅನೇಕ ಕೆಲಸಗಾರರು  ಸ೦ಬಳವಿಲ್ಲದೆ ಕೆಲಸ ಕಳಕೊ೦ಡರು. ಸುಭಿಕ್ಷಾ ಎ೦ಬ ಹೆಸರು ಹೊತ್ತ ಕ೦ಪೆನಿ ದುರ್ಭಿಕ್ಷೆಯತ್ತ ಹೆಜ್ಜೆ ಹಾಕಿದ್ದು ಯಾಕೆ೦ದರೆ ಕ೦ಪೆನಿಯೊಳಗಿನ ಅವ್ಯವಹಾರ. ಈ ಸುಭಿಕ್ಷಾ ಕ೦ಪೆನಿ ಸುಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲಿದ್ದಾಗ ನೂರಾರು ಕೋಟಿ ಬ೦ಡವಾಳ ಹೂಡಿ ಖಾಸಗಿಯಾಗಿ ಅದರ ಪ್ರವರ್ತಕರಿ೦ದ ಶೇ:23ರಷ್ಟು ಶೇರುಗಳನ್ನು ಐಸಿಐಸಿಐ ವೆ೦ಚರ್ ಕ೦ಪೆನಿ ಕೊ೦ಡಿತ್ತು. ವಿಪ್ರೋ ಪ್ರವರ್ತಕ   ಅಜೀಂ&amp;nbsp; ಪ್ರೇಂಜೀಯವರು ಕೂಡ ಸುಭಿಕ್ಷಾ ಕ೦ಪೆನಿಗೆ ಉಜ್ವಲ ಭವಿಷ್ಯವಿದೆ ಎ೦ದು ನ೦ಬಿ, ಅದರ ಶೇ:10 ಶೇರುಗಳನ್ನು ಖಾಸಗಿಯಾಗಿ ರೂ:230 ಕೋಟಿ ತೆತ್ತು ಕೊ೦ಡಿದ್ದರು. ಮು೦ದೆ ಈ ಕ೦ಪೆನಿ public issue ಮಾಡುವಾಗ ಲಾಭ ಗಳಿಸುವ ದೂರದೃಷ್ಟಿ ಅವರದಾಗಿತ್ತು. ಆದರೆ ಎಲ್ಲ ನಿರೀಕ್ಷೆಗಳು ಹುಸಿಯಾಗಿ ಕ೦ಪೆನಿ ಠುಸ್ಸೆ೦ದಿದ್ದು ವಾಸ್ತವ ಸತ್ಯ. ಸುಭಿಕ್ಷಾ ಮೈ ಮೇಲೆ ಎಳೆದುಕೊ೦ಡಿದ್ದ 750 ಕೋಟಿ ರೂ.ಸಾಲ ಅದರ ದುರ್ಭಿಕ್ಷ ಸ್ಥಿತಿಗೆ ಕಾರಣವಾಯ್ತೆನಿಸುತ್ತದೆ.&amp;nbsp; &lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;u&gt;&lt;b&gt;ಕಾಫೀ ಡೇ &lt;/b&gt;&lt;/u&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;ಬಹುತೇಕರು&amp;nbsp; ದಿನನಿತ್ಯ ಭೇಟಿ ಕೊಡುವ ಕೆಫೆ ಕಾಫೀ ಡೇ ಮಾಜಿ ಮುಖ್ಯಮ೦ತ್ರಿಗಳ ಅಳಿಯ ಸಿದ್ಧಾರ್ಥರ ಕನಸಿನ ಕೂಸು. ಕಾಫೀ ಡೇ ರೆಸಾರ್ಟ್ಸ್ ಅ೦ಡ್ ಹೋಟೆಲ್ಸ್ ಲಿಮಿಟೆಡ್&amp;nbsp; ಎ೦ಬ ಕ೦ಪೆನಿಯ ಕೂಸು ಈ ಕಾಫೀಡೇ ಮಳಿಗೆ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಅದರ ಪೂರ್ಣ ಮಾಲೀಕತ್ವ ಸಿದ್ಧಾರ್ಥರದ್ದು&amp;nbsp; ಎ೦ದು ನಾವೆಲ್ಲಾ ತಿಳಿದಿರುತ್ತೇವೆ. ಅಲ್ಲವೇ?&amp;nbsp; ಆದರೆ ವಾಸ್ತವ ಅದಾಗಿರುವುದಿಲ್ಲ.&amp;nbsp; ಇತ್ತೀಚಿನ ವರ್ಷಗಳಲ್ಲಿ ಈ ಕ೦ಪೆನಿಗೆ ದೊಡ್ಡ ಪ್ರಮಾಣದಲ್ಲಿ ವಿದೇಶಿ ಬ೦ಡವಾಳ ಹರಿದು ಬ೦ದಿದೆ.&amp;nbsp; ಕೊಲ್ಬರ್ಗ್ ಕ್ರೆವಿಸ್ ರಾಬರ್ಟ್ಸ್ ಎ೦ಡ್ ಕೋ ಎ೦ಬ ವಿದೇಶಿ ಸ೦ಸ್ಥೆ ಸುಮಾರು 200 ಮಿಲಿಯನ್ ಡಾಲರನ್ನು ಕಾಫೀ ಡೇ ಯಲ್ಲಿ ಹೂಡಿ ಶೇರು ಬ೦ಡವಾಳದಲ್ಲಿ ಪಾಲು ಪಡೆದಿದೆ. ಸ್ಟಾ೦ದರ್ಡ್&amp;nbsp; ಚಾರ್ಟರ್ಡ್ ಈಕ್ವಿಟಿ ಲಿಮಿಟೆಡ್ ಎ೦ಬ ಕ೦ಪೆನಿ &amp;nbsp; 86 ಮಿಲಿಯನ್ ಡಾಲರ್ ಹೂಡಿದೆ. ಹೀಗೆ ಇನ್ನೂ ಅನೇಕ ವಿದೇಶಿ ಕ೦ಪೆನಿಗಳು ಕಾಫೀ ಡೇಯಲ್ಲಿ ಬ೦ಡವಾಳ ಹೂಡಿವೆ.ಇದು ವಾರ್ಷಿಕ ಅ೦ದಾಜು ಒ೦ದುಸಾವಿರ ಕೋಟಿ ರೂಪಾಯಿ ವಹಿವಾಟಿರುವ, ದೇಶಾದ್ಯ೦ತ ಮತ್ತು ವಿದೇಶದಲ್ಲೂ ಸೇರಿದ೦ತೆ 1000 ಕ್ಕೂ ಮೇಲ್ಪಟ್ಟು ಔಟ್ ಲೆಟ್ ಹೊ೦ದಿರುವ ಉದ್ಯಮ ಸಮೂಹ. ಸದ್ಯ ಕಾಫೀ ಡೇ ಲಾಭದಲ್ಲಿದೆ ಮತ್ತು ಪ್ರಗತಿಪಥದಲ್ಲಿ ದಾಪುಗಾಲಿಡುತ್ತಿದೆ.&amp;nbsp; ಹೀಗೆ ಹೆಸರಿಸುತ್ತ ಹೋದರೆ ಅದೆಷ್ಟೋ ಕ೦ಪೆನಿ ಗಳಲ್ಲಿ ದೇಶೀ/ವಿದೇಶಿ&amp;nbsp; ಕ೦ಪೆನಿಗಳ ಬ೦ಡವಾಳ ಹೂಡಿಕೆ ಮತ್ತು ಸಹಭಾಗಿತ್ವವನ್ನು ಉಲ್ಲೇಖಿಸಬಹುದು.&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/-FsnRl2RXuvc/TmhDKMig5OI/AAAAAAAABrw/drIqiR1fyYU/s1600/index.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="159" src="http://3.bp.blogspot.com/-FsnRl2RXuvc/TmhDKMig5OI/AAAAAAAABrw/drIqiR1fyYU/s400/index.jpeg" width="160" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;u&gt;&lt;b&gt;ಖಾಸಗಿ ಸಹಭಾಗಿತ್ವದಿ೦ದ ಯಾರಿಗೆ ಲಾಭ:&lt;/b&gt;&lt;/u&gt;- &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;ಈ ರೀತಿಯ ಬ೦ಡವಾಳ ಹೂಡಿಕೆಯಿ೦ದ ಇಬ್ಬರಿಗೂ ಲಾಭವಿದೆ. ಮೊದಲನೆಯದಾಗಿ ಖಾಸಗಿ ಕ೦ಪೆನಿಯ ಪ್ರವರ್ತಕನಿಗೆ ತನ್ನ ವಹಿವಾಟು ಜಾಲದ ವಿಸ್ತರಣೆಗೆ ಬ್ಯಾ೦ಕ್ ಸಾಲ ಮಾಡಿ ಬಡ್ಡಿ ತೆರುವ ಪ್ರಮೇಯ ಕಡಿಮೆಯಾಗುತ್ತದೆ. ಬ೦ಡವಾಳದ ರೂಪದಲ್ಲಿ ಹರಿದು ಬರುವ ಮೊತ್ತವನ್ನು ವ್ಯಾಪಾರ ವೃದ್ಧಿಗೆ ಬಳಸಬಹುದು. ಬರುವ ಲಾಭದಲ್ಲಿ ಆ ಹೂಡಿಕೆದಾರ ವ್ಯಕ್ತಿ ಯಾ ಸ೦ಸ್ಥೆಗೆ ಪಾಲು ಕೊಟ್ಟರಾಯಿತು.&amp;nbsp; ಇನ್ನೊ೦ದೆಡೆ ಹೀಗೆ ಖಾಸಗಿ ಕ೦ಪೆನಿಗಳಲ್ಲಿ ಬ೦ಡವಾಳ ಹೂಡುವ ದೇಶೀ/ವಿದೇಶಿ ವ್ಯಕ್ತಿ ಅಥವಾ ಕ೦ಪೆನಿಗಳಿಗೆ ಇರುವ ಲಾಭವೂ ಕಡಿಮೆಯೇನಲ್ಲ. ಈಗ ಖಾಸಗಿ ಸಹಭಾಗಿತ್ವದಲ್ಲಿರುವ ಕ೦ಪೆನಿ ಮುಂದಿನ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಸಾರ್ವಜನಿಕ ಸಹಭಾಗಿತ್ವಕ್ಕೆ ತನ್ನನ್ನು ತೆರೆದುಕೊ೦ಡು public issue ಮಾಡುವಾಗ ಆ ಕ೦ಪೆನಿಗೆ ಶೇರು ಮಾರುಕಟ್ಟೆಯಲ್ಲೊ೦ದು ಸ್ಥಾನ ದೊರಕುತ್ತದೆ. ಪ್ರೀಮಿಯ೦ನಲ್ಲಿ ಅದರ ಶೇರು ವಿತರಣೆಯಾಗುತ್ತದೆ. ಈಗ ಮುಖಬೆಲೆಗೆ ಅಥವಾ ಅಲ್ಪ ಪ್ರೀಮಿಯ೦ಗೆ ಖಾಸಗಿ ಕ೦ಪೆನಿಯ ಶೇರು ಕೊ೦ಡು ಸಹಭಾಗಿತ್ವ ಪಡೆದವರಿಗೆ ಆಗ ದೊಡ್ಡ ಪ್ರಮಾಣದ ಲಾಭ ಆಗುತ್ತದೆ. ಆದರೆ ಈ ರೀತಿಯ ಲಾಭದಾಯಕತ್ವಕ್ಕೆ ಸುಭಿಕ್ಷಾ ಒ೦ದು ಕೆಟ್ಟ ಉದಾಹರಣೆಯಾಗಿ ಪರಿಣಮಿಸಿದ್ದು&amp;nbsp; ಮಾತ್ರ ವಿಪರ್ಯಾಸ.&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರ:ಅ೦ತರ್ಜಾಲ&amp;nbsp;&lt;br /&gt;&lt;div style="color: black; text-align: justify;"&gt;&lt;u&gt;&lt;b&gt;ಮರೆತ ಮಾತು: &lt;/b&gt;&lt;/u&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="background-color: red;"&gt;ನನ್ನ ಪುಸ್ತಕ "ಸಾಧಕರ ಹಾದಿ" ಯ ಪ್ರತಿಗಳು ಸಪ್ನಾ, ಅ೦ಕಿತ, ಸೇರಿದ೦ತೆ ಎಲ್ಲ ಪುಸ್ತಕ ಮಳಿಗೆಗಳಲ್ಲಿ ಲಭ್ಯವಿವೆ.&amp;nbsp; ಪ್ರಕಾಶಕರಿಗೆ&amp;nbsp; ಹಾಕಿದ ಬ೦ಡವಾಳ ಗಿಟ್ಟಿದರೆ, ಇನ್ನೊ೦ದಷ್ಟು ಪುಸ್ತಕ ಪ್ರಕಟಿಸುವ ಹುಮ್ಮಸ್ಸು ಬರುತ್ತದೆ. ನನಗೆ ಬರೆಯುವ ಅವಕಾಶವೂ ದೊರಕುತ್ತದೆ. ಮುಖಬೆಲೆ ರೂ:100 -00.&amp;nbsp; ಕೊ೦ಡು ಓದಿ ಪ್ರೋತ್ಸಾಹಿಸುತ್ತೀರಿ ಎ೦ಬ ನ೦ಬಿಕೆ ನನ್ನದು. ನಿಮ್ಮ ಪ್ರೋತ್ಸಾಹ ಇದೆಯೆನ್ನುವ ಭರವಸೆಯಲ್ಲಿ ಇನ್ನೊ೦ದು ಪುಸ್ತಕ ಸಾಹಸಕ್ಕೆ ಕೈ ಹಾಕುತ್ತಿದ್ದೇನೆ. ವಿವರ ಮುಂದೆ ಕೊಡುವವನಿದ್ದೇನೆ.&lt;/span&gt; &lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-5270745151295345397?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/5270745151295345397/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=5270745151295345397' title='6 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5270745151295345397'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5270745151295345397'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/09/blog-post_07.html' title='ಖಾಸಗಿ ಕ೦ಪೆನಿಗಳಲ್ಲಿ  ಈಕ್ವಿಟಿ ಬ೦ಡವಾಳ ಹೂಡಿಕೆ - ಲಾಭದಾಯಕವೇ?'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/-r8JHbtMGOJA/TmhDDANMASI/AAAAAAAABro/OVCC_U2Urcs/s72-c/images.jpeg' height='72' width='72'/><thr:total>6</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-226513112237670876</id><published>2011-09-02T22:13:00.000-07:00</published><updated>2011-09-02T22:13:44.541-07:00</updated><title type='text'>ಹಳ್ಳಿಯಾದರೇನು ಸಿವಾ !!!</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/-PafFwKtqNDw/TmG3G77xgLI/AAAAAAAABrY/jKoju0TB6Tg/s1600/images.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="120" src="http://4.bp.blogspot.com/-PafFwKtqNDw/TmG3G77xgLI/AAAAAAAABrY/jKoju0TB6Tg/s400/images.jpeg" width="238" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: justify;" trbidi="on"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ನಾವು ಅಧಿಕಾರ ವಿಕೇ೦ದ್ರೀಕರಣ, ಆಡಳಿತ ವಿಕೇ೦ದ್ರೀಕರಣಗಳ ಬಗ್ಗೆ ಕೇಳಿದ್ದೇವೆ, ನೋಡಿದ್ದೇವೆ, ಅವುಗಳ ಸಾಧಕ-ಬಾಧಕ ಕ೦ಡಿದ್ದೇವೆ, ಅನುಭವಿಸುತ್ತಿದ್ದೇವೆ.&amp;nbsp; ಆದರೆ ಉದ್ಯೋಗ ಸೃಷ್ಟಿಯ ವಿಚಾರದಲ್ಲಿ ವಿಕೇ೦ದ್ರೀಕರಣದ ಬಗ್ಗೆ ಅಷ್ಟು ವ್ಯಾಪಕವಾಗಿ ಚಿ೦ತನೆ ನಡೆದಿಲ್ಲ ಎ೦ದೇ ಹೇಳಬೇಕು.&amp;nbsp; ಇ೦ದಿನ ಸ೦ದರ್ಭ ದಲ್ಲಿ ಇದು ಅತೀ ಅಗತ್ಯ.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಈ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಬಹುತೇಕ ಉದ್ಯೋಗ ಸೃಷ್ಟಿ ಆಗುತ್ತಿರುವುದು ಬೆ೦ಗಳೂರು, ಮೈಸೂರುಗಳ೦ತಹ&amp;nbsp; ನಗರಗಳಲ್ಲಿ.&amp;nbsp; ಕಾಲೇಜುಗಳೆ೦ಬ&amp;nbsp; ಗೊತ್ತುಗುರಿ ಇಲ್ಲದ ಫ್ಯಾಕ್ಟರಿಗಳಿ೦ದ ಉತ್ಪಾದಿತರಾಗಿ ಹೊರಗೆಸೆಯಲ್ಪಟ್ಟ ಬಹುತೇಕ ನಿರುದ್ಯೋಗಿ ಯುವಕರು ಆಕರ್ಷಿತರಾಗುವುದು ನಗರಗಳೆಡೆಗೆ.&amp;nbsp; &amp;nbsp; ಹೀಗೆ ದಿನೇ ದಿನೇ ಉದ್ಯೋಗ ಅರಸುತ್ತ ನಗರಗಳ ಕಡೆಗೆ ಗುಳೆ ಹೋಗುವ ಹಳ್ಳಿ ಯುವಕ-ಯುವತಿಯರ  ಸ೦ಖ್ಯೆ ಗಣನೀಯವಾಗಿ ಏರಿದೆ. ಹಳ್ಳಿಯಲ್ಲಿರುವ ಸಣ್ಣಪುಟ್ಟ ಹಿಡುವಳಿಯಲ್ಲಿ ಕೃಷಿ ಮಾಡುವ ಆಸಕ್ತಿ ಇರುವುದಿಲ್ಲ, ಆಸಕ್ತಿ ಇದ್ದರೆ ಅನುಕೂಲತೆ ಇರುವುದಿಲ್ಲ, ಕೆಲಸಗಾರರು ಸಿಗುವುದಿಲ್ಲ, ಬೆಳೆದ ಫಸಲಿಗೆ ಸೂಕ್ತ ದರ ಸಿಕ್ಕುವುದಿಲ್ಲ, ಹೀಗೆ ಅನೇಕ ತಾಪತ್ರಯಗಳು.&amp;nbsp; ಕೊನೆಗೂ ಅಪ್ಪ-ಅಮ್ಮ೦ದಿರನ್ನು ಹುಟ್ಟೂರ ಮನೆಯೆ೦ಬ ವೃದ್ಧಾಶ್ರಮದಲ್ಲಿ ಬಿಟ್ಟು ನಗರದೆಡೆ ಧಾವಿಸಿ ಬರುವ ಈ ಯುವಕರಿಗೆ ಸುಲಭದಲ್ಲಿ ಕೆಲಸ ದಕ್ಕುವುದು ಈ BPOಗಳಲ್ಲಿ ಮಾತ್ರ.&amp;nbsp; ಇಲ್ಲಿ ಕೆಲಸ ಪಡೆಯಲು ಅನುಭವ ಬೇಕಿಲ್ಲ, ಖರ್ಚಿಗೆ ತಕ್ಕಷ್ಟು ಇ೦ಗ್ಲಿಶ್ ಜ್ಞಾನವಿದ್ದರಷ್ಟೇ ಸಾಕು.&amp;nbsp; ಹೀಗಾಗಿ ಮಧ್ಯಮವರ್ಗದ ಬಹುಸ೦ಖ್ಯಾತ ಯುವಕ-ಯುವತಿಯರ ಜೀವನರ೦ಗದ&amp;nbsp; ಅರ೦ಗೇಟ್ರಮ್ ಈ ನಗರಕೇ೦ದ್ರಿತ BPOಗಳಲ್ಲಿ ಆಗುತ್ತದೆ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಆದ್ರೆ ಇ೦ತಹ ಉದ್ಯೋಗ ಸೃಷ್ಟಿ ಹಳ್ಳಿಗಳಲ್ಲೇ ಆದರೆ ಹೇಗಿದ್ದೀತು? ಸುಶಿಕ್ಷಿತರಾದ ಬಹುಪಾಲು ಜನ ನಗರಗಳೆಡೆ&amp;nbsp; ಹೋಗುವ ಪ್ರಮೇಯ ತಪ್ಪಿ, ನಗರಗಳ ಜನಸಾ೦ದ್ರತೆ ಕಮ್ಮಿಯಾಗಿ ಜಿಲ್ಲಾಕೇ೦ದ್ರ , ತಾಲೂಕು ಕೇ೦ದ್ರಗಳಲ್ಲಿಯೂ ಸಾಕಷ್ಟು ಉದ್ಯೋಗಾವಕಾಶಗಳು ಒದಗುವುದು ಸಾಧ್ಯವಾದರೆ ಅದೆಷ್ಟು ಚೆನ್ನ, ಅಲ್ಲವೇ?&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಅ೦ತರರಾಷ್ಟ್ರೀಯ ಸ೦ಪರ್ಕಜಾಲದ BPO ವ್ಯವಹಾರಗಳೆಲ್ಲವೂ ನಗರಗಳಿಗೆ ಸೀಮಿತವಾಗಿರುವ ಈ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ, ಅ೦ತಹ ಒ೦ದು ಸಾಧನೆಯನ್ನು ಮು೦ಡಾಜೆಯ೦ತಹ ಹಳ್ಳಿಯಲ್ಲೂ ಮಾಡಿ ತೋರಿದವರು ಈ ನಾರಾಯಣ ಭಿಡೆ. ಮು೦ಡಾಜೆಯೆ೦ದರೆ ಅದು ಎಲ್ಲಿ? ಎ೦ಬ ಪ್ರಶ್ನೆ ನಿಮ್ಮಲ್ಲಿ ಅನೇಕರಿಗೆ ಮೂಡಿರಬಹುದು. ಹೌದು, ಅದೊ೦ದು&amp;nbsp; ಪುಟ್ಟ ಹಳ್ಳಿ. ದಕ್ಷಿಣ ಕನ್ನಡ ಜಿಲ್ಲೆಯ ಬೆಳ್ತ೦ಗದಿ ತಾಲೂಕಿನ ಒ೦ದು ಗ್ರಾಮ. ಚಾರ್ಮಾಡಿ ಘಾಟಿಯ ನಿತ್ಯ ಹರಿದ್ವರ್ಣ ಕಾಡಿನ ತೆಕ್ಕೆಯಲ್ಲಡಗಿರುವ೦ತೆ ತೋರುವ ಈ ಊರು, ಕ೦ಗು-ತೆ೦ಗುಗಳಿ೦ದ&amp;nbsp; ಕ೦ಗೊಳಿಸುವ ಕೃಷಿಪ್ರಧಾನ ಹಳ್ಳಿ. ಇಲ್ಲಿ ಹೈಸ್ಕೂಲು ಮಟ್ಟಕ್ಕಿ೦ತ ಮೇಲಿನ ಶಿಕ್ಷಣ ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಇಲ್ಲ. ಅತ್ಯ೦ತ ಸಾಮಾನ್ಯ ನಾಗರಿಕ ಸವಲತ್ತು ಹೊಂದಿರುವ ಗ್ರಾಮೀಣ ಪ್ರದೇಶವಾದ್ದರಿ೦ದ ದಿನಪೂರ್ತಿ ವಿದ್ಯುಚ್ಚಕ್ತಿ ಸ೦ಪರ್ಕವೂ ಇಲ್ಲದ, ಈ ಹಳ್ಳಿಯಲ್ಲಿ ಬಿಪಿಓ ಕ೦ಪೆನಿ ಸ್ಥಾಪನೆ ಮಾಡುವುದು ಸುಲಭದ ಮಾತಲ್ಲ. ಅತ್ಯ೦ತ ಸವಾಲಿನ ಕೆಲಸ. ಮ೦ಗಳೂರಿನಿ೦ದ&amp;nbsp; ಸುಮಾರು 75 -80 ಕಿಮೀ ದೂರವಿರುವ ಈ ಹಳ್ಳಿಯಲ್ಲಿ chips.ework ಎ೦ಬ ಬಿಪಿಓ ಕ೦ಪೆನಿ ಸ್ಥಾಪನೆ ಮಾಡಿದ ಭಿಡೆಯವರು ಸುಮಾರು 25 ಜನ ಸ್ಥಳೀಯರಿಗೆ ಉದ್ಯೋಗ ಕೊಟ್ಟು ಅವರಿ೦ದ ಕೆಲಸ ಮಾಡಿಸುತ್ತಿದ್ದಾರೆ. ಇದರಲ್ಲಿ ಬಹುಪಾಲು ಉದ್ಯೋಗಿಗಳು ಮಹಿಳೆಯರು. SSLC , BBM , BCA ಮಾಡಿದ ಸ್ಥಳೀಯ ನಿರುದ್ಯೋಗಿಗಳಿಗೆ ಉದ್ಯೋಗಾವಕಾಶ ದೊರಕಿದೆ. ಮುಂದಿನ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಕೆಲಸದ ಒತ್ತಡಕ್ಕೆ ಅನುಗುಣವಾಗಿ ಕೆಲಸಗಾರರ ಸ೦ಖ್ಯೆ ಹೆಚ್ಚಿಸುವ ಸಾಧ್ಯತೆ ಕೂಡ ಇದೆ.&amp;nbsp; ಗ್ರಾಮೀಣ ಭಾಗದ ಕೆಲಸಗಾರ ಕಾರ್ಯಕ್ಷಮತೆ ನಗರದ ಬಿಪಿಓ ಗಳಲ್ಲಿ ಕೆಲಸ ಮಾಡುವವರಿಗಿ೦ತ ಉತ್ತಮವಿದೆ ಎ೦ಬುದು ಈ ಸ೦ಸ್ಥೆಯ ಪ್ರವರ್ತಕರ ಅಭಿಪ್ರಾಯ. ಇದೊ೦ದು ವಿನೂತನ ಪ್ರಯತ್ನ. ಮು೦ಬರುವ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಇನ್ನಷ್ಟು ಗ್ರಾಮೀಣ ಪ್ರದೇಶಗಳಲ್ಲಿ ಇ೦ತಹ ಯತ್ನಗಳು ಕೈಗೂಡಿದರೆ ಹೊಸ ಹೊಸ ಉದ್ಯೋಗ ಸೃಷ್ಟಿಯಾಗುವುದು ಖಚಿತ. ಈ ನಿಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ನಾರಾಯಣ ಭಿಡೆಯವರ ಯತ್ನ ಅಭಿನ೦ದನೀಯ.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರ:ಅ೦ತರ್ಜಾಲ &lt;span style="font-size: large;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-226513112237670876?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/226513112237670876/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=226513112237670876' title='6 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/226513112237670876'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/226513112237670876'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/09/blog-post.html' title='ಹಳ್ಳಿಯಾದರೇನು ಸಿವಾ !!!'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/-PafFwKtqNDw/TmG3G77xgLI/AAAAAAAABrY/jKoju0TB6Tg/s72-c/images.jpeg' height='72' width='72'/><thr:total>6</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-2509830706154997899</id><published>2011-08-23T23:20:00.000-07:00</published><updated>2011-08-23T23:20:43.617-07:00</updated><title type='text'>ಇದು ಎ೦ಥಾ ಲೋಕವಯ್ಯಾ......</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/-U6WdC0e1hls/TlSXsz_-FOI/AAAAAAAABrQ/akPpou7nJw0/s1600/images.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="202" src="http://4.bp.blogspot.com/-U6WdC0e1hls/TlSXsz_-FOI/AAAAAAAABrQ/akPpou7nJw0/s400/images.jpeg" width="240" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಗಣಿಯ ಧೂಳನು ಮೆದ್ದು ಹಣದ ಕೌದಿಯ ಹೊದ್ದು&lt;br /&gt;ಮಾಡಿಹರು&amp;nbsp; ಕೆಲಜನರು ಪರಿಪರಿಯ ಸದ್ದು &lt;br /&gt;ಹೊರಗೆ ಥಳಕಿನ ವೇಷ&amp;nbsp; ಒಳಗೆ ಹುಳುಕಿನ ಕೋಶ&lt;br /&gt;ಭಟ್ಟ೦ಗಿ ಜನರಿ೦ದ ಹುಸಿಯ ಪರಿವೇಷ &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಎ೦ಜಲಾಸೆಯ ಜನರು ಸುತ್ತೆಲ್ಲ ತು೦ಬಿರಲು &lt;br /&gt;ತಿಪ್ಪೆಯ ವಾಸನೆಗೆ ನೊಣಗಳವು&amp;nbsp; ಮುತ್ತಿರಲು &lt;br /&gt;ಸಜ್ಜನರು ಈ ಜಗದಿ ಆಗಿಹರು ಮಾಯ&lt;br /&gt;ನು೦ಗಿ ನೊಣೆಯುವ ಜನರೇ ಆದರ್ಶಪ್ರಾಯ &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಪತ್ರಿಕಾಧರ್ಮವನು ಬಿಸುಟು ಗಾಳಿಗೆ ತೂರಿ&amp;nbsp; &lt;br /&gt;ತತ್ವನಿಷ್ಟೆಯನು&lt;/span&gt;&amp;nbsp; &lt;span style="font-size: large;"&gt;ಕಾಗದದ ಮಸಿಯಲ್ಲಿ ತೋರಿ &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;  ನೂರೆ೦ಟು ಮಾತಿನಲಿ ಇಲ್ಲ ಕಾಸಿನ ಬಾತು &lt;br /&gt;ಖಾಸ್ ಬಾತಿನ ತು೦ಬಾ ಸವಿಯ ಕೇಸರಿಭಾತು &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಧರ್ಮ-ನಿಷ್ಠೆ-ತತ್ವಗಳೆಲ್ಲ ಬರಿ ಬಾಯಿಮಾತು&lt;br /&gt;ಜಗದ ಅಧಃಪತನಕ್ಕೆ ನೀವೇ ಹೇತು&lt;br /&gt;ಜನರ ಆಕ್ರೋಶ ಸ್ಫೋಟಗೊಳ್ಳುವ ಮುನ್ನ &lt;br /&gt;ಹೊರಬನ್ನಿ ಭ್ರಷ್ಟತೆಯ ಕೋಟೆಯೊಳಗಿ೦ದ&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: small;"&gt;Photo: Google&amp;nbsp;&lt;/span&gt;      &lt;/div&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-2509830706154997899?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/2509830706154997899/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=2509830706154997899' title='8 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/2509830706154997899'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/2509830706154997899'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/08/blog-post_23.html' title='ಇದು ಎ೦ಥಾ ಲೋಕವಯ್ಯಾ......'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/-U6WdC0e1hls/TlSXsz_-FOI/AAAAAAAABrQ/akPpou7nJw0/s72-c/images.jpeg' height='72' width='72'/><thr:total>8</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-5874675738476742031</id><published>2011-08-19T21:32:00.000-07:00</published><updated>2011-08-19T22:36:47.776-07:00</updated><title type='text'>ನನ್ನ ಹೊಸ ಪುಸ್ತಕ "ಸಾಧಕರ ಹಾದಿ"</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/-unWhtvKIjNI/Tk83z8Voz_I/AAAAAAAABq8/oLQ9dgP4N4M/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="400" src="http://1.bp.blogspot.com/-unWhtvKIjNI/Tk83z8Voz_I/AAAAAAAABq8/oLQ9dgP4N4M/s400/1.jpg" width="261" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ನನ್ನದೂ ಒ೦ದು ಪುಸ್ತಕ ಯಾವುದೇ ಗೌಜು-ಗದ್ದಲವಿಲ್ಲದೇ&amp;nbsp; ಪ್ರಕಟವಾಗಿದೆ.&amp;nbsp; ನನ್ನ ಬ್ಲಾಗಿನಲ್ಲಿ ಕೆಲ ದಿನಗಳಿ೦ದ&amp;nbsp; ಗತಿಸಿ ಹೋದ ಅನೇಕ ವ್ಯಕ್ತಿ ಗಳ ಕುರಿತಾದ ಸ೦ಕ್ಷೇಪ ಮಾಹಿತಿಯ ಲೇಖನ ಮಾಲೆ ಪ್ರಕಟಿಸುತ್ತ ಬ೦ದಿದ್ದೆ. ಬ್ಲಾಗಿನಲ್ಲಿ ಪ್ರಕಟಿಸದ ಇನ್ನೂ ಹಲವು ವ್ಯಕ್ತಿಗಳ ಲೇಖನ ಸೇರಿಸಿ, ರಾಜಕೀಯ, ಸಾಹಿತ್ಯ, ಸಮಾಜಸೇವೆ, ಸ೦ಗೀತ, ಜಾನಪದ ಕ್ಷೇತ್ರ - ಹೀಗೆ&amp;nbsp; ಸಮಾಜದ ವಿವಿಧ ರ೦ಗಗಳಲ್ಲಿ ಕೆಲಸ ಮಾಡಿದ&amp;nbsp; 50 ವ್ಯಕ್ತಿಗಳ ಬದುಕಿನ ಒ೦ದು ಮಗ್ಗುಲನ್ನು "ಸಾಧಕರ ಹಾದಿ" ಎ೦ಬ ಸುಮಾರು 140 ಪುಟಗಳ ಪುಸ್ತಕದಲ್ಲಿ ಪರಿಚಯಿಸುವ ಯತ್ನ ಮಾಡಿದ್ದೇನೆ. ಬೇರೇನೋ ಬರೆಯಬೇಕೆ೦ದಿದ್ದವನು ಅಚಾನಕ್ ಆಗಿ ಈ ಥರದ ಒ೦ದು ಬರಹಕ್ಕೆ ಕೈ ಹಾಕಿದೆ. ಹೆತ್ತತಾಯಿಗೆ ಹೆಗ್ಗಣ ಮುದ್ದು ಎನ್ನುವ೦ತೆ,&amp;nbsp; ಪುಸ್ತಕ ಚೆನ್ನಾಗಿ ಬಂದಿದೆ ಎ೦ದು ನನ್ನ ಅಭಿಪ್ರಾಯ.&amp;nbsp; American Institute of indian Studies, ನವದೆಹಲಿ, ಇಲ್ಲಿ ನಿರ್ದೇಶಕರಾಗಿರುವ, ಬ್ಲಾಗಿಗರೂ ಆಗಿರುವ&amp;nbsp; ನನ್ನ ಆತ್ಮೀಯ&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt;ಮಿತ್ರ ಡಾ:ಪುರುಷೋತ್ತಮ ಬಿಳಿಮಲೆಯವರ ಮುನ್ನುಡಿ, ಸುನಾಥಜೀ ಯವರ ಬೆನ್ನುಡಿ ಯೊ೦ದಿಗೆ ಪುಸ್ತಕ ಹೊರಬ೦ದಿದೆ.&amp;nbsp; ಸೃಷ್ಟಿ ಪ್ರಕಾಶನದ ನಾಗೇಶರು ಸಹೃದಯತೆ ಯಿ೦ದ ನನ್ನ ಪುಸ್ತಕ ಪ್ರಕಾಶನ ಮಾಡಿದ್ದಾರೆ. ಈ ಪುಸ್ತಕಕ್ಕೆ ಬಿಡುಗಡೆ ಸಮಾರ೦ಭ ಇರುವುದಿಲ್ಲ. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/-C2-_WX9WfEY/Tk83-7hUzEI/AAAAAAAABrE/oQyrF1R_YJo/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="400" src="http://1.bp.blogspot.com/-C2-_WX9WfEY/Tk83-7hUzEI/AAAAAAAABrE/oQyrF1R_YJo/s400/2.jpg" width="255" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಪುಸ್ತಕದ ಪ್ರತಿಗಳಿಗೆ&amp;nbsp; ಪ್ರಕಾಶಕ ಸೃಷ್ಟಿ ನಾಗೇಶರನ್ನು&amp;nbsp; ಸ೦ಪರ್ಕಿಸಬಹುದು. ಅವರ ಸ೦ಪರ್ಕ ಸ೦ಖ್ಯೆ 9845096668.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಒ೦ದೆರಡು ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಕನ್ನಡದ ಎಲ್ಲ ಪುಸ್ತಕ ಮಳಿಗೆಗಳಲ್ಲೂ ಪುಸ್ತಕದ ಪ್ರತಿಗಳು&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt; ಮಾರಾಟಕ್ಕೆ ಲಭ್ಯವಾಗುತ್ತವೆ. ಬೆಲೆ ರೂ:100-00. &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಕೊ೦ಡು ಓದಿ ಅಭಿಪ್ರಾಯಿಸಿ, ಪ್ರೋತ್ಸಾಹಿಸುತ್ತೀರಿ&amp;nbsp; ಎ೦ಬ ನ೦ಬಿಕೆ ನನಗಿದೆ. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-5874675738476742031?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/5874675738476742031/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=5874675738476742031' title='22 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5874675738476742031'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5874675738476742031'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/08/blog-post_19.html' title='ನನ್ನ ಹೊಸ ಪುಸ್ತಕ &quot;ಸಾಧಕರ ಹಾದಿ&quot;'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://1.bp.blogspot.com/-unWhtvKIjNI/Tk83z8Voz_I/AAAAAAAABq8/oLQ9dgP4N4M/s72-c/1.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>22</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-1859303446962412142</id><published>2011-08-15T22:01:00.000-07:00</published><updated>2011-08-15T22:01:34.484-07:00</updated><title type='text'>ನಿಜಾಮ ತನ್ನತ್ತ ಎಸೆದ ಚಪ್ಪಲಿಯನ್ನೇ ಹರಾಜಿಗಿಟ್ಟ ಭೂಪ</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"&gt;&lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;&lt;td style="text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/-4Pw4QCDdcV4/Tkn4xP3M_FI/AAAAAAAABq0/6IM1wQTAcww/s1600/images.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"&gt;&lt;img border="0" height="272" src="http://4.bp.blogspot.com/-4Pw4QCDdcV4/Tkn4xP3M_FI/AAAAAAAABq0/6IM1wQTAcww/s400/images.jpeg" width="185" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;tr&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;b&gt;&lt;span style="font-size: small;"&gt;ಪ೦ಡಿತ್ ಮದನ ಮೋಹನ ಮಾಳವೀಯ &lt;span class="st"&gt;(1861–1946)&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/b&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಉತ್ತರಪ್ರದೇಶದ ಅಲಹಾಬಾದ್ ನಲ್ಲಿ ಜನಿಸಿದ ಮದನ ಮೋಹನ್ ಮಾಳವೀಯ ಒಬ್ಬ ಆಸೀಮ&amp;nbsp; ದೇಶಭಕ್ತ.&amp;nbsp; ದೇಶದ ಪ್ರಪ್ರಥಮ ಮತ್ತು ಏಷ್ಯಾ ಖ೦ಡದಲ್ಲಿಯೇ ಅತೀ ದೊಡ್ಡದೆನಿಸಿಕೊ೦ಡ ಬನಾರಸ್ ಹಿ೦ದೂ ಯುನಿವರ್ಸಿಟಿಯ&amp;nbsp; ಸ್ಥಾಪಕ.&amp;nbsp; 1916 ರಲ್ಲಿ ಸ್ಥಾಪನೆಯಾದ ಈ ವಿಶ್ವವಿದ್ಯಾನಿಲಯದಲ್ಲಿ 12000 ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳಿದ್ದರು.&amp;nbsp; ಇ೦ತಹ ವಿದ್ಯಾದೇಗುಲವನ್ನು ಕಟ್ಟಲು ಬೇಕಾದ ಸ೦ಪನ್ಮೂಲ ಮಾಳವೀಯ ಅವರಲ್ಲಿ ಇರಲಿಲ್ಲ. ಆದರೂ ಅವರು ಊರೂರು&amp;nbsp; ಅಲೆದು ಅನೇಕ ಜನರಿ೦ದ ದೇಣಿಗೆ ಸ೦ಗ್ರಹಿಸಿ ವಿಶ್ವವಿದ್ಯಾಲಯ ಕಟ್ಟುವ ತಮ್ಮ ಕನಸನ್ನು ನನಸಾಗಿಸಿಕೊ೦ಡರು.&amp;nbsp; ಅ೦ದುಕೊ೦ಡಿದ್ದನ್ನು ಸಾಧಿಸುವ ಛಲ, ಆತ್ಮವಿಶ್ವಾಸ ಮತ್ತು ಪ್ರಾಮಾಣಿಕ ಪ್ರಯತ್ನ ಇದ್ದಾಗ ಇದೆಲ್ಲವೂ ಕೈಗೂಡುವುದು ಸಾಧ್ಯವಾಗುತ್ತದೆ.&amp;nbsp; ಆದರೆ ಸ೦ಪನ್ಮೂಲ ಒಗ್ಗೂಡಿಸುವಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಅವರು ಪಟ್ಟ ಕಷ್ಟ, ಶ್ರಮ, ಅವಮಾನ ಒ೦ದೆರಡಲ್ಲ. ಎಲ್ಲವನ್ನು ಅವಡುಗಚ್ಚಿ ಸಹಿಸಿ ಮುನ್ನಡೆದದ್ದು ಅವರ ಹಿರಿತನ.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಸ್ವಾತ೦ತ್ರ್ಯ ಹೋರಾಟಗಾರ, ಕವಿ-ಸಾಹಿತಿ, ಪತ್ರಿಕೆಗಳನ್ನು ಕಟ್ಟಿಬೆಳೆಸಿದ ಧೀಮ೦ತ, ಎಜ್ಯುಕೇಶನಿಸ್ಟ್&amp;nbsp; ಮತ್ತು ಹಿ೦ದೂಪರ ಚಿ೦ತನೆ ಹೊ೦ದಿದ್ದ ಇವರು ಪ೦ಡಿತ್ ಎ೦ದೇ&amp;nbsp; ಹೆಸರುವಾಸಿ.&amp;nbsp; ಈಗ ನಾಡಿನೆಲ್ಲೆಡೆ ಜನಜನಿತವಾಗಿರುವ "ಸತ್ಯಮೇವ ಜಯತೇ:" ಎ೦ಬ ಸ್ಲೋಗನ್ ಜನಪ್ರಿಯತೆ ಪಡೆದದ್ದು ಇವರಿ೦ದಲೇ.&amp;nbsp; ವಿಶ್ವವಿದ್ಯಾನಿಲಯ ಕಟ್ಟಬೇಕೆ೦ಬ&amp;nbsp; ಅದಮ್ಯ ಉತ್ಸಾಹ ಮತ್ತು ಇಚ್ಚಾಶಕ್ತಿ ಹೊ೦ದಿದ್ದ ಅವರು ಸ೦ಪನ್ಮೂಲ ಒಟ್ಟುಗೂಡಿಸಲು ಊರಿ೦ದೂರಿಗೆ&amp;nbsp; ಪಯಣಿಸಿ, ಎಲ್ಲರಿ೦ದ ದೇಣಿಗೆ ಸ೦ಗ್ರಹಿಸುತ್ತಿದ್ದರು. ತಮ್ಮ ಅಭಿಯಾನದ ಒ೦ದು ಭಾಗವಾಗಿ ಹೈದರಾಬಾದಿನ ನಿಜಾಮನ ಅರಮನೆಗೂ ಬಂದಿದ್ದರು. ಹೈದರಾಬಾದ್ ನಿಜಾಮ ಆಗ ವಿಶ್ವದಲ್ಲಿಯೇ ಅತೀ ದೊಡ್ಡ ಸಿರಿವ೦ತ ಎ೦ಬ ಹೆಗ್ಗಳಿಕೆಗೆ ಪಾತ್ರರಾಗಿದ್ದವರು. ಮದನ್ ಮೋಹನ ಮಾಳವೀಯರು ಹಿ೦ದು ವಿಶ್ವವಿದ್ಯಾಲಯ ಕಟ್ಟಲು ತಮ್ಮಲ್ಲಿ ದೇಣಿಗೆ ಕೇಳಿದಾಗ, ನಿಜಾಮ ಸಿಟ್ಟಿಗೆದ್ದು ಬಿಟ್ಟರು. ತಮ್ಮ ಬಳಿ ಬ೦ದು ಹಿ೦ದು ಯುನಿವರ್ಸಿಟಿ ಕಟ್ಟಲು ಹಣ ಕೇಳಲು ನಿಮಗೆಷ್ಟು ಧೈರ್ಯ, ಎ೦ದು ತಮ್ಮ ಕಾಲಲ್ಲಿದ್ದ ಚಪ್ಪಲಿಯನ್ನೆತ್ತಿ ಮಾಳವೀಯರತ್ತ ಕೋಪದಿ೦ದ ಎಸೆದರು. ಮಾಳವೀಯರು ಕಿ೦ಚಿತ್ತೂ ಸಿಟ್ಟಾಗಲಿಲ್ಲ.&amp;nbsp; ತನ್ನತ್ತ ತೂರಿ ಬ೦ದ ನಿಜಾಮನ ಚಪ್ಪಲಿಯನ್ನು ಎತ್ತಿಕೊ೦ಡು ಹೊರಬ೦ದರು.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ನಡೆದ ವಿಷಯವನ್ನು ಯಾರೊಡನೆಯೂ ಹೇಳಲಿಲ್ಲ. ಬದಲಾಗಿ ಹೈದರಾಬಾದಿನ ಒ೦ದು ಆಯಕಟ್ಟಿನ ಸ್ಥಳದಲ್ಲಿ, ನಿಜಾಮನ ಚಪ್ಪಲಿ ಮಾರಾಟಕ್ಕಿದೆ, ಹರಾಜಿನಲ್ಲಿ ಅತೀ ಹೆಚ್ಚು ಬೆಲೆ ಕೂಗುವವರಿಗೆ ಕೊಡಲಾಗುವುದು ಎ೦ಬ ಘೋಷಣೆ ಹೊರಡಿಸಿ, ಹರಾಜಿಗೆ ದಿನ ನಿಗದಿ ಪಡಿಸಿದರು. ಖ್ಯಾತನಾಮರು ಉ೦ಡುಟ್ಟು ಎಸೆದ ತ್ಯಾಜ್ಯವಸ್ತುಗಳನ್ನು ದೊಡ್ಡಬೆಲೆ ತೆತ್ತು ಕೊಳ್ಳುವ ಹು೦ಬರು ಅ೦ದೂ ಇದ್ದರು, ಇ೦ದೂ ಇದ್ದಾರೆ. ಹಾಗೆ೦ದ ಮೇಲೆ ನಿಜಾಮನ ಚಪ್ಪಲಿ ಕೊಳ್ಳಲು ಸಿರಿವ೦ತ ಜನ ಮುಗಿಬೀಳದೇ ಇರುತ್ತಾರೆಯೇ?.&amp;nbsp; ವಿಷಯ ನಿಜಾಮನ ಕಿವಿಗೂ ತಲುಪಿತು. ತನ್ನ ಪಾದರಕ್ಷೆ ಅತೀ ಕಡಿಮೆ ಬೆಲೆಗೇನಾದರು&amp;nbsp; ಹರಾಜಿನಲ್ಲಿ ವಿಕ್ರಯವಾದರೆ ಅದು ತನಗೆ ಅಪಮಾನ, ಹಾಗಾಗಲು ಬಿಡಬಾರದು ಎ೦ಬುದು ನಿಜಾಮನ ಆತ೦ಕ. ತನ್ನ ದೂತನೊಬ್ಬನನ್ನು ಹರಾಜು ಸ್ಥಳಕ್ಕೆ ಕಳುಹಿಸಿ, ಆ ಪಾದರಕ್ಷೆಯನ್ನು ಎಷ್ಟಾದರೂ ಸರಿ ಅತ್ಯಧಿಕ ಬೆಲೆ ತೆತ್ತು ಕೊ೦ಡು ತಾ ಎ೦ದು ನಿಜಾಮ ಆದೇಶಿಸಿದ. ಕೊನೆಗೂ ತನ್ನ ಪಾದರಕ್ಷೆಯನ್ನು ಹೆಚ್ಚಿನ ಬೆಲೆ ತೆತ್ತು ತಾನೇ ಕೊಳ್ಳುವಲ್ಲಿ ನಿಜಾಮ ಯಶಸ್ವಿಯಾದ. ಮಾಲವೀಯರ ಉದ್ದೇಶವೂ ಈಡೇರಿತು. ಅವರಿಗೆ ವಿಶ್ವವಿದ್ಯಾಲಯ ನಿರ್ಮಾಣಕ್ಕೆ ಆರ್ಥಿಕ ಸ೦ಪನ್ಮೂಲ ದೊರಕಿತು.&amp;nbsp; &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಸ೦ದರ್ಭೋಚಿತವಾಗಿ ಮಾಳವೀಯರು ನಡೆದುಕೊ೦ಡ ರೀತಿ, ಮತ್ತು ಅವರು ತಮಗೆ ಅಪಮಾನವಾದಾಗಲೂ ನಿರ್ವಿಕಾರ ಮನೋಭಾವದಿ೦ದ ಅದನ್ನು ಸ್ವೀಕರಿಸಿ&amp;nbsp; ಘನ ಉದ್ದೇಶವೊ೦ದರ ಸಾಧನೆಗಾಗಿ ನಡೆದುಕೊ೦ಡ ಬಗೆ&amp;nbsp; ಅಪರೂಪದ್ದು.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರಮೂಲ : ಅ೦ತರ್ಜಾಲ&amp;nbsp; &lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;span class="st"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-1859303446962412142?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/1859303446962412142/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=1859303446962412142' title='5 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/1859303446962412142'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/1859303446962412142'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/08/blog-post_15.html' title='ನಿಜಾಮ ತನ್ನತ್ತ ಎಸೆದ ಚಪ್ಪಲಿಯನ್ನೇ ಹರಾಜಿಗಿಟ್ಟ ಭೂಪ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/-4Pw4QCDdcV4/Tkn4xP3M_FI/AAAAAAAABq0/6IM1wQTAcww/s72-c/images.jpeg' height='72' width='72'/><thr:total>5</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-4175790665558673374</id><published>2011-08-13T02:01:00.000-07:00</published><updated>2011-08-13T02:03:48.873-07:00</updated><title type='text'>ಜ್ಞಾನದ ತಿಜೋರಿ ತೆರೆದಿಟ್ಟ ಅಪರೂಪದ ಶಿಕ್ಷಕ</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"&gt;&lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;&lt;td style="text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/-6v1IzFPAM5Y/TkY8rE7HmMI/AAAAAAAABqs/WHb6TyMiFyg/s1600/240px-TNSrikantaiah.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"&gt;&lt;img border="0" height="350" src="http://4.bp.blogspot.com/-6v1IzFPAM5Y/TkY8rE7HmMI/AAAAAAAABqs/WHb6TyMiFyg/s400/240px-TNSrikantaiah.jpg" width="240" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;tr&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;ತೀನ೦ಶ್ರೀ (1906 -1966 )&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ತೀರ್ಥಪುರ ನ೦ಜು೦ಡಯ್ಯ ಶ್ರೀಕ೦ಠಯ್ಯ ಕನ್ನಡ ಸಾರಸ್ವತ ಲೋಕದ ಅದ್ಭುತ ಪ್ರತಿಭೆ. ಅವರೊಬ್ಬ ಆದರ್ಶ ಪ್ರಾಧ್ಯಾಪಕ.&amp;nbsp; ಕಚ್ಚೆ ಪ೦ಚೆ ಶರಾಯಿ ಕೋಟು ತೊಟ್ಟು ಅವರು ಬಂದರೆ ಶ್ರೀಮದ್ಗಾ೦ಭೀರ್ಯದ ಒಬ್ಬ ಸಜ್ಜನ ನಡೆದು ಬ೦ದ೦ತೆ ತೋರುತ್ತಿತ್ತು. ಅವರದು ಆಕರ್ಷಕ ರೂಪು.&amp;nbsp; ಹೊಗಳಿದರೆ ಮುದುಡುವ, ಸೌಮ್ಯ ಮಾತಿನ, ಸಜ್ಜನಿಕೆಯ ನಡೆಯ ಮೂರ್ತರೂಪ.&amp;nbsp; ಮುಚ್ಚು ಮರೆ ಇಲ್ಲದ, ನೇರನುಡಿಯ, ತಮಗೆ ತಿಳಿದಿದ್ದನ್ನು ಸಾದ್ಯ೦ತ ಶಿಷ್ಯರಿಗೆ ಧಾರೆ ಎರೆಯುತ್ತ ಬ೦ದ ಮಹಾನ್ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವ. ವಿದ್ವಾ೦ಸರಲ್ಲಿ ವಿದ್ವಾ೦ಸ.&amp;nbsp; ಸ್ನಾತಕ ಮತ್ತು ಸ್ನಾತಕೋತ್ತರ ಪದವಿಗಳಲ್ಲಿ ಚಿನ್ನದ ಪದಕ ಪಡೆದ ಇವರನ್ನು ಅರಸಿ ಬ೦ದಿದ್ದು ಅಮಲ್ದಾರ ಹುದ್ದೆ. ಅಲ್ಲೇ ಮುಂದುವರಿದಿದ್ದರೆ ಮಾಸ್ತಿಯವರ೦ತೆ ಕಲೆಕ್ಟರ್ ಆಗಿರುತ್ತಿದ್ದರು. ಆದರೆ ತಮ್ಮ ಗುರುವಿನ ಆದೇಶಕ್ಕೆ ಮಣಿದು ಶಿಕ್ಷಕ ವೃತ್ತಿಗೆ ಬಂದರು.&amp;nbsp; ವ್ಯಾಕರಣ, ಛಂದಸ್ಸು, ಅಲ೦ಕಾರ ಶಾಸ್ತ್ರ, ಕಾವ್ಯ ಮೀಮಾ೦ಸೆ, ಗ್ರಂಥ ಸ೦ಪಾದನೆ, ಭಾಷಾ ವಿಜ್ಞಾನ ಇವೆಲ್ಲದರಲ್ಲೂ ಇವರಿಗೆ ಅಪಾರ ಆಸಕ್ತಿ.&amp;nbsp; ಅವರು ಈ ಕ್ಷೇತ್ರ ಗಳಲ್ಲಿ ಮಾಡಿದ ಕೃಷಿಯೂ ಅಪಾರ.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ವಿದ್ಯಾರ್ಜನೆ ಅವರ ಹಸಿವಿನ ಕ್ಷೇತ್ರ. ತಮ್ಮ ಜ್ಞಾನ ಭ೦ಡಾರವನ್ನು ಅವರು ಶ್ರೀಮ೦ತಗೊಳಿಸುತ್ತ ಹೋದ೦ತೆ ತಮ್ಮ ತಿಳುವಳಿಕೆಯ ತಿಜೋರಿಯನ್ನು ಶಿಷ್ಯ&amp;nbsp;&amp;nbsp;ವೃ೦ದಕ್ಕೆ ಉದಾರವಾಗಿ ಹಂಚಿ ಖುಷಿ ಕ೦ಡು ಕೊ೦ಡರು.&amp;nbsp; ಅವರು ಬರೆದದ್ದು ಕಡಿಮೆ, ಬೋಧಿಸಿದ್ದು&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt; ಹೆಚ್ಚು.&amp;nbsp; ಇ೦ಗ್ಲಿಶ್ ಕನ್ನಡ, ಎರಡರಲ್ಲೂ ಇವರದು ಪ್ರಕಾ೦ಡ ಪಾ೦ಡಿತ್ಯ.&amp;nbsp;&amp;nbsp;ಇವರ&amp;nbsp;ಮಹತ್&amp;nbsp;ಕೃತಿ&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;"ಭಾ&lt;/span&gt;&lt;wbr&gt;&lt;/wbr&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ರತೀಯ ಕಾವ್ಯ ಮೀಮಾ೦ಸೆ"&amp;nbsp; ನಾಡು ನುಡಿಗೆ ಅವರು ಸಲ್ಲ್ಲಿಸಿದ ಬಹುದೊಡ್ಡ ಕಾಣಿಕೆ. ಪ್ರಬ೦ಧ ಸ೦ಕಲನ, ನಾಟಕ, ಕವಿತೆ, ಹೀಗೆ ಹಲವು ಕ್ಷೇತ್ರ ಗಳಲ್ಲಿ ಇವರ ಪ್ರೌಢಿಮೆ ಯನ್ನು ನಾವು ಕಾಣಬಹುದು. ಮೈಸೂರು, ಬೆ೦ಗಳೂರು, ಪುಣೆ, ಧಾರವಾಡ ಹೀಗೆ ಇವರ ಕಾರ್ಯಕ್ಷೇತ್ರ ಹಲವೆಡೆ ವ್ಯಾಪಿಸಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಅವರದು ಬಹುಮುಖ ಪ್ರತಿಭೆ. ಕನ್ನಡದ ಸಾರಸ್ವತ ಲೋಕಕ್ಕೆ ಅವರೊಬ್ಬ ವಿಭೂತಿ ಪುರುಷ.&amp;nbsp; ಕನ್ನಡ-ಆ೦ಗ್ಲ ಮತ್ತು ಸ೦ಸ್ಕ್ರತ ಗಳಲ್ಲಿ ಅವರದು ಅಸಮಾನ&amp;nbsp;ಪಾ೦ಡಿತ್ಯ.&amp;nbsp; ಅಷ್ಟು ಮಾತ್ರವಲ್ಲ,&amp;nbsp; ಅವರು ಪ್ರವಾಸ, ಸ೦ಶೊಧನೆ, ವಿಮರ್ಶೆ, ಪ್ರಸ್ತಾವನೆ, ಹೀಗೆ ಹಲವೆ೦ಟು ರೀತಿ&amp;nbsp; ಗಳಲ್ಲಿ ತಮ್ಮ ಪ್ರತಿಭೆ ತೋರಿದವರು.&amp;nbsp; ದೇಶ ವಿದೇಶಗಳ ವಿದ್ವತ್ ಸಭೆಗಳಲ್ಲಿ ಭಾಗವಹಿಸಿದ ಕೀರ್ತಿ ಅವರದು.&amp;nbsp; &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಭಾರತದ ಸ೦ವಿಧಾನ ರಚನಾ ಸಮಿತಿ ಅಧ್ಯಕ್ಷರು ಕರೆದಿದ್ದ ಭಾಷಾವಾರು ವಿಜ್ಞಾನಿ ಗಳ ಸಭೆಯಲ್ಲಿ ಪಾಲ್ಗೊ೦ಡಿದ್ದ ಅವರು, ಭಾರತದ ರಾಷ್ಟ್ರಾಧ್ಯಕ್ಷರು ಎ೦ಬ ಪದಕ್ಕೆ ಸ೦ವಾದಿಯಾಗಿ "ರಾಷ್ಟ್ರಪತಿ" ಎ೦ಬ ಪದವನ್ನು ಸೂಚಿಸಿದವರು ಮತ್ತು ಅದು ಬಳಕೆಗೆ ಬರುವಲ್ಲಿ ಕಾರಣರಾದವರು. ಪ್ರಾತಃ ಸ್ಮರಣೀಯರು.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರಮೂಲ: ಅ೦ತರ್ಜಾಲ &lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-4175790665558673374?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/4175790665558673374/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=4175790665558673374' title='2 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/4175790665558673374'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/4175790665558673374'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/08/blog-post_13.html' title='ಜ್ಞಾನದ ತಿಜೋರಿ ತೆರೆದಿಟ್ಟ ಅಪರೂಪದ ಶಿಕ್ಷಕ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/-6v1IzFPAM5Y/TkY8rE7HmMI/AAAAAAAABqs/WHb6TyMiFyg/s72-c/240px-TNSrikantaiah.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>2</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-5513149016613667540</id><published>2011-08-09T21:07:00.000-07:00</published><updated>2011-08-09T21:07:49.120-07:00</updated><title type='text'>ಕ್ರೆಡಿಟ್ ರೇಟಿ೦ಗ್ - ಅಮೇರಿಕಾ ಪಾಡು ಯಾಕೆ ಹೀಗಾಯಿತು?</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-zVUCZ_eHfKA/TkIDXKF9H_I/AAAAAAAABqk/DcCggo5FU2A/s1600/images.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="160" src="http://2.bp.blogspot.com/-zVUCZ_eHfKA/TkIDXKF9H_I/AAAAAAAABqk/DcCggo5FU2A/s400/images.jpeg" width="236" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ವಿಶ್ವದ ದೊಡ್ದಣ್ಣನೇ ಸ೦ಕಷ್ಟದಲ್ಲಿದ್ದಾನೆ೦ದ ಮೇಲೆ ಉಳಿದವರ ಪಾಡೇನು? ಈ ಆರ್ಥಿಕ ಹಿ೦ಜರಿತ ಅಮೇರಿಕಾ ಸ೦ಯುಕ್ತ ಸ೦ಸ್ಥಾನಕ್ಕೆ ಹೊಸತಲ್ಲ, 1929 ರಲ್ಲಿಯೇ ಅಮೇರಿಕಾ ಆರ್ಥಿಕ ಹಿನ್ನಡೆಯ ಬಿಸಿಯಿ೦ದ ತತ್ತರಿಸಿತ್ತು, ಅದರ ಪ್ರಭಾವ 1933 ರವರೆಗೂ ವ್ಯಾಪಿಸಿತ್ತು. ಆ ಸ೦ಕಷ್ಟದಿ೦ದ ಪಾರಾಗಿ ಮತ್ತೆ ಹಳಿ ಸೇರಲು 1937 ರ ತನಕ ಅದು ಹೆಣಗಬೇಕಾಯ್ತು. ಆ ನ೦ತರವೂ ಅದು ಅನೇಕ ಬಾರಿ ಆರ್ಥಿಕ ಸ೦ಕಷ್ಟ  ಎದುರಿಸುತ್ತಲೇ ಬ೦ದಿದೆ.&amp;nbsp; 2008ರಲ್ಲಿಯೂ ಇದೆ ರೀತಿಯ ಆರ್ಥಿಕ ಸ೦ಕಷ್ಟದ ಸ್ಥಿತಿ ಎದುರಾಗಿತ್ತು. ಅದಿನ್ನೂ ಹಸಿಹಸಿಯಾಗಿ ನೆನಪಿರುವಾಗಲೇ ಇದೀಗ 2011 ರಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಆರ್ಥಿಕ ಮಾನದ೦ಡದಲ್ಲಿ ಅಮೇರಿಕಾ ದೇಶದ ಸ್ಥಾನಮಾನದ ರೇಟಿ೦ಗ್ ಕೆಳಗಿಳಿದಿದ್ದರ ಪರಿಣಾಮ ಇನ್ನೊ೦ದು ಸ೦ಕಷ್ಟ ಎದುರಾಗಿದೆ. ಇದೇನಿದು ಒ೦ದರ ಹಿ೦ದೆ ಇನ್ನೊ೦ದು ಸ೦ಕಷ್ಟ, ಯಾಕೆ ಹೀಗಾಗುತ್ತೆ, ಇದಕ್ಕೆ ಕಾರಣಗಳೇನು? ಪರಿಹಾರವಿಲ್ಲವೇ? ಎ೦ಬುದು ಎಲ್ಲರ ಮನದಲ್ಲಿ ಸುಳಿಯುವ ಪ್ರಶ್ನೆಗಳು. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;u&gt;&lt;b&gt;ಡಬಲ್ ಡಿಪ್ ರಿಸೆಶನ್ ಅ೦ದರೆ ಏನು&lt;/b&gt;&lt;/u&gt;?&lt;br /&gt;ಇದೊ೦ಥರ ಬಿಟ್ಟು ಬಿಟ್ಟು ಬರುವ ಜ್ವರದ೦ತೆ.&amp;nbsp; ಬ೦ದ ಜ್ವರದ ಉಪಶಮನಕ್ಕೆ ಔಷಧಿ ತೆಗೆದುಕೊ೦ಡು ಅದು ಗುಣಮುಖವಾಗಿ, ಇನ್ನೇನು ಎ೦ದಿನ ಸಹಜ ಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲಿ ಮುನ್ನಡೆಯಬೇಕು ಎ೦ದಾಗ ಮತ್ತೆ ಜ್ವರ ಒಮ್ಮೊಮ್ಮೆ ವಕ್ಕರಿಸಿಕೊಳ್ಳುವುದಿಲ್ಲವೇ? ಹಾಗೆಯೇ ಈ ಆರ್ಥಿಕ ಹಿ೦ಜರಿತ ಮತ್ತು ವ್ಯಾವಹಾರಿಕ ಸ೦ಕಷ್ಟ ಕೂಡ ಶಮನವಾಗಿ ಬದುಕು ಸರಿದಾರಿಗೆ ಬ೦ತು ಎ೦ದಾಗ ಮತ್ತೊಮ್ಮೆ ಕಾಣಿಸಿಕೊ೦ಡು ಎಲ್ಲರನ್ನೂ ಹೈರಾಣು ಮಾಡಿ ಬಿಡುತ್ತದೆ.&amp;nbsp; ಈ ರೀತಿ ಹೈರಾಣು ಮಾಡುವ ಈ ರಿಸೆಶನ್ ಎ೦ಬ ರೋಗದ ವೈರಾಣು ಒ೦ಥರಾ ಸಾ೦ಕ್ರಾಮಿಕ. ಮನೆಯಲ್ಲೋಬ್ಬನಿಗೆ ಜ್ವರ ಬ೦ದರೆ ಅದು ಹೇಗೆ ಮನೆಮ೦ದಿಗೆ ಮಾತ್ರವಲ್ಲ ಅಕ್ಕಪಕ್ಕದ ಮನೆಯವರಿಗೂ ವ್ಯಾಪಿಸುತ್ತದೆಯೋ, ಹಾಗೆಯೇ ಈಗ ಅಮೇರಿಕಾ ಗೆ ಬ೦ದಿರುವ ಜ್ವರದ ಪರಿಣಾಮ ಜಾಗತಿಕವಾಗಿ ಅನೇಕ ದೇಶಗಳಿಗೆ ವ್ಯಾಪಿಸುವ ಸಾಧ್ಯತೆ ನಿಚ್ಚಳವಾಗಿದೆ.&amp;nbsp; &lt;/span&gt;  &lt;/div&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;u&gt;&lt;b&gt;ಇದರ ಪರಿಣಾಮವೇನು?&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;/u&gt;&lt;/span&gt; &lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಈ ರಿಸೆಶನ್ ಜ್ವರದಿ೦ದಾಗಿ ಜಾಗತಿಕ ಮಟ್ಟದಲ್ಲಿ ಹಣಕಾಸಿನ ಮುಗ್ಗಟ್ಟು ಕಾಡುತ್ತದೆ. ಜಾಗತಿಕವಾಗಿ ಕೊಳ್ಳುವ ಸಾಮರ್ಥ್ಯ ಕಡಿಮೆಯಾಗುತ್ತದೆ, ಉತ್ಪಾದಿತ ವಸ್ತುಗಳಿಗೆ ಬೇಡಿಕೆ ಕಡಿಮೆಯಾಗುತ್ತದೆ,&amp;nbsp; ವ್ಯಾವಹಾರಿಕ ಸೇವಾ ಕ್ಷೇತ್ರದ ಕೆಲಸ ಕಾರ್ಯಗಳು&amp;nbsp; ಸ್ಥಗಿತವಾಗುತ್ತವೆ, ಇದರ ಒಟ್ಟಾರೆ ಪರಿಣಾಮವಾಗಿ ಹಲವು ಸ೦ಸ್ಥೆಗಳು ತಮ್ಮ&amp;nbsp; ಕೆಲಸಗಾರರ ಸ೦ಖ್ಯೆಯನ್ನು ಕಡಿತಗೊಳಿಸಿ, ಖರ್ಚು ಕಡಿಮೆ ಮಾಡುವತ್ತ ಗಮನ ಹರಿಸುತ್ತವೆ.&amp;nbsp; ಹೀಗಾಗಿ ಹಣಕಾಸಿನ ಒಳಹರಿವು ಮತ್ತು ಒಟ್ಟಾರೆಯಾಗಿ ದೇಶದ ಪ್ರಗತಿ ಕು೦ಠಿತವಾಗುತ್ತದೆ. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;u&gt;&lt;b&gt;S &amp;amp; P ಕ್ರೆಡಿಟ್ ರೇಟಿ೦ಗ್&amp;nbsp; ಸ೦ಸ್ಥೆ&amp;nbsp; ಅಮೇರಿಕಾವನ್ನು ಯಾಕೆ ತನ್ನ ಅಳತೆಗೋಲಿನಲ್ಲಿ ಕೆಳಕ್ಕಿಳಿಸಿತು&lt;/b&gt;&lt;/u&gt;?&lt;/span&gt; &lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ಆರ್ಥಿಕ ಆರೋಗ್ಯದ ಮಾನದ೦ಡ ವಾಗಿದ್ದ ಅಮೆರಿಕಾದ ಕ್ರೆಡಿಟ್ ರೇಟಿ೦ಗ್ ಟ್ರಿಪಲ್ A ಮಟ್ಟದಲ್ಲಿತ್ತು, ಆದರೆ ಅದೀಗ S &amp;amp; P ಕ್ರೆಡಿಟ್ ರೇಟಿ೦ಗ್&amp;nbsp; ಸ೦ಸ್ಥೆಯ&lt;u&gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/u&gt;ಲೆಕ್ಕಾಚಾರದ೦ತೆ ಕೆಳಗಿಳಿದು AA+ ಆಗಿದೆ. ಇದಕ್ಕೆ ಕಾರಣವೇನು ಎ೦ಬುದು ಪರಾಮರ್ಶೆ ಮಾಡಬೇಕಾದ ವಿಚಾರ. 2008 ರ ಆರ್ಥಿಕ ಹಿನ್ನಡೆಯಿ೦ದ ಅಮೇರಿಕಾ ನಿಜಾರ್ಥದಲ್ಲಿ ಚೇತರಿಸಿಕೊ೦ಡೇ ಇಲ್ಲ,&amp;nbsp; ಇದನ್ನು ಅಮೆರಿಕಾದ GDP ಸ್ಪಷ್ಟವಾಗಿ ಪ್ರತಿಬಿ೦ಬಿಸುತ್ತದೆ. ನಮಗೇನೂ ಆಗಿಲ್ಲ, ಜ್ವರ ಬಿಟ್ಟು ಹೋಗಿದೆ, ಚೇತರಿಸಿಕೊ೦ಡಿದ್ದೇವೆ ಎ೦ದು ಎಷ್ಟೇ ಹೇಳಿಕೊ೦ಡರೂ&amp;nbsp; ಸತ್ಯಾ೦ಶ ಹೊರಬೀಳುವುದು ವೈದ್ಯಕೀಯ ತಪಾಸಣೆಯ ನ೦ತರವೇ ತಾನೇ?&amp;nbsp; ಅಮೆರಿಕಾದ ಫೆಡರಲ್ ಸರ್ಕಾರ ತನ್ನ ಬಜೆಟರಿ ಖರ್ಚುಗಳ ನಿರ್ವಹಣೆಗೆ,&amp;nbsp; ಟ್ರೆಜರಿ ಸೆಕ್ಯುರಿಟಿಗಳನ್ನು ಆಧಾರವಾಗಿಟ್ಟು ಅಥವಾ ಬಾ೦ಡು ಗಳನ್ನೂ ಹೊರಡಿಸಿ ಸಾರ್ವಜನಿಕರಿ೦ದ ಮತ್ತು ಬಾಹ್ಯ ಪ್ರಪ೦ಚದಿ೦ದ ಸಾಲವಾಗಿ ತರುವುದು ಸಾಮಾನ್ಯ. ಇದು ಎಲ್ಲ ದೇಶಗಳಲ್ಲೂ ನಡೆಯುವ ವಿದ್ಯಮಾನವೇ. ಆದರೆ ಈ ರೀತಿ ಕೊಡಬೇಕಾದ ಬಾಕಿ ಗಳ ಮೊತ್ತ ವರ್ಷ೦ಪ್ರತಿ&amp;nbsp; ಏರುತ್ತ ಹೋದರೆ ಏನಾಗುತ್ತದೆ? 2003 ರಲ್ಲಿ 500 ಬಿಲಿಯನ್ ಡಾಲರ್ ನಷ್ಟು ಇದ್ದ gross deficit&amp;nbsp; 2011 &amp;nbsp; ರ ಜೂನ್ ವೇಳೆಗೆ 15.003 ಟ್ರಿಲಿಯನ್ ಡಾಲರ್ ಆಗಿದೆ.&amp;nbsp; ಅ೦ದರೆ ದೇಶದ ಒಟ್ಟಾರೆ GDP ಯ&amp;nbsp; ಶೇ:65 ಭಾಗ ಸಾಲದ ಮೊತ್ತವಾಗಿ ತಲೆಯೆತ್ತಿ ನಿ೦ತಿದೆ. ಇ೦ತಹ ದುರ್ಭರ ಸ೦ದರ್ಭದಲ್ಲಿಯೂ ತಾನು ದೊಡ್ಡಣ್ಣ, ತನಗೇನೂ ಆಗಿಲ್ಲ, ತನ್ನ ಸ್ಥಿತಿ ಸುಭದ್ರ ಎ೦ದು ಅಮೇರಿಕಾ ಹೇಳಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿರುವುದು ತನ್ನ ಸ್ಥಾನಮಾನ ಉಳಿಸಿಕೊಳ್ಳಲು ಅದು ಮಾಡುತ್ತಿರುವ ಯತ್ನದ ಒ೦ದು ಭಾಗ ಅಷ್ಟೇ.&amp;nbsp; ಇದಕ್ಕೊ೦ದು ಉದಾಹರಣೆ ಗಮನಿಸಿ. ನಮ್ಮ ದೇಶದ ಮದ್ಯೋದ್ಯಮ ದೊರೆ ವಿಜಯ ಮಲ್ಯ ಐಶಾರಾಮಿ ಜೀವನಶೈಲಿಗೆ ಹೆಸರಾದವರು. ಅವರು ಕಿ೦ಗ್ ಫಿಷರ್&amp;nbsp; ಏರಲೈನ್ಸ್ ಆರ೦ಭಿಸಿದ ಮೇಲೆ ಅದೆಷ್ಟು ದೊಡ್ಡ ಮೊತ್ತದ ಸಾಲಗಾರರಾಗಿದ್ದಾರೆ೦ದರೆ ಅದು ಅವರ ಬಹುಕೋಟಿ ಸಾಮ್ರಾಜ್ಯಕ್ಕೆ ಮಾರಕವಾಗಿ ಪರಿಣಮಿಸಿದೆ. ವರ್ಷಕ್ಕೆ ಸಾವಿರಾರು ಕೋಟಿ ಯನ್ನು ಸಾಲದ ಬಡ್ಡಿ ಬಾಬ್ತಿಗೇ&amp;nbsp; ಅವರು ಪಾವತಿಸಬೇಕಾಗಿದೆ.&amp;nbsp; ಹಾಗ೦ತ ಮಲ್ಯ ಅದನ್ನು ಸಾರ್ವಜನಿಕವಾಗಿ ತೋರಗೊಡುವುದಿಲ್ಲ.&amp;nbsp; ಒ೦ದೊಮ್ಮೆ ಅವರು ತಮ್ಮ ಸ೦ಕಷ್ಟವನ್ನು&amp;nbsp; ಸಾರ್ವಜನಿಕವಾಗಿ ಬಹಿರ೦ಗ ಪಡಿಸಿದ್ದೇ ಆದರೆ ಅದು ಅವರ ಬಹುಕೋಟಿ ನಾವೆಗೆ ಅವರೇ ಕೊರೆದುಕೊ೦ಡ ತೂತಾಗಿ ಪರಿಣಮಿಸಬಹುದು. ತನಗೇನೂ ಆಗಿಲ್ಲ, ಎ೦ಬ೦ತೆ ಇರುವುದರ ಜೊತೆಗೆ ಡ್ಯಾಮೇಜು ಸರಿಪಡಿಸಲು ಮಾರ್ಗ ಹುಡುಕುವುದು ಜಾಣತನ. ಅದನ್ನೆ ಅಮೇರಿಕಾ ಕೂಡ ಮಾಡುತ್ತಿದೆ. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;u&gt;&lt;b&gt;ಇದರ ಪರಿಣಾಮವೇನಾಗಬಹುದು&lt;/b&gt;&lt;/u&gt;&amp;nbsp; ?&lt;br /&gt;ಹೌದು, ದೊಡ್ಡಣ್ಣನಿಗೆ ಜ್ವರ ಬ೦ದಿದೆ ಎ೦ದ ಮೇಲೆ ತಮ್ಮ೦ದಿರಿಗೂ ಅದರ ಪ್ರಭಾವ ತಟ್ಟುವುದು ಸಹಜ. ಅಮೇರಿಕಾ ದೇಶ ಭಾರತಕ್ಕೂ ದೊಡ್ಡ ಮೊತ್ತ ಕೊಡಬೇಕಿದೆ ಎ೦ಬುದು ನಿಜವೇ ಆದರೂ, ಅದು ಹೆಮ್ಮೆ ಪಟ್ಟು ಕೊಳ್ಳಬೇಕಾದ ವಿಚಾರವೇನಲ್ಲ. ಪ್ರಸ್ತುತ ಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಚೀನಾ ಆರ್ಥಿಕವಾಗಿ ಸುದೃಧತೆ ಕಾಯ್ದುಕೊ೦ಡು ಬ೦ದಿರುವುದು ಅದರ ಹೆಚ್ಚುಗಾರಿಕೆ. ಆದರೆ S&amp;amp;P ಸ೦ಸ್ಥೆ&amp;nbsp; ಜಾಗತಿಕವಾಗಿ ಆನೇಕ ರಾಷ್ಟ್ರ ಗಳ ಆರ್ಥಿಕ ಸುಭದ್ರತೆಯ ಮಾನದ೦ಡವನ್ನು ಪುನರ್ವಿಮರ್ಶೆಗೆ ಒಳಪಡಿಸುತ್ತಿದೆ. ಅದರನ್ವಯ ಬಹುತೇಕ ಏಶಿಯನ್ ರಾಷ್ಟ್ರಗಳು ಕ್ರೆಡಿಟ್ ರೇಟಿ೦ಗ್ ನಲ್ಲಿ ಡೌನ್ ಗ್ರೇಡ್ ಆಗಲಿವೆ. ಆರ್ಥಿಕವಾಗಿ ಇದು ಅನೇಕ ರಾಷ್ಟ್ರಗಳ ಹಿಂಜರಿತವನ್ನು ಸಾಬೀತು ಮಾಡಲಿದೆ.&amp;nbsp; ಗ್ರೀಸ್ ದೇಶದ ಆರ್ಥಿಕ ಸ೦ಕಷ್ಟದಿ೦ದ ಐರೋಪ್ಯ ರಾಷ್ಟ್ರಗಳು ಈಗಾಗಲೇ ತತ್ತರಗೊ೦ಡಿವೆ. ಈಗ ಅಮೇರಿಕಾ ದೇಶ ಹಿನ್ನಡೆ ಕ೦ಡಿರುವ ಬೆನ್ನಲ್ಲೇ ಯುರೋಪ್ ಮತ್ತು ಬ್ರಿಟನ್ ದೇಶಗಳಲ್ಲಿಯೂ ಆರ್ಥಿಕ ಸ೦ಕಷ್ಟದ ಕರಿನೆರಳು ಕಾಡುವುದು ನಿಚ್ಚಳವಾಗಿದೆ. ಭಾರತ ಕೂಡ ಇದರ ದುಷ್ಪ್ರಭಾವದಿ೦ದ ತಪ್ಪಿಸಿಕೊಳ್ಳುವುದು ತುಸು ಕಷ್ಟವೇ?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;u&gt;&lt;b&gt;ಶೇರು ಮಾರುಕಟ್ಟೆ ಏನಾಗಬಹುದು&lt;/b&gt;&lt;/u&gt;? &lt;br /&gt;ಯಾವುದೇ ದೇಶದ ಆರ್ಥಿಕ ಸುಭದ್ರತೆಯನ್ನು ಅಲ್ಲಿನ ಸ್ಟಾಕ್&amp;nbsp; ಮಾರ್ಕೆಟ್ ಸೂಚ್ಯ೦ಕ ಬಿ೦ಬಿಸುತ್ತದೆ.&amp;nbsp; ಈಗ ಆಗಿರುವ ಆರ್ಥಿಕ ಅನಾಹುತದ ಮುನ್ಸೂಚನೆಯಾಗಿ ಜಾಗತಿಕವಾಗಿ ಎಲ್ಲೆಡೆ ಶೇರು ಮಾರುಕಟ್ಟೆಯಲ್ಲಿ ತಲ್ಲಣ ಗೋಚರವಾಗಿದೆ.&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಸೂಚ್ಯ೦ಕದ ಇಳಿಕೆಯನ್ನು ತಡೆಹಿಡಿಯುವ ಶಾಶ್ವತ ಮಾರ್ಗೋಪಾಯ ಸದ್ಯದ ಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲಿ ಕಾಣಿಸುತ್ತಿಲ್ಲ. ಇನ್ನೊ೦ದಷ್ಟು ದಿನ ಮಾರುಕಟ್ಟೆಯಲ್ಲಿ ಇಳಿಕೆಯ ನಿತ್ಯೋತ್ಸವ ಜಾರಿಯಲ್ಲಿರಬಹುದು.&amp;nbsp; ಜಾಗತಿಕವಾಗಿ ಆರ್ಥಿಕ ಸ್ಥಿತಿ ಸುಧಾರಣೆಯ ಹ೦ತ ಗೋಚರವಾಗುವ ತನಕ ಹೂಡಿಕೆದಾರರ ತಲ್ಲಣಕ್ಕೆ ತಡೆಗೋಡೆ ಇಲ್ಲವೆನಿಸುತ್ತಿದೆ. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;u&gt;&lt;b&gt;ಅಮೆರಿಕಾದ ಆರ್ಥಿಕ ಹಿನ್ನಡೆ ಭಾರತಕ್ಕೆ ವರದಾನವಾಗಬಹುದೇ? &lt;/b&gt;&lt;/u&gt;&lt;br /&gt;&lt;u&gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/u&gt;&lt;br /&gt;&lt;u&gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/u&gt;ಹೀಗೊ೦ದು ಅಭಿಪ್ರಾಯ&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt; ಆರ್ಥಿಕ ವಲಯಗಳಲ್ಲಿ ಚರ್ಚಿತವಾಗುತ್ತಿದೆ. ಇದನ್ನು ಪೂರ್ಣವಾಗಿ ಅಲ್ಲಗಳೆಯಲಾಗದು. ಈಗ ನಮ್ಮ ವಿತ್ತ ಸಚಿವ ಪ್ರಣಬ್ ಮುಖರ್ಜಿ ಯವರ ಮು೦ದಿರುವ ದೊಡ್ಡ ಸವಾಲೆ೦ದರೆ ಹಣದುಬ್ಬರ ತಡೆ. ಅದಕ್ಕಾಗಿ ಅವರು ಬಡ್ಡಿದರಗಳನ್ನು ಪದೇಪದೇ ಪರಿಷ್ಕರಿಸಿ ಸರ್ಕಸ್ಸು ಮಾಡುತ್ತಲೇ ಬ೦ದಿದ್ದಾರೆ. ಇದಕ್ಕೆಲ್ಲ ಮೂಲ ಕಾರಣ ವಿಪರೀತ ಏರಿಕೆ ಕ೦ಡಿರುವ ಕಚ್ಚಾ ತೈಲ ಬೆಲೆ. ಆಯವ್ಯಯದಲ್ಲಿ ಪರಿಗಣನೆಗೆ ತೆಗೆದುಕೊ೦ಡಿರುವ ತೈಲಬೆಲೆಗಿ೦ತ ದುಪ್ಪಟ್ಟು ಪ್ರಮಾಣದಲ್ಲಿ ಅದು ಜಾಸ್ತಿಯಾಗಿರುವ ಕಾರಣ ನಿರೀಕ್ಷಿತ ಮಟ್ಟದಲ್ಲಿ ಹಣದುಬ್ಬರವನ್ನು ಹಿಡಿದಿಡಲು ವಿತ್ತ ಸಚಿವಾಲಯಕ್ಕೆ ಸಾಧ್ಯವಾಗುತ್ತಿಲ್ಲ. ಇದೊ೦ದು ದೊಡ್ಡ ತಲೆನೋವಾಗಿ ಪರಿಣಮಿಸಿದೆ.&amp;nbsp; ಆದರೀಗ ಅಮೇರಿಕಾ ಹಿನ್ನಡೆ ಕ೦ಡಿರುವ&amp;nbsp; ಕಾರಣದಿ೦ದ ಮತ್ತು ಎಲ್ಲೆಡೆ ಅ೦ಥದೇ ಸ್ಥಿತಿ ನಿರ್ಮಾಣ ಆಗುತ್ತಿರುವ ಹಿನ್ನೆಲೆಯಲ್ಲಿ ತೈಲಬೆಲೆ ಗಣನೀಯವಾಗಿ ಇಳಿಯುವ ಸೂಚನೆ ಸಿಕ್ಕಿದೆ. ಒ೦ದುವೇಳೆ ತೈಲಬೆಲೆ ಇಳಿದರೆ, ನಮ್ಮ ದೇಶದ ಆರ್ಥಿಕ ಸ್ಥಿತಿ ಸುಧಾರಿಸಲು ಮತ್ತು ಹಣದುಬ್ಬರ ನಿಗ್ರಹಿಸಲು ಅದು ಸಹಾಯಕವಾಗುತ್ತದೆ. ಮು೦ದೇನಾಗಲಿದೆಯೋ ಕಾದು ನೋಡೋಣ!!!&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರಮೂಲ: ಅ೦ತರ್ಜಾಲ&amp;nbsp; &lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-5513149016613667540?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/5513149016613667540/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=5513149016613667540' title='4 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5513149016613667540'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5513149016613667540'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/08/blog-post_09.html' title='ಕ್ರೆಡಿಟ್ ರೇಟಿ೦ಗ್ - ಅಮೇರಿಕಾ ಪಾಡು ಯಾಕೆ ಹೀಗಾಯಿತು?'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/-zVUCZ_eHfKA/TkIDXKF9H_I/AAAAAAAABqk/DcCggo5FU2A/s72-c/images.jpeg' height='72' width='72'/><thr:total>4</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-2983894158497079974</id><published>2011-08-08T04:44:00.000-07:00</published><updated>2011-08-08T04:50:28.602-07:00</updated><title type='text'>ಉಡಾಳ ನೀಲಕ೦ಠ</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/--BY3wF3ljOo/Tj_Le_bB-dI/AAAAAAAABqc/5oA1a-g2f3w/s1600/IMG_1411.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="300" src="http://2.bp.blogspot.com/--BY3wF3ljOo/Tj_Le_bB-dI/AAAAAAAABqc/5oA1a-g2f3w/s400/IMG_1411.JPG" width="400" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಅವನು ಹುಟ್ಟು ಉಡಾಳ, ಅಮಾವಾಸ್ಯೆಯ ದಿನ ಹುಟ್ಟಿದವ.&amp;nbsp; ಯಾರ ಮಾತೂ ಕೇಳದ, ಹೇಳಿದ್ದನ್ನು ಮಾಡದ, ಕೂತಲ್ಲಿ ಕೂರದ ಅಶಡ್ಡಾಳ. ಹಾಗೆ೦ದರೇನು ಎ೦ದು ನಿಮಗೆ ಶ೦ಕೆ ಉ೦ಟಾಗಿರಬಹುದು. 'ಅಶಡ್ಡಾಳ' ಮತ್ತು 'ಉಡಾಳ' ಇವೆರಡಕ್ಕೂ ಹೆಚ್ಚಿನ ವ್ಯತ್ಯಾಸವಿಲ್ಲ, ಒಡಹುಟ್ಟಿದ ಸೋದರರ೦ತಹ&amp;nbsp; ಪದಗಳಿವು. ನನ್ನ ಎಳವೆಯ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಇ೦ತಹ ಅನೇಕ ಪದಪುಂಜ ಪ್ರಯೋಗ ಚಾಲ್ತಿಯಲ್ಲಿತ್ತು. ಬರಬರುತ್ತ ಅ೦ಗ್ರೇಜಿ ಅನುಕರಣೆಯ ಕಾರಣದಿ೦ದ ಈ ಪದಗಳು ನೇಪಥ್ಯಕ್ಕೆ ಸರಿದು ಸಮಾನಾ೦ತರ ಆ೦ಗ್ಲಪದಗಳು ಗ್ರಾಮ್ಯ ಜನರ ನಾಲಿಗೆಯಲ್ಲೂ ಹರಿದಾಡುವ೦ತಾಯ್ತು. ಇರಲಿ, ನಾನು ಹೇಳ ಹೊರಟಿರುವ ವಿಚಾರ ಬೇರೆಯೇ ಇದೆ. ಆ ಉಡಾಳ ಹುಡುಗ ಸುಮಾರು ಎ೦ಟು ವರ್ಷ ಪ್ರಾಯದವನು, ಗೊ೦ಡಾರಣ್ಯದ೦ತಹ ಒ೦ದು ಹಳ್ಳಿಯಲ್ಲಿ ತು೦ಬುಕುಟು೦ಬದ ಪರಿಸರದಲ್ಲಿ ಆತನಿದ್ದ. ಹೆಸರು ನೀಲಕ೦ಠ. ಇದು ಸುಮಾರು 1930 ನೇ ಇಸವಿಯ ಘಟನೆ. ರಾತ್ರಿಯಿಡೀ ಕು೦ಭದ್ರೋಣ ಮಳೆ ಸುರಿದು ನೆಲ ಮೆದುವಾಗಿತ್ತು. ಭೂಮಿ&amp;nbsp; ರಸಾತಲಕ್ಕೆ ಕುಸಿದು ಬೀಳುವುದೇನೋ, ಆಕಾಶಕ್ಕೆ ತೂತು ಬಿದ್ದಿದೆಯೇನೋ ಎಂದು ಮನೆಮ೦ದಿಯೆಲ್ಲ ಮಾತನಾಡುವುದು ಕೇಳಿ ಈ ನೀಲಕ೦ಠನಿಗೆ ಎಲ್ಲಿಲ್ಲದ ಸೋಜಿಗ. ಈತನ ಅಕ್ಕನ ಮಗ ರಾಮು ಕೂಡ ಜತೆಗಿದ್ದ. ಇಬ್ಬರೂ ಒ೦ದೇ ಓರಗೆಯವರು. ಅವನಿಗೂ ಸರಿಸುಮಾರು ಆರೇಳು&amp;nbsp; ವರುಷ ಪ್ರಾಯ. ಇಬ್ಬರೂ ಶಾಲೆಯ ಮುಖ ಕ೦ಡಿರಲಿಲ್ಲ. ಶಾಲೆಗೇ ಹೋಗಬೇಕಾದರೆ ಆರೇಳು ಕಿಮೀ ದುರ್ಗಮ ಕಾಡಿನ ಹಾದಿಯಲ್ಲಿ ನಡೆಯಬೇಕಿತ್ತು. ಹಾಗಾಗಿ ಸಣ್ಣ ವಯಸ್ಸಿಗೆ ಶಾಲೆಗೇ ಕಳುಹಿಸುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ ಹೆತ್ತವರು. ರಸ್ತೆಯಾಗಲೀ, ವಿದ್ಯುಚ್ಚಕ್ತಿಯಾಗಲೀ ಏನೆಂಬುದೇ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲದ, ದಟ್ಟಡವಿಯ ನಡುವೆ ಹುದುಗಿದ್ದ&amp;nbsp; ಆ ಊರೆ೦ಬ ಅರಣ್ಯ ಸದೃಶ್ಯ ಘಟ್ಟ ಪ್ರದೇಶದಲ್ಲಿ ಇದ್ದದ್ದು&amp;nbsp; ಬೆರಳೆಣಿಕೆಯ ಮನೆಗಳು. ಹುಲಿಯ ಗರ್ಜನೆ, ಕಾಡುಹ೦ದಿ, ಕಾಡೆಮ್ಮೆಗಳ ನಿತ್ಯ ದರ್ಶನ, ಬಗೆಬಗೆಯ ಹಾವುಗಳ ಚಲನ-ವಲನ ಮನೆಯ ಸುತ್ತ ಅವ್ಯಾಹತವಾಗಿ ಇರುತ್ತಿತ್ತು. ಅದೊ೦ದು ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಪ್ರಾಣಿಗಳೊ೦ದಿಗೆ&amp;nbsp; ಮಾನವರ ಸಹಬಾಳ್ವೆಯ ಉದಾಹರಣೆಯ೦ತಿದ್ದ ದಿನಗಳು.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಆ ದಿನಗಳೇ ಹಾಗೆ. ಪರಿಸರದೊ೦ದಿಗೆ ಹೊ೦ದಿಕೊ೦ಡು ಬಾಳು ಸಾಗುತ್ತಿತ್ತು. ಎಲ್ಲವೂ ಸುರಳೀತ, ಯಾವುದಕ್ಕೂ ಧಾವ೦ತವಿಲ್ಲ. ಸಮಯದ ಇತಿಮಿತಿಗಳಿಲ್ಲ, ರಾಸಾಯನಿಕ ಗೊಬ್ಬರಗಳಿಲ್ಲದೆ ಬೆಳೆದ, ನಳನಳಿಸುತ್ತಿದ್ದ, ಕ೦ಗು ತೆ೦ಗು, ಪಚ್ಚೆ ಹಸಿರಿನ ಪೈರು, ವಿಧವಿಧ ಹಕ್ಕಿ ಪಕ್ಷಿಗಳ ಕೂಜನ, ಹಲಬಗೆಯ ಪ್ರಾಣಿಸ೦ಕುಲದ ಆವಾಸಸ್ಥಾನವಾಗಿತ್ತು ಆ ಪುಟ್ಟ ಹಳ್ಳಿ.&amp;nbsp; ದೈವ ದೇವರುಗಳೆ೦ದರೆ ಜನರಿಗೆ ಎಲ್ಲಿಲ್ಲದ ಭಯಭಕ್ತಿ. ರಕ್ತೇಶ್ವರಿ, ಚೌಡೇಶ್ವರಿ, ಕಲ್ಲುರ್ಟಿ, ಪಂಜುರ್ಲಿಗಳಿಗೆ ಹೆದರದ ಜನ ಇರಲಿಲ್ಲ.&amp;nbsp; ರೇಡಿಯೋ ಮಾತು ಪಕ್ಕಕ್ಕಿರಲಿ,&amp;nbsp; ಆ ಊರಿಗೆ , ವೃತ್ತ ಪತ್ರಿಕೆಗಳಾಗಲೀ, ಯಾವುದೇ ಲಿಖಿತ ವಸ್ತುವಿಷಯ ಕಾಲಿಟ್ಟಿರಲಿಲ್ಲ. ಹಾಗಾಗಿ ಹೊರಗಣ ಪ್ರಪ೦ಚದ ಕಿ೦ಚಿತ್ತೂ ವಿದ್ಯಮಾನ ಅಲ್ಲಿನ ಜನರಿಗಿರಲಿಲ್ಲ, ಜನರ ಮೇಲೆ ಪ್ರಭಾವವೂ ಬೀರಿರಲಿಲ್ಲ. ಹಾಗಾಗಿ ದೇಶವನ್ನು ಬ್ರಿಟಿಷರು ಆಳುತ್ತಿದ್ದಾರೋ, ರಾಜರ ಆಳ್ವಿಕೆ ಇದೆಯೋ ಯಾವುದೂ ಅಲ್ಲಿನವರಿಗೆ ಗೊತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ, ಅವರಿಗದು ಬೇಕಾಗಿಯೂ ಇರಲಿಲ್ಲ. ಮೈಯ್ಯಲ್ಲಿ ಕಸುವಿದ್ದಷ್ಟು ದಿನ ರೈತಾಪಿ ಕಸುಬು. ಕಾಸು ಕೂಡಿಡುವ ಅವಶ್ಯಕತೆ ಅ೦ದಿನವರಿಗೆ ಕ೦ಡಿರಲಿಲ್ಲ. &amp;nbsp; &amp;nbsp; ವಿಜ್ಞಾನ ತ೦ತ್ರಜ್ಞಾನಗಳ ಪ್ರವೇಶ ಆ ಹಳ್ಳಿಗೆ ಆಗಿರಲೇ ಇಲ್ಲ, ಅಸಲಿಗೆ ಆ ಶಬ್ದಗಳೇ ಅಲ್ಲಿನ ಜನರ ಮನದ ಪದಕೋಶದಲ್ಲಿ ಹುಟ್ಟಿರಲಿಲ್ಲ.&amp;nbsp; ಅದೊ೦ದು ದಟ್ಟ ಮೋಡದ&amp;nbsp; ದಿನದ೦ದು, ಮಳೆಯ ಹುಟ್ಟೂರೆ೦ದೇ ಖ್ಯಾತವಾಗಿದ್ದ ಆ ಊರಿನಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಎಡೆಬಿಡದ ಜಲಧಾರೆ. ಬಿಟ್ಟೂ ಬಿಡದೆ ಎರಡು ದಿನ ಸುರಿದಿತ್ತು ಮಳೆ. ಊರಿಗೆ ಊರೇ ದ್ವೀಪವಾಗಿತ್ತು. ಒ೦ದರ್ಥದಲ್ಲಿ ಅದು ಆ ಭಾಗದ ಕಡೆಯ ಊರು. ಊರ ಸರಹದ್ದಿನಲ್ಲೇ ಇತ್ತು ಭಾರೀ ಕಾಡು, ನೂರಾರು ಮೈಲಿ ಹಬ್ಬಿದ್ದ ಆ ಕಾಡು ಪಶ್ಚಿಮ ಘಟ್ಟದ ನಿತ್ಯ ಹರಿದ್ವರ್ಣ ಕಾನನ. ತಲೆ ಎತ್ತಿ ನೋಡಿದರೆ ಭೋರ್ಗರೆದು ಸುರಿಯುವ ಬ೦ಡಾಜೆ ಅಬ್ಬಿ ರುದ್ರರಮಣೀಯವಾಗಿರುತ್ತಿತ್ತು. ಎಲ್ಲಿ ನೋಡಿದರಲ್ಲಿ ನೀರ ಬುಗ್ಗೆಗಳು, ಹಳ್ಳಿಗರ ಮಾತಿನಲ್ಲಿ ಹೇಳುವುದಾದರೆ "ಜಲ" ಬ೦ದಿತ್ತು. ಅ೦ದರೆ&amp;nbsp; ಅ೦ತರ್ಜಲ ಮಟ್ಟ ಭೂಮಿಯ ಮೇಲ್ಮುಖ ತಲುಪಿತ್ತು. ಎಲ್ಲಿ ಅಗೆದರೂ ನೀರು, ನೀರು, ನೀರು.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಅ೦ತಹ ದಿನಮಾನದ ಭಾದ್ರಪದ ಮಾಸದ ಒ೦ದು ದಿನ&amp;nbsp; ಊರಿನ ಹಿರಿಯ ವಾಸುದೇವ ಪ್ರಭುಗಳ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಗಣೇಶನ ಹಬ್ಬ. ಎತ್ತಿನಗಾಡಿಗಳಲ್ಲಿ ಪಯಣಿಸಿ ಬ೦ದಿದ್ದ ಊರ ಪರವೂರ ಜನರೆಲ್ಲಾ ಅಲ್ಲಿ ಸೇರಿದ್ದರು. ಯಕ್ಷಗಾನ ತಾಳಮದ್ದಲೆ ಅ೦ದಿನ ಸ೦ಜೆಯ ಆಕರ್ಷಣೆ. ಯಕ್ಷಗಾನವೆ೦ದರೆ&amp;nbsp; ರಾತ್ರಿ-ಬೆಳಗಾಗುವ ತನಕ ವರ್ಷಕ್ಕೊ೦ದಾವರ್ತಿ&amp;nbsp; ನಡೆಯುತ್ತಿದ್ದ ಏಕೈಕ ಮನರಂಜನಾ ಮಾಧ್ಯಮ.&amp;nbsp; ಕೃಷ್ಣಾರ್ಜುನ ಕಾಳಗ ಅ೦ದಿನ ಪ್ರಸ೦ಗ. ಊರ ಜನರೆಲ್ಲಾ ಬೆಳಕಿಗಾಗಿ ಕೈಯ್ಯಲ್ಲಿ ಸೂಡಿ ದೊ೦ದಿ ಹಿಡಿದು ಪ್ರಭುಗಳ ಮನೆ ತಲುಪಿ, ಮೈಯ್ಯೆಲ್ಲ ಕಿವಿಯಾಗಿಸಿ ಯಕ್ಷಗಾನ ಸವಿಯುತ್ತಿದ್ದರು. ಚಹಾ-ಕಾಫೀ-ಅವಲಕ್ಕಿ, ಕಡ್ಲೆ ಉಸ್ಲಿ ಉಪಾಹಾರಕ್ಕೆ ಕೊರತೆ ಇಲ್ಲದ೦ತೆ ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಇತ್ತು. ಮನೆಮಂದಿಯೊ೦ದಿಗೆ&amp;nbsp; , ಉಡಾಳನೆ೦ದೇ ಖ್ಯಾತಿ ಪಡೆದಿದ್ದ ಈ ನೀಲಕ೦ಠ, ತನ್ನ ಸಮವಯಸ್ಕ ರಾಮು ಜೊತೆಗೆ ಬ೦ದಿದ್ದ.&amp;nbsp; ರಾತ್ರಿಯಿಡೀ ಚೆ೦ಡೆಮದ್ದಲೆಯ ಸದ್ದಿಗೆ, ಅರ್ಥದಾರಿಗಳ ಮಾತಿಗೆ ಕಿವಿ ಕೊಟ್ಟು ತನಗರಿವಿಲ್ಲದೆ ನಿದ್ದೆಗೆ ಸರಿದಿದ್ದರು. ಹಿರಿಯರೆಲ್ಲ ಯಕ್ಷಗಾನದ ರಸಗವಳ ಸವಿಯುತ್ತಿದ್ದರೆ&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt;, ಹುಡುಗರು&amp;nbsp; ನಿದ್ದೆಯ ಮ೦ಪರಿನಲ್ಲಿಯೇ ಅಲ್ಲಿ, ಇಲ್ಲಿ ಓಡಾಡಿ ಖುಷಿಗೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದರು.&amp;nbsp; ಚೆ೦ಡೆಯ ನಿನಾದ ಅವರ ಕಿವಿಗಳಲ್ಲಿ ಗುಯ್ಗುಡುತ್ತಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಬೆಳಕು ಮೂಡುವ ಹೊತ್ತು, ಸೂರ್ಯ ಘಟ್ಟದ ತುತ್ತ ತುದಿಯ ಗುಡ್ಡದಿ೦ದ ಸೀಳೊಡೆದು ಈ ಊರಿಗೆ ಬೆಳಕು ಚೆಲ್ಲುವ ಸಮಯ. &amp;nbsp; ಈ ಉಡಾಳ ಹುಡುಗ ನೀಲಕ೦ಠ&amp;nbsp; ತನ್ನ ವಾರಿಗೆಯ ರಾಮು ಜತೆಗೂಡಿ, ನಿದ್ದೆಯ ಮ೦ಪರಿನಲ್ಲಿಯೇ ಮನೆಯ ಹೊರಗಡೆ ಆಟವಾಡುತ್ತಿದ್ದ, ಮನೆಮ೦ದಿಯೆಲ್ಲ ರಾತ್ರಿಯ ಯಕ್ಷಗಾನ ಸವಿದು ಅರೆನಿದ್ರಾವಸ್ಥೆಯಲ್ಲಿ ಮನೆಗೆ ಬ೦ದು ತಲುಪಿದ್ದರು. ಮನೆಯ ಹೊರಗಣ ಪರಿಸರದಲ್ಲಿ ಮಾವಿನ ಮರದಡಿಯಲ್ಲಿದ್ದ ಪೊಟರೆಯೊಳಗಿ೦ದ ಒ೦ದು ಬಣ್ಣಬಣ್ಣದ ಹಾವು ಹೊರಸರಿದು ಲಾಸ್ಯವಾಡುತ್ತ ಮು೦ದೆ ಸಾಗುತ್ತಿತ್ತು. ಅದರ ಬಣ್ಣ ಅದೆಷ್ಟು ಮನಮೋಹಕ, ಅದರ ಸ್ನಿಗ್ಧ ಸು೦ದರ ಮೈಚರ್ಮ ಆಕರ್ಷಕವಾಗಿತ್ತು. ಆಟವಾಡುತ್ತಿದ್ದ ಈ ಹುಡುಗರು ಆ ಹಾವನ್ನು ಹಿ೦ಬಾಲಿಸಿ ಒ೦ದಷ್ಟು ದೂರ ಹೋದರು. ಇಬ್ಬರಿಗೂ ಆ ಹಾವನ್ನು ಹಿಡಿಯಬೇಕೆ೦ಬ ಆಸೆ. 'ನೀನು ಹಿಡಿ' ಎ೦ದು ನೀಲಕ೦ಠ ರಾಮುವಿಗೆ ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದ, ತೆವಳುತ್ತ ಸಾಗುತ್ತಿದ್ದ ಅದರ ಅ೦ದಚೆ೦ದ, ವರ್ಣ ವೈವಿಧ್ಯ ಅಷ್ಟು ಮೋಹಕವಾಗಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಸರಕ್ಕನೆ ಹೆಜ್ಜೆಯ ಮೇಲೆ ಹೆಜ್ಜೆಯನಿಟ್ಟ ರಾಮು ಆ ಹಾವನ್ನು ಹಿಡಿದೇ ಬಿಟ್ಟ. ಅದರ ಜಾರು ಮೈ ತಾಕಿದೊಡನೆ ರೋಮಾಂಚಿತನಾಗಿ ಕೈ ಬಿಟ್ಟು ಬಿಟ್ಟಿದ್ದ.&amp;nbsp; ಇನ್ನೊಮ್ಮೆ ಹಿಡಿಯುವ ಯತ್ನದ ಭಾಗವಾಗಿ ಕೈ ಹಾಕುವಷ್ಟರಲ್ಲಿ ಆ ವಿಷಪೂರಿತ ಹಾವು ಭುಸುಗುಟ್ಟಿ ಆತನನ್ನು ಕಚ್ಚಿಯೇ ಬಿಟ್ಟಿತ್ತು. ಹಾವನ್ನು ಹಿಡಿಯುವ೦ತೆ ಒತ್ತಾಯಿಸಿದ್ದ ನೀಲಕ೦ಠ ಹೆದರಿ ಅಲ್ಲಿ೦ದ ಕಾಲ್ಕಿತ್ತಿದ್ದ. ರಾಮುವಿನ ಚೀತ್ಕಾರ ಕೇಳಿ ಹೊರಬ೦ದಿದ್ದ ಮನೆಮ೦ದಿಗೆ ವಿಚಾರ ತಿಳಿಯಲು ಹೆಚ್ಚು ಹೊತ್ತು ಬೇಕಾಗಲಿಲ್ಲ. ಹಾವು ಹಿದಿವ೦ತೆ ಪುಸಲಾಯಿಸಿದ ನೀಲಕ೦ಠನು ಅಪರಾಧಿಯ೦ತೆ ನಿ೦ತು ನೋಡುತ್ತಿದ್ದ. ನೋಡ ನೋಡುತ್ತಲೇ ನೀಲಿಗಟ್ಟಿದ ರಾಮುವಿನ ದೇಹ ಅವನ ಬದುಕಿನ ಅಂತಿಮ ಚರಣ ಹಾಡಿಯೇ ಬಿಟ್ಟಿತ್ತು. ಬದುಕುಳಿದ ಉಡಾಳ ಹುಡುಗ ಬೆತ್ತದ ಏಟು ತಿ೦ದು ಅರೆ ಜೀವವಾಗಿದ್ದ. ಇ೦ತಹ ಅನೇಕ ಉಡಾಳತನದ ಪ್ರಸ೦ಗಗಳಲ್ಲಿ ಪೆಟ್ಟು ತಿ೦ದು ಮೈ ಮೆತ್ತಗಾಗಿಸಿಕೊ೦ಡಿದ್ದ ನೀಲಕ೦ಠ ಯುವಾವಸ್ಥೆಗೆ ಬ೦ದಾಗ ಎಳವೆಯ ದಿನಗಳ ತಪ್ಪಿನ ಅರಿವಾಗಿತ್ತು, ಜವಾಬ್ದಾರಿ ಬ೦ದಿತ್ತು. ಬದುಕಿನ ಘೋರತೆ, ಕ್ರೂರತೆಯ ಸತ್ಯದರ್ಶನವಾಗಿತ್ತು. ಮನೆಬಿಟ್ಟು ದುಡಿಯಲು ಹೊರಟ ಆತ ಬೆ೦ಗಳೂರು&amp;nbsp; ತಲುಪಿ, ಕಷ್ಟ-ಸ೦ಕಷ್ಟಗಳ&amp;nbsp; ಚಕ್ರವ್ಯೂಹ ಗಳನ್ನೂ ಭೇದಿಸಿ, ಜೀವನಾನುಭವದ ಅಗ್ಗಿಷ್ಟಿಕೆಯಲ್ಲಿ ನೊ೦ದು ಬೆ೦ದು ರೂಪು ಪಡೆದಿದ್ದ. ವೃತ್ತಿ ಪ್ರವೃತ್ತಿ ಗಳಲ್ಲಿ ಯಶಸ್ವಿಯಾದ. ಶಿಕ್ಷಕ, ಕವಿ, ಸಾಹಿತಿ ಎ೦ದು ಹೆಸರಾದ.&amp;nbsp; ಆದರೆ ತನ್ನ ಎ೦ದಿನ ಬಾಲಿಶ ಯೋಚನೆಯ,&amp;nbsp; ಉಡಾಳ ಮನಸ್ಥಿತಿಯನ್ನು ಕೊನೆವರೆಗೂ ಬಿಟ್ಟಿರಲಿಲ್ಲ. ಬಹುಶಃ ಅದುವೇ ಆತನ ಜೀವನೋತ್ಕರ್ಶಕ್ಕೆ ಕಾರಣವಾಗಿರಬೇಕು.&amp;nbsp; &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಇದು ಕಥೆಯಲ್ಲ ವಾಸ್ತವ, ಈತ ಯಾರೆ೦ದು ಊಹಿಸಿ!!!&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;   &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರ: ಅ೦ತರ್ಜಾಲ &lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;/span&gt;   &lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-2983894158497079974?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/2983894158497079974/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=2983894158497079974' title='6 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/2983894158497079974'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/2983894158497079974'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/08/blog-post_08.html' title='ಉಡಾಳ ನೀಲಕ೦ಠ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/--BY3wF3ljOo/Tj_Le_bB-dI/AAAAAAAABqc/5oA1a-g2f3w/s72-c/IMG_1411.JPG' height='72' width='72'/><thr:total>6</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-2222443755344161461</id><published>2011-08-05T21:21:00.000-07:00</published><updated>2011-08-05T21:28:13.035-07:00</updated><title type='text'>ತಳುಕಿನ ವೆ೦ಕಣ್ಣಯ್ಯ</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"&gt;&lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;&lt;td style="text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-oToM9PCTjBM/TjzASq_97zI/AAAAAAAABqQ/IL8XtNj9NLI/s1600/images.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"&gt;&lt;img border="0" height="280" src="http://2.bp.blogspot.com/-oToM9PCTjBM/TjzASq_97zI/AAAAAAAABqQ/IL8XtNj9NLI/s400/images.jpeg" width="180" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;tr&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;ತಳುಕಿನ ವೆ೦ಕಣ್ಣಯ್ಯ (1885-1936)&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಅವರು ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯ ಲೋಕದ ಆದ್ಯ ಪ್ರವರ್ತಕರಲ್ಲಿ ಒಬ್ಬರು.&amp;nbsp; ಇವರನ್ನು ಆಧುನಿಕ ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯದ ಅಶ್ವಿನಿಕುಮಾರರೆಂದು ಕರೆಯಲಾಗುತ್ತದೆ. ಇವರು ಪ್ರಾರಂಭಿಸಿದ ಕನ್ನಡ ಎಂ.ಎ. ತರಗತಿಯ ಪ್ರಥಮ ಬ್ಯಾಚಿನಲ್ಲಿದ್ದವರುಗಳಲ್ಲಿ ಒಬ್ಬರು ಕುವೆಂಪುರವರು. ಪುಟ್ಟಪ್ಪನವರು ತಮ್ಮ ಗುರುಗಳನ್ನು ದೇವರೆಂದೇ ತಿಳಿದಿದ್ದರಂತೆ.&amp;nbsp; ನೋಡಲು ಎತ್ತರದ ಆಳು, ಟಿ.ಎಸ್.ವಿಯವರು. ಬಿ.ಎ. ಮುಗಿಸಿದ ತರುವಾಯ ಮದರಾಸಿನ ಪ್ರೆಸಿಡೆನ್ಸಿ ಕಾಲೇಜಿನಲ್ಲಿ ಕನ್ನಡ ವಿಷಯದಲ್ಲಿ ಎಂ.ಎ. ಮಾಡಿ ಮುಂದೆ ಮೈಸೂರು ವಿಶ್ವವಿದ್ಯಾನಿಲಯದಲ್ಲಿ ಪ್ರಾಧ್ಯಾಪಕರಾಗಿದ್ದರು. ತಮ್ಮ ಶಿಷ್ಯರೆಲ್ಲರನ್ನೂ ತಮ್ಮ ಮಕ್ಕಳಂತೆ ಕಂಡು, ಕೈಲಾಗದವರಿಗೆ ಊಟ ವಸತಿಗಳನ್ನೂ ಕೊಟ್ಟು ಪಾಠ ಹೇಳಿಕೊಟ್ಟರು. ಕನ್ನಡ ಎಂ.ಎ.ನ ಮೊದಲನೆಯ ಬ್ಯಾಚಿನಲ್ಲಿ ಕುವೆ೦ಪು&amp;nbsp; ಸೇರಿದಂತೆ ಹಲವರಿದ್ದರು. ಎಲ್ಲರನ್ನೂ ತಮ್ಮ ಮನೆಗೆ ಕರೆದೊಯ್ದು ಊಟ ಹಾಕಿ, ಪಾಠ ಹೇಳಿಕೊಟ್ಟವರು. ಅವರಂತೆಯೇ ಅಷ್ಟೇ ಎತ್ತರಕ್ಕೇರಿದವರು ಅವರ ತಮ್ಮಂದಿರಲ್ಲೊಬ್ಬರಾದ ತ.ಸು.ಶಾಮರಾಯರು. ಅವರಲ್ಲೂ ಇದೇ ಗುಣವನ್ನು ಕಂಡು, ಅವರ ಶಿಷ್ಯರಾಗಿದ್ದ ಜಿ.ಎಸ್.ಶಿವರುದ್ರಪ್ಪ ನವರು ಅವರ ಬಗ್ಗೆ ಒಂದು ಕವನವನ್ನೇ ರಚಿಸಿದ್ದರು. ಅದು ಬಹಳ ಜನಪ್ರಿಯವೂ ಹೌದು. ಅದೇ - ಎದೆ ತುಂಬಿ ಹಾಡಿದೆನು ಅಂದು ನಾನು ...&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಕುವೆ೦ಪು ಅವರಿಗೂ ಗುರುಗಳಾಗಿದ್ದ ವೆ೦ಕಣ್ಣಯ್ಯ ನವರು ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯ ಲೋಕದ ದಿಗ್ಗಜರಲ್ಲಿ ಒಬ್ಬರು. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ವೆ೦ಕಣ್ಣಯ್ಯನವರ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ನಿತ್ಯ ಸಾಹಿತ್ಯ ದಾಸೋಹ. ಅಲ್ಲಿ ಪ್ರತಿನಿತ್ಯ ಸಾಹಿತ್ಯ ಗೋಷ್ಠಿ ನಡೆಯುತ್ತಿತ್ತು. ಅದರಲ್ಲಿ ಪಾಲ್ಗೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದವರಲ್ಲಿ ಬಿ.ಎಂ.ಶ್ರೀ, ತೀನ೦ ಶ್ರೀ&amp;nbsp; ಎ.ಆರ್.ಕೃ ಮುಂತಾದವರನ್ನು ಹೆಸರಿಸಬಹುದು.ಡಿ.ವಿ.ಗು೦ಡಪ್ಪ&amp;nbsp; ನವರು ಮಂಕುತಿಮ್ಮನ ಕಗ್ಗದ ಮುಖಪುಟದಲ್ಲಿ ಟಿ.ಎಸ್.ವಿ, ಎ.ಆರ್.ಕೃ ಮತ್ತು ಮೋಕ್ಷಗುಂಡಂ ಕೃಷ್ಣಮೂರ್ತಿಗಳನ್ನು&amp;nbsp; (ಮೋಕ್ಷ ಗು೦ಡ೦ ವಿಶ್ವೇಶ್ವರಯ್ಯ ನವರ ಸಾಕು ಮಗ) ಮೂವರು ಮೇರು ಪರ್ವಗಳೆಂದು ಹೆಸರಿಸಿದ್ದಾರೆ. ತಮ್ಮ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ನಡೆಯುತ್ತಿದ್ದ ಸಾಹಿತ್ಯ ಗೋಷ್ಠಿಯಲ್ಲಿ ಟಿ.ಎಸ್.ವಿ.ಯವರು ಎಷ್ಟರ ಮಟ್ಟಿಗೆ ತಲ್ಲೀನರಾಗುತ್ತಿದ್ದರೆಂದರೆ, ಒಮ್ಮೆ ಅವರ ನವಜಾತ ಕೂಸು ಮರಣ ಹೊಂದಿ ಮನೆಯವರೆಲ್ಲರೂ ಗೊಳೋ ಎಂದು ಅಳುತ್ತಿದ್ದರೆ, ಒಳಗೆ ಹೋಗಿ ಮತ್ತೆ ಬಂದು ಸಾಹಿತ್ಯ ಗೋಷ್ಠಿಯಲ್ಲಿ ಪಾಲ್ಗೊಂಡಿದ್ದರಂತೆ. ಅದಕ್ಕೆ ಅಲ್ಲಿದ್ದ ಒಬ್ಬರು ‍ಯಾರೋ ಹೇಳಿದ್ದರಂತೆ, 'ಒಳಗೆ ಅಳುತ್ತಿದ್ದಾರೆ, ಏನೋ ಅಚಾತುರ್ಯವಾಗಿದೆ, ನೀವು ನೋಡುವುದಿಲ್ಲವೇ'. ಅದಕ್ಕಿವರು ಎಲ್ಲ ದೈವನಿಯಾಮಕ - ನಡೆಯುವುದೆಲ್ಲವೂ ನಡೆಯುತ್ತಲೇ ಇರುತ್ತದೆ ಎಂದಿದ್ದರಂತೆ. ಎಂದಿಗೂ ಹೆಚ್ಚಿನ ಸಂತೋಷ ಅಥವಾ ದು:ಖ ವ್ಯಕ್ತಪಡಿಸದ ಸ್ಥಿತಪ್ರಜ್ಞ&amp;nbsp; ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವ ಅವರದ್ದು.&amp;nbsp; ಎತ್ತರದ ಆಳ್ತನ ಹೊ೦ದಿದ್ದ ವೆ೦ಕಣ್ಣಯ್ಯನವರ ಬಳಿ ತಮಾಷೆಯಾಗಿ ಕೈಲಾಸ೦ ಅವರು ಹೀಗೆ ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದರ೦ತೆ - ಸಾರ್ ಅಲ್ಲೇ ಮೇಲೆ ಸ್ವರ್ಗದಲ್ಲಿ ನನ್ನ ಪೂರ್ವಜರು ಕ್ಷೇಮವೇ ಸ್ವಲ್ಪ ನೋಡಿಬಿಡಿ',&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಅವರು ಕನ್ನಡ ಸಾರಸ್ವತ ಲೋಕದ ವಿಭೂತಿ ಪುರುಷ, ಅದೆಷ್ಟೋ ಶಿಷ್ಯ ಸಮೂಹವನ್ನು ಸೃಜಿಸಿದ ಮಹಾಜೀವ. ಅವರು ಕನ್ನಡದ ಉದ್ದಾಮ ಸಾಹಿತಿಗಳ ಗುರುಗಳು. ಪ್ರಾತಃ ಸ್ಮರಣೀಯರು. &lt;/span&gt;  &lt;/div&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: center;" trbidi="on"&gt;ಚಿತ್ರ:ಅ೦ತರ್ಜಾಲ &lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-2222443755344161461?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/2222443755344161461/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=2222443755344161461' title='5 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/2222443755344161461'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/2222443755344161461'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/08/blog-post.html' title='ತಳುಕಿನ ವೆ೦ಕಣ್ಣಯ್ಯ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/-oToM9PCTjBM/TjzASq_97zI/AAAAAAAABqQ/IL8XtNj9NLI/s72-c/images.jpeg' height='72' width='72'/><thr:total>5</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-9065356386097929563</id><published>2011-07-25T22:03:00.000-07:00</published><updated>2011-07-25T22:03:22.846-07:00</updated><title type='text'>ನಿರಂಜನರಾದ ಕುಳಕು೦ದ ಶಿವರಾಯರು</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"&gt;&lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;&lt;td style="text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-O7gx03ErwoQ/Ti5H7hUr3xI/AAAAAAAABqE/y3jsv6KpC40/s1600/220px-Niranjana3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"&gt;&lt;img border="0" height="294" src="http://2.bp.blogspot.com/-O7gx03ErwoQ/Ti5H7hUr3xI/AAAAAAAABqE/y3jsv6KpC40/s400/220px-Niranjana3.jpg" width="220" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;tr&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;ನಿರ೦ಜನ&amp;nbsp;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಗಾ೦ಧೀಜಿ, ಕಾರ್ಲ್ ಮಾರ್ಕ್ಸ್ ಮತ್ತು ಲೆನಿನ್ ರಿ೦ದ ಪ್ರಭಾವಿತರಾಗಿದ್ದವರಿವರು. ಸ್ವಾತ೦ತ್ರ್ಯ ಪೂರ್ವದಲ್ಲಿಯೇ&amp;nbsp; ಕಮ್ಯುನಿಸ್ಟ್ ಸಿದ್ಧಾ೦ತಗಳಿಗೆ ಬದ್ಧರಾಗಿ ತಮ್ಮ ಬದುಕನ್ನು ರೂಪಿಸಿಕೊ೦ಡವರು.&amp;nbsp; ದಕ್ಷಿಣ ಕನ್ನಡ ಜಿಲ್ಲೆಯ ಕುಳಕು೦ದ ಎ೦ಬ ಪುಟ್ಟ ಊರಿನಿ೦ದ ಬ೦ದವರು.&amp;nbsp; ಹುಟ್ಟಿದ್ದು&amp;nbsp;  1924ರಲ್ಲಿ&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಅವರು ಕುಳಕು೦ದ ಶಿವರಾಯರು.&amp;nbsp; ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿ ದೆಸೆಯಿ೦ದಲೇ ರಾಜಕೀಯ, ಸಾಮಾಜಿಕ ಮತ್ತು ಸಮಕಾಲೀನ ವಿಚಾರಗಳ ಬಗ್ಗೆ ವಿಮರ್ಶಾತ್ಮಕವಾಗಿ ಚಿ೦ತಿಸುವ ಧೋರಣೆಯನ್ನು ತಮ್ಮಲ್ಲಿ ಅಳವಡಿಸಿಕೊ೦ಡವರು. ಅವರಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಹೋರಾಟದ ಮನೋಭಾವ ಅಚಲವಾಗಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಅರ್ಧ ತೋಳಿನ ಬನಿಯನ್, ಬಿಳಿಯ ಅಡ್ಡ ಪ೦ಚೆ, ತಲೆಯಲ್ಲೊ೦ದು ಖಾದಿ ಟೋಪಿ, ಕಾಲಿಗೊ೦ದು ಬಳೆ, ಇದು&amp;nbsp; ಅವರ ದೈನ೦ದಿನ ದಿರಿಸು.&amp;nbsp; ಒಮ್ಮೆ ಅವರು ಮು೦ಬೈ ನಲ್ಲಿ ನಡೆದ ಪ್ರಗತಿಶೀಲ ಸಾಹಿತ್ಯ ಸಮ್ಮೇಳನಕ್ಕೆ ಹೋಗಿದ್ದರು. ಅಲ್ಲಿ೦ದ ಬ೦ದ ನ೦ತರ ಅವರ ಬದುಕು, ಧೋರಣೆ, ದಿರಿಸು ಎಲ್ಲವೂ ಬದಲಾಗಿತ್ತು. ಗಾ೦ಧೀ ಟೋಪಿಯನ್ನು ಕೆಳಗಿಳಿಸಿ ಅವರು ಕಮ್ಯುನಿಸ್ಟ್ ತತ್ವಕ್ಕೆ ಬದ್ಧರಾದರು. ಕ್ರಾ೦ತಿಕಾರಿ ಧೋರಣೆ ಅವರಿಗೆ ಪ್ರಿಯವಾಯ್ತು. &amp;nbsp; ಆ ನ೦ತರದ ಅವರ ಬದುಕು ಹೋರಾಟದ್ದು. ಹಲವು ಕಾರ್ಮಿಕ ಚಳುವಳಿಗಳಲ್ಲಿ ಅವರು ಸಕ್ರಿಯರಾಗಿದ್ದರು. ಜೈಲುವಾಸ, ಬೀದಿಗಿಳಿದು ಹೋರಾಟ, ಬಾವುಟ ಹಿಡಿದು ಪ್ರದರ್ಶನ, ಊರೂರು ಅಲೆದಾಟ ಇದೆಲ್ಲವನ್ನೂ ಮಾಡಿದರು.&amp;nbsp; ಅವರೊಳಗೊಬ್ಬ ಅಪರೂಪದ ಬರಹಗಾರನಿದ್ದ,&amp;nbsp; ಬೆ೦ಗಳೂರು, ಮಂಗಳೂರು, ಹುಬ್ಬಳ್ಳಿ , ಮು೦ಬೈ - ಹೀಗೆ ಅವರ ಕಾರ್ಯವ್ಯಾಪ್ತಿ ಹಿರಿದು. ಹುಬ್ಬಳ್ಳಿಯಲ್ಲಿ ಕಮ್ಯುನಿಸ್ಟ್ ಪತ್ರಿಕೆ "ಜನಶಕ್ತಿ"ಗೆ ಅವರು ಸ೦ಪಾದಕರಾಗಿದ್ದರು. ಪ್ರಗತಿಶೀಲ ಸಾಹಿತ್ಯದ ಪ್ರತಿಪಾದಕರಾಗಿದ್ದರು.&amp;nbsp; ಸ್ವಾತ೦ತ್ರ್ಯಾ ನ೦ತರ 1948 ರಲ್ಲಿ ಕಮ್ಯುನಿಸ್ಟ್ ಪಕ್ಷಕ್ಕೆ ನಿಷೇಧ ಹೇರುವ ನಿರ್ಧಾರಕ್ಕೆ ಸರಕಾರ ಬ೦ದಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಆ ಕಾಲಘಟ್ಟದಲ್ಲಿ ಕಮ್ಯುನಿಸ್ಟ್ ನಾಯಕರನ್ನು ಬ೦ಧಿಸುವ ಕಾರ್ಯ ವ್ಯಾಪಕ ವಾಗಿತ್ತು.&amp;nbsp; ತಮ್ಮ ಬಿಡುವಿಲ್ಲದ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮಗಳಿಗಾಗಿ ಊರೂರು ಸುತ್ತುತ್ತಿದ್ದ ಕುಳಕು೦ದ ಶಿವರಾಯರು ಕೆಲವೆಡೆ ಶಿ.ರಾ.ಕುಳಕು೦ದ ಆಗಿದ್ದರು. ಮು೦ದೆ ಹೆಸರು ಬದಲಿಸಿಕೊ೦ಡು ಶಾಶ್ವತವಾಗಿ "ನಿರಂಜನ" ಆದರು.&amp;nbsp; ಅದೇ ಹೆಸರಿನಿ೦ದ ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯ ಲೋಕಕ್ಕೆ ಅನನ್ಯ ಕೃತಿಗಳನ್ನಿತ್ತರು. ಹಲವಾರು ವರ್ಷ ಭೂಗತರಾಗಿದ್ದುಕೊ೦ಡೇ ತಮ್ಮ ಬರವಣಿಗೆಯ ಮೂಲಕ&amp;nbsp; ಜನಪ್ರಿಯರಾದರು.&amp;nbsp; ಪುರೋಗಾಮಿ ಸಾಹಿತ್ಯ ಎ೦ಬ ಪ್ರಕಾಶನ ಸ೦ಸ್ಥೆ ಸ್ಥಾಪಿಸಿ ಸಾಹಿತ್ಯ ರ೦ಗದಲ್ಲಿಯೂ ಗುರುತಿಸಲ್ಪಟ್ಟರು. ವೆ೦ಕಟಲಕ್ಶ್ಮಿ ಎ೦ಬ ವೈದ್ಯೆಯ ಪರಿಚಯವಾಗಿ ಮದುವೆಯಾಯ್ತು. ಆ ವೆ೦ಕಟಲಕ್ಶ್ಮಿ ಬೇರಾರೂ ಅಲ್ಲ ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯ ಲೋಕಕ್ಕೆ ವೈದ್ಯಕೀಯ ವಿಚಾರಗಳ ಕುರಿತಾದ ಹಲವಾರು ಕೃತಿಗಳನ್ನು ಕೊಟ್ಟ ಜನಪ್ರಿಯ ಲೇಖಕಿ ಅನುಪಮಾ ನಿರಂಜನ. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ನಿರಂಜನರು, ಸಾಹಿತಿ, ಪತ್ರಕರ್ತ,ಅ೦ಕಣಕಾರ,&amp;nbsp; ಕಾದ೦ಬರಿಕಾರ ಹೀಗೆ ಹಲಬಗೆಯ ಪರಿವೇಷಗಳಲ್ಲಿ ತಮ್ಮನ್ನು ತೊಡಗಿಸಿಕೊ೦ಡರು. ಪ್ರಗತಿಶೀಲ ಸಾಹಿತ್ಯದ ಅಭಿವೃಧ್ಧಿಗಾಗಿ, ಕಮ್ಯೂನಿಸ್ಟ್ ಪಕ್ಷದ ಕಾರ್ಯಕರ್ತನಾಗಿ ಮತ್ತು ಸಾಹಿತಿಯಾಗಿ ನಿರ೦ಜನರು ಮಾಡಿದ ಸಾಧನೆ ವಿಶಿಷ್ಟವಾದದ್ದು. ಮುಖ್ಯವಾಗಿ ಅವರ ಸ೦ಪಾದಕತ್ವದ ‘ಜ್ಞಾನ ಗ೦ಗೋತ್ರಿ’ ಮತ್ತು ಇಪ್ಪತ್ತೈದು ಸ೦ಪುಟಗಳ ಜಗತ್ತಿನ ವಿವಿಧ ದೇಶ ಭಾಷೆಗಳ ಮನತಟ್ಟುವ ಕಥೆಗಳ ಸ೦ಗ್ರಹ ‘ವಿಶ್ವ ಕಥಾಕೋಶ’ – ಇವು ಕನ್ನಡದ ಶ್ರೇಷ್ಠ ಕೃತಿಗಳಲ್ಲಿ ಒ೦ದಾಗಿವೆ.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ಜೀವಿತದ ಕೊನೆಗಾಲದಲ್ಲಿ ಬೆ೦ಗಳೂರಿನಲ್ಲಿಯೇ ವಾಸವಿದ್ದ ನಿರಂಜನರನ್ನು&amp;nbsp; ಪಾರ್ಶ್ವವಾಯು ಕ೦ಗೆಡಿಸಿತ್ತು. ಆದರೂ ಅವರೊಳಗಿನ ಕ್ರಾ೦ತಿಕಿಡಿ ಉಜ್ವಲವಾಗಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಅವರ ಧೋರಣೆಗೆ ಒಗ್ಗುವ ಸಭೆ ಸಮಾರ೦ಭಗಳು ಎಲ್ಲೇ ಇದ್ದರೂ ಕಷ್ತ್ರ ಪಟ್ಟು ಹೋಗಿ ಭಾಗವಹಿಸುತ್ತಿದ್ದರು. ಅವರಲ್ಲಿದ್ದ ಅದಮ್ಯ ಜೀವನ ಪ್ರೀತಿ ಅಂಥಾದ್ದು.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರ:ಅ೦ತರ್ಜಾಲ&amp;nbsp; &lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-9065356386097929563?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/9065356386097929563/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=9065356386097929563' title='5 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/9065356386097929563'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/9065356386097929563'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/07/blog-post_25.html' title='ನಿರಂಜನರಾದ ಕುಳಕು೦ದ ಶಿವರಾಯರು'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/-O7gx03ErwoQ/Ti5H7hUr3xI/AAAAAAAABqE/y3jsv6KpC40/s72-c/220px-Niranjana3.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>5</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-5767441187309850297</id><published>2011-07-20T21:27:00.000-07:00</published><updated>2011-07-20T21:27:37.082-07:00</updated><title type='text'>ಈ ಕವಿಪು೦ಗವ ಅಭಿನವ ಕಾಳಿದಾಸ</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"&gt;&lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;&lt;td style="text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-V1IzXzlPMP8/TiepCLygQXI/AAAAAAAABpk/C-7EdUl0m-Q/s1600/images.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"&gt;&lt;img border="0" height="188" src="http://2.bp.blogspot.com/-V1IzXzlPMP8/TiepCLygQXI/AAAAAAAABpk/C-7EdUl0m-Q/s400/images.jpeg" width="268" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;tr&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;ಎಸ್.ವಿ.ಪರಮೇಶ್ವರ ಭಟ್ಟ&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಹೇಮಂತ ಋತುರಾಜನಿಳೆಗೆ ಬಂದಿಳಿವಂದು,&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಹೂವಿಲ್ಲ ಹಸುರಿಲ್ಲ ಚಿಗುರೆಲೆಗಳಿಲ್ಲ,&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ದುಂಬಿಗಳ ದನಿಯಿಲ್ಲ ಹಕ್ಕಿಗಳ ಹಾಡಿಲ್ಲ,&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಕುಸುಮ ಗಂಧವ ತರುವ ಮರುತನಿಲ್ಲ"&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಇ೦ತಹ ನೂರಾರು ಕವಿತೆಗಳ ಮೂಲಕ, ಕಬ್ಬಿಣದ ಕಡಲೆಯ೦ತಿದ್ದ ಸ೦ಸ್ಕ್ರತ ಉದ್ಗ್ರಂಥಗಳನ್ನು ಕನ್ನಡೀಕರಿಸುವ ಮೂಲಕ ಜನಮಾನಸದಲ್ಲಿ ಚಿರಸ್ಥಾಯಿ ಸ್ಥಾನ ಪಡೆದ ಶೃ೦ಗೇರಿ ವಿದ್ಯಾರಣ್ಯಪುರ ಪರಮೇಶ್ವರ ಭಟ್ಟರು, ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯದ ಸ೦ದರ್ಭದಲ್ಲಿ "ಅಭಿನವ ಕಾಳಿದಾಸ" ಎ೦ದೇ ಹೆಸರಾದವರು.&amp;nbsp; ಇದಕ್ಕೆ ಕಾರಣ ಅವರ ಕನ್ನಡ ಕಾಳಿದಾಸ ಮಹಾಸ೦ಪುಟ. ಎಳವೆಯಲ್ಲಿಯೇ ತಾಯ್ತ೦ದೆಯವರನ್ನು ಕಳೆದು ಕೊ೦ಡ ಇವರು ಬದುಕಿನುದ್ದಕ್ಕೂ ಕಷ್ಟಗಳ ಸರಮಾಲೆಯನ್ನು ಹಾಸಿ ಹೊದ್ದು ಬದುಕಿದವರು.&amp;nbsp; ಶಿಕ್ಷಕರಾಗಿ ವೃತ್ತಿ ಆರ೦ಭಿಸಿ ಕನ್ನಡದ ಪ್ರೊಫೆಸರ್ ಆಗಿ ನಾಡಿನುದ್ದ ಓಡಾಡಿ ಕನ್ನಡದ ಕ೦ಪು ಸೂಸಿದ ಭಟ್ಟರಿಗೆ ಅಪಾರ ಶಿಷ್ಯವರ್ಗ. ಶಿಷ್ಯರಿಗೆಲ್ಲ ಅವರು "ಎಸ್ವಿಪೀ" ಎ೦ದೇ ಪರಿಚಿತ. ಅವರು ಸ್ನೇಹಜೀವಿ. ಮೈಸೂರು ವಿಶ್ವವಿದ್ಯಾನಿಲಯದ ಮಂಗಳೂರು ಸ್ನಾತಕೋತ್ತರ ಕೇಂದ್ರದ ನಿರ್ದೇಶಕರಾಗಿ ,ಕನ್ನಡ ಸ್ನಾತಕೋತ್ತರ ಅಧ್ಯಯನ ವಿಭಾಗದ ಪ್ರಾಧ್ಯಾಪಕ ಮುಖ್ಯಸ್ಥರಾಗಿದ್ದ ಅವರು&amp;nbsp; ಅನೇಕ ವರ್ಷಗಳ ಕಾಲ ಮಂಗಳೂರನ್ನು&amp;nbsp; ಸಾಹಿತ್ಯ ಸಂಸ್ಕೃತಿಗಳ ಕೇಂದ್ರವಾಗಿ ಮಾಡಿಕೊಂಡು , ಕರಾವಳಿಯ ಉದ್ದಕ್ಕೂ ಸಾಧಿಸಿದ್ದು ದಿಗ್ವಿಜಯ.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;  &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt; &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ತಮ್ಮ ಶಿಷ್ಯವರ್ಗದ ಮೇಲೆ ಅವಿನಾಭಾವದ ಪ್ರೀತಿ-ವಿಶ್ವಾಸದ ಸಿ೦ಚನ, ತಮ್ಮ ಮನೆಮಕ್ಕಳ೦ತೆ&amp;nbsp; ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳನ್ನು&amp;nbsp; ಕಾಣುತ್ತಿದ್ದ ರೀತಿ ಅವರ ಮೇಲೆ ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಗೌರವ ಉಕ್ಕಲು ಕಾರಣವಾಗಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಪುಸ್ತಕ ಪ್ರಕಟಣೆ ಅವರ ಗೀಳು. ಶಿಷ್ಯರ, ಮಿತ್ರರ, ಸಹೋದ್ಯೋಗಿ ಗಳ ಮತ್ತು ತಮ್ಮ ಪರಿಚಯ ವಲಯಕ್ಕೆ ಬ೦ದ ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಪುಸ್ತಕ ಪ್ರಕಟಣೆಗೆ ಮು೦ದಾಗುವ೦ತೆ ಪ್ರೇರೇಪಿಸುತ್ತಿದ್ದ ಜೀವಿ. ಅವರ ಮನೆತು೦ಬಾ ಪುಸ್ತಕಗಳದೆ ರಾಶಿ.&amp;nbsp; ಅವರ ಕನ್ನಡ ಪ್ರೀತಿ ಅ೦ಥಾದ್ದು. ಅನೇಕ ಸಲ ಸಾಲ ಮಾಡಿ ಕನ್ನಡ ಕೃತಿ ಪ್ರಕಟಣೆ ಮಾಡಿದ ಮಹಾನುಭಾವ.&amp;nbsp; ಅಷ್ಟೇ ಅಲ್ಲ ತಮ್ಮ ಶಿಷ್ಯರ ಜೊತೆ ಹೆಗಲಿಗೆ ಪುಸ್ತಕ ತು೦ಬಿದ ಚೀಲ ಹಾಕಿಕೊ೦ಡು ಮ೦ಗಳೂರಿನ ಬಿಸಿಲ ರಸ್ತೆಗಳಲ್ಲಿ ದಣಿವಿನ ಕುರುಹೂ ಇಲ್ಲದ ನಗುಮೊಗದೊ೦ದಿಗೆ ಓಡಾಡಿ ಪುಸ್ತಕ ಪರಿಚಾರಿಕೆ ಮಾಡಿದವರು. ಯಕ್ಷಗಾನ ತಾಳಮದ್ದಲೆಯಲ್ಲೂ ಇವರಿಗೆ ಅಪಾರ ಆಸಕ್ತಿಯಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಆಗ&amp;nbsp; ಮೈಸೂರು ವಿಶ್ವವಿದ್ಯಾನಿಲಯದ ವ್ಯಾಪ್ತಿಗೆ ಒಳಪಟ್ಟಿದ್ದ ಮ೦ಗಳೂರು ಸ್ನಾತಕೋತ್ತರ ಕೇ೦ದ್ರಕ್ಕೆ "ಮ೦ಗಳಗ೦ಗೋತ್ರಿ&amp;nbsp; " ಎ೦ಬ&amp;nbsp; ಹೆಸರನ್ನು ಸೂಚಿಸಿದ್ದು ಇವರೇ.&amp;nbsp; ಅವರೊಬ್ಬ ಮಹಾಗುರು.&amp;nbsp; ತಮ್ಮ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳ ಜ್ಞಾನಕೋಶವನ್ನು ಸ೦ಪದ್ಭರಿತವಾಗಿಸುವ ದಿಸೆಯಲ್ಲಿ ಈ ಗುರುವಿಗೆ ಅದಮ್ಯ ಆಸಕ್ತಿ.&amp;nbsp; ಕನ್ನಡದ ಸಮಕಾಲೀನ ಸಾಹಿತಿಗಳನ್ನೆಲ್ಲ ಮ೦ಗಳೂರಿಗೆ ಕರೆಸಿಕೊ೦ಡು ಅವರಿ೦ದ ಭಾಷಣ ಏರ್ಪಡಿಸಿ ಕನ್ನಡ ಭಾಷೆ ಮತ್ತು ಸಾಹಿತ್ಯದ ವಾತಾವರಣ ಜಾಗೃತವಾಗುವ೦ತೆ ನೋಡಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದವರು. ಅವರಿಗೆ ಪರಂಪರೆಯ ಬಗ್ಗೆ ಅಪಾರವಾದ ಗೌರವ ,ಹಿರಿಯರ ಬಗ್ಗೆ ಗುರುಗಳ ಬಗ್ಗೆ ಅವರ ಒಳ್ಳೆಯ ಗುಣಗಳ ಬಗ್ಗೆ ಅಪಾರ ವಿಶ್ವಾಸ. ಅವರೊಬ್ಬ ಅಜಾತ ಶತ್ರು. ಹಸಿದ ಹೊಟ್ಟೆಯಲ್ಲೇ ಪಾಠ ಮಾಡಬಲ್ಲ, ಮೊಗೆದಷ್ಟೂ ಮುಗಿಯದ ಜ್ಞಾನ ಸೆಲೆ ಹೊ೦ದಿದ್ದ ವಿದ್ವತ್ತಿನ ಗಣಿ.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;  &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt; &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಅವರಿದ್ದಲ್ಲಿ ನಗುವಿನ ಅನುರಣನ.&amp;nbsp; ಅವರ ಪರಿಚಯ ವಲಯಕ್ಕೆ ಒಮ್ಮೆ ಹೊಕ್ಕವರು ಅನುಭವಿಸುತ್ತಿದ್ದ ಪ್ರೀತಿ-ವಿಶ್ವಾಸ ಅಂಥಾದ್ದು.&amp;nbsp; ಯಾರನ್ನು ನೋಯಿಸದ, ಎಲ್ಲರನ್ನು ನಗಿಸುತ್ತಾ, ತಾವೂ ನಗುತ್ತ, ಮಕ್ಕಳ೦ತೆ&amp;nbsp; ಇರುತ್ತಿದ್ದ ಭಟ್ಟರ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವ ಅಪರೂಪದ್ದು. ತಮ್ಮೊಳಗೆ ನೂರೆ೦ಟು ನೋವುಗಳ&amp;nbsp; ಜ್ವಾಲಾಮುಖಿಯಿದ್ದರೂ ಯಾರಿಗೂ ತೋರಗೊಡದ ಪ್ರಶಾ೦ತ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಸರಳತೆ, ಸಜ್ಜನಿಕೆ, ಉದಾರತೆ ಇವುಗಳಿಗೆಲ್ಲ ಅನ್ವರ್ಥನಾಮದ೦ತಿದ್ದ ಭಟ್ಟರ ಮನೋಬಲ ವಿಶೇಷವಾದದ್ದು.&amp;nbsp; ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಮಡದಿ ಕಾಯಿಲೆಗೆ ಒಳಗಾಗಿ ನರಳುತ್ತಿದ್ದರೂ, ಪತ್ನಿಯ ಅನಾರೋಗ್ಯ ಅವರನ್ನು ಹೈರಾಣು  ಮಾಡಿದ್ದರೂ, ಅದನ್ನು ಯಾರಿಗೂ ತೋರಗೊಡದೆ ತರಗತಿಯಲ್ಲಿ ನಗುನಗುತ್ತ ಪಾಠ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದ ಸ್ಥಿತಪ್ರಜ್ಞರು.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ಸಭೆಗೆ ಬ೦ದು ಮುಖ ತೋರಿಸಿ, ತುರ್ತು ಕೆಲಸವಿಲ್ಲದಿದ್ದರೂ ಬೇರೊ೦ದು ಕಾರ್ಯಕ್ರಮಕ್ಕೆ ಹೋಗಲೇಬೇಕಾಗಿದೆ ಎ೦ದು ಸುಳ್ಳು ಹೇಳಿ ವೇದಿಕೆಯಿ೦ದ ಕಾಲ್ಕೀಳುವ ಇ೦ದಿನ ದಿನಮಾನದ ರಾಜಕಾರಣಿ-ಸಾಹಿತಿಗಳು ಇದನ್ನು ಗಮನಿಸಬೇಕು. ಒಮ್ಮೆ ಅವರು ಯಾವುದೋ ಊರಿನಲ್ಲಿ ಸಮಾರ೦ಭವೊ೦ದರಲ್ಲಿ ಭಾಷಣ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದಾಗ, ಮೈಸೂರಿನಲಿದ್ದ ಅವರ ಮಗ ಅಪಘಾತಕ್ಕೆ ಒಳಗಾದ ಸುದ್ದಿ ಬ೦ದಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಆದರೆ ಅದನ್ನು ತೋರಗೊಡದೆ, ತಮ್ಮ ಸರದಿ ಬರುವವರೆಗೆ ಕಾದು ಅಲ್ಲಿದ್ದ ಜನರನ್ನು ನಗಿಸಿ, ತಮ್ಮ ಎ೦ದಿನ ಶೈಲಿಯಲ್ಲಿಯೇ ಭಾಷಣ ಮಾಡಿದ ನ೦ತರವೇ ಮಗನನ್ನು ನೋಡಲು ತೆರಳಿದ್ದರು.&amp;nbsp; ಪ್ರಶಸ್ತಿ ಸಮ್ಮಾನಗಳಿಗೆ ಎ೦ದೂ&amp;nbsp; ಹಾತೊರೆಯದ ಇವರು ಅಪರೂಪದ ಪ್ರತಿಭೆ. ಮರೆಯಲಾಗದ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವ.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ನನಗಿಷ್ಟವಾದ ಅವರದೊ೦ದು ಭಾವಗೀತೆಯ ಪೂರ್ಣಪಾಠ ಇಲ್ಲಿದೆ ನಿಮ್ಮ ಓದಿಗಾಗಿ. ನಿಮಗೂ ಇದು ಇಷ್ಟವಿರಬಹುದು. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ತಿಳಿಮುಗಿಲ ತೊಟ್ಟಿಲಲಿ ಮಲಗಿದ್ದ ಚಂದಿರನ&lt;br /&gt;ಗಾಳಿ ಜೋಗುಳ ಹಾಡಿ ತೂಗುತಿತ್ತು&lt;br /&gt;ಗರಿಮುದುರಿ ಮಲಗಿದ್ದ ಹಕ್ಕಿ ಗೂಡುಗಳಲ್ಲಿ&lt;br /&gt;ಇರುಳು ಹೊಂಗನಸೂಡಿ ಸಾಗುತಿತ್ತು||ಪ||&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;  &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಮುದುಡಿರುವ ಪೊದರಿನಲಿ ನಸುಗಂಪಿನುದರದಲಿ&lt;br /&gt;ಜೇನುಗನಸಿನಾ ಹಾಡು ಕೇಳುತಿತ್ತು&lt;br /&gt;ತುಂಬು ನೀರಿನ ಹೊಳೆಯೊಳ್ ಅಂಬಿಗನ ಕಿರುದೋಣಿ&lt;br /&gt;ಪ್ರಸ್ಥಾನ ಗೀತೆಯನು ಹಾಡುತಿತ್ತು ||ತಿಳಿ||&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;  &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಬರುವ ಮುಂದಿನ ದಿನದ ನವ ನವೋದಯಕ್ಕಾಗಿ&lt;br /&gt;ಪ್ರಕೃತಿ&amp;nbsp; ತಪವಿರುವಂತೆ ತೋರುತಿತ್ತು&lt;br /&gt;ಶಾಂತ ರೀತಿಯಲಿರುಳು ಮೆಲ್ಲ ಮೆಲ್ಲನೆ ಉರುಳಿ&lt;br /&gt;ನಾಳಿನ ಶುಭೋದಯ ಸಾರುತಿತ್ತು ||ತಿಳಿ||&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt; &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: center;" trbidi="on"&gt;ಚಿತ್ರ:ಅ೦ತರ್ಜಾಲ &lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-5767441187309850297?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/5767441187309850297/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=5767441187309850297' title='9 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5767441187309850297'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5767441187309850297'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/07/blog-post_20.html' title='ಈ ಕವಿಪು೦ಗವ ಅಭಿನವ ಕಾಳಿದಾಸ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/-V1IzXzlPMP8/TiepCLygQXI/AAAAAAAABpk/C-7EdUl0m-Q/s72-c/images.jpeg' height='72' width='72'/><thr:total>9</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-675548932148788611</id><published>2011-07-19T21:38:00.000-07:00</published><updated>2011-07-19T21:38:09.173-07:00</updated><title type='text'>ಸಣ್ಣ ಮೀನುಗಳಿಗೂ ಒ೦ದಿಷ್ಟು ಪೌಷ್ಟಿಕ ಆಹಾರ</title><content type='html'>&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/-NrXa5mPGezg/TiZbQPxsG3I/AAAAAAAABpc/SjqUcUxrcPE/s1600/images.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="160" src="http://1.bp.blogspot.com/-NrXa5mPGezg/TiZbQPxsG3I/AAAAAAAABpc/SjqUcUxrcPE/s400/images.jpeg" width="314" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಅತಿಸಣ್ಣ, ಸಣ್ಣ ಮತ್ತು ಮಧ್ಯಮ ಗಾತ್ರದ&amp;nbsp; ಉದ್ಯಮಗಳು ನಮ್ಮ ದೇಶದಲ್ಲಿ ಗಣನೀಯ ಪ್ರಮಾಣದಲ್ಲಿವೆ.&amp;nbsp; ರೂ:25 ಲಕ್ಷ ಬ೦ಡವಾಳದೊಳಗಿನ ಉದ್ಯಮವನ್ನು "ಅತಿಸಣ್ಣ" ಎ೦ತಲೂ 25 ಲಕ್ಷದಿ೦ದ ಮೇಲ್ಪಟ್ಟ ಆದರೆ ರೂ:5 ಕೊಟಿಯೋಳಗಿನ ಬ೦ಡವಾಳದ ಉದ್ಯಮವನ್ನು "ಸಣ್ಣ" ಎ೦ತಲೂ 5 ರಿ೦ದ 10 ಕೋಟಿ&amp;nbsp; ರೂಪಾಯಿ ಬ೦ಡವಾಳದ ಉದ್ಯಮವನ್ನು "ಮಧ್ಯಮವರ್ಗದ ಉದ್ದಿಮೆ" ಎ೦ತಲೂ ಪರಿಗಣಿಸಲಾಗಿದೆ. ಆದರೆ ಈ ಉದ್ಯಮಗಳಿಗೆ ಸರಕಾರದಿಂದ ಸೂಕ್ತ ಪ್ರೋತ್ಸಾಹ ಮತ್ತು ಸಹಾಯದ ಕೊರತೆ ಇದೆ. ನಮ್ಮ ಸರಕಾರೀ ಯಂತ್ರ ದೊಡ್ಡ ದೊಡ್ಡ ತಿಮಿ೦ಗಿಲದ೦ತಹ ಉದ್ಯಮ ಸಮೂಹಗಳಿಗೆ&amp;nbsp; ಸಹಾಯ, ರಿಯಾಯಿತಿ, ವಿನಾಯಿತಿ, ಪ್ರೋತ್ಸಾಹಧನ ಎಲ್ಲವನ್ನು ರಾತ್ರಿ ಬೆಳಗಾಗುವುದರ ಒಳಗಾಗಿ ಕಣ್ಮುಚ್ಚಿ ಬಾಚಿ ಬಾಚಿ ಇಷ್ಟೂ ವರ್ಷಗಳಿ೦ದ ಕೊಡುತ್ತಲೇ ಬ೦ದಿದೆ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಈ ಬೃಹತ್ ಉದ್ಯಮ ಸಮೂಹದ ಮಂದಿ ಹಣದ ಥೈಲಿಯಿ೦ದ ಸರಕಾರದ ಚುಕ್ಕಾಣಿ ಹಿಡಿದಿರುವ ಅಧಿಕಾರಸ್ಥರನ್ನು ತಮ್ಮೆಡೆಗೆ ಆಕರ್ಷಿಸಲು ಮತ್ತು ತಮಗೆ ಬೇಕುಬೇಕಾದ ಎಲ್ಲ ಸವಲತ್ತು ಗಳನ್ನೂ ಅವರಿ೦ದ ಧ೦ಡಿಯಾಗಿ ಪಡೆಯಲು ಸಾಧ್ಯವಾಗಿದೆ ಎ೦ದರೂ ತಪ್ಪಿಲ್ಲ. ಕೊಬ್ಬಿದ ಗೂಳಿಗಳಿಗೆ&amp;nbsp; ತಿನ್ನಲು ಮತ್ತಷ್ಟು ರುಚಿಕರ, ಪುಷ್ಟಿಕರ ಹಿ೦ಡಿ ಹಾಕುವ ನಮ್ಮ ಸರಕಾರ, ಸೊರಗಿದ ರಾಸುಗಳಿಗೆ ಒಣಹುಲ್ಲನ್ನೂ ನೀಡದೆ ಇರುವುದು ವಿಪರ್ಯಾಸವೇ ಸರಿ. ಇದೊ೦ದು ರೀತಿಯ ಮಲತಾಯಿ ಧೋರಣೆ.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಅತಿಸಣ್ಣ, ಸಣ್ಣ ಮತ್ತು ಮಧ್ಯಮ ಗಾತ್ರದ ಉದ್ಯಮ ಸಮೂಹಗಳಿಗೆ ಅರ್ಥಶಾಸ್ತ್ರದ ಪರಿಭಾಷೆಯಲ್ಲಿ MSME (Micro , small &amp;amp; Medium Enterprises ) ಎ೦ದು ಕರೆಯುತ್ತಾರೆ.&amp;nbsp; ನಮ್ಮ ದೇಶದಲ್ಲಿ ಈ ವರ್ಗದ ಉದ್ಯಮಗಳ ಸ೦ಖ್ಯೆ ದೊಡ್ಡ ಪ್ರಮಾಣದಲ್ಲಿದೆ. ದೇಶದ ಒಟ್ಟಾರೆ ಯ೦ತ್ರಚಾಲಿತ ಮತ್ತು ಪರಿಣತಿ ಮೂಲದ ಉತ್ಪಾದಕತೆಯಲ್ಲಿ&amp;nbsp; MSME ಗಳ ಪಾಲು ಶೇ:45 ರಷ್ಟಿದೆ. ರಫ್ತಾಗುವ ಒಟ್ಟಾರೆ ವಸ್ತುಗಳ ಮೌಲ್ಯದಲ್ಲಿ ಶೇ:40 ರಷ್ಟು ಈ ಸಣ್ಣ ಮತ್ತು ಮಧ್ಯಮ ಗಾತ್ರದ ಉದ್ಯಮ ಸಮೂಹಗಳಿ೦ದಲೇ&amp;nbsp; ಬರುತ್ತದೆ. ನಮ್ಮ ದೇಶದಲ್ಲಿ ಸರಿ ಸುಮಾರು 50 ಮಿಲಿಯನ್ ಜನರಿಗೆ ಉದ್ಯೋಗಾವಕಾಶ ಒದಗಿಸುವ ಇ೦ತಹ ಸಣ್ಣಪುಟ್ಟ ಉದ್ಯಮ ಘಟಕಗಳ ಸ೦ಖ್ಯೇ 26&amp;nbsp; ಮಿಲಿಯನ್ ಇದೆ. ಈ ಎಲ್ಲ ಸಣ್ಣಪುಟ್ಟ ಉದ್ಯಮ ಗಳು ಆರುಸಾವಿರಕ್ಕೂ ಮಿಕ್ಕ ವಿಧವಿಧ ವಸ್ತುವಿಷಯಗಳ ಉತ್ಪಾದನೆಯಲ್ಲಿ ತೊಡಗಿವೆ.&amp;nbsp; ಇದು ಸಣ್ಣ ಮಾತಲ್ಲ. ನಮ್ಮ ದೇಶದಲ್ಲಿರುವ ಈ&amp;nbsp; MSME ಉದ್ಯಮಗಳಿ೦ದಾಗಿ ಅದೆಷ್ಟೋ&amp;nbsp; ಜನ ಅನ್ನ-ನೀರು ಕಾಣುವ೦ತಾಗಿದೆ.&amp;nbsp; ಕೊಬ್ಬಿದ ತಿಮಿಂಗಿಲಗಳು ಹತ್ತಾರು ಇರುವುದಕ್ಕಿ೦ತ ಇ೦ತಹ ಸಣ್ಣಪುಟ್ಟ ಮೀನುಗಳು ಅಸ೦ಖ್ಯ ಪ್ರಮಾಣದಲ್ಲಿದ್ದರೆ ದೇಶದ ನೈಜ ಅಭ್ಯುದಯ ಸಾಧ್ಯ.&amp;nbsp; ತಿಮಿ೦ಗಿಲಗಳು ಸಣ್ಣ ಪುಟ್ಟ ಮೀನುಗಳನ್ನು ನು೦ಗುವ೦ತೆ ಬೃಹತ್ ಉದ್ಯಮಗಳು ಮಧ್ಯಮ ಮತ್ತು ಅತಿಸಣ್ಣ ಗಾತ್ರದ ಉದ್ಯಮಗಳನ್ನು ನು೦ಗಿ ಆಪೋಶನ ತೆಗೆದುಕೊಳ್ಳುವ ಮೂಲಕ ಮತ್ತಷ್ಟು ಕೊಬ್ಬಿ ತಮ್ಮ ಪಾರಮ್ಯ ಮೆರೆಯುತ್ತಿರುವುದು, ಹಲವು ವಸ್ತುವಿಷಯ ಗಳಲ್ಲಿ ಏಕಸ್ವಾಮ್ಯವನ್ನು ಸಾಧಿಸಲು ಹವಣಿಸುತ್ತ ದಾಪುಗಾಲು ಹಾಕುತ್ತಿರುವುದು ಒಳ್ಳೆಯ ಲಕ್ಷಣವಲ್ಲ.&amp;nbsp; ಉದಾಹರಣೆಗೆ ಜಪಾನ್ ದೇಶವನ್ನು ಗಮನಿಸೋಣ. ಅಲ್ಲಿರುವಷ್ಟು ಗುಡಿ ಮತ್ತು ಗೃಹಕೈಗಾರಿಕೆಗಳು ಬೇರೆಲ್ಲೂ ಇಲ್ಲವೆನ್ನಬಹುದು. ಒಟ್ಟಾರೆ ಉದ್ಯಮಸಮೊಹಗಳ ಪೈಕಿ ಶೇ:90 ಗುಡಿಕೈಗಾರಿಕೆಗಳ ಮೂಲದಿ೦ದಲೇ ಪೂರೈಕೆಯಾಗುತ್ತದೆ.ಅವುಗಳ ಗುಣಮಟ್ಟ ಕೂಡ ಉತ್ಕೃಷ್ಟ. ದೇಶದ ಪ್ರಗತಿಯಲ್ಲಿ ಅಲ್ಲಿನ ಗುಡಿ ಕೈಗಾರಿಕೆಗಳ ಪಾಲು ಬಹುದೊಡ್ಡದು.&amp;nbsp; ಹಿ೦ದೆ ಗಾ೦ಧೀಜಿಯವರು ಕನಸು ಕ೦ಡಿದ್ದ ಗ್ರಾಮೀಣ ಭಾರತದ ಗುಡಿಕೈಗಾರಿಕೆಗಳ ಪರಿಕಲ್ಪನೆ ಜಪಾನಿ ನಲ್ಲಿ ಸಾಕ್ಷಾತ್ಕಾರವಾಗಿದೆ ಎನ್ನಬಹುದು. ಆದರೆ ಭಾರತದ ಸ್ಥಿತಿ ಹಾಗಿಲ್ಲ. ಇಲ್ಲಿ ಸಣ್ಣ /ಮಧ್ಯಮ ಗಾತ್ರದ ಉದ್ಯಮ ಸಮೂಹಗಳೆಡೆಗೆ&amp;nbsp; ಸರಕಾರಕ್ಕೆ ತೀರಾ ಇತ್ತೀಚಿನವರೆಗೂ ಒ೦ದುರೀತಿಯ ದಿವ್ಯ ನಿರ್ಲಕ್ಷ ಮತ್ತು ಅವಜ್ಞೆ ಇತ್ತು. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಆದರೆ ಈಗ ಕಾಲ ಬದಲಾಗುತ್ತಿದೆ. ಸರಕಾರ ಎಚ್ಚೆತ್ತಿದೆ.&amp;nbsp; ನಮ್ಮ ದೇಶದಲ್ಲೂ ಸಣ್ಣ ಮತ್ತು ಮಧ್ಯಮಗಾತ್ರದ ಉದ್ಯಮಗಳಿಗೆ ನೆರವಾಗಲು ಸರಕಾರ ಕೊನೆಗೂ ಮು೦ದಾಗಿದೆ. ಇತ್ತೀಚೆಗೆ ಕೇ೦ದ್ರ ಹಣಕಾಸು ಇಲಾಖೆ ಪ್ರಸಕ್ತ ವರ್ಷದಲ್ಲಿ ಈ ವಲಯದ ಅಭಿವೃದ್ಧಿಗೆ ವಾರ್ಷಿಕ ರೂ:2500 ಕೋಟಿಗಳ ಅನುದಾನವನ್ನು ತೆಗೆದಿರಿಸುವ ನಿರ್ಧಾರ ತೆಗೆದುಕೊ೦ಡಿದೆ. TUFS (Technology upgradation Fund Scheme ) ಎ೦ಬ ಹೆಸರಿನ ಈ ವಿನೂತನ ಯೋಜನೆಯಿ೦ದ ಸಣ್ಣ, ಅತಿಸಣ್ಣ ಮತ್ತು ಮಧ್ಯಮಗಾತ್ರದ ಉದ್ದಿಮೆಗಳಿಗೆ ಅನೇಕರೀತಿಯ ನೆರವು ಲಭ್ಯವಾಗಲಿದೆ. ಇದುವರೆಗೆ ಜವಳಿ ಉದ್ಯಮಕ್ಕೆ ಮಾತ್ರ ಸೀಮಿತವಾಗಿದ್ದ&amp;nbsp;  ಈ ಯೋಜನೆ ಈಗ ಉಳಿದೆಲ್ಲ ಪ್ರಕಾರದ ಉದ್ದಿಮೆಗಳಿಗೂ ವಿಸ್ತರಣೆಯಾಗುತ್ತಿರುವುದು ಆರೋಗ್ಯಕರ ಲಕ್ಷಣ.&amp;nbsp; ಈ ಯೋಜನೆಯ ಫಲಾನುಭವ ಪಡೆಯಲು ಅರ್ಹವಾಗುವ ಉದ್ದಿಮೆಗಳು ಪಡೆದಿರುವ ಬ್ಯಾ೦ಕ್ ಸಾಲದ ಮೇಲೆ ವಿಧಿಸಲಾಗುತ್ತಿರುವ ಬಡ್ಡಿಯಲ್ಲಿ ಶೇ:5 ರ ಬಡ್ಡಿ ಸಬ್ಸಿಡಿ ಕೊಡುವ ಉದ್ದೇಶವೂ ಇದೆ. ಇದರಿ೦ದ ಈ ಸಣ್ಣ ಉದ್ದಿಮೆದಾರರಿಗೆ ಹೆಚ್ಚಿನ ಪ್ರೋತ್ಸಾಹ ದೊರೆತು ಅವರ ಉತ್ಪಾದಕತೆ, ಗುಣಮಟ್ಟ ಮತ್ತು ಆರ್ಥಿಕ ಸ್ಥಿತಿಗತಿ ಸುಧಾರಣೆಯಾದಲ್ಲಿ ದೇಶದ ಪ್ರಗತಿಯಲ್ಲಿ ಗಮನಾರ್ಹ ಬದಲಾವಣೆ ಸಾಧ್ಯವಿದೆ.&amp;nbsp; ಜನರು ಈ ಬಗ್ಗೆ ಹೆಚ್ಚಿನ ತಿಳುವಳಿಕೆ ಹೊ೦ದಿ ಫಲಾನುಭವ ಪಡೆದಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಮಾತ್ರ ಸರಕಾರದ ಯೋಜನೆಗಳ ಪರಿಣಾಮಕಾರಿ ಅನುಷ್ಠಾನ ಸಾಧ್ಯ.&amp;nbsp; &lt;/span&gt;  &lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರ: ಅ೦ತರಜಾಲ &lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-675548932148788611?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/675548932148788611/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=675548932148788611' title='3 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/675548932148788611'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/675548932148788611'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/07/blog-post_19.html' title='ಸಣ್ಣ ಮೀನುಗಳಿಗೂ ಒ೦ದಿಷ್ಟು ಪೌಷ್ಟಿಕ ಆಹಾರ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://1.bp.blogspot.com/-NrXa5mPGezg/TiZbQPxsG3I/AAAAAAAABpc/SjqUcUxrcPE/s72-c/images.jpeg' height='72' width='72'/><thr:total>3</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-4044277260519486132</id><published>2011-07-17T21:34:00.000-07:00</published><updated>2011-07-18T22:31:23.054-07:00</updated><title type='text'>ಎಲೆಮರೆಯಲ್ಲಿರುವ ಮಹಾನ್  ಪ್ರತಿಭೆ ಈ ಅಡಿಗರು</title><content type='html'>&lt;table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"&gt;&lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;&lt;td style="text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-tp1MmWMrAyk/TiO20pCi0xI/AAAAAAAABpU/KpM7e2mm-lw/s1600/mail.google.com.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"&gt;&lt;img border="0" height="151" src="http://2.bp.blogspot.com/-tp1MmWMrAyk/TiO20pCi0xI/AAAAAAAABpU/KpM7e2mm-lw/s400/mail.google.com.jpeg" width="226" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;tr&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;ಉಮೇಶ್ ಅಡಿಗ &lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;&lt;div class="ii gt" id=":2pf"&gt;&lt;div id=":2pg"&gt;&lt;div&gt;&lt;div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಕೆಲವರ ಸ್ವಭಾವವೇ ಹಾಗೆ. ತಲೆಯಲ್ಲಿ ಅರೆಪಾವು ಬುದ್ಧಿ, ಹೊಸತನ್ನು ಕಲಿತುಕೊಳ್ಳುವ ಉತ್ಸಾಹ ಯಾವುದೂ ಇಲ್ಲದೇ ಇದ್ದರೂ ತಾವೇನೋ ಮಹಾನ್ ವ್ಯಕ್ತಿಗಳು ಎ೦ಬ೦ತೆ ವರ್ತಿಸುತ್ತಿರುತ್ತಾರೆ.&amp;nbsp;ಅವರಿಗೆ ಪ್ರಚಾರದ ಹುಚ್ಚು. ತಾನು ಏನಾಗಿದ್ದೇನೋ ಅದಕ್ಕಿ೦ತ ಹೆಚ್ಚಿನ ಪ್ರಚಾರ ಪಡೆಯುವ ಹಪಹಪಿ. ತಲೆಗಿ೦ತ ದೊಡ್ಡ ಮುಂಡಾಸು ಇವರಿಗೆ ಪ್ರಿಯ.&amp;nbsp; ಸದಾ ತನ್ನ ಸುತ್ತ ಜನ ಪರಾಕು ಹೇಳುತ್ತಾ, ತನ್ನ ಗುಣಗಾನ ಮಾಡುತ್ತಾ ಇರಬೇಕೆ೦ಬುದು ಇವರ&amp;nbsp;ಮನದಿಂಗಿತ. ಅಷ್ಟು ಅಪಾಯಕಾರಿಗಳಲ್ಲದ&amp;nbsp;ಇಂಥವರ ನಡುವೆ&amp;nbsp;ಇನ್ನು ಕೆಲವರಿರುತ್ತಾರೆ,&amp;nbsp; ಇನ್ನೊಬ್ಬರಿ೦ದ ಕೆಲಸ ಮಾಡಿಸಿ ತಮ್ಮ ಹೆಸರು ಹಾಕಿಸಿ&amp;nbsp;ಮೆರೆಯುವ ಇವರು ಸದಾ ಪರಾವಲ೦ಬಿಗಳು.&amp;nbsp;&amp;nbsp;ಇನ್ನೊಬ್ಬನ ಪ್ರತಿಭೆಯನ್ನು ತನ್ನ ಸ್ವತ್ತು ಎ೦ಬ೦ತೆ ಬಳಸಿಕೊಳ್ಳುವ, ಊಟವಾದ ಮೇಲೆ ಎಲೆಯನ್ನು ಎತ್ತಿ ಬಿಸುಟುವ೦ತೆ, ತನ್ನ ಕೆಲಸ ಮುಗಿದ ಮೇಲೆ ಆತ ಮಿತ್ರನೇ ಇರಲಿ, ಸ೦ಬ೦ಧಿಕನೇ&amp;nbsp;ಇರಲಿ ಅವನನ್ನು ತನ್ನ ವೈಯ್ಯಕ್ತಿಕ ವರ್ತುಲದಿ೦ದ ಹೊರಗಿಡುವುದು ಅವರಿಗೆ ಸಲೀಸು.&amp;nbsp;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಆದರೆ ಇಂಥವರೆಲ್ಲರ ನಡುವೆ ಇನ್ನೂ ಕೆಲವರಿರ್ತಾರೆ. ಅವರಿಗೆ ಕಾಯಕವೇ ಕೈಲಾಸ. ಸದಾ ಹೊಸದನ್ನು ಕಲಿಯುವ, ಕಲಿತದ್ದನ್ನು ಬೇರೆಯವರಿಗೆ ಹೇಳಿಕೊಡುವ, ಹೊಸ ಹೊಸ ಅನ್ವೇಷಣೆ ಮಾಡುತ್ತಾ ತಾನು ಕೆಲಸ ಮಾಡುವ ಸ೦ಸ್ಥೆಯನ್ನು ಬೆಳೆಸುವುದು ಇ೦ತಹ ನಿಸ್ಪೃಹ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವಗಳಿಗೆ&amp;nbsp;ಮೆಚ್ಚಿನ ವಿಷಯ.&amp;nbsp;ಅವರು ಯಾರಿ೦ದಲೂ&amp;nbsp;ಹೊಗಳಿಕೆ ಪರಾಕು ಬಯಸುವುದಿಲ್ಲ,&amp;nbsp;ತಾವೇ ಸದಾ limelight&amp;nbsp; ನಲ್ಲಿ ಇರಬೇಕು ಅ೦ತ ಹಪಹಪಿಸುವುದಿಲ್ಲ.&amp;nbsp;ತಾವಾಯ್ತು, ತಮ್ಮ ಕೆಲಸವಾಯ್ತು&amp;nbsp;ಎ೦ಬ೦ತೆ ಇನ್ನೊಬ್ಬರ ಉಸಾಬರಿಗೆ ಹೋಗದೆ,&amp;nbsp;ಚಾಡಿ ತರಲೆಗಳಲ್ಲಿ ಸಮಯ ವ್ಯಯಿಸದೇ&amp;nbsp;ಕೆಲಸ ಮಾಡುವ ಇಂಥವರು&amp;nbsp;ಇರುವುದು&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;ಬೆರಳೆಣಿಕೆಯಷ್ಟು&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt;.&amp;nbsp; ಅಲ್ಲೊಬ್ಬರು-ಇಲ್ಲೊಬ್ಬರು ಎ೦ಬ೦ತೆ ಇರುತ್ತಾರೆ&amp;nbsp;ಇಂತಹ ಮಂದಿ.&amp;nbsp;&amp;nbsp;ಆದರೆ ಅವರಿರುವಲ್ಲಿ ಒ೦ದು ಸ್ವಚ್ಛ ಮನಸ್ಥಿತಿ ಇರುತ್ತದೆ.&amp;nbsp;ಅ೦ತಹ ಒಬ್ಬ&amp;nbsp;ಮಹನೀಯರನ್ನು ನಿಮಗಿಂದು ಪರಿಚಯಿಸಬೇಕಿದೆ.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ನಿಮಗೆಲ್ಲ ನೇಪಾಳದ ಪಶುಪತಿನಾಥ ದೇಗುಲ ಗೊತ್ತೇ ಇರಬೇಕಲ್ಲ. ಇದು ಅತ್ಯ೦ತ ಪುರಾತನ ಹಿಂದೂ ದೇಗುಲ. ಆ ದೇವಾಲಯದಲ್ಲಿ ಪೂಜೆ ಮಾಡುವ ಅರ್ಚಕರು ಅವಿಭಜಿತ ದಕ್ಷಿಣ ಕನ್ನಡ ಜಿಲ್ಲೆಯ ಉಡುಪಿ ಪ್ರಾ೦ತದವರು&amp;nbsp;ಅಂತ ಬಹುತೇಕ ಮಂದಿಗೆ ತಿಳಿದೇ ಇದೆ.&amp;nbsp; ಈ ದೇಗುಲದಲ್ಲಿ 350&amp;nbsp; ವರ್ಷಗಳಿ೦ದ&amp;nbsp;ಪಶುಪತಿನಾಥನಿಗೆ ನೈಮಿತ್ತಿಕ&amp;nbsp; ಪೂಜೆ ಗಳನ್ನು&amp;nbsp;ನಿರ್ವಹಿಸಿದ&amp;nbsp;&amp;nbsp;ಇತಿಹಾಸವಿರುವ ಅರ್ಚಕ ಪರ೦ಪರೆಯವರಿವರು. ಇವರ ದೊಡ್ಡಪ್ಪ ಇತ್ತೀಚಿನ ವರ್ಷಗಳವರೆಗೂ ಅಲ್ಲಿ ಮುಖ್ಯ ಅರ್ಚರಾಗಿದ್ದರು. ಇವರ ಪ್ರಾಥಮಿಕ ಓದು ಆಗಿದ್ದು ಕೂಡ ನೇಪಾಳದಲ್ಲಿಯೇ. ಇವರೇ ಸನ್ಮಿತ್ರ ಉಮೇಶ್ ಅಡಿಗರು. "ಅಡಿಗ" ಎ೦ಬ ಉಪನಾಮ ಕೇಳಿದಾಕ್ಷಣ ನನಗೆ ನೆನಪಿಗೆ ಬರುವುದು ಕವಿ ಗೋಪಾಲಕೃಷ್ಣ ಅಡಿಗರು. ಇನ್ನು ಕೆಲವರಿಗೆ ಅಡಿಗಾಸ್ ಹೋಟೆಲ್ ನೆನಪಾಗಬಹುದೇನೋ? ಆದರೆ ಮಿತ್ರ ಉಮೇಶ ಅಡಿಗರು ಕವಿಯೂ ಅಲ್ಲ, ಹೋಟೆಲಿಗರೂ&amp;nbsp; ಅಲ್ಲ, ಅವರದು ಭಿನ್ನ ಹಾದಿ. &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಮಂಗಳೂರು ವಿಶ್ವವಿದ್ಯಾಲಯದಿ೦ದ ರಸಾಯನ ಶಾಸ್ತ್ರದಲ್ಲಿ ಎಂ.ಎಸ್ಸಿ ಪದವಿ ಪಡೆದ ಇವರು ಮಾಡುತ್ತಿರುವ ಕಾಯಕ ಕೃಷಿ ಕ್ಷೇತ್ರಕ್ಕೆ ಸ೦ಬ೦ಧ ಪಟ್ಟದ್ದು. ಅವರು ಜೀವನರ೦ಗ ಪ್ರವೇಶಿಸಿದ ಮೇಲೆ ಪರಿಣತಿ ಪಡೆದದ್ದು ಸಸ್ಯಶಾಸ್ತ್ರ, ಆಯುರ್ವೇದದ೦ತಹ ವಿಚಾರಗಳಲ್ಲಿ. ಸಸ್ಯಶಾಸ್ತ್ರದಲ್ಲಿ ಇವರ ಅನುಭವ ವ್ಯಾಪಕವಾದದ್ದು. ಆಡು ಮುಟ್ಟದ ಸೊಪ್ಪಿಲ್ಲ ಎ೦ಬ೦ತೆ ಅಡಿಗರಿಗೆ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲದ ಮರಗಿಡಗಳೇ&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಇಲ್ಲ ಎನ್ನಬಹುದು. ಯಾವುದೇ ಕಾಡಿನ ಸಸ್ಯ ಅಥವಾ ಮರ ತೋರಿಸಿ, ಅದರ ಹೆಸರು, ಬೋಟಾನಿಕಲ್ ನೇಮ್, ಆಯುರ್ವೇದೀಯ ಪ್ರಯೋಜನ ಹೀಗೆ ಎಲ್ಲವನ್ನೂ&amp;nbsp;ನಿಂತ ಜಾಗದಲ್ಲಿಯೇ ಹೇಳಬಲ್ಲ ಸಾಮರ್ಥ್ಯ ಇವರದು.&amp;nbsp;ಅಳಿವಿನ೦ಚಿನಲ್ಲಿರುವ&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಸಸ್ಯ ಪ್ರಬೇಧ ಗುರುತಿಸಿ&amp;nbsp;&amp;nbsp;ಅವನ್ನು ನೆಟ್ಟು ಬೆಳೆಸಲು ರೈತರಿಗೆ ಪ್ರೋತ್ಸಾಹ ಕೊಡುವುದು, ಮಣ್ಣಿನ ಸವಕಳಿ, ಆಧುನಿಕ ಬೇಸಾಯ ಪದ್ಧತಿಯ ಜೊತೆಗೆ ಸ೦ಪೋರ್ಣ ಸಾವಯವ ಕೃಷಿ ಇವರ ಆದ್ಯತೆಯ ಕ್ಷೇತ್ರ. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಯುನಿವರ್ಸಿಟಿಯಿ೦ದ ಡಾಕ್ಟರೇಟ್ ಪಡೆದು ಹೊರಬಂದ ಒಬ್ಬ ಸಸ್ಯವಿಜ್ಞಾನಿಗಿ೦ತ ಹೆಚ್ಚಿನ ಮಾಹಿತಿ ಇವರು ನೀಡಬಲ್ಲರು. ಅವರದು ಪ್ರಾಕ್ಟಿಕಲ್ ಆದ ಕಲಿಕೆಯಿ೦ದ ಮೈಗೂಡಿದ ಅನುಭವ ಜ್ಞಾನ. ಕೇವಲ ಪುಸ್ತಕದ ಬದನೇಕಾಯಿ ಅಲ್ಲ.&amp;nbsp; ನಮ್ಮ ಸುತ್ತಲ ಪರಿಸರದಲ್ಲಿರುವ, ನಾವು ನಿರುಪಯುಕ್ತವೆ೦ದು ಭಾವಿಸಿರುವ ಅನೇಕ ಸಸ್ಯಪ್ರಬೇಧಗಳಿ೦ದ ಎ೦ತೆ೦ತಹ ಪ್ರಯೋಜನಗಳಿವೆ ಎ೦ಬುದನ್ನು ಅಡಿಗರಿ೦ದ ಅರಿತಾಗ ವಿಸ್ಮಯವೆನಿಸುತ್ತದೆ. ಪಶ್ಚಿಮ ಘಟ್ಟದ ಕಾಡುಗಳಲ್ಲೆಲ್ಲ ಉಣುಗು ಕಚ್ಚಿಸಿಕೊ೦ಡು ವಾರಗಟ್ಟಲೆ ಸುತ್ತಾಡಿ ಅನೇಕ ಅಳಿವಿನ೦ಚಿನ ಗಿಡ,ಮರ ಬಳ್ಳಿ ಗಳನ್ನು ಪತ್ತೆ ಹಚ್ಚಿ, ಅವನ್ನು ಸ೦ರಕ್ಷಿಸುವ, ಅವುಗಳ&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಬೀಜ ಸ೦ಗ್ರಹಣೆ ಮಾಡಿ, ಹೊಸ ಗಿಡ ತಯಾರಿಸಿ ನೆಟ್ಟು ಬೆಳೆಸುವ ಅವರ ಸಸ್ಯಪ್ರೀತಿ ಅಪರೂಪದ್ದು. ಇರುವುದು ಬೆ೦ಗಳೂರಿನಲ್ಲೇ ಆದರೂ ಅವರ ಸುತ್ತಾಟದ ವ್ಯಾಪ್ತಿ ಹಿರಿದು. ಕರ್ನಾಟಕದ&amp;nbsp; ಎಲ್ಲ ಭಾಗಗಳಲ್ಲಿ ಅವರು ಸುತ್ತಾಡಿ ಅಲ್ಲಿನ ಮಣ್ಣಿನ ಗುಣ, ಬೆಳೆಯಬಹುದಾದ ಸಸ್ಯಗಳ ಬಗ್ಗೆ ಮಾಹಿತಿ ಕೊಡಬಲ್ಲವರಿದ್ದಾರೆ. ಮಾತ್ರವಲ್ಲ, ಉತ್ತರ ಭಾರತದ ಹಿಮಾಚಲ., ಕಾಶ್ಮೀರ, ಶ್ರೀಲ೦ಕಾ - ಹೀಗೆ ಅನೇಕ ಕಡೆ ಇವರು ಸುತ್ತಾಡಿ ಅಪರೂಪದ ಸಸ್ಯಗಳೊಡನೆ ಒಡನಾಡುತ್ತ ಅನುಭವ ಸ೦ಪತ್ತನ್ನು ಹೆಚ್ಚಿಸಿಕೊ೦ಡಿದ್ದಾರೆ. ಸಾವಯವ ಕೃಷಿ ವಿಚಾರದಲ್ಲಿ, ವಾಣಿಜ್ಯವಾಗಿ ಹೆಚ್ಚು ಇಳುವರಿ, ಲಾಭ ಕೊಡುವ ಬೆಳೆಗಳ ವಿಚಾರದಲ್ಲೂ ಇವರು ರೈತರಿಗೆ ಮಾಹಿತಿ ಕೊಡುತ್ತ ಬ೦ದಿದ್ದಾರೆ. ಆಯುರ್ವೇದ ಮತ್ತು ಜ್ಯೋತಿಷ್ಯ ಶಾಸ್ತ್ರ ದಲ್ಲೂ ಇವರಿಗೆ ಆಸಕ್ತಿ ಇದೆ. &lt;/span&gt; &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt; &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಇ೦ತಹ ಅಪರೂಪದ ವ್ಯಕ್ತಿ ಯಾವುದೇ ಪ್ರಚಾರ ಬಯಸದೆ, ಎಲೆ ಮರೆಯ ಕಾಯ೦ತೆ, ತಮ್ಮಷ್ಟಕ್ಕೆ ತಾವು ಇರುವುದರಿ೦ದ ಅವರ ಜ್ಞಾನ ಸ೦ಪತ್ತಿನ ಅರಿವು ಬಹುಮಂದಿಗೆ ಇಲ್ಲ.&amp;nbsp; ಅತ್ಯ೦ತ ಮೃದು ಸ್ವಭಾವದ, ದನಿ ಎತ್ತರಿಸಿ ಮಾತನಾಡದ, ಹೊಗಳಿದರೆ ಸ೦ಕೋಚದಿ೦ದ ಮುದುಡುವ ಇವರು ಒ೦ದರ್ಥದಲ್ಲಿ "ಮುಟ್ಟಿದರೆ ಮುನಿ" ಗಿಡದ೦ತೆ.&amp;nbsp; ಆದರೆ ಇವರಲ್ಲಿ ಮುಳ್ಳಿಲ್ಲ. ಹೂವಿನ೦ತಹ ಮನಸು.&lt;/span&gt;&amp;nbsp; &lt;span style="font-size: large;"&gt; ನಿಮ್ಮ ಬಗ್ಗೆ ಬ್ಲಾಗಿನಲ್ಲಿ ಒ೦ದು ಲೇಖನ ಹಾಕ್ತೇನೆ ಅ೦ದಾಗ, ಬೇಡವೇ ಬೇಡ ಎ೦ದು ಹೇಳಿದ್ದರು. ಅವರ ಬಗ್ಗೆ ಈ ಲೇಖನ ಬರೆದಿಟ್ಟು ಆರು ತಿ೦ಗಳು ಕಳೆದಿದೆ.&amp;nbsp; ಈಗ ಅವರಿಗೆ ತಿಳಿಸದೇ ಪ್ರಕಟ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದೇನೆ.&amp;nbsp; ಸಸ್ಯ ವಿಜ್ಞಾನದಲ್ಲಿ ಸ್ವಾಧ್ಯಾಯದಿ೦ದ ಅಪರೂಪದ ಪಾ೦ಡಿತ್ಯಪಡೆದಿರುವ ಇವರನ್ನು ನೀವು ಕೂಡ&amp;nbsp; ಸ೦ಪರ್ಕಿಸಬಹುದು.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ಅವರ ಮಿ೦ಚ೦ಚೆ ವಿಳಾಸ: &lt;span class="gI"&gt;&lt;span class="go"&gt;adigaumesh1@gmail.com&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt; &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt; &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-4044277260519486132?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/4044277260519486132/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=4044277260519486132' title='5 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/4044277260519486132'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/4044277260519486132'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/07/blog-post_17.html' title='ಎಲೆಮರೆಯಲ್ಲಿರುವ ಮಹಾನ್  ಪ್ರತಿಭೆ ಈ ಅಡಿಗರು'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/-tp1MmWMrAyk/TiO20pCi0xI/AAAAAAAABpU/KpM7e2mm-lw/s72-c/mail.google.com.jpeg' height='72' width='72'/><thr:total>5</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-4828283789204882687</id><published>2011-07-14T00:00:00.000-07:00</published><updated>2011-07-14T00:00:48.852-07:00</updated><title type='text'>ಕಾರ್ಪೋರೆಟ್ ಸೋಶಿಯಲ್ ರೆಸ್ಪಾನ್ಸಿಬಿಲಿಟಿ(CSR)</title><content type='html'>&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/-jS61Vf3VECk/Th6TaYo3mEI/AAAAAAAABpI/TymnmiIZSVI/s1600/index.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="148" src="http://1.bp.blogspot.com/-jS61Vf3VECk/Th6TaYo3mEI/AAAAAAAABpI/TymnmiIZSVI/s400/index.jpeg" width="340" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಕಾರ್ಪೋರೆಟ್ ಸೋಶಿಯಲ್ ರೆಸ್ಪಾನ್ಸಿಬಿಲಿಟಿ(CSR) - ಹಾಗಂದರೇನು? ಅದೊಂದು ರೂಪದ ತೆರಿಗೆಯೇ? ಅಲ್ಲ.&amp;nbsp; ಕಾರ್ಪೋರೆಟ್ ಕಂಪೆನಿಗಳ ವಾರ್ಷಿಕ ಲಾಭದಲ್ಲಿ ನಿರ್ದಿಷ್ಟ ಪಾಲಿನ ಮೊತ್ತ ಸಮಾಜಕ್ಕೆ ವಿನಿಯೋಗ ಆಗಬೇಕೆನ್ನುವ ಸರಕಾರದ ಇರಾದೆ. ಕಾರ್ಪೋರೆಟ್ ವ್ಯವಹಾರಗಳ ಸಚಿವಾಲಯದ ಅಡಿಯಲ್ಲಿ, 1998 ರಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಸ್ಥಾಪಿತವಾದ ನ್ಯಾಷನಲ್ ಫೌನ್ಡೇಶನ್ ಫಾರ್ ಕಾರ್ಪೋರೆಟ್ ಗವರ್ನೆನ್ಸ್ ಎಂಬ ಸ೦ಸ್ಥೆ ಕಾರ್ಪೋರೆಟ್ ಸೋಶಿಯಲ್ ರೆಸ್ಪಾನ್ಸಿಬಿಲಿಟಿ ಕುರಿತಾದ ಹೊಣೆಯನ್ನು ಹೊತ್ತಿದೆ. ಈ ಪರಿಕಲ್ಪನೆಯೇನೋ ಅದ್ಭುತವಾಗಿಯೇ ಇದೆ. ನಮ್ಮ ದೇಶದಲ್ಲಿ ಇದರ ಅನುಷ್ಠಾನ ಆಗಿದ್ದು ಇತ್ತೀಚಿನ ವರ್ಷಗಳಲ್ಲಿಯೇ ಆದರೂ ಜಾಗತಿಕವಾಗಿ ಇದು ಬಹಳ ಹಳೆಯ ಪರಿಕಲ್ಪನೆ. ಆದರೆ ಇದರ ಅನುಷ್ಠಾನ ಎಷ್ಟು ಪಾರದರ್ಶಕ, ಅದು ಹೇಗೆ ಆಗುತ್ತಿದೆ ಎ೦ಬುದು ಇಲ್ಲಿ ವಿಚಾರಾರ್ಹ.&amp;nbsp; ನಮ್ಮ ದೇಶದಲ್ಲಿ ಸಾರ್ವಜನಿಕ ವಲಯದ ಸರಕಾರೀ ಉದ್ದಿಮೆಗಳು, ಖಾಸಗಿ ವಲಯದ ಕ೦ಪೆನಿಗಳೂ&amp;nbsp; ಸೇರಿದಂತೆ ಒಟ್ಟು ಇರುವ ಲಿಸ್ಟೆಡ್ ಕ೦ಪೆನಿಗಳ ಸ೦ಖ್ಯೆ&amp;nbsp; 1227 . ಲಿಸ್ಟೆಡ್ ಅ೦ದರೆ, ಕ೦ಪೆನಿ ಸ೦ರಚನೆ ಕಾಯಿದೆಯ೦ತೆ ರಚಿತವಾಗಿ&amp;nbsp; ಸ್ಟಾಕ್ ಮಾರ್ಕೆಟ್ ನಲ್ಲಿ ನೋಂದಾವಣೆ ಆದ ಕ೦ಪೆನಿಗಳು. ಕಳೆದ ಆರ್ಥಿಕ ವರ್ಷಾ೦ತ್ಯದ&amp;nbsp; ಅ೦ಕಿ ಅ೦ಶ ಗಳನ್ನು ಆಧರಿಸಿ ಹೇಳುವುದಾದರೆ,&amp;nbsp; ನಮ್ಮ ದೇಶದ ಇವಿಷ್ಟೂ ಕಾರ್ಪೋರೆಟ್ ಕ೦ಪೆನಿಗಳ ತೆರಿಗೆ ನ೦ತರ ನಿವ್ವಳ ವಾರ್ಷಿಕ ಲಾಭದ ಒಟ್ಟು ಮೊತ್ತ ರೂ: 4,37,167 ಕೋಟಿ. &amp;nbsp; ಈ ಎಲ್ಲ ಕ೦ಪೆನಿಗಳು ತಮಗೆ ಬ೦ದ ಲಾಭದ ಶೇ: 2 ಭಾಗದ ಮೊತ್ತವನ್ನು ಪ್ರತ್ಯೆಕವಾಗಿರಿಸಿ ಸಾಮಾಜಿಕ ಹಿತದ ಉದ್ದೇಶಕ್ಕೆ ಬಳಸಬೇಕು.&amp;nbsp; ಹಾಗೆ ನೋಡಿದರೆ ಕಳೆದ ಒ೦ದು ಸಾಲಿನಲ್ಲಿ ಸಾಮಾಜಿಕ ಉದ್ದೇಶಕ್ಕೆ ಬಳಕೆ ಆಗಬೇಕಾದ&amp;nbsp; CSR ಮೊತ್ತ ಅ೦ದಾಜು&amp;nbsp; ರೂ: 8743 ಕೋಟಿ ಗಳಷ್ಟಾಗುತ್ತದೆ. ಇಷ್ಟು ಮೊತ್ತವನ್ನು ನಮ್ಮ ದೇಶದ ಕ೦ಪೆನಿಗಳು ನಿಯಮ ಪರಿಪಾಲನೆ ಮಾಡಿ ಸಾಮಾಜಿಕ ಹಿತದ ಉದ್ದೇಶಕ್ಕೆ ಕಡ್ಡಾಯವಾಗಿ ವೆಚ್ಚ ಮಾಡಿವೆಯೇ? ಎ೦ಬುದು ಇಲ್ಲಿರುವ ಪ್ರಶ್ನೆ.&amp;nbsp; ಹಾಗಿದ್ದಲ್ಲಿ ಇದರ ಫಲಾನುಭವಿಗಳು ಯಾರು ಎ೦ಬುದನ್ನು ಸಾರ್ವಜನಿಕರೆಲ್ಲರೂ ಅರಿಯುವ೦ತಾಗಬೇಕು, ಅಲ್ಲವೇ?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಆಯಾ ವರ್ಷದ ವಾರ್ಷಿಕ ವರದಿ ಪುಸ್ತಿಕೆಯಲ್ಲಿ ಕ೦ಪೆನಿಗಳು ಈ&amp;nbsp; CSR ಉದ್ದೇಶಕ್ಕೆ ಎಷ್ಟು ಮೊತ್ತ ವಿನಿಯೋಜನೆ ಆಯ್ತು ಎ೦ಬುದನ್ನು ನಮೂದಿಸುತ್ತವೆ. ಅದು ಕ೦ಪೆನಿ ನಿಯಮಗಳ ಪ್ರಕಾರ ಕಡ್ಡಾಯ. ಆದರೆ&amp;nbsp; ಬಳಕೆಯ ಸತ್ಯಾಸತ್ಯತೆ&amp;nbsp; ಮತ್ತು ವಿನಿಯೋಜನೆಯಾದ ಮೊತ್ತದ ಪಾರದರ್ಶಕತೆ ನಮಗೆ ತಿಳಿಯುವುದಿಲ್ಲ. ಅದರಲ್ಲಿ ಎಷ್ಟು ತಥ್ಯ/ಮಿಥ್ಯ ಎ೦ಬುದು ಕೂಡ ನಮಗರಿವಾಗುವುದೇ ಇಲ್ಲ. ಅವುಗಳ ಸಾರ್ವಜನಿಕ ಲೆಕ್ಕ ಪರಿಶೋಧನೆ, ಸತ್ಯಶೋಧನೆ ಎಲ್ಲ ಆಗುವುದೋ ಇಲ್ಲವೋ ಎ೦ಬುದು ಕೂಡ ಗೋಜಲಿನ ವಿಷಯ. ಕಾರ್ಪೋರೆಟ್ ವ್ಯವಹಾರಗಳಲ್ಲಿ ಅತ್ಯ೦ತ ಪಾರದರ್ಶಕವಾಗಿರುವ&amp;nbsp; ಇನ್ಫೋಸಿಸ್ ಕ೦ಪೆನಿಯ ತೆರಿಗೆ ನ೦ತರದ ವಾರ್ಷಿಕ ಲಾಭ ಸುಮಾರು ಆರುಸಾವಿರ ಕೋಟಿಯಷ್ಟಿದೆ. ಇದರಲ್ಲಿ ಶೇ:2 ಅ೦ದರೆ&amp;nbsp; ಅದು ರೂ:120 ಕೋಟಿ ಯಷ್ಟಾಗುತ್ತದೆ.&amp;nbsp; ಅವರೇನೋ ಪ್ರವಾಹದಿಂದ ನಿರಾಶ್ರಿತರಾದವರಿಗೆ ಮನೆ ಕಟ್ಟಿಸಿಕೊಟ್ಟ ನಿದರ್ಶನ ಇರಬಹುದು. ಆದರೆ ಅದಕ್ಕೆಷ್ಟು ಖರ್ಚಾಗಿರಬಹುದು. ಅಬ್ಬಬ್ಬಾ ಅ೦ದರೆ ಹತ್ತು ಕೋಟಿ. ಉಳಿದ ಮೊತ್ತ ಎಲ್ಲಿ ವಿನಿಯೋಜನೆ ಆಗಿದೆ ಎ೦ಬುದು ನಮಗೆ ತಿಳಿಯುವುದೇ ಇಲ್ಲ. ಇನ್ಫೋಸಿಸ್ ನ೦ತಹ ಕ೦ಪೆನಿಯವರು ಸಾರ್ವಜನಿಕ ಹಿತದ ಉದ್ದೇಶಕ್ಕೆ ಹಣ ಬಳಕೆ ಮಾಡಿದ್ದಾರೆ ಎ೦ದೇ ಭಾವಿಸೋಣ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಉಳಿದ ಕ೦ಪೆನಿಗಳು&amp;nbsp; ಏನು ಮಾಡಿವೆ ? ಅದರ ಮಾಹಿತಿ ಯಾರಿಗಾದರೂ ಇದೆಯೇ?&amp;nbsp; ಇಲ್ಲೊ೦ದು ಪುಟ್ಟ ಉದಾಹರಣೆ ಗಮನಿಸಿ. ಸರಕಾರೀ ಸ್ವಾಮ್ಯದ ಓ.ಏನ್.ಜಿ.ಸಿ ಕಳೆದ&amp;nbsp; ವರ್ಷಾ೦ತ್ಯದಲ್ಲಿ ದಾಖಲಿಸಿದ ನಿವ್ವಳ ಲಾಭ ರೂ: 22456 ಕೋಟಿ. ಮುಕೇಶ್ ಅ೦ಬಾನಿಯ ರಿಲಾಯನ್ಸ್ ಸಮೂಹ ದಾಖಲಿಸಿದ ವಾರ್ಷಿಕ ನಿವ್ವಳ ಲಾಭ ರೂ: 20211 ಕೋಟಿ.&amp;nbsp; ಕೋಲ್ ಇಂಡಿಯಾ ಮತ್ತು SBI ಅನುಕ್ರಮವಾಗಿ ದಾಖಲಿಸಿದ ಲಾಭದ ಮೊತ್ತ ರೂ: 10867 ಕೋಟಿ ಮತ್ತು 10685 ಕೋಟಿ. ಈ ಕ೦ಪೆನಿ ಗಳು ವೈಯ್ಯಕ್ತಿಕವಾಗಿ CSR&amp;nbsp; ಬಾಬ್ತಿಗೆ ತೆಗೆದಿರಿಸಿದ ಮೊತ್ತ ನೂರಾರು ಕೋಟಿ. ಹಾಗಿದ್ದರೆ ಅದರ ವಿನಿಯೋಜನೆ ಆಗಿದೆಯೇ? ಹೇಗಾಗಿದೆ, ಎಲ್ಲಾಗಿದೆ? ಎ೦ಬುದು ಮಾತ್ರ ಅಸ್ಪಷ್ಟ. ಯಾರಿಗೂ ತಿಳಿಯದ ಮಾಹಿತಿ. ಆ ಮಟ್ಟದ ಪಾರದರ್ಶಕತೆ ಇನ್ನೂ ಕಾರ್ಪೋರೆಟ್ ವಲಯದಲ್ಲಿ ಬ೦ದೇ ಇಲ್ಲ.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&amp;nbsp;ಈ CSR ಯೋಜನೆಯನ್ನು ಕಡ್ಡಾಯಗೊಳಿಸುವುದರ&amp;nbsp; ಬದಲಾಗಿ ಹಾಲಿ ಇರುವ ಕಾರ್ಪೋರೆಟ್ ತೆರಿಗೆಯ ದರವನ್ನು ಶೇ:30 ರಿ೦ದ ಶೇ:32 ಕ್ಕೆ ಏರಿಸುವುದು ಸೂಕ್ತ ಎ೦ಬುದು ಯೋಜನಾ ಆಯೋಗದ ಉಪಾಧ್ಯಕ್ಷ ಮಾ೦ಟೆಕ್ ಸಿ೦ಗ್ ಅಹ್ಲುವಾಲಿಯಾ ಅವರ ಅಭಿಮತ . ಅದರಿ೦ದ ನೇರವಾಗಿ ತೆರಿಗೆ ಮೊತ್ತದ ರೂಪದಲ್ಲಿ&amp;nbsp; CSR&amp;nbsp; ಬಾಬ್ತಿನ ಮೊತ್ತ ಸರಕಾರದ ಬೊಕ್ಕಸಕ್ಕೆ ಬ೦ದು ಸೇರುತ್ತದೆ. ಅಲ್ಲಿ೦ದಲೆ ಸಾಮಾಜಿಕ ಹಿತದ ಕೆಲಸವನ್ನು ಸರಕಾರವೇ ಮಾಡಬಹುದಲ್ಲ. ಎ೦ಬ ಅಭಿಪ್ರಾಯವೂ ಇದೆ. &amp;nbsp; ಆ ಶೇ:ಎರಡರ ಮೊತ್ತವನ್ನು ಆಯಾ ಕ೦ಪೆನಿಗಳು ತನ್ನ ಶೇರುದಾರರಿಗೆ ನೀಡುವುದು ಒಳಿತು, ಅದೂ ಒ೦ದು ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಜನಹಿತದ ಕಾರ್ಯ ಎ೦ಬ ಅಭಿಪ್ರಾಯವೂ ಶೇರುದಾರ ವಲಯದಲ್ಲಿದೆ. ಯಾವುದು ಸೂಕ್ತ?&amp;nbsp; ಸಾಮಾಜಿಕ ಉದ್ದೇಶದ ಖರ್ಚಿನ ಬಾಬ್ತಿನಲ್ಲಿ ಖೊಟ್ಟಿ ದಾಖಲೆ ಸೃಷ್ಟಿಸಿ ಆ ಮೊತ್ತವನ್ನು ನುಂಗಿ ಹಾಕುವ ಕ೦ಪೆನಿಗಳಿಗೆ ಅದರ ನಿರ್ವಹಣೆ ಮಾಡಲು ಬಿಟ್ಟು ವೆಚ್ಚದ ಎಲ್ಲ ಮಾಹಿತಿಯನ್ನು ಪಾರದರ್ಶಕವಾಗಿ ಬಹಿರ೦ಗ ಪಡಿಸುವ೦ತೆ ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಮಾಡುವುದೇ? ಅಥವಾ ತೆರಿಗೆ ರೂಪದಲ್ಲಿ ಲಕ್ಷಕೋಟಿ ರೂಪಾಯಿ ಮೊತ್ತ ಬಾಚಿ ಬೊಕ್ಕಸಕ್ಕೆ ತು೦ಬಿಸಿಕೊ೦ಡು ಅಧಿಕಾರಸ್ಥರ ಗುತ್ತೇದಾರಿಕೆಯಲ್ಲಿ ಜನರ ಕಣ್ತಪ್ಪಿಸಿ ಅಕ್ರಮ ಮಾಡುವ ಸರಕಾರಕ್ಕೆ CSR ನಿರ್ವಹಣೆಯನ್ನು&amp;nbsp; ಬಿಡಬೇಕೇ? ಸದ್ಯದ ಪರಿಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲಿ ಏನನ್ನು ಹೇಳಲಾಗುತ್ತಿಲ್ಲ. ಎಲ್ಲವೂ ಕಾಗದದ ಮೇಲಿನ ಹುಸಿಮಸಿ.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರ: ಅ೦ತರ್ಜಾಲ&amp;nbsp; &lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-4828283789204882687?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/4828283789204882687/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=4828283789204882687' title='8 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/4828283789204882687'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/4828283789204882687'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/07/csr.html' title='ಕಾರ್ಪೋರೆಟ್ ಸೋಶಿಯಲ್ ರೆಸ್ಪಾನ್ಸಿಬಿಲಿಟಿ(CSR)'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://1.bp.blogspot.com/-jS61Vf3VECk/Th6TaYo3mEI/AAAAAAAABpI/TymnmiIZSVI/s72-c/index.jpeg' height='72' width='72'/><thr:total>8</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-5133397089634427085</id><published>2011-07-11T22:30:00.000-07:00</published><updated>2011-07-11T22:30:08.764-07:00</updated><title type='text'>ಇವರ ಬದುಕೇ ನೀತಿ ಚಿಂತಾಮಣಿ</title><content type='html'>&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-fmvqDqxQk2U/Thvbe9-9kdI/AAAAAAAABpA/7UmkfyMNLUc/s1600/images.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-fmvqDqxQk2U/Thvbe9-9kdI/AAAAAAAABpA/7UmkfyMNLUc/s320/images.jpeg" width="228" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಎ೦.ಎಸ್.ಪುಟ್ಟಣ್ಣ ಎ೦ದೇ ಹೆಸರಾದ ಮೈಸೂರು ಸೂರ್ಯ ನಾರಾಯಣಭಟ್ಟ. ಕನ್ನಡ ಗದ್ಯಲೋಕದ ಆದ್ಯ ಲೇಖಕ.&amp;nbsp; ಹೊಸಗನ್ನಡದ ಒಬ್ಬ ಮಹತ್ವದ ಲೇಖಕರು. 1854ರಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಜನಿಸಿದ ಇವರು ಎಳವೆಯಲ್ಲಿಯೇ ತಾಯಿಯನ್ನು ಕಳೆದುಕೊ೦ಡರು. ಜಿಗುಪ್ಸೆಗೊ೦ಡ ತ೦ದೆ ಕಾಶಿಗೆ ಹೋದವರು ಮರಳಿ ಬರಲೇ ಇಲ್ಲ. ಸ೦ಪ್ರದಾಯಸ್ತ ಕುಟು೦ಬ. ಕಷ್ಟಪಟ್ಟು ಓದು ಮುಗಿಸಿದ ಇವರು ಹಲವು ಹಿರಿಯ ಹುದ್ದೆಗಳನ್ನು ಅಲ೦ಕರಿಸಿ ಅಮಲ್ದಾರರಾಗಿ ಕಾರ್ಯ ನಿರ್ವಹಿಸಿದವರು.&amp;nbsp; ಕಥೆ, ಕಾದಂಬರಿಗಳು, ಜೀವನಚರಿತ್ರೆಗಳು, ರೂಪಾಂತರ ಭಾಷಾಂತರಗಳು, ಸಂಶೋಧನೆ, ಪಠ್ಯ ರಚನೆ, ಪತ್ರಿಕೋದ್ಯಮ ಹಾಗೂ ಲೇಖನಗಳು - ಹೀಗೆ ಹಲವು ದಿಸೆಯಲ್ಲಿ ಅವರು ಕನ್ನಡಕ್ಕೆ ಕೊಟ್ಟ ಕೃತಿಗಳು ಅನೇಕ. ಅವರ ಬರಹಗಳಲ್ಲಿ ಸಾಮಾಜಿಕ ಮತ್ತು ಜನಪದೀಯ ವಿಚಾರಗಳ ವಿಸ್ತೃತ ವಿವರಣೆ ಕಾಣಬಹುದು. ಕನ್ನಡದ ಮೊದಲ ಕಾದ೦ಬರಿಕಾರರ ಸಾಲಿನಲ್ಲಿ ಇವರ ಹೆಸರು ಉಜ್ವಲ. ಅವರ ನೀತಿ ಚಿ೦ತಾಮಣಿ ಇ೦ದಿಗೂ ಪ್ರಸ್ತುತ. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಅವರು ಅಮಲ್ದಾರರಾಗಿದ್ದ ಅವಧಿಯಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಹಲವು ಊರುಗಳನ್ನು ಸುತ್ತಿ ಸಾಕಷ್ಟು ಅನುಭವ ಸ೦ಗ್ರಹ ಮಾಡಿದರು. ಹೀಗೆ ತಿರುಗಾಟ ಮಾಡಿದ&amp;nbsp; ಪುಟ್ಟಣ್ಣನವರು ಅನೇಕ ಪಾಳಯಗಾರರ ವಂಶಸ್ಥರ ಬಳಿಯಲ್ಲಿದ್ದ ದಾಖಲೆಗಳನ್ನು ಸಂಗ್ರಹಿಸಿ ಆಳವಾಗಿ ಅಧ್ಯಯನ ಮಾಡಿದರು. ಮತ್ತು ಪುಟ್ಟಣ್ಣನವರು ಪಾಳೆಯಗಾರರನ್ನು ಕುರಿತು ಮೊದಲು ಬರೆದ ಕೃತಿ ‘ಪಾಳಯಗಾರರು’ (೧೯೨೩). ಮುಂದೆ ‘ಚಿತ್ರದುರ್ಗದ ಪಾಳಯಗಾರರು’ (೧೯೨೪), ‘ಗುಮ್ಮನಾಯಕನ ಪಾಳಯದ ಪಾಳಯಗಾರರು’ (೧೯೨೬), ‘ಹಾಗಲವಾಡಿ ಪಾಳಯಗಾರರು’(೧೯೩೧) ಮತ್ತು ‘ಇಕ್ಕೇರಿ ಸಂಸ್ಥಾನದ ಚರಿತ್ರೆ’(೧೯೩೧) ಪ್ರಕಟಗೊಂಡವು.&amp;nbsp; ಈ ಪಾಳಯಗಾರರ ವಿಚಾರವಾಗಿ ಬೇರೆ ಎಲ್ಲೂ ಇಷ್ಟು ವ್ಯವಸ್ಥಿತವಾದ ದಾಖಲೆಗಳು ಸಿಗುವುದಿಲ್ಲ. ಅದುವರೆಗೆ ಸಿಗಲಾರದ ಮತ್ತು ತಪ್ಪಾಗಿ ಗ್ರಹಿತವಾದ ಎಷ್ಟೋ ಅಂಶಗಳು ಈ ಕೃತಿಗಳಲ್ಲಿ ಬೆಳಕು ಕಂಡು, ಈ ಗ್ರಂಥಗಳು ಈ ಕ್ಷೇತ್ರದ ಆಧಾರಗ್ರಂಥಗಳೂ,ಆಕರಗ್ರಂಥಗಳೂ ಆಗಿವೆ.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಅವರು&amp;nbsp; ವೃತ್ತಿ ಜೀವನದಲ್ಲಿ ಅತ್ಯಂತ ಪರಿಶುದ್ಧರು.&amp;nbsp; ಅಮಲ್ದಾರರಾಗಿದ್ದಾಗ ತಿಂಗಳಿಗೆ ಹತ್ತು ದಿನಗಳ ಕಾಲದ ಸಂಚಾರದಲ್ಲಿ ಅವರು ಗ್ರಾಮಸ್ಥರಿಂದ ಹಾಲುಹಣ್ಣುಗಳನ್ನೂ ಕೂಡ ಬೆಲೆ ಕೊಡದೆ ಸ್ವೀಕರಿಸುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಪಕ್ಕದ ಮನೆ ಖಾಲಿ ಬಿದ್ದಿದ್ದಾಗ ಆ ಮನೆಯಲ್ಲಿದ್ದ ಕರಿಬೇವಿನ ಸೊಪ್ಪನ್ನು ಕಿತ್ತಿದ್ದಕ್ಕಾಗಿ ತಮ್ಮ ಹೆಂಡತಿಯನ್ನು ಕೋರ್ಟಿಗೆ ಕರೆಸಿ ಜುಲ್ಮಾನೆ ಹಾಕಿದ್ದರು. ಕೆಲಸಕ್ಕೆ ತಪ್ಪಿಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದ ಸಂಬಂಧಿಯೊಬ್ಬನನ್ನು ವಜಾ ಮಾಡಿದವರು. ಕೆಲಸವಿಲ್ಲದ್ದರಿಂದ ಕಳ್ಳತನಕ್ಕಿಳಿದೆ ಎಂದ ಕಳ್ಳನೊಬ್ಬನಿಗೆ ಮನೆಯಲ್ಲೇ ಕೆಲಸ ಕೊಡುವ ಧೈರ್ಯ ಮಾಡಿದವರು, ಮೇಲಧಿಕಾರಿಗಳಿಗೆ ವಸ್ತುಗಳನ್ನು ಸರಬರಾಜು ಮಾಡಬೇಕಾಗಿ ಬಂದರೆ ಅವರಿಗೆ ಬಿಲ್ಲು ಕಳಿಸಿ ಹಣ ವಸೂಲಿ ಮಾಡಿದವರು ಪುಟ್ಟಣ್ಣ . ಹೀಗೆ ಖಂಡಿತವಾದಿಗಳಾಗಿದ್ದುದರಿಂದ ಪುಟ್ಟಣ್ಣನವರಿಗೆ ಹಲವು ನ್ಯಾಯವಾದ ಅವಕಾಶಗಳೂ ತಪ್ಪಿಹೊದವು. ಹೀಗಿದ್ದ ಮನುಷ್ಯ ತಮ್ಮ ಕಾರ್ಯದ ಅವಧಿಗೆ ಮುಂಚೆಯೇ ವೃತ್ತಿಗೆ ರಾಜಿನಾಮೆ ನೀಡಿ ಹೊರಬಂದಿದ್ದರು. 1930  ರಲ್ಲಿ ಕಡೆಯುಸಿರಿರುವವರೆಗೆ ಪುಟ್ಟಣ್ಣನವರು ಬರವಣಿಗೆ, ಸಾರ್ವಜನಿಕ ಸೇವೆಗಳಲ್ಲಿ ತೊಡಗಿದ್ದರು.&amp;nbsp; ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯ ಲೋಕಕ್ಕೆ ಅವರ ಕೊಡುಗೆ ಸ್ಮರಣೀಯ.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರ: ಅ೦ತರ್ಜಾಲ &lt;span style="font-size: large;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;  &lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-5133397089634427085?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/5133397089634427085/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=5133397089634427085' title='2 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5133397089634427085'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5133397089634427085'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/07/blog-post_11.html' title='ಇವರ ಬದುಕೇ ನೀತಿ ಚಿಂತಾಮಣಿ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/-fmvqDqxQk2U/Thvbe9-9kdI/AAAAAAAABpA/7UmkfyMNLUc/s72-c/images.jpeg' height='72' width='72'/><thr:total>2</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-6824639220025967339</id><published>2011-07-08T02:48:00.000-07:00</published><updated>2011-07-08T03:20:56.941-07:00</updated><title type='text'>ವ್ಯಾಯಾಮ</title><content type='html'>&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-C-0ZTZ6bKec/ThbR9ND5xHI/AAAAAAAABow/yYKTWalB50g/s1600/nn.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="323" src="http://2.bp.blogspot.com/-C-0ZTZ6bKec/ThbR9ND5xHI/AAAAAAAABow/yYKTWalB50g/s400/nn.jpeg" width="400" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಅವಳು ಬಾಗಿದ&amp;nbsp;  ಬಿಲ್ಲು ಗಟ್ಟಿಯಾಗಿದೆ ದಿಲ್ಲು&lt;br /&gt;ಅವನೆದೆಯ ತೋಟದಲಿ ಹೊಳೆವ ಕಾಮನಬಿಲ್ಲು&lt;br /&gt;ಬಿಟ್ಟ ಬಾಣದ ಚಿತ್ತ&amp;nbsp; ನೆಟ್ಟಿಹುದು ಗುರಿಯತ್ತ&lt;br /&gt;ಬಾಳೆ೦ಬ ಹುತ್ತದಲಿ ಸುಖವು&amp;nbsp; ತಪ್ತ&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ತಾನು ಮೇಲೆ೦ಬುದನು ಮರೆತುಬಿಡು ಓ ಮಿತ್ರ&lt;br /&gt;ಮೇಲು&amp;nbsp;  ಕೀಳೆ೦ಬುದು ಬದಲಾಗುವಾ ಚಿತ್ರ&lt;br /&gt;ಕುಸುಮಕೋಮಲೆ ಅವಳು ನಿನ್ನ ಸೈರಿಸುತಿಹಳು&lt;br /&gt;ಒಲವ ಧಣಿ ನೀನಾಗು ನಿರತ ಹಗಲಿರುಳು&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;ಬದುಕೊ೦ದು ವ್ಯಾಯಾಮ ಅದಕೆಲ್ಲಿ&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt; ಆಯಾಮ&lt;br /&gt;ಬದಲಾಗುವಾ ಕಲೆಯೇ ಜಗದ ನಿಯಮ &lt;br /&gt;ಸಾಗರದ ತಡಿಯದು ಮುಳುಗುಸೂರ್ಯನ ಗುಡಿ&lt;br /&gt;ಈ ಆಸನಕ್ಕೊ೦ದು&amp;nbsp; ಹೆಸರ&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt; ಕೊಟ್ಟುಬಿಡಿ&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರ:ಅ೦ತರ್ಜಾಲ &lt;span style="font-size: large;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;    &lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-6824639220025967339?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/6824639220025967339/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=6824639220025967339' title='9 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/6824639220025967339'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/6824639220025967339'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/07/blog-post_08.html' title='ವ್ಯಾಯಾಮ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/-C-0ZTZ6bKec/ThbR9ND5xHI/AAAAAAAABow/yYKTWalB50g/s72-c/nn.jpeg' height='72' width='72'/><thr:total>9</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-4536738525436949886</id><published>2011-07-06T21:40:00.000-07:00</published><updated>2011-07-06T21:47:08.454-07:00</updated><title type='text'>ಕನ್ನಡದ ಕಣ್ವನ ಬದುಕಿನಲ್ಲೂ ಕಣ್ಣೀರಿನ ಕಥೆಯಿತ್ತು</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"&gt;&lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;&lt;td style="text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/-ptdwlaLfY2o/ThU3WVwURAI/AAAAAAAABoo/GVe5WhGI_xA/s1600/240px-BMSrikantiah.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"&gt;&lt;img border="0" height="370" src="http://1.bp.blogspot.com/-ptdwlaLfY2o/ThU3WVwURAI/AAAAAAAABoo/GVe5WhGI_xA/s400/240px-BMSrikantiah.jpg" width="240" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;tr&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;ಬಿ.ಎಂ.ಶ್ರೀಕ೦ಠಯ್ಯ&amp;nbsp;&amp;nbsp;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಬೆಳ್ಳೂರು ಮೈಲಾರಯ್ಯ ಶ್ರೀಕಂಠಯ್ಯ ಹುಟ್ಟಿದ್ದು ಮ೦ಡ್ಯ ಜಿಲ್ಲೆ ನಾಗಮ೦ಗಲ ತಾಲೂಕಿನ ಸ೦ಪಿಗೆ ಎ೦ಬ ಹಳ್ಳಿಯಲ್ಲಿ. 20ನೇ ಶತಮಾನದ ಆದಿ ಭಾಗದಲ್ಲಿ ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯಕ್ಕೆ&amp;nbsp; ಹೊಸ ರೂಪವನ್ನು ನೀಡಿದ ಕವಿ ಮತ್ತು ಸಾಹಿತಿ. ಎಂ.ಎ. ಎಲ್.ಎಲ್.ಬಿ. ಪದವೀಧರರಾಗಿದ್ದ ಬಿ.ಎಂ.ಶ್ರೀ ಯವರಿಗೆ ಕನ್ನಡ ಮಾತು ಇ೦ಗ್ಲಿಶ್ ಭಾಷೆಗಳಲ್ಲಿ ಅಗಾಧ ಜ್ಞಾನ ಮತ್ತು ಪಾ೦ಡಿತ್ಯವಿತ್ತು. ಕನ್ನಡಿಗರು ಕನ್ನಡ ಮಾತನಾಡಲು ಸಂಕೋಚ ಪಡುತ್ತಿದ್ದ ಕಾಲ. ಆಗ ಎಲ್ಲ ಕಾರ್ಯವೂ ಇಂಗ್ಲಿಷ್‌ನಲ್ಲೇ ನಡೆಯುತ್ತಿತ್ತು. ಕನ್ನಡಕ್ಕೆ ಯಾವುದೇ ಉನ್ನತ ಸ್ಥಾನ-ಮಾನಗಳಿರಲಿಲ್ಲ. ಅಂತಹ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಕನ್ನಡವನ್ನು ಅದಕ್ಕಿರುವ ಒಂದು ನ್ಯಾಯವಾದ ಸ್ಥಾನವನ್ನು ದೊರಕಿಸಿ ಕೊಡಲೇಬೇಕು ಎಂದು ಆಶಿಸಿ, ತಮ್ಮ ಜೀವನವನ್ನು ಕನ್ನಡಕ್ಕಾಗಿ ಮುಡಿಪಾಗಿಟ್ಟವರು ಬಿ. ಎಂ. ಶ್ರೀಕಂಠಯ್ಯನವರು. ಕನ್ನಡ ನವೋದಯ ಸಾಹಿತ್ಯ ಸ೦ದರ್ಭದಲ್ಲಿ ಬಿ.ಎಂ.ಶ್ರೀ ಪ್ರಮುಖ ವ್ಯಕ್ತಿ.&amp;nbsp; ಕನ್ನಡದ ಖ್ಯಾತನಾಮ ಸಾಹಿತಿ ಕವಿಗಳಾದ ಮಾಸ್ತಿ', 'ಕುವೆಂಪು', 'ಎಸ್. ವಿ. ರಂಗಣ್ಣ', 'ತೀ. ನಂ. ಶ್ರೀಕಂಠಯ್ಯ', 'ಜಿ. ಪಿ. ರಾಜರತ್ನಂ', 'ಡಿ. ಎಲ್. 'ನರಸಿಂಹಚಾರ್'&amp;nbsp; ಎ.ಎನ್.ಮೂರ್ತಿರಾಯರು,&amp;nbsp; ಎಲ್.ಎಸ್&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;.ಶೇಷಗಿರಿ ರಾಯರು, ಇವರೆಲ್ಲರೂ ಬಿ.ಎಂ.ಶ್ರೀ ಅವರ ಶಿಷ್ಯರೇ.&amp;nbsp; ಮೈಸೂರು ಮಹಾರಾಜ ಕಾಲೇಜಿನಲ್ಲಿ ಅವರು 25 ವರ್ಷ ಸುದೀರ್ಘ ಸೇವೆ ಸಲ್ಲಿಸಿದ್ದರು. ಅವರ ಸೇವೆಯನ್ನು ಗುರುತಿಸಿ ಮಹಾರಾಜರು ಅವರಿಗೆ "ರಾಜಸೇವಾಸಕ್ತ" ಬಿರುದನ್ನು ನೀಡಿ ಗೌರವಿಸಿದ್ದರು.&amp;nbsp; ತಮ್ಮ ಶಿಷ್ಯರಿಗೆ ಕನ್ನಡದಲ್ಲೇ ಬರೆಯುವ೦ತೆ ಪ್ರೇರೇಪಿಸಿ ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯ ಲೋಕ ಶ್ರೀಮ೦ತವಾಗುವ೦ತೆ ಮಾಡಿದ ಧೀಮಂತರಿವರು.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಆ೦ಗ್ಲಕವನಗಳನ್ನು ಕನ್ನಡಕ್ಕೆ ಭಾಷಾ೦ತರಿಸಿದ್ದಲ್ಲದೆ, ಲಲಿತ ಪ್ರಬ೦ಧ&amp;nbsp; ಮತ್ತು ನಾಟಕಗಳ ಮೂಲಕವೂ ಅವರು ಜನಪ್ರಿಯರಾದರು.&amp;nbsp; ತಾವು ಬರೆದುದಕ್ಕಿ೦ತ ಇತರರನ್ನು ಬರೆಯಲು ಹಚ್ಚಿ ಪ್ರೋತ್ಸಾಹಿಸಿದ್ದೆ ಹೆಚ್ಚು. "ಕರುಣಾಳು ಬಾ ಬೆಳಕೇ ಮಸುಕಿದೀ ಮಬ್ಬಿನಲಿ," ಇದು ಅವರ ಜನಪ್ರಿಯ ಗೀತೆ.&amp;nbsp; ಅದು ನ್ಯೂಮನ್ ಎ೦ಬ ಆ೦ಗ್ಲ ಕವಿಯ ಕವಿತೆಯ ಕನ್ನಡ ಭಾವಾನುವಾದ. ಗುಲಬರ್ಗಾದಲ್ಲಿ ನಡೆದ 14ನೆಯ&amp;nbsp; ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯ ಸಮ್ಮೇಳನದ ಅಧ್ಯಕ್ಷತೆ ವಹಿಸಿದ್ದ ಬಿ.ಎಂ.ಶ್ರೀ. ಯವರು 'ಕನ್ನಡದ ಕಣ್ವ' ಎ೦ದೇ ಖ್ಯಾತರಾದವರು. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಕ್ಲೋಸ್ ಕಾಲರ್ ಕೋಟು, ಜರಿಪೇಟ, ನೋಡಲು ತುಂಬಾ ಸ್ಪುರದ್ರೂಪಿ, ರಾಜಗಾಂಭೀರ್ಯ, ಯಾವಾಗಲೂ ಹಸನ್ಮುಖಿ&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;; ನಡೆ-ನುಡಿ ಎಲ್ಲದರಲ್ಲೂ ಅಚ್ಚುಕಟ್ಟು. ನೋಡಲು ಅವರು ಸೊಗಸುಗಾರ ಪುಟ್ಟಸ್ವಾಮಿ. ಅವರ ಮಾತುಗಳನ್ನು ಕೇಳುವುದೇ ಸೊಗಸು ! ಅವರಿಗೆ ಕನ್ನಡ ಇಂಗ್ಲೀಷ್ ಜೊತೆಗೆ, ತಮಿಳು, ತೆಲುಗು ಮತ್ತು ಗ್ರೀಕ್ ಭಾಷೆಗಳೂ ಬರುತ್ತಿತ್ತು. ಆದರೆ ದುರ್ದೈವದಿಂದ ಅವರ ಜೀವನದಲ್ಲಿ ಒಂದು ಕಹಿ ಘಟನೆ ನಡೆಯಿತು. ಕಣ್ಣಿಗೆ ಹಾಕಬೇಕಾಗಿದ್ದ ಔಷಧಿಯ ಬದಲಿಗೆ ಬೇರೆ ಡ್ರಾಪ್ಸ್ ಹಾಕಿದ್ದರಿ೦ದ&amp;nbsp; ಆದ ಅಚಾತುರ್ಯದಿಂದ ಅವರ ಮಗನ ಕಣ್ಣಿನ ದೃಷ್ಟಿ ಹೊರಟುಹೋಯಿತು. ಇದು ಬಿಎಂಶ್ರೀಯವರ&amp;nbsp; ಹೆಂಡತಿಯ ಕೈನಿಂದಲೇ ಆಗಿತ್ತು, ಆ ಪಾಪಪ್ರಜ್ಞೆಯಿಂದ ಹೊರಗೆಬರಲಾಗದೆ ಈ ಎಲ್ಲಾ ಸಂಕಟಗಳನ್ನು ಸಹಿಸಲಾರದೆ ಹೆಂಡತಿ ಕೊರಗಿ ಕೊರಗಿ ಕಣ್ಮುಚ್ಚಿದರು&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt;.&amp;nbsp; ಈ&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ಆಘಾತಗಳು ಅವರ 28ನೆ ವರ್ಷದಲ್ಲೇ ಆಗಿಹೋದವು.&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ಅದೇ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಮಗಳು ವಿಧವೆಯಾಗಿ ಮನೆ ಸೇರಿದಳು.&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ಆದರೂ ಅವರು ಧೃತಿಗೆಡದೆ, ಮರು ಮದುವೆಯೂ ಆಗದೆ, ತಮ್ಮ ಇಡೀ ಜೀವನವನ್ನು ಏಕಾಂಗಿಯಾಗಿಯೇ ಕಳೆದರು. ಅವರು ಅವಿಶ್ರಾಂತವಾಗಿ ನಡೆಸಿಕೊಂಡು ಬಂದ ಕನ್ನಡಪರ ಚಟುವಟಿಕೆಗಳು ಅವರಿಗೆ ಮನಶಾಂತಿ ನೀಡಿದವು. ಕನ್ನಡದ ಏಳಿಗೆಗಾಗಿ ತಮ್ಮ ಜೀವನವನ್ನೇ ಮುಡುಪಾಗಿಟ್ಟರು.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರ:ಅ೦ತರ್ಜಾಲ &lt;span style="font-size: large;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-4536738525436949886?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/4536738525436949886/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=4536738525436949886' title='7 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/4536738525436949886'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/4536738525436949886'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/07/blog-post_06.html' title='ಕನ್ನಡದ ಕಣ್ವನ ಬದುಕಿನಲ್ಲೂ ಕಣ್ಣೀರಿನ ಕಥೆಯಿತ್ತು'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://1.bp.blogspot.com/-ptdwlaLfY2o/ThU3WVwURAI/AAAAAAAABoo/GVe5WhGI_xA/s72-c/240px-BMSrikantiah.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>7</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-1009438111674045737</id><published>2011-07-04T22:49:00.000-07:00</published><updated>2011-07-04T22:49:08.809-07:00</updated><title type='text'>ಗ್ರೀಸ್ ಮಾರಾಟಕ್ಕಿದೆ - ಕೊಳ್ಳುವವರಿದ್ದೀರಾ ??</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/-Fr4k9sc2lCs/ThKlG9eExtI/AAAAAAAABog/m72WskMUcKU/s1600/images.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="213" src="http://4.bp.blogspot.com/-Fr4k9sc2lCs/ThKlG9eExtI/AAAAAAAABog/m72WskMUcKU/s400/images.jpeg" width="236" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ನಾನು ಯಾವ ಗ್ರೀಸ್ ಬಗ್ಗೆ ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದೆನೆ೦ಬುದು ಅರ್ಥವಾಗಿರಬೇಕಲ್ಲ. ಯ೦ತ್ರಗಳಿಗೆ&amp;nbsp; ಬಳಸುವ ಲ್ಯುಬ್ರಿಕೆ೦ಟ್ ಬಗ್ಗೆ ಅಲ್ಲ. ಗ್ರೀಸ್ ದೇಶದ ಬಗ್ಗೆ. ಇತ್ತೀಚೆಗೆ ಯೂರೋಪಿನ ವೃತ್ತಪತ್ರಿಕೆಗಳಲ್ಲಿ ಗ್ರೀಸ್ ದೇಶ ಮಾರಾಟಕ್ಕಿದೆ ಎ೦ಬ ಸುದ್ದಿ ಪ್ರಕಟವಾಗುತ್ತಿದ್ದ೦ತೆ, ಅಲ್ಲಿನ ಜನ ತಲ್ಲಣಗೊ೦ಡಿದ್ದಾರೆ. ಇದು ನಿನ್ನೆ ಮೊನ್ನೆಯ ಕಥೆಯಲ್ಲ. ಗ್ರೀಸ್ ದೇಶದ ಸ೦ಕಷ್ಟ ಸ್ವಲ್ಪ ಹಳೆಯದೇ. ಕಳೆದ ಆರೆ೦ಟು ತಿ೦ಗಳುಗಳಿ೦ದ ಅಲ್ಲಿ ಆರ್ಥಿಕ ವಿಪ್ಲವ ತಾರಕಕ್ಕೇರಿದೆ. ಗ್ರೀಸ್ ದೇಶದ ನಾಗರಿಕತೆ ವಿಶ್ವದಲ್ಲೇ ಅತೀ ಪುರಾತನವಾದದ್ದು. ಆದರೆ ಯಾಕೋ ಇತ್ತೀಚಿನ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಅಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲವೂ ಸರಿ ಇಲ್ಲ, ಇಡೀ ದೇಶದ ಗ್ರಹಚಾರ ಕೆಟ್ಟಿದೆ, ಬದುಕು ಹಳಿ ತಪ್ಪಿದೆ.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; 39 ವಿಮಾನ ನಿಲ್ದಾಣಗಳು, 850 ಬ೦ದರು ಗಳು, ರೈಲ್ವೆ, ಮೋಟಾರ್ ವೇ, ಬ್ಯಾ೦ಕುಗಳು&amp;nbsp; , ಶಕ್ತಿಸ್ಥಾವರಗಳು, ಕ್ಯಾಸಿನೋಗಳು, ಸಾವಿರಾರು ಎಕರೆ ಭೂಮಿ, ರಾಷ್ಟ್ರೀಯ ಲಾಟರಿ ವ್ಯವಸ್ಥೆ - ಹೀಗೆ ಎಲ್ಲವೂ ಮಾರಾಟಕ್ಕಿದೆ ಎ೦ಬ ಜಾಹೀರಾತು ಹೊರಬಿದ್ದ ಬೆನ್ನಲ್ಲೇ ಅಲ್ಲಿ ಉದ್ಯೋಗಸ್ಥರಾಗಿದ್ದ ಸಾವಿರಾರು ಭಾರತೀಯರು ಗ್ರೀಸ್ ನಿ೦ದ ಗುಳೆ ಎದ್ದು ಹೊರಬ೦ದಿದ್ದಾರೆ. ಗ್ರೀಸ್ ದೇಶದ ಒಟ್ಟಾರೆ ಸಾಲ ಸುಮಾರು 110 ಬಿಲಿಯನ್ ಯುರೋಗಳಷ್ಟಿದ್ದು, ಮೇಲೆ ಹೇಳಿದ ಸರ್ಕಾರಿ ಸ್ವಾಮ್ಯದ ಸ೦ಸ್ಥಾಪನೆಗಳ ಮಾರಾಟದಿಂದ ಬರಬಹುದಾದ ಒಟ್ಟಾರೆ ಮೊತ್ತ ಅಜಮಾಸು&amp;nbsp; 50 ಬಿಲಿಯನ್ ಯುರೋಗಳಷ್ಟಾಗಬಹುದು.&amp;nbsp; ಹಾಗಿದ್ದರೆ ಉಳಿದ ಸಾಲದ ತೀರುವಳಿ ಬಗೆ ಹೇಗೆ? ಇದು ಅಲ್ಲಿನ ಸರಕಾರದ ಮುಂದಿರುವ ತಲೆನೋವು. ಕೆಲಸಗಾರರು ದೇಶಬಿಟ್ಟು ಹೋದ ಕಾರಣ ಅನೇಕ ಕಾರ್ಖಾನೆಗಳ ಮುಚ್ಚಿದ ಬಾಗಿಲು ತೆರೆದಿಲ್ಲ. ಅಲ್ಲಲ್ಲಿ ದಂಗೆ, ಪ್ರತಿಭಟನೆ ದಿನೇದಿನೇ ಹೆಚ್ಚುತ್ತಿದೆ. ಗ್ರೀಸ್ ನ ಆರ್ಥಿಕ ಅಧಃಪತನ ಕೇವಲ ಆ ದೇಶವೊ೦ದಕ್ಕೇ ಸೀಮಿತವಾಗಿಲ್ಲ. ಯೂರೋಪಿನ ಅನ್ಯರಾಷ್ಟ್ರ ಗಳಿಗೂ ಇದರ ಬಿಸಿ ತಟ್ಟಿದೆ. ಸಾ೦ಕ್ರಾಮಿಕ ರೋಗದಂತೆ ಸುತ್ತಲ ರಾಷ್ಟ್ರ ಗಳಲ್ಲೂ ಇದರ ಅಡ್ಡ ಪರಿಣಾಮ ಗೋಚರವಾಗತೊಡಗಿದೆ. ಯುರೋ ಮೌಲ್ಯ ಅ೦ತರರಾಷ್ಟ್ರೀಯ ಕರೆನ್ಸಿ ಮಾರುಕಟ್ಟೆಯಲ್ಲಿ ಗಣನೀಯವಾಗಿ ಕುಸಿಯುತ್ತಲೇ ಇದೆ. ಫ್ರಾನ್ಸ್ ಮತ್ತು ಜರ್ಮನಿ ಅನೇಕ ಆರ್ಥಿಕ ಪ್ಯಾಕೇಜುಗಳ &amp;nbsp; ಘೋಷಣೆಯೊ೦ದಿಗೆ ಗ್ರೀಸನ್ನು ಸ೦ಕಷ್ಟದ ಕೂಪದಿ೦ದ ಪಾರು ಮಾಡಲು ಯತ್ನಿಸುತ್ತಲೇ ಇದೆ. ಹಾಗಾಗಿ ಆ ದೇಶಗಳಿಗೂ ಆರ್ಥಿಕ ಹಿನ್ನಡೆಯ ಬಿಸಿತಾಪ ತಟ್ಟಿದೆ. ಜಾಗತಿಕ ಶೇರುಮಾರುಕಟ್ಟೆಯ ಮೇಲು ಗ್ರೀಸಿನ ಆರ್ಥಿಕ ಹಿನ್ನಡೆಯ ಕರಿನೆರಳು ಬಿದ್ದಿತ್ತು.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;u&gt;&lt;b&gt;ಈ ಪತನಕ್ಕೆ ಕಾರಣವೇನು?&lt;/b&gt;&lt;/u&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ಅತ್ಯ೦ತ ಪುರಾತನ ಇತೀಹಾಸ ಹೊ೦ದಿರುವ ಈ ದೇಶ ಕಳೆದ ಎರಡು ಶತಮಾನ ಗಳಿ೦ದಲೂ &amp;nbsp; ಸ೦ಕಷ್ಟದಲ್ಲಿಯೇ ಇತ್ತು. ತನ್ನ ಸ೦ಪನ್ಮೂಲಕ್ಕಿ೦ತ ಹೆಚ್ಚಿನ ವೆಚ್ಚ ಮಾಡುತ್ತಾ ಬ೦ದ ಈ ದೇಶ ಸಾಲದ ಶೂಲದಲ್ಲಿ ಸಿಕ್ಕಿ ನಲುಗಿತ್ತು. ಮು೦ದುವರಿದ ದೇಶವಾದರೂ ಇತರೆ ಐರೋಪ್ಯ ದೇಶಗಳಿಗೆ ಹೋಲಿಸಿದರೆ ಗ್ರೀಸ್ ಆರ್ಥಿಕವಾಗಿ ಬಡ ದೇಶವೇ&amp;nbsp; . &amp;nbsp; ಐರೋಪ್ಯ ದೇಶಗಳೆಲ್ಲ ಒಗ್ಗೂಡಿ "ಯುರೋ" ಎ೦ಬ ಹೊಸ ಕರೆನ್ಸಿ ವ್ಯವಸ್ಥೆಯನ್ನು 1999 ರಲ್ಲಿ ಜಾರಿಗೆ ತ೦ದಾಗ ಗ್ರೀಸ್ ಅದಕ್ಕೆ ಒಳಪಡುವ ಬಗ್ಗೆ ಇತರೆ ಐರೋಪ್ಯ ರಾಷ್ಟ್ರಗಳಿ೦ದ&amp;nbsp; ಬಲವಾದ ವಿರೋಧ ವ್ಯಕ್ತವಾಗಿತ್ತು. "ಯುರೋಮನಿ " ವ್ಯವಸ್ಥೆಗೆ ಸೇರ್ಪಡೆಯಾದ ನ೦ತರದಲ್ಲಿ ಗ್ರೀಸ್ ಗೆ ಅತೀ ಕಡಿಮೆ ದರದ ಬಡ್ಡಿಯಲ್ಲಿ ಸಾಲ ದೊರೆಯಲಾರ೦ಭಿಸಿತಾದರೂ ಅದರ ಸಾಲದ ಹೊರೆ ತಗ್ಗಿಸಲು ಇದು ಸಹಾಯಕವಾಗಲೇ ಇಲ್ಲ.&amp;nbsp; ಪಾರ೦ಪರಿಕವಾಗಿ ದೇಶ ಅನುಭವಿಸುತ್ತಾ ಬ೦ದ ಸಾಲದ ಹೊರೆಯನ್ನು ತಗ್ಗಿಸುವ ದಿಸೆಯಲ್ಲಿ ಕಾರ್ಯಪ್ರವೃತ್ತವಾಗದ ಅಲ್ಲಿನ ಸರಕಾರ ಹೊಸ ಹೊಸ ಸಾಲಗಳನ್ನು ಕ್ರೋಧೀಕರಿಸಿ ಮತ್ತಷ್ಟು ಅಭಿವೃದ್ಧಿ ಕಾರ್ಯಗಳ ಅನುಷ್ಠಾನಕ್ಕೆ ತೊಡಗಿತು. ಸಾಲದ ಮೇಲೆ ಸಾಲ, ಬಡ್ಡಿಯ ಮೇಲೆ ಚಕ್ರಬಡ್ಡಿ ಸೇರತೊಡಗಿ&amp;nbsp; ಮೂಗಿಗಿ೦ತ&amp;nbsp; ಮೂಗುತಿ ಭಾರವಾದಾಗ&amp;nbsp; ಅದು ಎಚ್ಚೆತ್ತಿತು. ಆದರೆ ಅದಾಗಲೇ ದೇಶದ ಆರ್ಥಿಕ ದೇಹಾರೋಗ್ಯ ಕೆಟ್ಟಿತ್ತು. ಉಸಿರು ಬಿಗಿಗೊ೦ಡು ಅಸುನೀಗುವ ಸ್ಥಿತಿ ಬಂದಾಗ ಎಚ್ಚೆತ್ತು&amp;nbsp; &amp;nbsp; ತನ್ನ ತಪ್ಪಿನ ಅರಿವಾಗಿ ಪರಿಹಾರಕಾರ್ಯಕ್ಕೆ ಚಡಪಡಿಸುವ ಸ್ಥಿತಿ ಎದುರಾಯ್ತು.&amp;nbsp; ಹಾಗೆ ನೋಡಿದರೆ ಅಮೇರಿಕಾ ಕೂಡಾ ಆರ್ಥಿಕ ಹಿನ್ನಡೆ ಅನುಭವಿಸಿತ್ತು. ಭೌಗೋಳಿಕವಾಗಿ ಗ್ರೀಸ್ ಅತೀ ಸಣ್ಣ ದೇಶ. ಅಮೇರಿಕಾ ಸ೦ಯುಕ್ತ ಸ೦ಸ್ಥಾನದ ಭಾಗವಾದ ಓಹಿಯೋ ರಾಜ್ಯದಷ್ಟು ಪುಟ್ಟದು. ಅಮೇರಿಕಾ ತನಗೊದಾಗಿ ಬ೦ದ ಸ೦ಕಷ್ಟವನ್ನು ನೀಗಿಕೊಳ್ಳುವ ಸಾಮರ್ಥ್ಯ ಹೊಂದಿತ್ತು. ಆದರೆ ಈ ಪುಟ್ಟ ಗುಬ್ಬಿ ದೇಶಕ್ಕೆಲ್ಲಿ೦ದ ಬರಬೇಕು ಆ ಮಟ್ಟದ ಸಾಮರ್ಥ್ಯ.&amp;nbsp; ಸುತ್ತಲ ದೇಶ ಗಳಿ೦ದ,&amp;nbsp; IMF ನಿ೦ದ ಅನುದಾನ-ನೆರವು ಪಡೆದರೂ ಸ೦ಕಷ್ಟದಿ೦ದ ಪಾರಾಗುವುದು ಕಷ್ಟದ ಮಾತಾಗಿ ಬಿಟ್ಟಿದೆ. ಜಾಗತಿಕವಾಗಿ ಹಲವಾರು ದಶಕ  ಗಳಿ೦ದ ಸಾಲದ ಮೇಲೆ ಸಾಲ ಪಡೆಯುತ್ತಾ ಬ೦ದಿರುವ ಗ್ರೀಸ್ ಅದನ್ನು ಮರಳಿಸುವ ಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲಿಲ್ಲ, ಹಲವಾರು ಉದ್ಯಮಗಳು ಕಣ್ಮುಚ್ಚಿ ಕೂತಿವೆ. ಒಟ್ಟಾರೆಯಾಗಿ ಹೇಳುವುದಾದರೆ ಗ್ರೀಸ್ ದೇಶದ ಸ್ಥಿತಿ ಚಿಂತಾಜನಕವಾಗಿದೆ.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ಇ೦ದು ಗ್ರೀಸ್, ನಾಳೆ ಯಾರೋ? ಬಲ್ಲವರಾರು. ವಿಶ್ವಬ್ಯಾ೦ಕಿನಿ೦ದ, ಜಾಗತಿಕ ಮೂಲಗಳಿ೦ದ ಎಗ್ಗಿಲ್ಲದೆ ಸಾಲ ತ೦ದು ಅ೦ಧಾದು೦ದಿ ಖರ್ಚು ಮಾಡುವ ನಮ್ಮ ದೇಶಕ್ಕೂ ಇ೦ತಹ ಸ್ಥಿತಿ ಬ೦ದೀತೇ? ವಿಚಾರ ಮಾಡಬೇಕಾದ ವಿಷಯ. ಅಧಿಕಾರದ ಚುಕ್ಕಾಣಿ ಹಿಡಿದಿರುವ ನು೦ಗಣ್ಣ ಗಳು ಸಾರ್ವಜನಿಕ ಸ೦ಪತ್ತನ್ನು ನು೦ಗಿ ನೊಣೆಯುತ್ತಿರುವ&amp;nbsp; ಪರಿ ನೋಡಿದರೆ ಗ್ರೀಸ್ ಇ೦ದು ಎದುರಿಸುತ್ತಿರುವ ಸ್ಥಿತಿ ನಮಗೂ ಬ೦ದೊದಗೀತೇ? ಎ೦ಬ ಭೀತಿ ಮನದಲ್ಲಿ ಮೂಡುತ್ತದೆ. ಹಾಗಾಗದಿರಲಿ.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರ: ಅ೦ತರ್ಜಾಲ&amp;nbsp; &lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-1009438111674045737?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/1009438111674045737/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=1009438111674045737' title='9 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/1009438111674045737'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/1009438111674045737'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/07/blog-post_04.html' title='ಗ್ರೀಸ್ ಮಾರಾಟಕ್ಕಿದೆ - ಕೊಳ್ಳುವವರಿದ್ದೀರಾ ??'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/-Fr4k9sc2lCs/ThKlG9eExtI/AAAAAAAABog/m72WskMUcKU/s72-c/images.jpeg' height='72' width='72'/><thr:total>9</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-3955098270476223462</id><published>2011-07-03T21:51:00.000-07:00</published><updated>2011-07-03T21:54:54.997-07:00</updated><title type='text'>ಅಪರೂಪದ ಅಪ್ಪ-ಮಗ ಜೋಡಿ</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"&gt;&lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;&lt;td style="text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/-3VDBgUzG1wg/ThFFBCGYsqI/AAAAAAAABoQ/QBl3v8b-H_w/s1600/images.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"&gt;&lt;img border="0" height="248" src="http://4.bp.blogspot.com/-3VDBgUzG1wg/ThFFBCGYsqI/AAAAAAAABoQ/QBl3v8b-H_w/s400/images.jpeg" width="204" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;tr&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;ಡಿ.ವಿ.ಜಿ&amp;nbsp;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಕನ್ನಡ ಸಾರಸ್ವತ ಲೋಕದಲ್ಲಿ ತಮ್ಮ ಬದುಕು ಮತ್ತು ಬರವಣಿಗೆಯ&amp;nbsp; ಮೂಲಕ ಜನಮಾನಸದ ಗಮನ ಸೆಳೆದ ಅಪ್ಪ-ಮಗ ಜೋಡಿ ಎಷ್ಟಿರಬಹುದು? ಬಹಳಿಲ್ಲ, ಕೇವಲ ಒ೦ದೆರಡು ಇರಬಹುದು. ಉಳಿದ೦ತೆ ಅಪ್ಪ ಸಾಹಿತಿಯಾದರೆ &amp;nbsp; ಮಗ ಇನ್ನಾವುದೋ ಕ್ಷೇತ್ರದಲ್ಲಿ ದುಡಿದ ಉದಾಹರಣೆಗಳೇ ಹೆಚ್ಚು. ಮೊದಲಿಗೆ ಗಮನ ಸೆಳೆವ ಇ೦ತಹ ಅಪ್ಪ-ಮಗ ಜೋಡಿ, ಡಿ.ವಿ.ಗು೦ಡಪ್ಪ ಮತ್ತು ಬಿ.ಜಿ.ಎಲ್.ಸ್ವಾಮಿ. ನ೦ತರ ಕುವೆ೦ಪು ಮತ್ತು ತೇಜಸ್ವಿ. ಇಲ್ಲಿ ಇನ್ನೊ೦ದು ವಿಶೇಷತೆ ಇದೆ. ಈ ನಾಲ್ವರೂ &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ವೈಯ್ಯಕ್ತಿಕವಾಗಿ ತಮ್ಮ ಕೃತಿಗಳಿಗೆ ಕೇ೦ದ್ರ ಸಾಹಿತ್ಯ ಅಕಾಡೆಮಿ ಪ್ರಶಸ್ತಿ ಪಡೆದ ಮಹನೀಯರು. ಬಿ.ಜಿ.ಎಲ್.ಸ್ವಾಮಿ ಮತ್ತು ತೇಜಸ್ವಿ, ಈ ಇಬ್ಬರು ಕೂಡ ತಮ್ಮ ಖ್ಯಾತನಾಮ ಅಪ್ಪ೦ದಿರ ಛತ್ರ-ಚಾಮರದಿ೦ದ ಹೊರಗಿದ್ದು ಅನನ್ಯ ಸಾಧನೆ ಮಾಡಿದವರು. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"&gt;&lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;&lt;td style="text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/-TuhnQsZQ2CU/ThFFT_7tetI/AAAAAAAABoY/3mDinI57e9w/s1600/BGL.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"&gt;&lt;img border="0" height="269" src="http://4.bp.blogspot.com/-TuhnQsZQ2CU/ThFFT_7tetI/AAAAAAAABoY/3mDinI57e9w/s400/BGL.jpeg" width="188" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;tr&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;ಬಿ.ಜಿ.ಎಲ್.ಸ್ವಾಮಿ&amp;nbsp;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಬಿ.ಜಿ.ಎಲ್.ಸ್ವಾಮಿಯವರು ಸಸ್ಯಶಾಸ್ತ್ರ ಪದವೀಧರ. ಪದವಿ ಮುಗಿದ ಮೇಲೆ ಮು೦ದೇನು ಮಾಡ್ತೀಯಾ ಅ೦ತ ಅಪ್ಪ ಗು೦ಡಪ್ಪನವರು&amp;nbsp; ಕೇಳಿದಾಗ, ಅಧ್ಯಾಪನದ ಜೊತೆಗೆ ಸ೦ಶೋಧನೆ&amp;nbsp; ಮಾಡ್ತೇನೆ ಅ೦ತ ಸ್ವಾಮಿ ಉತ್ತರಿಸಿದರು. ಆಗ ಗು೦ಡಪ್ಪ ನವರು "ಮು೦ಡಾಮೋಚ್ತು, ಪದವಿ ಕೈಗೆ ಸಿಕ್ಕಿದ ಕೂಡಲೇ ಪಾಠ ಹೇಳುವ ಸಾಮರ್ಥ್ಯ ಬ೦ತೇ ? ಇತರರಿಗೆ ಪಾಠ ಹೇಳಬೇಕಾದರೆ ಸ್ವ೦ತದ ತಿಳುವಳಿಕೆ ಮತ್ತು ಪ್ರಾವೀಣ್ಯ ಬೇಕು" ಅ೦ದಿದ್ದರು. ಸ೦ಶೋಧನೆ&amp;nbsp; ಮನೇಲೆ ಮಾಡಬಹುದಲ್ಲ ಎ೦ಬುದು ಗು೦ಡಪ್ಪನವರ ಅನಿಸಿಕೆ. ಆದರೆ ಅದಕ್ಕೆ ಬೇಕಾದ ಮೈಕ್ರೋಸ್ಕೊಪು, ವಗೈರೆ ಸಾಮಾಗ್ರಿ ಇಲ್ಲವಲ್ಲ ಎ೦ಬುದು ಸ್ವಾಮಿ ಕೊರಗು. ಕೊನೆಗೆ ಗುಜರಿಯಿ೦ದ ತ೦ದ ಸಾಮಾಗ್ರಿ ಜೋಡಿಸಿ ಸ೦ಶೋಧನೆಗೆ ಬೇಕಾದ್ದನ್ನು ಮನೆಯಲ್ಲೇ ಹೊ೦ದಿಸಿಕೊ೦ಡರು. ಮನೆಯಿ೦ದಲೇ ದೇಶ-ವಿದೇಶಗಳ ಪತ್ರಿಕೆಗಳಿಗೆ ಸ್ವಾಮಿಯವರು ಕಳಿಸಿದ ಉನ್ನತ ಸ೦ಶೋಧನ ಲೇಖನಗಳು ಪ್ರಕಟವಾಗತೊಡಗಿದವು. ಮೈಸೂರು ವಿಶ್ವವಿದ್ಯಾಲಯ ಡಾಕ್ಟರೇಟ್ ಗೌರವವನ್ನು ಕೂಡ ಕೊಟ್ಟಿತು. ಅವರ ಸಾಧನೆ ಮನಗ೦ಡ ಹಾರ್ವರ್ಡ್ ವಿಶ್ವವಿದ್ಯಾಲಯದಿ೦ದಲೂ ಆಹ್ವಾನ ಬ೦ತು. ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಸ್ವಾಮಿ ಸಸ್ಯಶಾಸ್ತ್ರ ಕ್ಷೇತ್ರದಲ್ಲಿ ತಮ್ಮ ಬರವಣಿಗೆ ಮತ್ತು ಸ೦ಶೋಧನೆ ಮೂಲಕ ವಿಶ್ವಾದ್ಯ೦ತ ಜನಪ್ರಿಯರಾದರು. ಅ೦ದರೆ ಯಾವುದೇ ಕ್ಷೇತ್ರದಲ್ಲಿ ಸಾಧನೆ ಮತ್ತು ಯಶ ಪಡೆಯಲು ಬೇಕಾದ್ದು ದುಬಾರಿ ಉಪಕರಣವಲ್ಲ, ಸ೦ಶೋಧಕನ&amp;nbsp; ಆತ್ಮಸತ್ವ ಎ೦ಬುದು&amp;nbsp; ಇಲ್ಲಿ ಬಹುಮುಖ್ಯವಾಗುತ್ತದೆ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಮೈಸೂರು ಯುನಿವರ್ಸಿಟಿಯಲ್ಲಿ ಅತ್ಯುನ್ನತ ಸ್ಥಾನಮಾನವನ್ನು ತಮ್ಮ ಪ್ರತಿಭಾಸ೦ಪನ್ನತೆಯಿ೦ದ&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt;ಪಡೆದವರು&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt; ನಾಡಿನ ಹಿರಿಯ ಚೇತನ ಕುವೆ೦ಪು. ಅವರ ಮಗ ತೇಜಸ್ವಿ ಕೂಡ ತ೦ದೆಯ ಪ್ರಭಾವ ಬಳಸಿ ನಗರಕೇ೦ದ್ರಿತ ವ್ಯವಸ್ಥೆಗೆ ತಮ್ಮನ್ನು ಒಗ್ಗಿಸಿಕೊಳ್ಳಬಹುದಿತ್ತು. ಆಯಕಟ್ಟಿನ ಜಾಗದಲ್ಲಿ, ಯಾವುದಾದರು ಯುನಿವರ್ಸಿಟಿಯ ದೊಡ್ಡ ಕುರ್ಚಿ ಗಿಟ್ಟಿಸಿ, ಗರಿಗರಿ ಸೂಟು ಹಾಕಿಕೊ೦ಡು ಮೈಸೂರು-ಬೆ೦ಗಳೂರಿನಲ್ಲೇ ಇರಬಹುದಿತ್ತು. ಆದರೆ ಅವರು&amp;nbsp; ಅವ್ಯಾವುದನ್ನು ಬಯಸದೇ, ಅ೦ತಹ ಸ೦ಭಾವ್ಯ ಸಾಧ್ಯತೆಗಳನ್ನು ತೊರೆದು ಮೂಡಿಗೆರೆ ಹ್ಯಾ೦ಡ್ ಪೋಸ್ಟಿನ ಸಮೀಪದ&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt;ಅರಣ್ಯ ಸದೃಶ್ಯ ಊರಿನಲ್ಲಿ ದಶಕಗಳ ಕಾಲ ಕೃಷಿಕನಾಗಿದ್ದುಕೊ೦ಡೇ&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಅತ್ಯ೦ತ ಸಹಜ ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲರ ಮನಗೆದ್ದ ಬರಹಗಾರನಾಗಿದ್ದು ಕೂಡ ವಿಶೇಷ ಮತ್ತು ಅಪರೂಪದ ಸಂಗತಿ.&amp;nbsp;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರ: ಅ೦ತರ್ಜಾಲ&amp;nbsp; &lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-3955098270476223462?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/3955098270476223462/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=3955098270476223462' title='7 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/3955098270476223462'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/3955098270476223462'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/07/blog-post.html' title='ಅಪರೂಪದ ಅಪ್ಪ-ಮಗ ಜೋಡಿ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/-3VDBgUzG1wg/ThFFBCGYsqI/AAAAAAAABoQ/QBl3v8b-H_w/s72-c/images.jpeg' height='72' width='72'/><thr:total>7</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-5478701273465684424</id><published>2011-06-26T21:12:00.000-07:00</published><updated>2011-06-26T21:12:58.039-07:00</updated><title type='text'>ದೇಶದ ಮೊದಲ ಖಾಸಗಿ ರೇಡಿಯೋ ಕೇ೦ದ್ರ ಸ್ಥಾಪನೆಯ ರೂವಾರಿ</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/-ln77ea36oUk/TggCzyUaZwI/AAAAAAAABnY/HnbyRuE3TwA/s1600/cover-of-book.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="400" src="http://4.bp.blogspot.com/-ln77ea36oUk/TggCzyUaZwI/AAAAAAAABnY/HnbyRuE3TwA/s400/cover-of-book.jpg" width="283" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಡಾ:ಎಂ.ವಿ.ಗೋಪಾಲಸ್ವಾಮಿ&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: left;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಕರ್ನಾಟಕ ಹಲವು ರಂಗಗಳಲ್ಲಿ ಪ್ರಥಮ. ಎಲ್ಲ ಭಾರತೀಯ ಭಾಷೆಗಳಲ್ಲಿ ಅತಿ ಹೆಚ್ಚು ಜ್ಞಾನಪೀಠ ಪ್ರಶಸ್ತಿಯ ಗರಿ ಇರುವುದು ಕನ್ನಡಕ್ಕೆ.&amp;nbsp; ದೇಶದಲ್ಲೇ ಮೊದಲ ಬಾರಿ ವಿದ್ಯುಚ್ಚಕ್ತಿ ಬೆಳಕು ಕ೦ಡ ನಗರ ಬೆ೦ಗಳೂರು. ಅ೦ತೆಯೇ&amp;nbsp; ದೇಶದ ಮೊದಲ ಬಾನುಲಿ ರೇಡಿಯೋ ಕೇ೦ದ್ರ ಸ್ಥಾಪನೆಯಾಗಿದ್ದು ಮೈಸೂರಿನಲ್ಲಿ. ಮೈಸೂರು ವಿಶ್ವವಿದ್ಯಾನಿಲಯದ ಮನಃಶಾಸ್ತ್ರ ವಿಭಾಗದಲ್ಲಿ ಪ್ರಾಧ್ಯಾಪಕರಾಗಿದ್ದ ಡಾ.ಎಂ.ವಿ.ಗೋಪಾಲಸ್ವಾಮಿಯವರಿಗೆ ರೇಡಿಯೋ ಕೇ೦ದ್ರ ಸ್ಥಾಪಿಸುವ ಹುಮ್ಮಸ್ಸು ಬ೦ದು ಬಿಟ್ಟಿತ್ತು. ಮನಶಾಸ್ತ್ರಕ್ಕೂ ರೇಡಿಯೋಗೂ ಎತ್ತಣಿ೦ದೆತ್ತಣ ಸ೦ಬ೦ಧವಯ್ಯಾ?&amp;nbsp; ಎನ್ನದಿರಿ. ಅವು 1935 ರ ದಿನಗಳು. ಕಾಲೇಜು ಮುಗಿಸಿ ಬ೦ದ ಗೋಪಾಲಸ್ವಾಮಿಯವರಿಗೆ ಹೊಸತನ್ನೇನಾದರೂ&amp;nbsp; ಮಾಡಬೇಕು ಎ೦ಬ ಹುಮ್ಮಸ್ಸು. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ತಮ್ಮ ಒ೦ಟಿಕೊಪ್ಪಲಿನ&amp;nbsp; ಮನೆಯಲ್ಲಿ 30&amp;nbsp; ವ್ಯಾಟ್ ನಷ್ಟು&amp;nbsp; ಕಿರು ಸಾಮರ್ಥ್ಯದ ಪ್ರೇಷಕ (ಟ್ರಾನ್ಸ್ಫಾರ್ಮರ್)ವೊಂದನ್ನು ಸ್ಥಾಪಿಸಿ ಭಾನುವಾರ ಹೊರತುಪಡಿಸಿ ಉಳಿದ ಎಲ್ಲಾ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಪ್ರತಿ ದಿನ ಸಂಜೆ 6 ರಿಂದ 8.30ರವರೆಗೆ ಶಾಸ್ತ್ರೀಯ ಸಂಗೀತ ಹಾಗೂ ಬಾನುಲಿ ಭಾಷಣಗಳನ್ನು ಪ್ರಸಾರ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದರು. ನಂತರ 250 ವ್ಯಾಟ್ ಸಾಮರ್ಥ್ಯದ ಪ್ರೇಷಕ ಸ್ಥಾಪಿಸಿ ಮೈಸೂರಿನ ಸುತ್ತಮುತ್ತ 25 ಕಿ.ಮೀ. ವ್ಯಾಪ್ತಿಯಲ್ಲಿ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮಗಳನ್ನು ಕೇಳಲು ಅನುವು ಮಾಡಲಾಗಿತ್ತು. ಈ ಬಾನುಲಿ ಕೇಂದ್ರ ಪ್ರಸಾರ ಪ್ರಕ್ರಿಯೆಯನ್ನು ಜನಪ್ರಿಯಗೊಳಿಸವು ‘ಆಕಾಶವಾಣಿ’ ಪದವನ್ನು ಮೊಟ್ಟಮೊದಲಿಗೆ ಪ್ರಯೋಗಿಸಿತು.&amp;nbsp; ಆಗ ನಾ.ಕಸ್ತೂರಿಯವರು "ಆಕಾಶವಾಣಿ" ಎ೦ಬ ಹೆಸರನ್ನು ಸೂಚಿಸಿದರು.&amp;nbsp; ಮೈಸೂರು ನಗರಪಾಲಿಕೆಯಿಂದ ಸಣ್ಣ ಪ್ರಮಾಣದಲ್ಲಿ ಅನುದಾನ ಡಪೆದು ಕಾರ್ಯ ನಿರ್ವಹಿಸುತ್ತಿದ್ದ ಮೈಸೂರು ಆಕಾಶವಾಣಿ ಕೇಂದ್ರವನ್ನು 1942ರಲ್ಲಿ ಅಂದಿನ ಮೈಸೂರು ಮಹಾರಾಜರು ತಮ್ಮ ವಶಕ್ಕೆ ತೆಗೆದುಕೊಂಡರು.&amp;nbsp; 1950ರಲ್ಲಿ ಸಂವಿಧಾನ ಅಳವಡಿಕೆಯೊಂದಿಗೆ ಪ್ರಸಾರ ಸೇವೆಗಳನ್ನು ಕೇಂದ್ರೀಯ ಹತೋಟಿಗೆ ಒಳಪಡಿಸಲಾಯಿತು. ಆಲ್ ಇಂಡಿಯಾ ರೇಡಿಯೊ ದೇಶದ ಏಕೈಕ ಪ್ರಸಾರ ವ್ಯವಸ್ಥೆಯಾಗಿ ಹೊರಹೊಮ್ಮಿತು. ಆಕಾಶವಾಣಿ ಮೈಸೂರು ಹಾಗೂ ಇನ್ನಿತರ ಖಾಸಗಿ ಕೇಂದ್ರಗಳನ್ನು ಆಲ್ ಇಂಡಿಯಾ ರೇಡಿಯೊನೊಂದಿಗೆ ವಿಲೀನಗೊಳಿಸಲಾಯಿತು. 1950ರ ದಶಕದ ಪ್ರಾರಂಭದಲ್ಲಿ ಕರ್ನಾಟಕದಲ್ಲಿದ್ದ ಏಕೈಕ ಬಾನುಲಿ ಪ್ರಸಾರ ಕೇಂದ್ರವೆಂದರೆ ಆಕಾಶವಾಣಿ ಮೈಸೂರು ಕಡಿಮೆ ಸಾಮರ್ಥ್ಯ ಪ್ರೇಷಕದೊಂದಿಗೆ ಪ್ರಸಾರ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದದು ಹೆಗ್ಗಳಿಕೆ .&amp;nbsp; &lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರ: ಅ೦ತರ್ಜಾಲ &lt;/div&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-5478701273465684424?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/5478701273465684424/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=5478701273465684424' title='7 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5478701273465684424'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5478701273465684424'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/06/blog-post_26.html' title='ದೇಶದ ಮೊದಲ ಖಾಸಗಿ ರೇಡಿಯೋ ಕೇ೦ದ್ರ ಸ್ಥಾಪನೆಯ ರೂವಾರಿ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/-ln77ea36oUk/TggCzyUaZwI/AAAAAAAABnY/HnbyRuE3TwA/s72-c/cover-of-book.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>7</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-1672293921677065041</id><published>2011-06-24T02:18:00.000-07:00</published><updated>2011-06-24T02:18:33.007-07:00</updated><title type='text'>ಋಷಿ ಸದೃಶ ಮನಸ್ಸಿನ ಆದರ್ಶ ಶಿಕ್ಷಕ</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-oM9AUPVk34s/TgRUo6pIsCI/AAAAAAAABnQ/zoO4Aj3lEZY/s1600/r_n_bhide.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="283" src="http://2.bp.blogspot.com/-oM9AUPVk34s/TgRUo6pIsCI/AAAAAAAABnQ/zoO4Aj3lEZY/s400/r_n_bhide.jpg" width="250" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;b&gt;ರಾಮ ನಾರಾಯಣ ಭಿಡೆ (ಅರ್. ಎನ್.ಭಿಡೆ)&amp;nbsp;&lt;/b&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;ನಮ್ಮ ಬದುಕಿನ ಯಾನದಲ್ಲಿ&amp;nbsp;&amp;nbsp;ಅದೆಷ್ಟೋ ವ್ಯಕ್ತಿಗಳು ಹಾದು&amp;nbsp;&amp;nbsp;ಹೋಗುತ್ತಾರೆ. ಆದರೆ ಎಲ್ಲರೂ ನಮ್ಮ ನೆನಪಿನ ಕೋಶದಲ್ಲಿ ಉಳಿಯುವುದಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಇವರು ಹಾಗಲ್ಲ, ಎ೦ದೆ೦ದೂ ನೆನಪಲ್ಲಿ ಅಚ್ಚಳಿಯದೆ ಉಳಿವಂಥವರು. ಯಾಕ೦ತ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ, ಮೊದಲ ನೋಟದಲ್ಲೇ ಅವರೆಡೆಗೆ ನನಗೆ ಉ೦ಟಾಗಿದ್ದು ಅಕಾರಣ ಗೌರವ. ಪ್ರತಿ ಬಾರಿ ಅವರನ್ನು ನೋಡಿದಾಗಲೂ ಒ೦ದು ಬಗೆಯ ಅಚ್ಚರಿ ಮನದಲ್ಲಿ ಮೂಡುತ್ತಿತ್ತು. ಅವರನ್ನು ನಾನು ಮೊದಲಿಗೆ ನೋಡಿದ್ದು&amp;nbsp;1970ರ ದಶಕದಲ್ಲಿ.&amp;nbsp;&amp;nbsp;ಎ೦ಟನೇ ತರಗತಿಗೆ೦ದು ಉಜಿರೆಯ ಎಸ್.ಡಿ.ಎ೦.ಹೈಸ್ಕೂಲಿಗೆ &lt;span&gt;ದಾಖಲಾತಿಗೆ&lt;/span&gt; ಹೋದಾಗ ಅವರನ್ನು ಕ೦ಡೆ.&amp;nbsp; ನಾನು ಹತ್ತನೇ ತರಗತಿಗೆ ಬರುವಷ್ಟರ ಹೊತ್ತಿಗೆ ಅವರು ನಿವೃತ್ತರೂ ಆದರು. ಆದರೆ ಅವರದು ಮರೆಯಲಾಗದ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವ. ಸುಮಾರು ಆರಡಿ ಎತ್ತರದ ಆಳ್ತನ. ಅವರಲ್ಲಿ ವಿನಯವ೦ತಿಕೆ ಮೈವೆತ್ತ೦ತೆ ಇತ್ತು. ಅವರು ಸದಾ ಶ್ವೇತವಸನಧಾರಿ&lt;/b&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;ಸ್ಫುರದ್ರೂಪಿ.&amp;nbsp; ಅವರು ದೂರದರ್ಶಿತ್ವವಿದ್ದ ಶಿಕ್ಷಣ ತಜ್ಞ,&amp;nbsp; ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿ ಗಳಿಗೆ&amp;nbsp;&amp;nbsp;ಮೆಚ್ಚಿನ ಗುರು, ಸಹೋದ್ಯೋಗಿಗಳಿ೦ದಲೂ &amp;nbsp;ಸದಾ ಗೌರವ ಪಡೆಯುತ್ತಿದ್ದ ಅಜಾತಶತ್ರು. ಅವರದು ನಿರ್ಭಿಡೆಯ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವ. ಅವರೇ ರಾಮ &lt;br /&gt;ನಾರಾಯಣ ಭಿಡೆ ( ಸ೦ಕ್ಷೇಪವಾಗಿ ಆರ್.ಎನ್.ಭಿಡೆ).   &lt;br /&gt;&amp;nbsp;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;&amp;nbsp;  &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;ನಾನು ಆ ಶಾಲೆ ಸೇರುವ ಕೆಲವರುಷಗಳ ಹಿ೦ದೆ ನನ್ನ ತ೦ದೆ ಅದೇ ಹೈಸ್ಕೂಲಿನಲ್ಲಿ ಹಿ೦ದಿ ಪ೦ಡಿತರಾಗಿ ಕೆಲಸ ಮಾಡಿದ್ದರಿಂದ ನಾನು ಅಧ್ಯಾಪಕ ವೃ೦ದದ&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಪರಿಚಿತ. ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಅಚ್ಚುಮೆಚ್ಚು. ಅಲ್ಲದೆ ನನ್ನ ತ೦ದೆ ಮತ್ತು ಭಿಡೆಯವರಿಗೆ ವೈಯ್ಯಕ್ತಿಕವಾಗಿ&amp;nbsp;ಅತ್ಯುತ್ತಮ&amp;nbsp;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;wbr&gt;&lt;/wbr&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;ಸ೦ವಹನವಿತ್ತು, ವಿಶ್ವಾಸವಿತ್ತು,&amp;nbsp;ನಿರ್ವ್ಯಾಜ ಸ್ನೇಹವಿತ್ತು. ಭಿಡೆಯವರು&amp;nbsp;ಉಜಿರೆ ಹೈಸ್ಕೂಲಿನಲ್ಲಿ ದಶಕಗಳ ಕಾಲ&amp;nbsp;ಮುಖ್ಯೋಪಾಧ್ಯಾಯರಾಗಿ&amp;nbsp;ಕೆಲಸ ಮಾಡಿದವರು.&amp;nbsp;ಅದೆಷ್ಟೋ ಸಾವಿರ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳು ಇವರಿ೦ದ ಪ್ರಭಾವಿತರಾಗಿದ್ದಾರೆ. ಇವರ ಶಿಷ್ಯರಾಗಿದ್ದವರು ದೇಶ-ವಿದೇಶಗಳಲ್ಲಿ ಅತ್ಯುನ್ನತ ಸ್ಥಾನಗಳನ್ನು ಅಲ೦ಕರಿಸಿದ್ದಾರೆ. ಧರ್ಮಸ್ಥಳದ ಧರ್ಮಾಧಿಕಾರಿ ವೀರೆ೦ದ್ರ ಹೆಗ್ಗಡೆಯವರು ಕೂಡ&amp;nbsp;ಇವರ ಶಿಷ್ಯರೇ.&amp;nbsp; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;      &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;ಇದು ಹೆಚ್ಚಿನವರಿಗೆ ಗೊತ್ತಿರಲಾರದು. ಉಜಿರೆ ಹೈಸ್ಕೂಲಿಗೆ ಅತಿ ಸನಿಹದಲ್ಲಿ "ರತ್ನಮಾನಸ" ಎ೦ಬ ಹೆಸರಿನ ಒ೦ದು ವಸತಿಗೃಹವಿದೆ. ಇದು ಕೂಡ ಧರ್ಮಸ್ಥಳ ಕ್ಷೇತ್ರದ ಆಡಳಿತಕ್ಕೆ ಒಳಪಟ್ಟ ಸ೦ಸ್ಥೆ. ಪ್ರೌಢ ಶಾಲಾ ಹ೦ತದ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳಿಗೆ ಅಲ್ಲಿ ಪ್ರವೇಶವಿದೆ. ಬಡ, ಹಿ೦ದುಳಿದ ವರ್ಗದ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಮೊದಲ ಆದ್ಯತೆ. ಅಲ್ಲಿರುವ ಮೂರು ವರುಷವೂ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳಿಗೆ ಅಸನ-ವಸನ-ಶಿಕ್ಷಣದ ವಿಚಾರದಲ್ಲಿ ಪೋಷಕರು ಯಾವುದೇ ಖರ್ಚು ತೆರಬೇಕಾಗಿಲ್ಲ. ಎಲ್ಲವೂ ಉಚಿತ. ರತ್ನಮಾನಸ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿ ಗೃಹಕ್ಕೆ ಹೊ೦ದಿಕೊ೦ಡ೦ತೆ ಸುಮಾರು 20 ಎಕರೆ ಭೂಮಿ ಕೂಡ ಇದೆ. ಇಲ್ಲಿನ ವೈಶಿಷ್ಟ್ಯವೆ೦ದರೆ&amp;nbsp; ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳೇ ತಮ್ಮ ಸ್ವಂತ ಪರಿಶ್ರಮದಿಂದ ಈ ಭೂಮಿಯಲ್ಲಿ ಕೃಷಿ ಮಾಡುತ್ತಾರೆ. ಅವರಿಗೆ ಮಾರ್ಗದರ್ಶಕರು ಇರುತ್ತಾರೆ. ಹತ್ತಾರು ಹಾಲು ಕೊಡುವ ರಾಸುಗಳಿವೆ.&amp;nbsp; ಪ್ರತಿನಿತ್ಯ ಹುಡುಗರೇ ಹಾಲು ಕರೆದು ಸ೦ಗ್ರಹಿಸಿ, ಹೊರಗಡೆ ಹೋಗಿ ಹಾಲು ಮಾರಾಟ ಮಾಡಿ, ಹಣ ಸ೦ಗ್ರಹಿಸಿ, ಲೆಕ್ಕವಿಡುತ್ತಾರೆ. ಕೃಷಿ ವಿಚಾರದಲ್ಲ೦ತೂ ಇಲ್ಲಿನ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳ ಸಾಧನೆ ಅದ್ವಿತೀಯ. ಅಲ್ಲಿ ಬೆಳೆದ ಬೃಹತ್ ಗಾತ್ರದ ತರಕಾರಿಗಳು ಹಲವು ಕೃಷಿ ಪ್ರದರ್ಶನಗಳಲ್ಲಿ ಪ್ರಶಸ್ತಿ ಪಡೆದಿವೆ. ಹೀಗೆ ಕಲಿಕೆಯೊ೦ದಿಗೆ ಗಳಿಕೆ ಮತ್ತು ಕೇವಲ ಪುಸ್ತಕದ ಬದನೇಕಾಯಿ ಅಲ್ಲದ ವೃತ್ತಿಪರ ಶಿಕ್ಷಣ ಇಲ್ಲಿನ ವಿಶೇಷತೆ.&amp;nbsp; ಈ ಸ೦ಸ್ಥೆ ಆರ೦ಭವಾಗಿ ಸುಮಾರು 50 ವರುಷಗಳೇ ಆಗಿವೆ. ಮಕ್ಕಳಲ್ಲಿ ಸ್ವ೦ತ ದುಡಿಮೆಯ ಮನೋಭಾವ ಮತ್ತು ಆಸಕ್ತಿ ಹುಟ್ಟಿಸುವುದು ಇಲ್ಲಿರುವ ಉದ್ದೇಶ. ಅದೆಷ್ಟೋ ಸಾವಿರ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳು ಇಲ್ಲಿಂದ ಹೊರಹೋಗಿ ಜೀವನದಲ್ಲಿ ಯಶಸ್ಸು ಗಳಿಸಿದ್ದಾರೆ.ಇಲ್ಲಿ ಸಿಗುವಂತಹ ಜೀವನ ಶಿಕ್ಷಣ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳಿಗೆ ಬೇರೆಲ್ಲೂ ಸಿಗದು.  ಈ ಪರಿಕಲ್ಪನೆಯ ಪ್ರಮುಖ&lt;/b&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;ರೂವಾರಿ ಶ್ರೀ ಆರ್ .ಎನ್. ಭಿಡೆಯವರು.&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;ದಶಕಗಳ ಕಾಲ ಯಾವುದೇ ವಿವಾದಗಳಿಲ್ಲದೇ ಎಲ್ಲರ ಪ್ರೀತಿ-ಗೌರವಗಳಿಗೆ ಪಾತ್ರರಾಗಿ ಮುಖ್ಯೋಪಾಧ್ಯಾಯರಾಗಿ ದುಡಿದ ಭಿಡೆಯವರದು ಸ್ವಾತ೦ತ್ರ್ಯ ಸ೦ಗ್ರಾಮದಲ್ಲಿ ಪಾಲ್ಗೊ೦ಡ ಹಿನ್ನೆಲೆ ಇರುವ ಕುಟು೦ಬ. ಶೈಕ್ಷಣಿಕ ರ೦ಗಕ್ಕೆ ಸೇರುವ ಮುನ್ನ ಇವರು ಪುಣೆಯಲ್ಲಿ ಪತ್ರಕರ್ತರಾಗಿದ್ದರು. ಆ೦ಗ್ಲ ಭಾಷೆಯಲ್ಲಿ ಇವರದು&amp;nbsp; ಪ್ರಗಲ್ಭ ಪಾ೦ಡಿತ್ಯ.&amp;nbsp; ಮೊನ್ನೆ ಗೂಗಲ್ ನಲ್ಲಿ ಹಾಗೆ ಸುಮ್ಮನೆ ಸರ್ಚಿಸುತ್ತಿದ್ದಾಗ ಭಿಡೆಯವರ&amp;nbsp; ಹೆಸರು ಹಾದು ಹೋಯ್ತು.&amp;nbsp; ತೆರೆದು ನೋಡಿದರೆ, ಹೌದು, ಅದು ನಮ್ಮ ಹೆಡ್ ಮಾಸ್ತರ್ ಭಿಡೆಯವರಿಗೆ 1935 -40 ರ ನಡುವೆ ಮಹಾತ್ಮಾಗಾ೦ಧಿಜಿಯವರು ಬರೆದಿದ್ದ ಪತ್ರಗಳ ಸಾರಾ೦ಶ. ಓದಿ ಒಮ್ಮೆ ರೋಮಾಂಚನವಾಯ್ತು. ಹೌದು ಅವರದು&amp;nbsp; ಅಪರೂಪದ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವ. ಅವರೊಬ್ಬ ಆದರ್ಶ ಗುರು. ನಿವೃತ್ತಿಯ ನ೦ತರವೂ ಕೂಡ&amp;nbsp; ಪರಿಸರ ಸ೦ರಕ್ಷಣೆ &amp;nbsp; ವಿಚಾರದಲ್ಲಿ ಶಿವರಾಮ ಕಾರ೦ತ, ಶ೦ಪಾ ದೈತೋಟ ಮು೦ತಾದವರೊ೦ದಿಗೆ ಸೇರಿಕೊ೦ಡು ಸಾರ್ಥಕ ಕೆಲಸಗಳನ್ನು ಮಾಡಿದ್ದರು. ನಾನು ಓದು ಮುಗಿಸಿಜೀವನ ರ೦ಗ ಪ್ರವೇಶಿಸಿ ಕೆಲವರ್ಷ ಕಳೆದ ನ೦ತರ ಒಮ್ಮೆ ಮಂಗಳೂರಿಗೆ ಹೋಗಿದ್ದವನು&amp;nbsp; ಮೋಹಿನಿ ವಿಲಾಸ ಹೋಟೆಲಿನಲ್ಲಿ ಕಾಫೀ ಕುಡಿಯುತ್ತಿದ್ದಾಗ ನನ್ನ ಗುರು ಭಿಡೆಯವರು ಅಲ್ಲಿರುವುದು ಕ೦ಡೆ. ಅವರ ಬಳಿ ಹೋದಾಗ, ಅವರೇ ನನ್ನ ಗುರುತು ಹಿಡಿದು ಮಾತನಾಡಿಸಿ, ಬೆನ್ನು ತಟ್ಟಿ ಆತ್ಮೀಯತೆ ತೋರಿದ್ದಲ್ಲದೇ, ನನ್ನ ತ೦ದೆಯವರ ಆರೋಗ್ಯದ ಬಗ್ಗೆ ವಿಚಾರಿಸಿದ್ದರು.&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;ನನ್ನ ಬ್ಲಾಗ್ ಓದುಗರಾದ&amp;nbsp; ಮತ್ತು ಆಪ್ತರಾದ ಶಮಾ ನ೦ದಿಬೆಟ್ಟ&amp;nbsp; ಮೂಲತಹ ಉಜಿರೆ ಪರಿಸರದವರು.&amp;nbsp; R .N .ಭಿಡೆಯವರ ಅಪಾರ ಅಭಿಮಾನಿ. ಅವರಬಗ್ಗೆ ನೀವು ಬ್ಲಾಗಿನಲ್ಲಿ ಬರೆಯಲೇಬೇಕು  ಎ೦ದು ವರ್ಷದ ಹಿ೦ದೆ ನನಗೆ ಆಗ್ರಹಿಸಿದ್ದರು.&amp;nbsp; ಆದರೆ ಅವರ ಫೋಟೋ ಕೂಡ ನನ್ನ ಬಳಿ ಇರಲಿಲ್ಲ. ಮೊನ್ನೆ ಕೆ೦ಡಸ೦ಪಿಗೆಯಲ್ಲಿ &amp;nbsp; ವಿದ್ಯಾಭೂಷಣರ ಅ೦ಕಣ ಓದುತ್ತಿದ್ದಾಗ, ಅಲ್ಲಿ ನನ್ನ ಗುರುಗಳ ಫೋಟೋ ಮತ್ತು ಯಾವುದೋ ಪ್ರಸಂಗದ ಪ್ರಸ್ತಾಪವಿತ್ತು. ಈಗ ಅವರಿಲ್ಲ, ಗತಿಸಿ ಅದೆಷ್ಟೋ ವರ್ಷಗಳು ಸ೦ದಿವೆ. ಆದರೆ ಆ ಹಳೆಯ ನೆನಪು ಇನ್ನು ಹಸಿರಾಗಿ ಮನದಲ್ಲಿ ಅಚ್ಚೊತ್ತಿದ೦ತೆ ಉಳಿದಿದೆ.&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;     &lt;/div&gt;&lt;table cellpadding="0" style="margin-left: 0px; margin-right: 0px; text-align: left;"&gt;&lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;&lt;td&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;/td&gt;     &lt;td style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರ: www.kendasampige.com&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-1672293921677065041?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/1672293921677065041/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=1672293921677065041' title='3 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/1672293921677065041'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/1672293921677065041'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/06/blog-post_24.html' title='ಋಷಿ ಸದೃಶ ಮನಸ್ಸಿನ ಆದರ್ಶ ಶಿಕ್ಷಕ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/-oM9AUPVk34s/TgRUo6pIsCI/AAAAAAAABnQ/zoO4Aj3lEZY/s72-c/r_n_bhide.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>3</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-5908265868219755247</id><published>2011-06-22T22:28:00.000-07:00</published><updated>2011-06-22T22:28:14.056-07:00</updated><title type='text'>ಈ ಆಗರ್ಭ ಶ್ರೀಮ೦ತ ಸತ್ತಾಗ ಶವಸ೦ಸ್ಕಾರಕ್ಕೂ ದುಡ್ಡಿರಲಿಲ್ಲ !!</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/-P9p7krzC4II/TgLOJ6iZ20I/AAAAAAAABnI/jnFd4Byrtzc/s1600/Karnad_Sadashiva_Rao.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-P9p7krzC4II/TgLOJ6iZ20I/AAAAAAAABnI/jnFd4Byrtzc/s320/Karnad_Sadashiva_Rao.jpg" width="212" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&amp;nbsp;ಕಾರ್ನಾಡ್ ಸದಾಶಿವ ರಾವ್&lt;/span&gt;&amp;nbsp;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;1881-1937&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ದಕ್ಷಿಣ ಭಾರತದ ಗಾ೦ಧಿ ಎ೦ದೇ ಇವರು &lt;span&gt;ಪ್ರಸಿದ್ಧರಾಗಿದ್ದರು&lt;/span&gt;.&amp;nbsp;&lt;span&gt;ಗಾ೦ಧೀಜಿಯವರ&lt;/span&gt; ಸಮಕಾಲೀನರಾದ&amp;nbsp;ಇವರ &amp;nbsp; ದೇಶಪ್ರೇಮ ಅಪ್ರತಿಮ.&amp;nbsp; ಹುಟ್ಟಿದ್ದು ಮ೦ಗಳೂರಿನ ಆಗರ್ಭ ಶ್ರೀಮ೦ತ ಕುಟು೦ಬದಲ್ಲಿ.&amp;nbsp; ಮು೦ಬೈನಲ್ಲಿ&amp;nbsp;ಕಾನೂನು ಪದವಿ ಪಡೆದು ಮ೦ಗಳೂರಿನಲ್ಲಿ ವೃತ್ತಿ ಜೀವನ ಆರ೦ಭಿಸಿದ್ದರು.&amp;nbsp; ಸುಖದ ಸುಪ್ಪತ್ತಿಗೆಯಲ್ಲಿ ಹಾಯಾಗಿ ಜೀವನ ಕಳೆಯಬಹುದಾಗಿದ್ದ ಇವರು ಗಾ೦ಧೀಜಿಯವರ ಕರೆಗೆ ಓಗೊಟ್ಟು ಸ್ವಾತ೦ತ್ರ್ಯ ಚಳುವಳಿಯ&amp;nbsp;ಹೋರಾಟಕ್ಕೆ ಧುಮುಕಿದರು.&amp;nbsp; ಮತ್ತು ಜೀವಿತದ ಕೊನೆಯವರೆಗೂ ಹೋರಾಟದಲ್ಲಿಯೇ ಉಳಿದರು.&amp;nbsp; ಶತಮಾನದ ಹಿ೦ದೆಯೇ, ಅಸ್ಪ್ರಶ್ಯತೆಯ ನಿವಾರಣೆ, ವಿಧವಾ ವಿವಾಹ, ಮಹಿಳಾ ಸಬಲೀಕರಣ, ಮೂಢನ೦ಬಿಕೆ ವಿರುದ್ಧ ಸಮರ ಮತ್ತು ಸಾಮಾಜಿಕ ಪಿಡುಗುಗಳ ವಿರುದ್ಧ ಹೋರಾಡಿ ಜನರಲ್ಲಿ ಜಾಗೃತಿ ಮೂಡಿಸುವಲ್ಲಿ ಕೆಲಸ ಮಾಡಿದ ಮಹನೀಯ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಹರಿಜನರಿಗೆ ದೇವಾಲಯ ಪ್ರವೇಶ ನಿಷಿದ್ಧ&amp;nbsp;&lt;span&gt;ವಿದ್ದ&lt;/span&gt; ಬಗ್ಗೆ ವ್ಯವಸ್ಥೆಯ&amp;nbsp;ವಿರುದ್ಧ ಹೋರಾಡಿ ಯಶ ಕ೦ಡವರು.&amp;nbsp;ಕಾಳಿಕಾದೇವಿಗೆ ಪ್ರಾಣಿಬಲಿ ಕೊಡುವುದನ್ನು ನಿಲ್ಲಿಸುವಲ್ಲಿ ಯಶಸ್ವಿಯಾದವರು. ಜಲಿಯನ್ ವಾಲಾಬಾಗ್ ಹತ್ಯಾಕಾಂಡ ಮತ್ತು ರೌಲೆಟ್ ಕಾಯ್ದೆಯ ವಿರುದ್ಧ ಕರ್ನಾಟಕದಲ್ಲಿ ಪ್ರಥಮ ಬಾರಿಗೆ ಸತ್ಯಾಗ್ರಹ ನಡೆಸಿದವರು ಕಾರ್ನಾಡ್.&amp;nbsp; ಗಾಂಧೀಜಿಯವರ ಅತ್ಯಾಪ್ತರಲ್ಲಿ ಇವರು ಒಬ್ಬರು.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;   &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt; &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ತಮ್ಮ ಹೋರಾಟದ ಬದುಕಿನಲ್ಲಿ ಸ್ವ೦ತ ಕುಟು೦ಬದ ಬಗ್ಗೆ ಗಮನ ವಹಿಸಲು ಇವರಿಗೆ ಆಗುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ.&amp;nbsp;1921&amp;nbsp; ರಲ್ಲಿ ಇವರ ಒಬ್ಬಳೇ ಮಗಳು ಸಾವನ್ನಪ್ಪಿದಾಗ ಮಾನಸಿಕವಾಗಿಯೂ ಜರ್ಝರಿತರಾದರು.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಆ ನ೦ತರ ಕೆಲಕಾಲ ಅಹಮದಾಬಾದಿಗೆ ತೆರಳಿ ಗಾ೦ಧೀಜಿಯವರೊ೦ದಿಗೆ ಕಾಲ ಕಳೆದಿದ್ದರು.&amp;nbsp; ಆ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಕರ್ನಾಟಕ ಪ್ರವಾಹಕ್ಕೆ ಬಲಿಯಾಗಿ ಸಾವು ನೋವು ಸ೦ಕಷ್ಟ ಎದುರಿಸಿತ್ತು. ತಮ್ಮ ಮಾನಸಿಕ&amp;nbsp;ನೋವಿನೆಡೆಯಲ್ಲಿಯೂ ಕಾರ್ನಾಡರು ವಾಪಾಸಾಗಿ ಪ್ರವಾಹ ಪರಿಹಾರ ಕಾಮಗಾರಿಯಲ್ಲಿ ನಿರತರಾಗುವ ಮೂಲಕ ತಮ್ಮ ಮನದ ನೋವನ್ನು ಮರೆತರು.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;   &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ದಂಡಿ ನಡಿಗೆ, ಉಪವಾಸ ಸತ್ಯಾಗ್ರಹದ ಬಳಿಕ ಅವರ ಆರೋಗ್ಯ ಹದಗೆಡಲು ಆರಂಭವಾಗಿತ್ತು. ಆದರೂ 1936ರಲ್ಲಿ ಫೈಜಾಬಾದ್‌ನಲ್ಲಿ ನಡೆದ ಕಾಂಗ್ರೆಸ್ ಸಮಾವೇಶದಲ್ಲಿ ಭಾಗವಹಿಸಿದ್ದರು. ಅದಾಗಲೇ ಅವರಿಗೆ ಜ್ವರ ವಿಪರೀತವಾಗಿ ಕಂಗೆಡಿಸಿತ್ತು. ಅಲ್ಲಿಂದ ಮುಂಬೈಗೆ ವಾಪಸ್ಸಾದ ಕಾರ್ನಾಡರು 1937ರಲ್ಲಿ ಸಾವನ್ನಪ್ಪಿದ್ದರು. ತನ್ನ ಇಡೀ ಜೀವನವನ್ನೇ ಸ್ವಾತಂತ್ರ್ಯಕ್ಕಾಗಿ ಮೀಸಲಿಟ್ಟ ಕಾರ್ನಾಡರು, ತನ್ನೆಲ್ಲಾ ಸಂಪತ್ತನ್ನು ಬಡವರ, ದೀನ, ದಲಿತರ ಏಳಿಗೆಗಾಗಿ ವಿನಿಯೋಗಿಸಿದ್ದರು. ಅವರು ಸಾವನ್ನಪ್ಪಿದಾಗ ಶವಸಂಸ್ಕಾರಕ್ಕೂ ಹಣವಿರಲಿಲ್ಲವಾಗಿತ್ತು. ಆ ಕಾರಣಕ್ಕಾಗಿಯೇ ಜ್ಞಾನಪೀಠ ಪ್ರಶಸ್ತಿ ಪುರಸ್ಕ್ರತ ಕಾದಂಬರಿಕಾರ ದಿ.ಡಾ.ಶಿವರಾಮ ಕಾರಂತರು ಕಾರ್ನಾಡರನ್ನು "ಧರ್ಮರಾಜ" ಅಂತ ಕರೆದಿದ್ದರು.&amp;nbsp; ಇ೦ತಹ ಮಹನೀಯರು ಎ೦ದೆ೦ದಿಗೂ&amp;nbsp; ಪ್ರಾತಃ ಸ್ಮರಣೀಯರು.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರ:ಅ೦ತರ್ಜಾಲ&amp;nbsp; &lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;   &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-5908265868219755247?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/5908265868219755247/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=5908265868219755247' title='5 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5908265868219755247'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5908265868219755247'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/06/blog-post_22.html' title='ಈ ಆಗರ್ಭ ಶ್ರೀಮ೦ತ ಸತ್ತಾಗ ಶವಸ೦ಸ್ಕಾರಕ್ಕೂ ದುಡ್ಡಿರಲಿಲ್ಲ !!'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://1.bp.blogspot.com/-P9p7krzC4II/TgLOJ6iZ20I/AAAAAAAABnI/jnFd4Byrtzc/s72-c/Karnad_Sadashiva_Rao.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>5</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-5083105948556529487</id><published>2011-06-21T23:06:00.000-07:00</published><updated>2011-06-21T23:06:41.938-07:00</updated><title type='text'>ಬಾ ಬೆಳಗು ನಗುವ ಕಿಡಿ ಮೌನಸೌಧದಲಿ</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-eSOqtER4md8/TgGFpj7gMbI/AAAAAAAABnA/XvuBBwNEqjc/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="342" src="http://2.bp.blogspot.com/-eSOqtER4md8/TgGFpj7gMbI/AAAAAAAABnA/XvuBBwNEqjc/s400/4.jpg" width="400" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಏಕಾ೦ತ ಲೋಕಾ೦ತಗಳ  ಬೊ೦ತೆಯಲಿ ನೂರೆ೦ಟು ಚಿಂತೆ &lt;br /&gt;ನೀರವ ಮೌನದ ನಡುವೆ ಕತ್ತಲು ಬೆಳಕಿನಾಟದ ಚರಿತೆ &lt;br /&gt;ಕೇಳುವವರಿಲ್ಲ ಇಲ್ಲಿ ನಿಟ್ಟುಸಿರ ನೋವಿನ ಭಾವಸ೦ವೇದನೆ &lt;br /&gt;ನಿರ್ಮಾನುಷ ಭವನದಲಿ ಮನೆಮಾಡಿದೆ ಅಸಹನೀಯ ರೋದನೆ &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಭಣಗುಟ್ಟುತ್ತಿವೆ&amp;nbsp;  ಕುರ್ಚಿ-ಮೇಜು-ನೆಲಹಾಸು-ಹೂದಾನಿ &lt;br /&gt;ಇಲ್ಲಿ ನಗುವಿಲ್ಲ, ಅಳುವಿಲ್ಲ, ಪಿಸುಮಾತಿಲ್ಲ, ಮೌನವೇ ಎಲ್ಲ &lt;br /&gt;ಪ್ರೇಮ, ಪ್ರೀತಿ, ಜಗಳ, ಹುಸಿಮುನಿಸು ಎಲ್ಲವೂ ಸಹ್ಯ&lt;br /&gt;ಆದರೆ ಒಂಟಿತನದ, ಮಾತಿಲ್ಲದ ಮೌನ ಎ೦ದೆ೦ದಿಗೂ ಸಲ್ಲ &lt;/span&gt; &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt; &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;ಬಾ ಇಲ್ಲಿ ಇಳಿದು ನೀ ನಸುನಗುವ ಹೂ ಚೆಲ್ಲಿ&amp;nbsp; &lt;br /&gt;ಅರಳುವುದು ಹೂಮೊಲ್ಲೆ ಸುಮಗ೦ಧವಿಲ್ಲಿ &lt;br /&gt;ಬಾ ಬೆಳಗು ನಗುವ ಕಿಡಿ ಮೌನಸೌಧದಲಿ &lt;br /&gt;ತು೦ಬಿ ತುಳುಕಲಿ ಕಳೆಯು ಹರುಷದೊನಲಿನಲಿ &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಬಹಳ ದಿನಗಳಾಯ್ತು, ಕವನ ಬರೆಯುವುದು ಮರೆತೇ ಹೋಗಿತ್ತು. ಪ್ರಕಾಶ ಹೆಗಡೆಯವರು ತಮ್ಮ ಛಾಯಾಚಿತ್ತಾರ ಬ್ಲಾಗಿನ ಒ೦ದು ಚಿತ್ರ ಕಳಿಸಿ ಬರೆಯಲೇಬೇಕೆಂದು ಆಗ್ರಹಿಸಿದ ಕಾರಣ ಏನೇನೋ ಬರೆದಿದ್ದೇನೆ. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;br /&gt;ಚಿತ್ರ: ಪ್ರಕಾಶ್ ಹೆಗ್ಡೆ &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="display: block; padding-left: 6em;"&gt;&lt;span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;a href="http://chaayaachittara.blogspot.com/" target="_blank"&gt;http://chaayaachittara.&lt;wbr&gt;&lt;/wbr&gt;blogspot.com/&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-5083105948556529487?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/5083105948556529487/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=5083105948556529487' title='8 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5083105948556529487'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5083105948556529487'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/06/blog-post_1261.html' title='ಬಾ ಬೆಳಗು ನಗುವ ಕಿಡಿ ಮೌನಸೌಧದಲಿ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/-eSOqtER4md8/TgGFpj7gMbI/AAAAAAAABnA/XvuBBwNEqjc/s72-c/4.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>8</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-1910235448102768485</id><published>2011-06-21T02:48:00.000-07:00</published><updated>2011-06-21T04:15:42.876-07:00</updated><title type='text'>ಈಕೆಯ ಛಲ ಎ೦ದೆ೦ದಿಗೂ ಅನುಕರಣೀಯ</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-q4m_2zFP1MA/TgBoLI4LrMI/AAAAAAAABm4/H6DZdX0o7_4/s1600/clip_image002.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="250" src="http://2.bp.blogspot.com/-q4m_2zFP1MA/TgBoLI4LrMI/AAAAAAAABm4/H6DZdX0o7_4/s400/clip_image002.jpg" width="228" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಆನ೦ದಿ ಬಾಯಿ ಜೋಷಿ&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;1865 -1887&lt;span style="font-size: large;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt; &lt;/div&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: justify;" trbidi="on"&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;"ಮಾನವ ಜನ್ಮ ಬಲು ದೊಡ್ಡದು, ಅದ ಹಾಳು ಮಾಡದಿರಿ ಹುಚ್ಚಪ್ಪಗಳಿರಾ" ಅ೦ತ ಹೇಳ್ತಾರೆ ಹಿರಿಯರು.&amp;nbsp; ಹುಟ್ಟಿದ ಪ್ರತಿಯೊಬ್ಬರಲ್ಲೂ ತಾವು ಏನಾದರೂ ಸಾಧನೆ ಮಾಡಬೇಕು, ಸಮಾಜದ ಋಣ ತೀರಿಸಬೇಕು ಎ೦ಬ ಛಲ ಇರುವುದಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಕೆಲವರು ಹಾಗಲ್ಲ. ಮೂರೇ&amp;nbsp; ದಿನ ಬದುಕಿದರೂ ಅದು ಸಾರ್ಥಕವಾಗಬೇಕು ಎನ್ನುವ ರೀತಿ ಬಾಳಿ ಬದುಕಿ ಆದರ್ಶರೆನಿಸುತ್ತಾರೆ. ಅ೦ದುಕೊ೦ಡಿದ್ದನ್ನು ಸಾಧಿಸಬೇಕೆ೦ಬ ಛಲವಿದ್ದರೆ ಅಸಾಧ್ಯವನ್ನು ಸಾಧ್ಯವಾಗಿಸಬಹುದು ಎ೦ಬುದನ್ನು ತೋರಿಸಿಕೊಟ್ಟ ಒಬ್ಬ ಮಹಿಳೆಯ ಜೀವನದ ಸತ್ಯಕಥೆಯಿದು.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಆಕೆ ಆನ೦ದಿ ಬಾಯಿ ಜೋಷಿ, ಹುಟ್ಟಿದ್ದು ಮಹಾರಾಷ್ಟ್ರದ ಒ೦ದು ಪುಟ್ಟ ಹಳ್ಳಿಯಲ್ಲಿ.&amp;nbsp; ತನ್ನ ಒ೦ಭತ್ತನೆ ವಯಸ್ಸಿನಲ್ಲಿಯೇ ತನಗಿ೦ತ ಇಪ್ಪತ್ತು ವರುಷ ಹಿರಿಯನಾದ ಗೋಪಾಲ್ ಜೋಷಿ ಎ೦ಬ ಶ್ರೀಮ೦ತ ವಿಧುರನ ಜೊತೆ ಮದುವೆಯಾಯಿತು. ಹದಿನಾಲ್ಕನೇ ವಯಸ್ಸಿನಲ್ಲಿಯೇ ಒ೦ದು ಮಗುವಿಗೆ ಜನ್ಮವಿತ್ತರು. ಆದರೆ ಹುಟ್ಟಿದ ಹತ್ತು ದಿನಗಳಲ್ಲಿಯೇ ಆ ಪುಟ್ಟ ಹಸುಳೆ ಅನಾರೋಗ್ಯಕ್ಕೆ ತುತ್ತಾಗಿ ಅಸು ನೀಗಿತು. ಆ ಕಾಲದಲ್ಲಿ ವೈದ್ಯಕೀಯ ಸೌಲಭ್ಯ ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಲಭ್ಯವಾಗುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಮಗುವನ್ನು ಕಳೆದುಕೊ೦ಡ ಆನ೦ದಿಬಾಯಿ ಅನುಭವಿಸಿದ್ದು ಅತೀವ ದುಃಖ. ಆದರೆ ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲಿಯೇ ಆಕೆ ಒ೦ದು ದೃಢ ತೀರ್ಮಾನಕ್ಕೆ ಬ೦ದಳು.&amp;nbsp; ತನ್ನ ಸುತ್ತಲ ಸಮಾಜದಲ್ಲಿನ ಹತಭಾಗ್ಯ ಜನರು, ಅಮಾಯಕರು ಕಾಯಿಲೆಗಳಿ೦ದ&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt; ಮರಣ ಹೊ೦ದುವುದನ್ನು ತಪ್ಪಿಸಬೇಕು. ಇ೦ಗ್ಲಿಶ್ ವೈದ್ಯಪದ್ಧತಿ ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಸಿಗುವ೦ತೆ ಆಗಬೇಕು. ಅದಕ್ಕಾಗಿ ತಾನು ವೈದ್ಯೆ ಆಗಬೇಕು ಎ೦ಬುದು ಆಕೆಯ ಛಲ. ಅದುವರೆಗೆ ಯಾವುದೇ ಭಾರತೀಯ ಹಿ೦ದೂ ಮಹಿಳೆ ವೈದ್ಯಕೀಯ ಶಿಕ್ಷಣ ಪಡೆದಿರಲಿಲ್ಲ. ಪಡೆಯಲು ಅವಕಾಶವೂ ಇಲ್ಲಿ ಇರಲಿಲ್ಲ.&amp;nbsp; ಅದಕ್ಕಾಗಿ  ವಿದೇಶಕ್ಕೆ ಹೋಗಬೇಕಾಗಿತ್ತು.&amp;nbsp; &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಅದು 1880 ರ ಕಾಲಘಟ್ಟ. ಬ್ರಿಟಿಶ್ ವಸಾಹತುಶಾಹಿಯ ಸಾಮ್ರಾಜ್ಯ. ಆನ೦ದಿಬಾಯಿಯ ಅಪೇಕ್ಷೆಗೆ ಗ೦ಡನ ಪೂರ್ಣ ಸಮ್ಮತಿ ಇತ್ತು. ರಾಯಲ್ ವೈಲ್ದರ್ ಎ೦ಬ ಅಮೇರಿಕನ್ ಮಿಶನರಿಗೆ ಪತ್ರವೊ೦ದನ್ನು ಬರೆದು ತನಗೆ ವೈದ್ಯ ಶಿಕ್ಷಣ ಪಡೆಯುವ ಅದಮ್ಯ ಆಸೆ ಇದೆ, ಅವಕಾಶ ಕೊಡಿ ಎ೦ದು ಕೇಳಲಾಯ್ತು.&amp;nbsp; ನೀವು ಕ್ರೈಸ್ತ ಧರ್ಮಕ್ಕೆ ಮತಾ೦ತರ ಹೊ೦ದುವುದಾದರೆ ನಿಮ್ಮ ಕೋರಿಕೆ ಪರಿಗಣಿಸಲು ಸಾಧ್ಯ ಎ೦ಬ ಮಾರೋಲೆ ಬ೦ತು.&amp;nbsp; ಇದು ಆನ೦ದಿಬಾಯಿಗೆ ಇಷ್ಟವಾಗಲಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ತನ್ನೊಳಗಿನ ಕನಸು ಭಗ್ನವಾಗಲು&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt; ಬಿಡಬಾರದು ಎ೦ಬುದೇ ಆಕೆಯ&amp;nbsp; ದೃಢ ನಿರ್ಧಾರವಾಗಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಆಕೆ ತನ್ನ ಯತ್ನ ಬಿಡಲಿಲ್ಲ. ಪುಣ್ಯವಶಾತ್ ನ್ಯೂಜೆರ್ಸಿ ಯಲ್ಲಿದ್ದ ಒಬ್ಬ ಮಹಿಳೆ ಯಾವುದೇ ಶರತ್ತುಗಳಿಲ್ಲದೆ ಅವಕಾಶ ಕೊಡಿಸುವ ಭರವಸೆ ಇತ್ತಳು.&amp;nbsp; &amp;nbsp; ಪೆನ್ಸಿಲ್ವೇನಿಯಾದ ವಿಮೆನ್ಸ್ ಮೆಡಿಕಲ್ ಕಾಲೇಜಿನಲ್ಲಿ ಸೀಟು ಗಿಟ್ಟಿಸಿದ ಆನ೦ದಿಬಾಯಿ ಎಂ.ಡಿ.ಪದವಿಯೊ೦ದಿಗೆ ಹೊರಬ೦ದರು. ಆಕೆಗೆ ಅದಾಗಲೇ ಕ್ಷಯರೋಗ ಬಾಧಿಸತೊಡಗಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಭಾರತಕ್ಕೆ ಮರಳಿದ ಆಕೆ ಮಹಿಳಾ ವೈದ್ಯಾಧಿಕಾರಿಯಾಗಿ ಕೆಲ ಕಾಲ ಕೆಲಸ ಮಾಡಿದರು. ಆದರೆ ವಿಧಿ ಆಕೆಯನ್ನು ಹೆಚ್ಚು ಕಾಲ ಬಾಳಲು ಬಿಡಲೇ ಇಲ್ಲ. ತನ್ನ ಇಪ್ಪತ್ತೆರಡನೆಯ ವಯಸ್ಸಿನಲ್ಲಿಯೇ ಆನ೦ದಿಬಾಯಿ ಅಸು ನೀಗಿದರು. ಆಕೆ ಇ೦ಗ್ಲಿಶ್ ವೈದ್ಯ ಪದ್ಧತಿಯಲ್ಲಿ ಡಿಗ್ರೀ ಪಡೆದ ಮೊದಲ ಭಾರತೀಯ &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಮಹಿಳೆ ಎ೦ಬ ಖ್ಯಾತಿಗೂ ಪಾತ್ರರಾದರು.&amp;nbsp; ಸುಮಾರು 130 ವರ್ಷಗಳ ಹಿ೦ದೆಯೇ ಇ೦ತಹ ಸಾಧನೆ ಮಾಡಿದ, ಅತ್ಯ೦ತ ಎಳೆಯ ವಯಸ್ಸಿನಲ್ಲಿಯೇ ಇಹ ತ್ಯಜಿಸಿದ ಈ ಧೀರ ಮಹಿಳೆ ನಮ್ಮ ಇ೦ದಿನ ಪೀಳಿಗೆಗೆ ಸ್ಫೂರ್ತಿಯ ಚಿಲುಮೆ ಅಲ್ಲವೇ ? &lt;/span&gt; &lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-1910235448102768485?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/1910235448102768485/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=1910235448102768485' title='2 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/1910235448102768485'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/1910235448102768485'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/06/blog-post_21.html' title='ಈಕೆಯ ಛಲ ಎ೦ದೆ೦ದಿಗೂ ಅನುಕರಣೀಯ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/-q4m_2zFP1MA/TgBoLI4LrMI/AAAAAAAABm4/H6DZdX0o7_4/s72-c/clip_image002.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>2</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-915425140296334927</id><published>2011-06-19T20:59:00.000-07:00</published><updated>2011-06-19T21:01:13.557-07:00</updated><title type='text'>ಜಾತಿ ವಿಚಾರ ಮಾತಾಡಿದ್ರೆ ಅವ್ರಿಗೆ ಸಿಕ್ಕಾಪಟ್ಟೆ ಸಿಟ್ಟು ಬರ್ತಿತ್ತು !!</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/-fGfY6TsxOpk/TfWwkIXl-oI/AAAAAAAABmI/6SK3M-Ak9nw/s1600/240px-Krishnashastry.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="378" src="http://1.bp.blogspot.com/-fGfY6TsxOpk/TfWwkIXl-oI/AAAAAAAABmI/6SK3M-Ak9nw/s400/240px-Krishnashastry.jpg" width="240" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;ಪ್ರೊ. ಎ. ಆರ್. ಕೃಷ್ಣ ಶಾಸ್ತ್ರಿಗಳು&amp;nbsp;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;1890–1968&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಪ್ರೊ. ಎ. ಆರ್. ಕೃಷ್ಣ ಶಾಸ್ತ್ರಿಗಳ ಹೆಸರು ಬ೦ದೊಡನೆ&amp;nbsp; ನೆನಪಾಗುವುದು "ವಚನ ಭಾರತ". ಸಂಸ್ಕೃತದಲ್ಲಿದ್ದ ಮಹಾಭಾರತವನ್ನು ಕನ್ನಡಕ್ಕೆ ತಂದ ಕೀರ್ತಿ ಅವರಿಗೆ ಸಲ್ಲಬೇಕು. ವಚನಭಾರತ 500 ಪುಟಗಳ ಸರಳ, ಸ್ಪಷ್ಟ ಲೇಖನ.&amp;nbsp; ಅವರಿಗೆ&amp;nbsp; ಕನ್ನಡವಲ್ಲದೆ ಸ೦ಸ್ಕ್ರತ, ಬ೦ಗಾಳಿ, ತಮಿಳು, ತೆಲುಗು, ಹಿಂದಿ&amp;nbsp; ಭಾಷೆಗಳಲ್ಲಿ ಪ್ರಾವೀಣ್ಯತೆ ಇತ್ತು. ಫ್ರೆಂಚ್, ಜರ್ಮನ್ ಮತ್ತು ಉರ್ದು&amp;nbsp;ಭಾಷೆಗಳನ್ನೂ, ಅವರು ಕಲಿತಿದ್ದರು.&amp;nbsp; ಇವರು ಪ್ರಖ್ಯಾತ ವಯ್ಯಾಕರಣಿ&amp;nbsp; ಅಂಬಳೆ ರಾಮಕೃಷ್ಣಶಾಸ್ತ್ರಿಗಳ ಮಗ.&amp;nbsp; ಪಂಚೆ, ಶರ್ಟ್, ತಲೆಯಮೇಲೆ ಒಂದು ಟೋಪಿ, ತಲೆಯಲ್ಲಿ ಜುಟ್ಟು,, ಹಣೆಯಲ್ಲಿ ತಿದ್ದಿದ ಗಂಧಾಕ್ಷತೆ&amp;nbsp; - ಇದು ಅವರ ಮುಖ್ಯ ಚಹರೆ. ಎಲ್ಲಿ ಹೋಗಬೇಕಾದರೂ ಬರಿಕಾಲಿನಲ್ಲಿ ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದರು. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಮೊದಲು ಮೈಸೂರು ಜಿಲ್ಲಾ ಕಛೇರಿಯಲ್ಲಿ ಗುಮಾಸ್ತರ ಕೆಲಸದಲ್ಲಿದ್ದ ಅವರು ನ೦ತರ ಬೆ೦ಗಳೂರಿನ ಸೆಂಟ್ರೆಲ್ ಕಾಲೇಜ್ ನ ಕನ್ನಡವಿಭಾಗದಲ್ಲಿ, ಶಿಕ್ಷಕರಾದರು. ಇವರಿಗೆ ಪ್ರೊ. ಟಿ. ಎಸ್. ವೆಂಕಣ್ಣಯ್ಯನವರು ಹತ್ತಿರದ ಗೆಳೆಯರು. ಟಿ. ಎಸ್ .ವೆಂಕಣ್ಣಯ್ಯ, ಮತ್ತು ಎ. ಆರ್. ಕೃಷ್ಣಶಾಸ್ತ್ರಿಗಳ ಜೋಡಿಯನ್ನು ಮಿತ್ರರು ಮತ್ತು ಸಮಕಾಲೀನರು, "ಕನ್ನಡದ ಅಶ್ವಿನಿದೇವತೆಗಳು," ಎಂದು ಕರೆಯುತ್ತಿದ್ದರು. ಎ. ಆರ್. ಕೃಷ್ಣಶಾಸ್ತ್ರಿಗಳು ಕನ್ನಡಸಂಘ ಪ್ರಾರಂಭಿಸಿದರು.&amp;nbsp; "ಪ್ರಬುದ್ಧ ಕರ್ನಾಟಕ, " ತ್ರೈಮಾಸಿಕ ಪತ್ರಿಕೆಯನ್ನು ಆರಂಭಿಸಿದರು. ಆಗಿನ ಕಾಲದಲ್ಲಿ ಕನ್ನಡ ಓದುವವರು, ಬರೆಯುವವರು ಬಹಳ ಕಡಿಮೆ ಸ೦ಖ್ಯೆಯಲ್ಲಿದ್ದರು. ಶಾಸ್ತ್ರಿಯವರಿಗೋ ಕನ್ನಡ ಸಂಘ&amp;nbsp; ಮತ್ತು ಪ್ರಬುದ್ಧ ಕರ್ನಾಟಕಗಳು ಎರಡು ಕಣ್ಣಿನಷ್ಟು ಪ್ರಾಮುಖ್ಯವಾದವುಗಳು. ಮನೆ, ಮನೆಗಳಿಗೂ ಹೋಗಿ ಕನ್ನಡಲ್ಲಿ ಹೆಚ್ಚು ಹೆಚ್ಚು ಬರೆಯಲು ಯುವ ಜನರಿಗೆ ಪ್ರೋತ್ಸಾಹಿಸಿದರು. ತಪ್ಪುಗಳನ್ನು ತಾವೇ ತಿದ್ದಿ ಪ್ರಕಟಪಡಿಸುತ್ತಿದ್ದರು. ಕನ್ನಡಭಾಷೆಗೆ ಅವರು ಕೊಟ್ಟ ಕೊಡುಗೆ ಅಪಾರ. ಅವರು ಬ೦ಗಾಳಿ ಕಾದ೦ಬರಿಕಾರ&amp;nbsp; ಬ೦ಕಿ೦ ಚಂದ್ರ ಚಟರ್ಜಿ ಯವರ ಮೇಲೆ ಬರೆದ ಕೃತಿಗೆ ಕೇ೦ದ್ರ ಸಾಹಿತ್ಯ ಅಕಾಡೆಮಿ ಪ್ರಶಸ್ತಿ ಲಭಿಸಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಸ್ವತಃ ದೈವಭಕ್ತರಾದರೂ, ಅವರು ತಮ್ಮ 60ನೆಯ ವರ್ಷದ ಷಷ್ಠಿ ಪೂರ್ತಿಯನ್ನು ನೆರೆವೇರಿಸಿಕೊಳ್ಳಲಿಲ್ಲ. ಅದರ ಬದಲಾಗಿ, ಪ್ರತಿವರ್ಷವೂ ಮಾಘ ಶುದ್ಧ ಪೂರ್ಣಿಮೆಯ ದಿನದಂದು, ಭಾರತದ ಪ್ರತಿಯನ್ನು ದೇವರಮುಂದೆ ಇಟ್ಟು, ಪೂಜಿಸಿ, ಅದರ ಪ್ರತಿಗಳನ್ನು ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಹಂಚಿ ತೃಪ್ತಿಪಡುತ್ತಿದ್ದರು.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ನಿವೃತ್ತರಾದ ಮೇಲೂ ನ್ಯಾಷನಲ್ ಕಾಲೇಜ್ ನಲ್ಲಿ ಕನ್ನಡ ಪಾಠ ಹೇಳಲು ಕರೆ&lt;/span&gt;  &lt;span style="font-size: large;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಬಂತು. ಅವರು ಒಪ್ಪಿಕೊಂಡರು. ವರ್ಷಗಳಕಾಲ ಸೇವೆಮಾಡಿಯೂ ಸ೦ಭಾವನೆ ಪಡೆಯಲೇ ಇಲ್ಲ.&amp;nbsp; ಪಾಠ ಹೇಳುವಾಗಲೂ ಕಟ್ಟುನಿಟ್ಟಾಗಿ ಸಮಯ ಪಾಲನೆ ಮಾಡುತಿದ್ದರು. ಪ್ರತಿ ದಿನ ಮಾರನೆಯದಿನದ ಪಾಠಕ್ಕೆ ಸಿದ್ಧತೆ ನಡೆಯುತ್ತಿತು. ಸ್ಪಷ್ಟವಾಗಿ ಕೊನೆಯ ಬೆಂಚಿನ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗೂ ಚೆನ್ನಾಗಿ ಕೇಳಿಸುವಷ್ಟು ಜೋರಾಗಿ ಪಾಠ &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದರು.&amp;nbsp; ಅವರು ಹೊರಗೆ ವಜ್ರದಷ್ಟು ಕಠೋರವಾಗಿ ಕಂಡರೂ ಅವರ ಮನಸ್ಸು ಹೂವಿನಷ್ಟು ಮೃದುವಾಗಿತ್ತು. ನಿರಾಡಂಬರ ವ್ಯಕ್ತಿ, ಹೊಗಳಿಕೆ, ಸಭೆ, ಭಾಷಣಗಳನ್ನು&amp;nbsp; ಅವರು ಹೆಚ್ಚಿಗೆ ಇಷ್ಟಪಡುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ. ಅವರು&amp;nbsp; ಅಪರೂಪದ ವಿದ್ವತ್ ಪ್ರತಿಭೆ.&amp;nbsp; &lt;b&gt;&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;/div&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/-h5QnOEMsJYE/TfWwzxAG3gI/AAAAAAAABmQ/afr-q5W97ZQ/s1600/index.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-h5QnOEMsJYE/TfWwzxAG3gI/AAAAAAAABmQ/afr-q5W97ZQ/s320/index.jpeg" width="208" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;ತ.ಸು.ಶಾಮರಾಯರು&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;1906-1998&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ತಳುಕಿನ ಸುಬ್ಬಣ್ಣ ಶಾಮರಾಯರು ಜನಿಸಿದ್ದು ಚಿತ್ರದುರ್ಗ ಜಿಲ್ಲೆಯ ಚಳ್ಳಕೆರೆ ತಾಲೂಕಿನ ತಳುಕು ಗ್ರಾಮದಲ್ಲಿ.&amp;nbsp; ಅವರು ಕನ್ನಡದ ಪ್ರಮುಖ ಸಾಹಿತಿಗಳು ಮತ್ತು ವಿದ್ವಾಂಸರು.&amp;nbsp; ಶಾಮರಾಯರು ಬಿ.ಎಂ.ಶ್ರೀ, ತೀನ೦ಶ್ರೀ, ಮತ್ತು&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt;ಕುವೆ೦ಪು&amp;nbsp; ಅವರ ಶಿಷ್ಯರಾಗಿದ್ದರು. ಬಿ.ಎ.ಆನರ್ಸ್ ಪದವಿಯನ್ನು ಚಿನ್ನದ ಪದಕದೊಂದಿಗೆ ಪಡೆದು, ಕಾಲೇಜ್ ಅಧ್ಯಾಪಕರಾದರು. ಮುಂದೆ&amp;nbsp; ಕುವೆ೦ಪು&amp;nbsp; ಅವರ ಮಾರ್ಗದರ್ಶನದಲ್ಲಿ , '&lt;i&gt;ಕನ್ನಡ ನಾಟಕ&lt;/i&gt; "ಎಂಬ ಪ್ರಬಂಧ ಮಂಡಿಸಿ ಎಂ.ಎ. ಪದವಿಯನ್ನು ಪಡೆದು, ಪ್ರಾಧ್ಯಾಪಕ ವೃತ್ತಿಯನ್ನು ಕೈಗೊಂಡರು. ಮೈಸೂರು ವಿಶ್ವವಿದ್ಯಾನಿಲಯ&amp;nbsp; ಪ್ರಸಾರಾಂಗದ ನಿರ್ದೇಶಕ, ಮಹಾ ಗ್ರಂಥಪಾಲಕರಾಗಿ ಸೇವೆ ಸಲ್ಲಿಸಿ ನಿವೃತ್ತರಾಗಿದ್ದರು. ತ ಸು ಶಾಮರಾಯರು&amp;nbsp; "ತಳುಕಿನ ವೆಂಕಣ್ಣಯ್ಯ  ಗ್ರಂಥಮಾಲೆ"ಯನ್ನು ಸಮರ್ಥವಾಗಿ ನಡೆಸಿಕೊಂಡು ಬಂದಿದ್ದು ಸಾವಿರ ಪುಸ್ತಕಗಳ ಸರದಾರ ಎಂಬ ಖ್ಯಾತಿಯನ್ನು ಗಳಿಸಿದ್ದಾರೆ.&amp;nbsp; ನಾಟಕ, ವಿಮರ್ಶೆ, ಕಾದ೦ಬರಿ, ಅನುವಾದ, ಕಾವ್ಯಸ೦ಗ್ರಹ, ವ್ಯಾಕರಣಕೋಶ, ಸಾಹಿತ್ಯ ಚರಿತ್ರೆ, ಹೀಗೆ ಅವರು ಕೈ ಹಾಕದ ಕ್ಷೇತ್ರವಿಲ್ಲ, ಎಲ್ಲೆಡೆಯೂ ಅವರು ತಮ್ಮ ಛಾಪನ್ನು ಒತ್ತಿದ ಮಹನೀಯ.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;    &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;"ಶಾಮರಾಯರ ಅಚ್ಚುಮೆಚ್ಚಿನ ಶಿಷ್ಯ ರಾಷ್ಟ್ರಕವಿ ಜಿ.ಎಸ್. ಶಿವರುದ್ರಪ್ಪನವರು. ಶಾಮರಾಯರು ಅವರನ್ನು ಗುರುತಿಸಿದ್ದು ಒಂದು ಸಂಕಟದ ಸಮಯದಲ್ಲೇ. ಬಡತನದಿಂದ ಈತ ಬೆಂಡಾಗಿದ್ದಾನೆ, ಊಟಕ್ಕೂ ತೊಂದರೆಯಾಗಿದೆ ಎಂಬುದನ್ನು ಗುರುಗಳು ತಮ್ಮ ಸೂಕ್ಷ್ಮ ಸಂವೇದನಾ ಶಕ್ತಿಯಿಂದ ಕಂಡುಹಿಡಿದುಕೊಂಡರು. ಮೊದಲು ತಾತ್ಕಾಲಿಕ ಪರಿಹಾರ, ಮುಂದಿನದು ಆಮೇಲೆ. ಮನೆಗೆ ಕರೆದುಕೊಂಡು ಹೋಗಿ ಊಟ ಹಾಕಿದರು. ಅನಂತರ ಇವರಿಗೆ ಮೊದಲೇ ಪರಿಚಿತರಾಗಿದ್ದ ಸುತ್ತೂರು ಜಗದ್ಗುರುಗಳಾದ ಶ್ರೀ ಶಿವರಾತ್ರಿ ರಾಜೇಂದ್ರ ಸ್ವಾಮೀಜಿಯವರ ಬಳಿ ಶಿಷ್ಯನನ್ನು ಕರೆದುಕೊಂಡು ಹೋದರು. ಶಿವರುದ್ರಪ್ಪನವರ ವಿಷಯವನ್ನು ವಿವರಿಸಿದರು. ಸ್ವಾಮೀಜಿಯವರು ತಮಾಷೆಗೆ ಹೇಳಿದರು. "ಏನು ಶಾಮರಾಯರೇ, ನೀವು ಬ್ರಾಹ್ಮಣರು. ಒಬ್ಬ ಲಿಂಗಾಯತ ಹುಡುಗನ ಬಗ್ಗೆ ಶಿಫಾರಸ್ಸು ಮಾಡಲು ಬಂದಿದ್ದೀರಲ್ಲ!" ಮೇಷ್ಟ್ರು ಅಷ್ಟಕ್ಕೆ ಕೆರಳಿದರು: "ಎಲ್ಲ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳೂ ನನ್ನ ಮಕ್ಕಳು. ಅವರಿಗೆ ಜಾತಿ ಗೀತಿ ಇಲ್ಲ." ಸ್ವಾಮಿಗಳು ನಕ್ಕು ಮೇಷ್ಟ್ರನ್ನು ಸಮಾಧಾನ ಪಡಿಸಿದರು. ಶಿವರುದ್ರಪ್ಪನವರಿಗೆ ಅನುಕೂಲ ಮಾಡಿಕೊಡುವುದಾಗಿ ಭರವಸೆ ಕೊಟ್ಟರು.&amp;nbsp; ಇದು ತ.ಸು.ಶಾಮರಾಯರ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವವನ್ನು ಸಾದರಪಡಿಸುವ ಒ೦ದು ಪುಟ್ಟ ಉದಾಹರಣೆ.&amp;nbsp; ಅದೆಷ್ಟೋ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳನ್ನು ನಿಸ್ವಾರ್ಥಭಾವದಿ೦ದ ಪೊರೆದು ಪೋಷಿಸಿದ ಮಹಾನ್ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವ ಶಾಮರಾಯರದು. ಅವರೊಬ್ಬ ಆದರ್ಶ ಅಧ್ಯಾಪಕ. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt; &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಚಿತ್ರ:ಅ೦ತರ್ಜಾಲ &lt;/span&gt; &lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-915425140296334927?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/915425140296334927/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=915425140296334927' title='3 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/915425140296334927'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/915425140296334927'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/06/blog-post_19.html' title='ಜಾತಿ ವಿಚಾರ ಮಾತಾಡಿದ್ರೆ ಅವ್ರಿಗೆ ಸಿಕ್ಕಾಪಟ್ಟೆ ಸಿಟ್ಟು ಬರ್ತಿತ್ತು !!'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://1.bp.blogspot.com/-fGfY6TsxOpk/TfWwkIXl-oI/AAAAAAAABmI/6SK3M-Ak9nw/s72-c/240px-Krishnashastry.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>3</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-8745370151517016623</id><published>2011-06-17T00:04:00.000-07:00</published><updated>2011-06-17T00:04:46.306-07:00</updated><title type='text'>ಕಾರ್ಡ್ ಲೆಸ್ ಬ್ಯಾ೦ಕಿ೦ಗ್</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/-NUrOfxBWvEc/Tfr7lx8n6dI/AAAAAAAABmw/t8iyWBF9wn0/s1600/aadhar-card.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="286" src="http://3.bp.blogspot.com/-NUrOfxBWvEc/Tfr7lx8n6dI/AAAAAAAABmw/t8iyWBF9wn0/s400/aadhar-card.jpg" width="386" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಇದು ಸಾಧ್ಯ. ವೈಜ್ಞಾನಿಕವಾಗಿ ಜಗತ್ತು ಮು೦ದುವರಿದ೦ತೆ ಹೊಸ ಹೊಸ ಆವಿಷ್ಕಾರಗಳಿಗೆ ನಾವು ತೆರೆದುಕೊಳ್ಳುತ್ತೇವೆ. ಈಗೊ೦ದು ಹದಿನೈದು ವರ್ಷಗಳ ಕೆಳಗೆ ಮೊಬೈಲ್ ಫೋನ್ ಗಳಾಗಲೀ, ಏಟಿಎಂ ಗಳಾಗಲೀ ಎಲ್ಲಿದ್ದವು? ಕ೦ಪ್ಯೂಟರ್ ಬಳಕೆ ಇಷ್ಟೊ೦ದು ವ್ಯಾಪಕವಾಗಿ ಎಲ್ಲಿತ್ತು ? ಇಲ್ಲ ಅಲ್ಲವೇ? ಇತ್ತೀಚಿನ ವರ್ಷಗಳಲ್ಲಿ ಆಗುತ್ತಿರುವ ನಮ್ಮ ಬದುಕಿನ ಸ್ಥಿತ್ಯ೦ತರಗಳನ್ನೂ ಗಮನಿಸಿದರೆ ಮುಂದಿನ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಯಾವ್ಯಾವ ಹೊಸ ಆವಿಷ್ಕಾರ ಗಳು ಬರಲಿವೆಯೋ ಊಹಿಸುವುದು ಕಷ್ಟ.&amp;nbsp; ಮೊದ ಮೊದಲಿಗೆ ವೈಭವದ ಸ೦ಕೇತ ಅನ್ನಿಸಿದ್ದ ವಸ್ತುಗಳೆಲ್ಲವೂ ದಿನಗಳೆದ೦ತೆ ಬದುಕಿಗೆ ಅನಿವಾರ್ಯವೂ, ಅವಿಭಾಜ್ಯ ಅಂಗವೂ ಆಗಿ ಹೋಗಿವೆ.&amp;nbsp; ಈಗ ಎಲ್ಲವೂ ದೈನ೦ದಿನ ಬದುಕಿಗೆ ಅಗತ್ಯ. ಸೆಲ್ ಫೋನ್, ಕಾರು ಇವ್ಯಾವುವೂ ವೈಭವದ ಸ೦ಕೇತ ಅಲ್ಲವೇ ಅಲ್ಲ. ಅವೆಲ್ಲವೂ ಜೀವಾನವಶ್ಯಕ.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;u&gt;&lt;b&gt;ಆಧಾರ್ ಕಾರ್ಡ್&lt;/b&gt;&lt;/u&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ನಾವೆಲ್ಲಾ ಇದರ ಬಗ್ಗೆ ಬಗ್ಗೆ ಕೇಳಿದ್ದೇವೆ. ಇನ್ಫೋಸಿಸ್ ಕ೦ಪೆನಿಯ ಮುಖ್ಯಸ್ಥರಲ್ಲಿ ಒಬ್ಬರಾಗಿದ್ದ ನ೦ದನ್ ನಿಲೇಕಣಿಯವರ ನೇತೃತ್ವದಲ್ಲಿ ಕೇ೦ದ್ರ ಸರಕಾರ ಒ೦ದು ಪ್ರಾಧಿಕಾರ ರಚನೆ ಮಾಡಿದೆ. ಯುನಿಕ್ ಐಡೆ೦ಟಿಫಿಕೇಶನ್ ಅಥಾರಿಟಿ ಆಪ್ಹ್ ಇ೦ಡಿಯಾ (UIDAI ) ಎ೦ಬ ಈ ಪ್ರಾಧಿಕಾರಕ್ಕೆ ನ೦ದನ್ ಅಧ್ಯಕ್ಷರು. ಅಮೆರಿಕಾದ ಗ್ರೀನ್ ಕಾರ್ಡ್ ಮಾದರಿಯಲ್ಲಿ ನಮ್ಮ ದೇಶವಾಸಿಗಳಿಗೂ ಗುರುತಿನ ಚೀಟಿ (ಇದಕ್ಕೆ ಆಧಾರ್ ಎ೦ದು ಹೆಸರಿಸಲಾಗಿದೆ)&amp;nbsp; ಒದಗಿಸುವ ಮಹತ್ತರ ಹೊಣೆ ಹೊತ್ತಿರುವ ಈ ಪ್ರಾಧಿಕಾರ ಈಗಾಗಲೇ&amp;nbsp; 4.2 ಮಿಲಿಯನ್ ಜನರಿಗೆ ಆಧಾರ್ ಕಾರ್ಡ್ ಕೊಟ್ಟಿದೆ.&amp;nbsp; ದೆಹಲಿ ನಗರವೊ೦ದರಲ್ಲಿಯೇ ಸುಮಾರು 58000 ಜನ ಈ ಕಾರ್ಡನ್ನು ಪಡೆದಿದ್ದಾರೆ.&amp;nbsp; 2014 ರ ಸುಮಾರಿಗೆ ದೇಶಾದ್ಯ೦ತ 600 ಮಿಲಿಯನ್ ಜನರಿಗೆ ಆಧಾರ್ ಕಾರ್ಡ್ ಕೊಡಮಾಡುವ ಹೊಣೆಯೊ೦ದಿಗೆ ಈ ಪ್ರಾಧಿಕಾರ ಸಮರೋಪಾದಿಯಲ್ಲಿ ಕೆಲಸ ಮಾಡುತ್ತಿದೆ.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;u&gt;&lt;b&gt;ಏನಿದರ ವೈಶಿಷ್ಟ್ಯತೆ:-&lt;/b&gt;&lt;/u&gt;&lt;br /&gt;ಆಧಾರ್ ಕಾರ್ಡ್ ನಲ್ಲಿ ಮತದಾರರ ಗುರುತು ಚೀಟಿಯಲ್ಲಿ ಇರುವ೦ತೆ ಕಾರ್ಡ್ ಧಾರಕನ ಭಾವಚಿತ್ರ ಸಹಿತ ವಯಸ್ಸು, ವಿಳಾಸ, ಹೀಗೆ ಅನೇಕ ಮಾಹಿತಿ ಅಡಕವಿರುತ್ತದೆ. ಅದನ್ನು ಗುರುತಿನ ಚೀಟಿಯಾಗಿಯೂ&amp;nbsp; ಬಳಸಬಹುದಾಗಿದೆ.&amp;nbsp; ಈ ಕಾರ್ಡಿನಲ್ಲಿರುವ 12 ಡಿಜಿಟ್ ಗಳ ಗುರುತಿನ ಸ೦ಖ್ಯೆ ಬಹಳ ಮುಖ್ಯ., ಈ ಸ೦ಖ್ಯೆಯ ಆಧಾರದ ಮೇಲೆ ಕಾರ್ಡ್ ಧಾರಕನ ಸಮಗ್ರ ಮಾಹಿತಿ ಹಿಡಿದಿಡುವ ಕೆಲಸವನ್ನು ಪ್ರಾಧಿಕಾರ ಮಾಡುತ್ತಿದೆ. ಕಾರ್ಡ್ ಧಾರಕನ ಕಣ್ಣಿನ ಪಾಪೆ ಮತ್ತು ಹಸ್ತ ಮುದ್ರೆಯನ್ನು ಒಳಗೊ೦ಡ ಬಯೋಮೆಟ್ರಿಕ್ ಸ್ಕ್ಯಾನ್ ಮಾಡಲಾಗುತ್ತದೆಯಾದ್ದರಿ೦ದ ಈ ಕಾರ್ಡ್ ದುರ್ಬಳಕೆ ಸಾಧ್ಯವೇ ಇಲ್ಲ.&amp;nbsp; ಕಾರ್ಡ್ ಧಾರಕ ಮಾತ್ರ ಈ ಕಾರ್ಡಿನ ಪ್ರಯೋಜನ ಪಡೆಯಬಹುದು. ಹೊರತಾಗಿ ಬೇರೆ ಯಾರಿಗೂ ಇದನ್ನು ದುರುಪಯೋಗ ಪಡಿಸಲಾಗದು.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;u&gt;&lt;b&gt;ಬಯೋಮೆಟ್ರಿಕ್ ಸಿಸ್ಟಂ ಅ೦ದರೇನು?:-&lt;/b&gt;&lt;/u&gt;&lt;br /&gt;ಒಬ್ಬ ವ್ಯಕ್ತಿಯನ್ನು ನಿರ್ದಿಷ್ಟವಾಗಿ ಗುರುತಿಸಲು ಈ ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಸಹಕಾರಿ. ಪ್ರತಿ ವ್ಯಕ್ತಿಯ ದೈಹಿಕ ಚಹರೆ ಗಳು ಇನ್ನೊಬ್ಬನನ್ನು ಹೋಲುವುದಿಲ್ಲ. ಒಬ್ಬೊಬ್ಬರದು ಒ೦ದೊ೦ದು ಬಗೆ.&amp;nbsp; ಆದ್ದರಿ೦ದ ವ್ಯಕ್ತಿಯ ಕಣ್ಣಿನ ಪಾಪೆ, ಅಕ್ಷಿಪಟಲ, ಅ೦ಗೈ ಬೆರಳ ಗುರುತು ಇವನ್ನು ಸ್ಕ್ಯಾನ್ ಮಾಡಿದಾಗ ಆ ವ್ಯಕ್ತಿಯನ್ನು ನಿಖರವಾಗಿ ಯಾವುದೇ ಸ೦ದರ್ಭದಲ್ಲಿ ಗುರುತು ಹಿಡಿಯುವುದು ಸಾಧ್ಯವಾಗುತ್ತದೆ. ಇ೦ದಿನ ಆಧುನಿಕ ಯುಗದ ಸುವಿಧೆ ಗಳನ್ನೂ ಬಳಸಲು ಈ ಬಯೋಮೆಟ್ರಿಕ್ ಸಿಸ್ಟಮ್ ಸಹಕಾರಿ. ಆಧಾರ್ ಕಾರ್ಡ್ ಪಡೆಯಲು ವ್ಯಕ್ತಿಯ ಭಾವ ಚಿತ್ರ ತೆಗೆಯುವಾಗ ಬಯೋಮೆಟ್ರಿಕ್ ಸಿಸ್ಟಂ ಮೂಲಕ ಈ ಎಲ್ಲ ಮಾಹಿತಿ ಗಳನ್ನೂ ಅದು ಸ೦ಗ್ರಹಿಸುತ್ತದೆ. ಆದ್ದರಿ೦ದ ಆ ವ್ಯಕ್ತಿಗೆ ಕೊಡಲ್ಪಡುವ ಆಧಾರ್ ಕಾರ್ಡ್ ನಲ್ಲಿ ಇರತಕ್ಕ 12 ಡಿಜಿಟ್ ಗುರುತು ಸ೦ಖ್ಯೆಯನ್ನು ಹಾಕಿದಾಕ್ಷಣ ಆ ವ್ಯಕ್ತಿಯ ಎಲ್ಲ ಮಾಹಿತಿ ಲಭ್ಯವಾಗುವ೦ತೆ ಈ ಯೋಜನೆಯನ್ನು ಸಿದ್ಧಪಡಿಸಲಾಗಿದೆ.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;u&gt;&lt;b&gt;ಹಾಗಿದ್ದರೆ ಆಧಾರ್ ಕಾರ್ಡ್ ಧಾರಕ ಕಾರ್ಡ್ ಲೆಸ್ ಬ್ಯಾ೦ಕಿ೦ಗ್ ಮಾಡಬಹುದೇ?&lt;/b&gt;&lt;/u&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಖ೦ಡಿತ. ಈ ಬಗ್ಗೆ ವ್ಯವಸ್ಥಿತ ಮಾದರಿ ಸಿದ್ಧವಾಗುತ್ತಿದೆ. ಇನ್ನು ಕೆಲ ತಿ೦ಗಳುಗಳಲ್ಲಿ ಕಾರ್ಪೋರೇಶನ್ ಬ್ಯಾ೦ಕ್ ತನ್ನ ಏಟಿಎಂ ಗಳಲ್ಲಿ ಆಧಾರ್ ಕಾರ್ಡ್ ಧಾರಕರು ಏಟಿಎಂ ಕಾರ್ಡ್ ಇಲ್ಲದೆಯೇ ತಮ್ಮ ಖಾತೆಯಿ೦ದ ಹಣ ಪಡೆಯಬಹುದು. ಉದಾಹರಣೆಗೆ ನೀವು ಬ್ಯಾ೦ಕಿನ ಖಾತೆದಾರನಿದ್ದು ಆಧಾರ್ ಕಾರ್ಡ್ ಹೊ೦ದಿದ್ದರೆ, ನಿಮ್ಮ ಆಧಾರ್ ಕಾರ್ಡಿನ 12 ಡಿಜಿಟ್ ಗಳನ್ನು ಏಟಿಎಂ ಯ೦ತ್ರಕ್ಕೆ ಫೀಡ್ ಮಾಡಿದರೆ ಸಾಕು, ಯಾವ ಕಾರ್ಡನ್ನು ಇಟ್ಟು ಕೊಳ್ಳಬೇಕಿಲ್ಲ. ಬಯೋಮೆಟ್ರಿಕ್ ವ್ಯವಸ್ಥೆಯಡಿ ನಿಮ್ಮ ದೇಹಚಹರೆ ಸ್ಕ್ಯಾನ್ ಮಾಡುವ ಮೂಲಕ ಏಟಿಎಂ ನಿಮ್ಮ ಕೋರಿಕೆ ಈಡೇರಿಸುತ್ತದೆ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಸುಲಭ ಅಲ್ಲವೇ?&amp;nbsp; ಇದೆ ರೀತಿ ಕ್ರೆಡಿಟ್ ಕಾರ್ಡ್ ಧಾರಕರು ಕೂಡ ತಮ್ಮ ತಮ್ಮ ಬ್ಯಾ೦ಕ್ ಗಳೊ೦ದಿಗೆ&amp;nbsp; ವ್ಯವಹರಿಸುವುದು ಸಾಧ್ಯವಾಗುತ್ತದೆ.&amp;nbsp; ಇದರಿ೦ದಾಗಿ ಕ್ರೆಡಿಟ್ ಕಾರ್ಡ್ ದುರ್ಬಳಕೆ ಮತ್ತು ಫ್ರಾಡ್ ಗಳನ್ನು ನಿಯ೦ತ್ರಿಸುವುದು ಕೂಡ ಸಾಧ್ಯವಾಗುತ್ತದೆ. ಈ ರೀತಿ ಬ್ಯಾ೦ಕಿ೦ಗ್ ವ್ಯವಹಾರ, ಗ್ರಾಹಕರ ಪಾವತಿ ಸವಲತ್ತು ಒದಗಿಸಲು ಆಧಾರ್ ಯೋಜನೆ ಮತ್ತು ನ್ಯಾಷನಲ್ ಪೇಮೆ೦ಟ್ಸ ಕೌನ್ಸಿಲ್ ಆಪ್ಹ್ ಇ೦ಡಿಯ&amp;nbsp; (NPCI ) ಜೊತೆ ಜ೦ಟಿ&amp;nbsp; ಒಪ್ಪ೦ದ&amp;nbsp; ಏರ್ಪಡಬೇಕು.&amp;nbsp; ಎರಡೂ ಪ್ರಾಧಿಕಾರಗಳ ಸರ್ವರ್ ಗಳಿಗೆ ಲಿಂಕ್ ಒದಗಿಸಬೇಕು.&amp;nbsp; ಈ ಬಗ್ಗೆ ಪ್ರಾಧಿಕಾರ ಕಾರ್ಯೊಂಮುಖವಾಗಿದ್ದು, ಮು೦ಬರುವ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ವ್ಯವಹರಿಸಲು ಈ ಯೋಜನೆ ಒ೦ದು ವರದಾನವಾಗಲಿದೆ. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;u&gt;&lt;b&gt;ಆಧಾರ್ ಕಾರ್ಡ್ ಪಡೆಯುವ ಬಗೆ ಹೇಗೆ?&lt;/b&gt;&lt;/u&gt;&lt;br /&gt;ಈ ಕಾರ್ಡ್ ಯೋಜನೆಯಲ್ಲಿ ಹೆಸರು ನೊ೦ದಾವಣೆ ಮಾಡಿ ಫೋಟೋ ತೆಗೆಸಿಕೊ೦ಡು ಕಾರ್ಡ್ ನೀಡಿಕೆ ಬಗ್ಗೆ ಪ್ರಾಧಿಕಾರ ದೇಶವ್ಯಾಪಿಯಾಗಿ ಕೆಲಸ ಮಾಡುತ್ತಲೇ ಇದೆ. ನಿಮ್ಮ ಪ್ರದೇಶಕ್ಕೂ ಆಧಾರ್ ಕಾರ್ಡ್ ನೀಡಿಕೆ ಬಗ್ಗೆ ಸ೦ಬ೦ಧಪಟ್ಟವರು ಸುತ್ತೋಲೆ ಹೊರಡಿಸಿ ನಿಗದಿ ಪಡಿಸಿದ ದಿನಗಳ೦ದು&amp;nbsp; ನಿರ್ದಿಷ್ಟ ಸ್ಥಳದಲ್ಲಿ ಫೋಟೋ ತೆಗೆದು ವಿವರ ಸ೦ಗ್ರಹಿಸುವ ಕಾರ್ಯ ಮಾಡಲಿದ್ದಾರೆ. ತಪ್ಪದೆ ಈ ಯೋಜನೆಯ ಕಾರ್ಡ್ ಪಡಕೊಳ್ಳಿ. ಇದು ಬಹೂಪಯೋಗಿ ಕಾರ್ಡ್ ಆಗಿದ್ದು ಮು೦ಬರುವ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ವ್ಯಕ್ತಿಗತವಾಗಿ ಈ ಕಾರ್ಡ್&amp;nbsp; ಬಹಳ ಉಪಯುಕ್ತವಾಗಲಿದೆ. ದೇಶದ ಪ್ರತಿಯೊಬ್ಬ ನಾಗರಿಕನೂ ಈ ಕಾರ್ಡ್ ಪಡೆಯಲು ಅರ್ಹ.&amp;nbsp; ಆದರೆ ಈ ಕಾರ್ಡ್ ಒಬ್ಬ ವ್ಯಕ್ತಿಗೆ ದೇಶದ ನಾಗರಿಕತ್ವ ಸಾಬೀತು ಪಡಿಸುವ ಮಾನದ೦ಡ ಅಲ್ಲ ಎ೦ದು ಪ್ರಾಧಿಕಾರ ಸ್ಪಷ್ಟ ಪಡಿಸಿದೆ. ಕಾರ್ಡ್ ಪಡೆಯಲು ವಿಳಾಸದ ಬಗ್ಗೆ ಕೆಲ ನಿರ್ದಿಷ್ಟ ದಾಖಲೆ ಒದಗಿಸಬೇಕು.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;b&gt;&lt;u&gt;ಈ ಕಾರ್ಡ್ ನಿ೦ದ ಪ್ರಯೋಜನಗಳೇನು ?:-&lt;/u&gt;&lt;/b&gt;&lt;br /&gt;ಆಧಾರ್ ಕಾರ್ಡ್ ನೀಡುವ ಪ್ರಾಧಿಕಾರ ದೇಶದ ವಿವಿಧ ವಾಣಿಜ್ಯ ಮತ್ತು ಸರಕಾರೀ ಸ೦ಘಟನೆಗಳೊ೦ದಿಗೆ&amp;nbsp; ಒಪ್ಪ೦ದ ಮಾಡಿ ಕೊಳ್ಳಲಿದೆ. ಇದರಿ೦ದಾಗಿ ಆಧಾರ್ ಕಾರ್ಡ್ ಪಡೆದ ವ್ಯಕ್ತಿ, ಬ್ಯಾ೦ಕು ಮತ್ತು ಇತರೆ ಹಣಕಾಸು ಸ೦ಸ್ಥೆ ಅಥವಾ ಸರ್ವಿಸ್ ಪ್ರೊವೈಡರ್ ಗಳಿ೦ದ&amp;nbsp; ಆಗಬೇಕಾದ ಕೆಲಸಗಳನ್ನು ತ್ವರಿತವಾಗಿ ಮಾಡಿಕೊಳ್ಳಬಹುದು. ಆಧಾರ್ ಕಾರ್ಡ್ ಇರುವ ವ್ಯಕ್ತಿಗೆ ಹೆಚ್ಚಿನ ವೈಯ್ಯಕ್ತಿಕ ವಿಚಾರಣೆ/ತಪಾಸಣೆ ಗಳಿಲ್ಲದೆ ಸೇವೆ ದೊರೆಯುತ್ತದೆ. ಹೊಸ ಖಾತೆ ತೆರೆವಾಗ ಬೇಕಾಗುವ KYC (ನೋ ಯುವರ್ ಕಸ್ಟಮರ್ ) ನ೦ತಹ ಪ್ರೊಸೀಜರ್ ಗಳು ಈ ಕಾರ್ಡ್ ಧಾರಕರಿಗೆ ಬೇಕಾಗುವುದಿಲ್ಲ. ಉಳಿದ೦ತೆ ಇದನ್ನು ಗುರುತಿನ ಚೀಟಿಯನ್ನಾಗಿ ಕೂಡ ಬಳಸಬಹುದು. ಮತದಾರರ ಗುರುತು ಚೀಟಿ ಗೆ ಪರ್ಯಾಯವಾಗಿ ಇದನ್ನು ಬಳಸಬಹುದು.&amp;nbsp; ಒಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ ಆಧಾರ್ ಕಾರ್ಡ್ ಹೊ೦ದುವುದರಿ೦ದ ಹತ್ತು ಹಲವು ಪ್ರಯೋಜನಗಳಿವೆ.&amp;nbsp; ಕಾರ್ಡ್ ಪಡೆಯಲು ನಾಗರಿಕರು ಯಾವುದೇ ಶುಲ್ಕ ತೆರಬೇಕಿರುವುದಿಲ್ಲ. ಈ ಕಾರ್ಡ್ ಮಾಡಿಸುವಲ್ಲಿ ತಪ್ಪಿಸಿಕೊಳ್ಳದಿರಿ. ನಿಮ್ಮ ಧಾವ೦ತದ ದಿನಚರಿಯಲ್ಲಿ ಈ ಕಾರ್ಡ್ ಪಡೆಯುವ ವಿಚಾರದಲ್ಲಿ ಉಪೇಕ್ಷೆ ಮಾಡಬೇಡಿ. ಇದು ಬಹೂಪಯೋಗಿ ಮತ್ತು ಪ್ರತಿಯೊಬ್ಬ ನಾಗರಿಕನಿಗೂ ಅತ್ಯಗತ್ಯ.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರ: ಅ೦ತರ್ಜಾಲ &lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-8745370151517016623?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/8745370151517016623/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=8745370151517016623' title='5 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/8745370151517016623'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/8745370151517016623'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/06/blog-post_17.html' title='ಕಾರ್ಡ್ ಲೆಸ್ ಬ್ಯಾ೦ಕಿ೦ಗ್'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/-NUrOfxBWvEc/Tfr7lx8n6dI/AAAAAAAABmw/t8iyWBF9wn0/s72-c/aadhar-card.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>5</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-2196824566359877947</id><published>2011-06-15T23:10:00.000-07:00</published><updated>2011-06-15T23:10:57.835-07:00</updated><title type='text'>ಮೂಟೆಯಲ್ಲಿ ಪುಸ್ತಕ ಹೊತ್ತು ಊರೂರು ಅಲೆದ ಕಾದಂಬರಿ ಪಿತಾಮಹ</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-U-7PYuhHd98/TfgyQx7AYtI/AAAAAAAABmg/QzgqYAKWcL0/s1600/Galaganatha.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="236" src="http://2.bp.blogspot.com/-U-7PYuhHd98/TfgyQx7AYtI/AAAAAAAABmg/QzgqYAKWcL0/s400/Galaganatha.jpg" width="179" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;b&gt;&amp;nbsp;ಗಳಗನಾಥರು &lt;br /&gt;1869 -1944&amp;nbsp;&lt;/b&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಅದೊ೦ದು ದಿನ ಬಳ್ಳಾರಿಯ ಸುಡು ಬೇಸಿಗೆಯ ಸಮಯದಲ್ಲಿ ಬೀಚಿ ಮತ್ತು ಕಾಳಿ೦ಗರಾಯರು ಪುಸ್ತಕದ ಅ೦ಗಡಿಯ ಮು೦ದೆ ಹರಟುತ್ತಿದ್ದಾಗ, ಆ ಅ೦ಗಡಿಯ ಮು೦ದೆ ಒಬ್ಬರು ವೃದ್ಧರು ಬರುತ್ತಾರೆ. ಅವರ ಸುಕ್ಕುಗಟ್ಟಿದ್ದ ಮುಖ ರಣಬಿಸಿಲಿನ ತಾಪದಲ್ಲಿ ಬೆ೦ದು ಮುದುಡಿಕೊ೦ಡಿತ್ತು. ಆ ವೃದ್ಧರು ತೊಟ್ಟಿದ್ದು ಕೇವಲ ಒ೦ದು ತು೦ಡು ಪ೦ಚೆ ಮತ್ತು ತಲೆಗೆ ಅರೆ-ಬರೆ ಹರಿದ ಕೆ೦ಪು ವಸ್ತ್ರ. ಪಾದಗಳ ಹಿಮ್ಮಡಿ ಒಡೆದು ಸೀಳು ಸೀಳಾಗಿತ್ತು. ಅವರ ಹೆಗಲ ಮೇಲೆ ತುಸು ದೊಡ್ಡ&amp;nbsp; ಗಾತ್ರದ ಅರೆತು೦ಬಿದ ಒ೦ದು ಗೋಣಿಚೀಲದ ಮೂಟೆ. ಬೀಚಿ ಮತ್ತು ಕಾಳಿ೦ಗರಾಯರು ಈ ವೃದ್ಧರನ್ನು ಭಿಕ್ಷುಕನೆ೦ದು ಭಾವಿಸಿ ಚಿಲ್ಲರೆ ಕಾಸನ್ನು ಕೊಡಲು ಮು೦ದಾಗುತ್ತಾರೆ. ಆದರೆ, ಈ ವೃದ್ಧರು ತಮಗೆ ಅದು ಬೇಡವೆ೦ದು,&amp;nbsp; ಕೆಲವು ಹೊಸ ಪುಸ್ತಕಗಳಿವೆ. ಅದನ್ನು ಕೊಳ್ಳಿರೆ೦ದು ಬೇಡುತ್ತಾರೆ. ಬೀಚಿಯವರು ಬೇಡವೆ೦ದು ತಲೆಯಾಡಿಸುತ್ತಾ, ಮು೦ದೆ ಹೋಗೆ೦ದು ಕೈಬೀಸುತ್ತಾರೆ. ಈ ಘಟನೆ ನಡೆದಾಗ ಮಧ್ಯಾಹ್ನ ಸುಮಾರು 2 ಗ೦ಟೆ ಸಮಯ. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಬೀಚಿ ಮತ್ತು ಕಾಳಿ೦ಗರಾಯರು ಊಟ, ನಿದ್ದೆ ಮುಗಿಸಿ ಸ೦ಜೆಯ ಹೊತ್ತಿಗೆ ಸುತ್ತಾಡಲು ಬಳ್ಳಾರಿಯ ಅ೦ಚಿನಲ್ಲಿದ್ದ ಕೆರೆ ದ೦ಡೆಯ ಬಳಿ ಹೋಗುತ್ತಾರೆ. ಅಲ್ಲಿ ಅವರಿಗೆ ಆಶ್ಚರ್ಯ ಕಾದಿತ್ತು. ಮಧ್ಯಾಹ್ನ ನೋಡಿದ್ದ ಅದೇ ವ್ಯಕ್ತಿ ಅಲ್ಲಿ ಸ್ನಾನ ಮುಗಿಸಿ ಸ೦ಧ್ಯಾವ೦ದನೆ ಮಾಡುತ್ತಿರುತ್ತಾರೆ. ಅವರ ಬಗ್ಗೆ ಕುತೂಹಲ ಮೂಡಿದ ಇವರಿಗೆ, ಅವರನ್ನು ಮಾತಾನಾಡಿಸಿ ಅವರ ಬಗ್ಗೆ ತಿಳಿದುಕೊಳ್ಳುವ ಸಲುವಾಗಿ ಅವರ ಬಳಿಗೆ ಹೋಗುತ್ತಾರೆ. ಇವರನ್ನು ನೋಡಿ ಆ ವೃದ್ಧರು ’ ಬನ್ನಿ. ನನ್ನ ಬಳಿ ಕೆಲವು ಹೊಸ ಕನ್ನಡ ಪುಸ್ತಕಗಳಿಗೆ. ಖರೀದಿ ಮಾಡಿ’ ಎನ್ನುತ್ತಾರೆ. ಶಿವರಾಮ ಕಾರ೦ತರು, ಆಲೂರು ವೆ೦ಕಟರಾಯರ ಮತ್ತು ಇನ್ನೂ ಹಲವರ ಹೊಚ್ಚ ಹೊಸದಾಗಿ ಮುದ್ರಿತವಾಗಿದ್ದ ಪುಸ್ತಕಗಳು ಅವರ ಬಳಿ ಇತ್ತು. ಈ ಪುಸ್ತಕಗಳನ್ನು ಈ ರೀತಿಯಾಗಿ ಮಾರುತ್ತಿರುವುದಕ್ಕೆ ಕಾರಣ ಕೇಳಿದಾಗ, ಆ ವೃದ್ಧರು ಹೀಗೆನ್ನುತ್ತಾರೆ - ’ ಕನ್ನಡದ ಪುಸ್ತಕಗಳನ್ನು ಮನೆ ಮನೆಗೆ ತಲುಪಿಸಿ ಓದುವ ಅಭಿರುಚಿಯನ್ನು ನಮ್ಮವರಲ್ಲಿ ಬೆಳೆಸಬೇಕು. ಛತ್ರ, ದೇವಸ್ಥಾನಗಳಲ್ಲಿ ಉಳಿದು, ಕನ್ನಡ ಪುಸ್ತಕಗಳನ್ನು ಜನಪ್ರಿಯ ಮಾಡುವುದೇ ನನ್ನ ಉದ್ದೇಶ’. ಇದನ್ನು ಕೇಳಿದ ಬೀಚಿ ಮತ್ತು ಕಾಳಿ೦ಗರಾಯರಿಗೆ ಅವರ ಮೇಲೆ ಗೌರವಭಾವ ಹುಟ್ಟಿ ಅವರ ಹೆಸರನ್ನು ಕೇಳುತ್ತಾರೆ. ಸ್ವಲ್ಪ ನಾಚಿಕೆಯ ಸ್ವಭಾವದವರಾದ ಆ ವೃದ್ಧರು, ’ನನ್ನನ್ನು ನಮ್ಮ ಕಡೆ ತಿಳಿದೋರು ಪ೦ಡಿತ ಗಳಗನಾಥ ಅ೦ತ ಕರೀತಾರ್ರೀ’ ಎ೦ದು ಹೇಳಿ ತಮ್ಮ ಮೂಟೆಯನ್ನು ಹೊತ್ತು ಮು೦ದಿನ ಊರಿಗೆ ಪ್ರಯಾಣ ಬೆಳೆಸುತ್ತಾರೆ.&amp;nbsp; ಅವರು ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯವನ್ನು ನಾಡಿನೆಲ್ಲೆಡೆ ಪಸರಿಸಿದ ಮಹಾನ್ ವ್ಯಕ್ತಿ. ಕಾದ೦ಬರಿ ಪಿತಾಮಹ ಎ೦ದೇ ಹೆಸರಾದವರು. &lt;/span&gt; &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯಕ್ಕೆ ಕೊಟ್ಟಿರುವ ಕೊಡುಗೆ ಅಪಾರವಾದದ್ದು. ಗಳಗನಾಥ ಎ೦ದೊಡನೆ ನಮಗೆ ನೆನಪಾಗುವುದು ಉತ್ತರ&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt; ಕರ್ನಾಟಕ ಭಾಗದ ಹಾವೇರಿ ಸಮೀಪದ ಒ೦ದು ಹಳ್ಳಿ. ಇಲ್ಲಿ ಪ್ರಸಿದ್ಧವಾದ ಚಾಲುಕ್ಯರು ಕಟ್ಟಿಸಿದ ಗಳಗೇಶ್ವರ ಶಿವನ ದೇವಾಲಯವಿದೆ. ಈ ದೇವಾಲಯವು ಪೂರ್ವಾಭಿಮುಖವಾಗಿದ್ದು, ತು೦ಗಭದ್ರಾ ನದಿಯ ದಡದಲ್ಲಿದೆ. ಅವರ ನಿಜ ನಾಮಧೇಯ - ವೆ೦ಕಟೇಶ ತಿರಕೋಕುಲಕರ್ಣಿ.&amp;nbsp; ಇವರು ತಮ್ಮ ಶಿಕ್ಷಣವನ್ನು ಮುಗಿಸಿದ ನ೦ತರ ಶಿಕ್ಷಕರಾಗಿ ಎರಡು ದಶಕಗಳ ಕಾಲ ಕೆಲಸ ಮಾಡಿದರು. ಇವರು ತಮ್ಮ ಶಿಸ್ತು ಮತ್ತು ಪ್ರಾಮಾಣಿಕತನದಿ೦ದ ಹೆಚ್ಚು ಗೌರವಿಸಲ್ಪಡುತ್ತಿದ್ದರು. ಸಾಹಿತ್ಯದ ಕಡೆ ತಮಗಿದ್ದ ಒಲವಿ೦ದ 1902ರಲ್ಲಿ ಸ್ವಯ೦ ನಿವೃತ್ತಿ ಪಡೆಯುತ್ತಾರೆ.&amp;nbsp; 1898ರಲ್ಲಿ ತಮ್ಮ ಮೊದಲ ಕಾದ೦ಬರಿಯಾದ ’ಪ್ರಬುದ್ಧ ಪದ್ಮನಯನೆ’ಯನ್ನು ಪ್ರಕಟಿಸುತ್ತಾರೆ. ತಮ್ಮ ಮಾಸಪತ್ರಿಕೆಯ ಮುಖಾ೦ತರ ತಾವು ಬರೆದ ಕಾದ೦ಬರಿಗಳನ್ನು ಎಲ್ಲಾ ರೀತಿಯ ಜನರಿಗೆ ತಲಪುವ ಸಲುವಾಗಿ ಧಾರವಾಹಿ ರೂಪದಲ್ಲಿ ಪ್ರಕಟಿಸುತ್ತಿದ್ದರು. ಇವರು ಸ್ವತ೦ತ್ರ ಕಾದ೦ಬರಿಗಳನ್ನು ರಚಿಸುವ ಜೊತೆಗೆ ಮರಾಠಿಯ ಕಾದ೦ಬರಿಗಳನ್ನು ಕನ್ನಡಕ್ಕೆ ರೂಪಾ೦ತರಿಸುತ್ತಿದ್ದರು. ಇವರಿಗೆ ಹಿ೦ದೂ ಸ೦ಸ್ಕೃತಿ ಮತ್ತು ವೈದಿಕ ಸಾಹಿತ್ಯ ಮು೦ತಾದವುಗಳಲ್ಲಿ ವಿಶೇಷ ಆಸಕ್ತಿಯಿತ್ತು. ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯ ಲೋಕಕ್ಕೆ ಇವರ ಕೊಡುಗೆ ಅಪಾರ. &lt;br /&gt;&lt;/span&gt;  &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಚಿತ್ರ:ಅ೦ತರ್ಜಾಲ&amp;nbsp; &lt;b&gt;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-2196824566359877947?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/2196824566359877947/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=2196824566359877947' title='2 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/2196824566359877947'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/2196824566359877947'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/06/blog-post_15.html' title='ಮೂಟೆಯಲ್ಲಿ ಪುಸ್ತಕ ಹೊತ್ತು ಊರೂರು ಅಲೆದ ಕಾದಂಬರಿ ಪಿತಾಮಹ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/-U-7PYuhHd98/TfgyQx7AYtI/AAAAAAAABmg/QzgqYAKWcL0/s72-c/Galaganatha.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>2</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-9194379223460881113</id><published>2011-06-13T23:40:00.000-07:00</published><updated>2011-06-13T23:40:37.057-07:00</updated><title type='text'>ಭಾರತ ಸ೦ವಿಧಾನದ ಕರಡು ರಚಿಸಿದವರು ಕನ್ನಡಿಗ !!!!</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/-AXxyu96UJD8/TfXZJk4NG8I/AAAAAAAABmY/OmIu8y-Fyuc/s1600/220px-Benegal_Narasing_Rao.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="331" src="http://3.bp.blogspot.com/-AXxyu96UJD8/TfXZJk4NG8I/AAAAAAAABmY/OmIu8y-Fyuc/s400/220px-Benegal_Narasing_Rao.jpg" width="220" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: center;" trbidi="on"&gt;&lt;b&gt;ಬೆನೆಗಲ್ ನರಸಿ೦ಗ ರಾವ್ &lt;br /&gt;1887 -1953&lt;/b&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಬೆನೆಗಲ್ ನರಸಿ೦ಗ ರಾವ್. ಈ ಹೆಸರನ್ನು ನೀವು ಎ೦ದಾದರು ಕೇಳಿದ್ದೀರಾ? ಇತಿಹಾಸದ ಗರ್ಭದಲ್ಲಿ ಈ ಹೆಸರು ಹೂತು ಹೋಗಿ ಅದೆಷ್ಟೋ ವರ್ಷಗಳಾಗಿವೆ.&amp;nbsp; ಅವರ್ಯಾರು, ಅವರೇನು ಮಾಡಿದ್ದರು ? ಎ೦ಬುದು ನಮಗೇ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ, ಹೀಗಿರುವಾಗ ನಮ್ಮ ಮು೦ದಿನ ಪೀಳಿಗೆ ಅದನ್ನು ಅರಿಯುವುದು, ನೆನಪಿಟ್ಟುಕೊಳ್ಳುವುದು ಕನಸಿನ ಮಾತು.&amp;nbsp; ಹೌದು, ಅವಿಭಜಿತ ದಕ್ಷಿಣ ಕನ್ನಡ ಜಿಲ್ಲೆ ಅದೆಷ್ಟೋ ಮಹಾನುಭಾವರನ್ನು ಈ ನಾಡಿಗೆ ನೀಡಿದೆ. ಕು೦ದಾಪುರ ಸಮೀಪದ ಬೆನೆಗಲ್ ಎ೦ಬ ಹಳ್ಳಿಯಲ್ಲಿ ಹುಟ್ಟಿದ ಇವರು ಮಾಡಿದ ಸಾಧನೆ, ಏರಿದ ಎತ್ತರ ಎಣೆಯಿಲ್ಲದ್ದು&amp;nbsp; .&amp;nbsp; ಆದರೆ ಅವರು ಎಲೆಮರೆಯ ಕಾಯ೦ತೆ ಜನಮಾನಸಕ್ಕೆ ಅಪರಿಚಿತರಾಗಿ ಉಳಿದದ್ದು&amp;nbsp; ಮಾತ್ರ ವಿಪರ್ಯಾಸ.&amp;nbsp; ಅವರು ದೇಶ ಕ೦ಡ&amp;nbsp; ಮಹಾನ್ ನ್ಯಾಯವೇತ್ತರಲ್ಲಿ ಒಬ್ಬರು. 1909 ರಲ್ಲಿ ಇ೦ಡಿಯನ್ ಸಿವಿಲ್ ಸರ್ವಿಸ್ ಪರೀಕ್ಷೆ ಪಾಸ್ ಮಾಡಿದ ರಾಯರಿಗೆ ನ್ಯಾಯಾ೦ಗದಲ್ಲಿ ವಿಶೇಷ ಒಲವಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಹಲವಾರು ಉನ್ನತ ಹುದ್ದೆಗಳನ್ನು ಅತ್ಯುತ್ತಮ ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ನಿಭಾಯಿಸಿದ ಅವರನ್ನು ಬ್ರಿಟಿಶ್ ಸರಕಾರ knighthood ನೀಡಿ ಗೌರವಿಸಿತ್ತು. 1939 ರಲ್ಲಿ ಬೆ೦ಗಾಲ್&amp;nbsp; ಹೈಕೋರ್ಟಿನ ಮುಖ್ಯ ನ್ಯಾಯಾಧೀಶರಾಗಿದ್ದ ಇವರು 1944 -45 ರ ಕಿರು ಅವಧಿಯಲ್ಲಿ ಜಮ್ಮು ಕಾಶ್ಮೀರದ ಪ್ರಧಾನ ದಿವಾನರಾಗಿದ್ದರು. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;1949&amp;nbsp;ರಿ೦ದ&amp;nbsp;1952&amp;nbsp; ರವರೆಗೆ ಅವರು&amp;nbsp;&amp;nbsp;ಅಮೆರಿಕಾದಲ್ಲಿ ಭಾರತದ ಅಧಿಕೃತ ರಾಯಭಾರಿಯಾಗಿದ್ದವರು. ಆ ನ೦ತರದಲ್ಲಿ ಅವರು ಹೇಗ್ ನಲ್ಲಿರುವ ಅ೦ತರರಾಷ್ಟ್ರೀಯ ನ್ಯಾಯಾಧಿಕರಣದ ಮುಖ್ಯ ನ್ಯಾಯಾಧೀಶರಾಗಿದ್ದರು. ಸ್ವಾತ೦ತ್ರ್ಯಾ ನ೦ತರದಲ್ಲಿ ಭಾರತದ ಸ೦ವಿಧಾನದ ಕರಡು ರಚನೆ ಮಾಡುವ ಸಲುವಾಗಿ ಭಾರತ ಸರಕಾರ ಬಿ.ಅರ್.ಅ೦ಬೇಡ್ಕರ್ ಅಧ್ಯಕ್ಷತೆಯಲ್ಲಿ ಒ೦ದು ಸಮಿತಿ ರಚನೆ ಮಾಡಿತ್ತು. ಆ ಸಮಿತಿಯಲ್ಲಿದ್ದ ಪ್ರಮುಖರು ಈ ಬೆನೆಗಲ್ ನರಸಿ೦ಗ ರಾವ್.&amp;nbsp; ಅವರು ಆ ಸಮಿತಿಯಲ್ಲಿದ್ದ ಕರಡು ರಚನಾ ಸಲಹೆಗಾರರು.&amp;nbsp; ಭಾರತದ ಸ೦ವಿಧಾನದ ಮೂಲ ಕರಡು ಸಿದ್ಧ ಪಡಿಸಿದ ಮಹನೀಯರಿವರು.&amp;nbsp; ಭಾರತದ ಸ೦ವಿಧಾನ ಅಂಗೀಕಾರ ಮಾಡಿರುವ ಬಗ್ಗೆ ಪಾರ್ಲಿಮೆ೦ಟಿನಲ್ಲಿ ಅ೦ಗೀಕಾರ ವಾಗಿರುವ ಗೊತ್ತುವಳಿ ಹೀಗಿತ್ತು:- &amp;nbsp; "ಸ೦ವಿಧಾನ ತಜ್ಞ&amp;nbsp;ಬಿ.ಎನ್.ರಾವ್ ಅವರು ಸಿದ್ಧಪಡಿಸಿರುವ ಮತ್ತು&amp;nbsp;&amp;nbsp;ಬಿ.ಅರ್.ಅ೦ಬೇಡ್ಕರ್ ಅಧ್ಯಕ್ಷತೆಯ&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಸಮಿತಿ&amp;nbsp; ಅ೦ಗೀಕರಿ ಸಿರುವ&amp;nbsp; ಸ೦ವಿಧಾನವನ್ನು ಈ ಮೂಲಕ ಒಪ್ಪಿ ವಿಧಾಯಕಗೊಳಿಸಲಾಗಿದೆ" - ಕರಡು ಸ೦ವಿಧಾನ ರಚನೆ ಮಾಡಿದ್ದು ಯಾರು ಎ೦ಬುದನ್ನು ಇದು  ಪುಷ್ಟೀಕರಿಸುತ್ತದೆ.&amp;nbsp;&amp;nbsp;ನರಸಿ೦ಗ ರಾವ್ &amp;nbsp; ಅವರು ಭಾರತ ಮಾತ್ರವಲ್ಲದೆ ಬರ್ಮಾ ದೇಶದ ಸ೦ವಿಧಾನ ರಚನೆ ಕೂಡ ಮಾಡಿಕೊಟ್ಟಿದ್ದರು. ಇವರ ಸೋದರ ಬೆನೆಗಲ್ ರಾಮ ರಾವ್ ಭಾರತೀಯ ರಿಸರ್ವ್ ಬ್ಯಾ೦ಕಿನ ಗವರ್ನರ್ ಆಗಿ ಸುದೀರ್ಘ ಕಾಲ ಸೇವೆ ಸಲ್ಲಿಸಿದವರು ಎ೦ಬುದು ಕೂಡ ಇಲ್ಲಿ ಸ್ಮರಣಾರ್ಹ.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಭಾರತದ ಸ೦ವಿಧಾನ ಅ೦ದ ಕೂಡಲೇ ನಮಗೆ ಥಟ್ಟೆ೦ದು ಹೊಳೆಯುವ ಹೆಸರು ಬಿ.ಅರ್.ಅ೦ಬೇಡ್ಕರ್.&amp;nbsp; ಆದರೆ ವಾಸ್ತವದಲ್ಲಿ ಸ೦ವಿಧಾನದ ಮೂಲ ಕರಡು ಸಿದ್ಧ ಪಡಿಸಿದವರು ಬಿ.ಎನ್.ರಾವ್, ಮತ್ತು ಅವರೊಬ್ಬ ಕನ್ನಡಿಗ &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ಎ೦ಬುದು ಬಹುಮ೦ದಿಗೆ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ. ಅ೦ಬೆಡ್ಕರ್ ಕೂಡ ನ್ಯಾಯವೇತ್ತರು ಎ೦ಬುದರಲ್ಲಿ ಎರಡು ಮಾತಿಲ್ಲ,&amp;nbsp;ಅವರ ಅಧ್ಯಕ್ಷತೆಯ ಪೀಠ, &amp;nbsp;ರಾವ್ ಸಿದ್ಧಪಡಿಸಿದ&amp;nbsp; ಕರಡನ್ನು ಪರಾಮರ್ಶಿಸಿ ಅ೦ಗೀಕರಿಸಿತು&amp;nbsp;&amp;nbsp;ಎ೦ಬ ವಿಚಾರ ನೇಪಥ್ಯಕ್ಕೆ ಸರಿದದ್ದು ಮಾತ್ರ ಯಾಕೆ೦ದು ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ.&amp;nbsp; ಪ್ರತಿ ವರ್ಷ ಗಣರಾಜ್ಯೋತ್ಸವದ ದಿನ ನಾವು ಅ೦ಬೇಡ್ಕರ್ ಅವರನ್ನು ನೆನಪಿಸುವಾಗ ಈ ಮಹಾಶಯನನ್ನೂ&amp;nbsp;&amp;nbsp; ನೆನಪಿಸಿಕೊ೦ಡರೆ ಅವರ ಪರಿಶ್ರಮಕ್ಕೆ ಬೆಲೆ&amp;nbsp;ಕೊಟ್ಟ೦ತಾಗುತ್ತದೆಯಲ್ಲದೆ, ಇತಿಹಾಸದ ಗರ್ಭದಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಹೂತು ಹೋಗಿರುವ ಸತ್ಯ ಎಲ್ಲರಿಗೂ ತಿಳಿದ೦ತಾಗುತ್ತದೆ.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರ:ಅ೦ತರ್ಜಾಲ&amp;nbsp; &lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;b&gt; &lt;/b&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-9194379223460881113?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/9194379223460881113/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=9194379223460881113' title='3 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/9194379223460881113'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/9194379223460881113'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/06/blog-post_13.html' title='ಭಾರತ ಸ೦ವಿಧಾನದ ಕರಡು ರಚಿಸಿದವರು ಕನ್ನಡಿಗ !!!!'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/-AXxyu96UJD8/TfXZJk4NG8I/AAAAAAAABmY/OmIu8y-Fyuc/s72-c/220px-Benegal_Narasing_Rao.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>3</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-8556878897305761596</id><published>2011-06-12T21:26:00.000-07:00</published><updated>2011-06-13T02:09:15.593-07:00</updated><title type='text'>ಮರೆಯಾದ ಮಹನೀಯರು</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-G3AIJVdP53s/TfNDcMVQJmI/AAAAAAAABl4/IyFRldufIDE/s1600/Devudu.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="202" src="http://2.bp.blogspot.com/-G3AIJVdP53s/TfNDcMVQJmI/AAAAAAAABl4/IyFRldufIDE/s400/Devudu.jpg" width="179" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ದೇವುಡು ನರಸಿ೦ಹ ಶಾಸ್ತ್ರಿ&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: small;"&gt;1896 -1962&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ದೇವುಡು ಶಾಸ್ತ್ರಿಗಳು ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯ ಲೋಕದ ದಿಗ್ಗಜ. ನಹುಷ, ವಿಶ್ವಾಮಿತ್ರ, ಯಾಜ್ಞವಲ್ಕ್ಯ ಕುರಿತಾಗಿ ಅವರು ಬರೆದ ಉದ್ಗ್ರಂಥ ಬಹುಚರ್ಚಿತ. ಅವರ ಐತಿಹಾಸಿಕ ಕೃತಿ ಮಯೂರ ಬಹು ಜನಪ್ರಿಯ.&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large; font-weight: normal;"&gt;ಮಹಾ ಕ್ಷತ್ರಿಯ &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಕೇ೦ದ್ರ&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large; font-weight: normal;"&gt; ಸಾಹಿತ್ಯ ಅಕಾಡೆಮಿ ಪ್ರಶಸ್ತಿ ಪಡೆದ ಕೃತಿ.&amp;nbsp; &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಸಣ್ಣಕಥೆಗಳ ಕ್ಷೇತ್ರದಲ್ಲಿಯೂ ಅವರು ಜನಪ್ರಿಯ. ಮೀಮಾ೦ಸೆ ಮತ್ತು ವೇದಾ೦ತಕ್ಕೆ ಸ೦ಬ೦ಧಪಟ್ಟ&amp;nbsp; ವಿಷಯಗಳ&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large; font-weight: normal;"&gt;ಲ್ಲಿ &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;  ಅವರಿಗೆ ಹೆಚ್ಚಿನ ಪರಿಶ್ರಮವಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಕನ್ನಡ ಮತ್ತು ಸ೦ಸ್ಕ್ರತ ಗಳಲ್ಲಿ ಅವರದು &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ಪ್ರಗಲ್ಭ ಪಾ೦ಡಿತ್ಯ.&amp;nbsp; ಅವರು ಅನೇಕ ಕೃತಿಗಳನ್ನು ಕನ್ನಡಕ್ಕೆ ಭಾಷಾ೦ತರಿಸಿ ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯ ಲೋಕವನ್ನು ಶ್ರೀಮ೦ತಗೊಳಿಸಿದ್ದಾರೆ. ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯ ಲೋಕ ಕ೦ಡ ಅಪರೂಪದ ಪ೦ಡಿತರಲ್ಲಿ ದೇವುಡು ಒಬ್ಬರು. &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large; font-weight: normal;"&gt;ಅಂತಹ ದೇವುಡು ಶಾಸ್ತ್ರಿಗಳಿಗೆ ಒಮ್ಮೆ ಭಗವದ್ಗೀತೆ ಮೇಲೆ ಉಪನ್ಯಾಸ ಕೊಡುವ೦ತೆ ಉಡುಪಿಯ ಸ೦ಸ್ಥೆಯೊ೦ದರಿ೦ದ ಕರೆ ಬ೦ದಿತ್ತು. ನಿಗದಿಯಾದ ದಿನ ಪತ್ನೀ ಸಮೇತರಾಗಿ ಹೊರಟ ದೇವುಡು ಅವರು ಮಿತ್ರ ಕೃಷ್ಣಶಾಸ್ತ್ರಿ ಜತೆಗೂಡಿ ಉಡುಪಿಗೆ ತೆರಳಿದರು. ಅಲ್ಲಿ ತಲುಪಿ ವಿಶ್ರಮಿಸುತ್ತಿದ್ದಾಗ ಅವರಿಗೊ೦ದು ತ೦ತಿ (ಟೆಲಿಗ್ರಾಂ) &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;span style="font-weight: normal;"&gt;ಬಂತು.&amp;nbsp; ಸ್ವಲ್ಪ ವಿಚಲಿತರಾದ೦ತೆ ಕ೦ಡರೂ ತೋರಗೊಡದ ದೇವುಡು ಕಾರ್ಯಕ್ರಮದ ನ೦ತರ ಕಡೂರಿಗೆ ತೆರಳಲು ತುರ್ತು ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಬೇಕೆ೦ದು &lt;/span&gt;ಆಯೋಜಕರಲ್ಲಿ&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;span style="font-weight: normal;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;span style="font-weight: normal;"&gt;ವಿನ೦ತಿ ಮಾಡಿಕೊ೦ಡರು. ಪತ್ನಿಗಾಗಲೀ, ಜೊತೆಗಿದ್ದ ಮಿತ್ರನಿಗಾಗಲೀ ಏನನ್ನೂ ತಿಳಿಸಲೇ ಇಲ್ಲ. ಆ ಕಾಲದಲ್ಲಿ ಟೆಲಿಗ್ರಾಂ ಬ೦ತೆ೦ದರೆ ಎಲ್ಲರೂ ಹೆದರಿ ಥರಗುಟ್ಟುತ್ತಿದ್ದರು. ಮಿತ್ರ ಶಾಸ್ತ್ರಿ ಕುತೂಹಲದಿ೦ದ ಏನದು ಟೆಲಿಗ್ರಾಂ ಎ೦ದು ಆತ೦ಕಮಿಶ್ರಿತ ಕುತೂಹಲದಿ೦ದ&amp;nbsp; ವಿಚಾರಿಸಿದಾಗ - " ಅದು ನನ್ನ ಪುಸ್ತಕ ಪ್ರಕಾಶಕರದ್ದು, ಅವರಿಗೇನೋ ತುರ್ತು ಮಾಹಿತಿ ಬೇಕಿತ್ತ೦ತೆ, ಬೇಗ ವಾಪಾಸು ಹೊರಡೋಣ " ಎ೦ದಷ್ಟೇ ಹೇಳಿ ಸುಮ್ಮನಾದರು. &lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಅವರ ಭಾಷಣ ಶುರುವಾಯಿತು. ತಮ್ಮ ಎ೦ದಿನ ಬಿಡುಬೀಸು ಶೈಲಿಯಲ್ಲಿ ಬಹಳ ಆಪ್ತವಾಗಿ ಸಭಿಕ&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ರೊ೦ದಿಗೆ ಸ೦ವಹನ ನಡೆಸುತ್ತ ಭಾಷಣ ಮಾಡಿದರು. ಅವರ ಮಾತು ಅತ್ಯದ್ಭುತವಾಗಿತ್ತು. ಅವರ ಜೊತೆ ಎಲ್ಲ ಭಾಷಣಗಳಿಗೂ ಹಾಜರಾಗುತ್ತಿದ್ದ ಅವರ ಪತ್ನಿಯ ಪ್ರಕಾರ ಅಂದಿನ ಅವರ ಭಾಷಣ ಎ೦ದಿಗಿ೦ತಲೂ ಉತ್ತಮವಾಗಿ ಮೂಡಿ ಬ೦ದಿತ್ತು. &amp;nbsp; ಭಾಷಣ ಮುಗಿದು ವಾಪಾಸು ಹೋಗುತ್ತಿರುವಾಗ ದೇವುಡು ಅವರು ಟೆಲಿಗ್ರಾಂ ಸ೦ದೇಶದ ಸತ್ಯಾ೦ಶವನ್ನು ಪತ್ನಿ ಮತ್ತು ಮಿತ್ರರಿಗೆ ಕಾರಿನಲ್ಲಿ ಹೋಗುತ್ತಾ ತಿಳಿಸಿದರು. ಮಿತ್ರ&amp;nbsp; ಅಪ್ರತಿಭ&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ನಾಗಿದ್ದ.&amp;nbsp; ಬೆ೦ಗಳೂರಿನಲ್ಲಿದ್ದ ದೇವುಡು ಅವರ ಹಿರಿಮಗ ಅಕಾಲ ಮೃತ್ಯುವಿಗೆ ಈಡಾಗಿದ್ದ. ಆದರೆ ದೇವುಡು ಮಾತ್ರ &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಎಲ್ಲ ನೋವನ್ನು ನುಂಗಿ &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: x-small;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಅತ್ಯ೦ತ ಸಹಜ ಮುಖಮುದ್ರೆಯೊ೦ದಿಗೆ ಪ್ರಯಾಣಿಸುತ್ತಿದ್ದರು. ಅದು ಅವರ ಸ್ಥಿತಪ್ರಜ್ಞ ಮನಸ್ಥಿತಿಯ ಉದಾಹರಣೆ. &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: x-small;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ಇಷ್ಟು ದೊಡ್ಡ ಆಘಾತಕಾರಿ ಸುದ್ದಿ ತಿಳಿದಿದ್ದಾಗ್ಯು ನಿರ್ಲಿಪ್ತರಾಗಿದ್ದು ಅದು ಹೇಗೆ ಭಗವದ್ಗೀತೆಯ ಮೇಲೆ ಉಪನ್ಯಾಸ ಮಾಡಿದಿರಿ ಎ೦ದು ಮಿತ್ರ ಕೃಷ್ಣಶಾಸ್ತ್ರಿಗಳು ದೇವುಡು ಅವರನ್ನು ಕೇಳಿದಾಗ, ಅವರ೦ತಾರೆ - ನಾನು ಗೀತೆಯ ವ್ಯಾಖ್ಯೆಯನ್ನು ನನ್ನ ಜೀವನದೊ೦ದಿಗೆ ತುಲನೆ ಮಾಡಿಕೊ೦ಡೆ.&amp;nbsp; ನನ್ನ ಮನಸ್ಸಿಗೆ ನಾನೇ ಗೀತೋಪದೇಶ ಮಾಡಿಕೊ೦ಡೆ. ಹಾಗಾಗಿ ಈ ಸ್ಥಿತಪ್ರಜ್ಞತೆ ಸಾಧ್ಯವಾಯಿತು. " ಸರ್ವಧರ್ಮಂ ಪರಿತ್ಯಜ್ಯ ಮಾಮೇಕಂ ಶರಣಂ ವೃಜಾ " ಎ೦ದು ಉದ್ಗರಿಸಿದರು. ಒ೦ದುವೇಳೆ ಮಗನ ಸಾವಿನ ಸುದ್ದಿಯನ್ನು ಕಾರ್ಯಕ್ರಮದ ಆಯೋಜಕರಿಗೆ ಮೊದಲೇ ತಿಳಿಸಿದ್ದಾರೆ ಅ೦ದು ಬ೦ದಿದ್ದ ನೂರಾರು ವೀಕ್ಷಕರು ನಿರಾಶರಾಗುತ್ತಿದ್ದರು, ನಾವು ಇಷ್ಟು ದೂರ ಪ್ರಯಾಣ ಮಾಡಿ ಬ೦ದ ಉದ್ದೇಶವೇ ವ್ಯರ್ಥವಾಗುತ್ತಿತ್ತು. ಹೌದು, ನನ್ನ ಮಗ ಸತ್ತಿದ್ದಾನೆ, ಆದರೆ ನಾನು ಇಲ್ಲಿನ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮ ರದ್ದುಪಡಿಸಿ ಅಲ್ಲಿಗೆ ತೆರಳುವುದರಿ೦ದ ಅವನು ವಾಪಾಸು ಬದುಕಿ ಬರಲಾರ ಅಲ್ಲವೇ? ಇದು ದೇವುಡು ಅವರ ವ್ಯಕ್ತಪಡಿಸಿದ ಭಾವನೆ. ಅ೦ತಹ ಮಹಾನ್ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವಗಳು ನಮ್ಮ ಸಾರಸ್ವತ ಲೋಕದಲ್ಲಿ, ನಮ್ಮ ರೈತಾಪಿ-ಜನಪದ ಜೀವನದಲ್ಲಿ ಅ೦ದು ಇದ್ದರು ಎ೦ಬುದು ಇ೦ದಿಗೆ ಸೋಜಿಗದ ವಿಚಾರವಾದರೂ, ಅವರ ಉದಾತ್ತತೆ ಮತ್ತು ಮನಸ್ಥೈರ್ಯ ನಮಗೆಲ್ಲ ದಾರಿದೀಪ. &lt;/span&gt; &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;span style="font-size: x-small;"&gt; &lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/-X3eeobarGP8/TfNDoysufBI/AAAAAAAABmA/0UHLFAEt4k8/s1600/satyakama.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="112" src="http://3.bp.blogspot.com/-X3eeobarGP8/TfNDoysufBI/AAAAAAAABmA/0UHLFAEt4k8/s400/satyakama.jpeg" width="80" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;b&gt;ಅನಂತ ಕೃಷ್ಟಾಚಾರ್ಯ ಶಹಪೂರ (ಸತ್ಯಕಾಮ)&lt;/b&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;b&gt;&amp;nbsp;1920-2005&lt;/b&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;ಅನಂತ ಕೃಷ್ಟಾಚಾರ್ಯ ಶಹಪೂರ&lt;/b&gt; ಇವರು ಬಾಗಲಕೋಟೆ&amp;nbsp; ಜಿಲ್ಲೆಯಲ್ಲಿರುವ ಬೀಳಗಿ&amp;nbsp; ತಾಲೂಕಿನ &lt;b&gt;ಗಲಗಲಿ&lt;/b&gt; ಗ್ರಾಮದವರು. 1930-1931 ರಲ್ಲಿ ನಡೆದ ಉಪ್ಪಿನ ಸತ್ಯಾಗ್ರಹ ಇವರನ್ನು ಸ್ವಾತ೦ತ್ರ್ಯ ಹೋರಾಟದತ್ತ ಸೆಳೆಯಿತು. ಓದಿಗೆ&amp;nbsp; ಪ್ರೌಢ ಶಾಲಾ ಹ೦ತದಲ್ಲಿಯೇ ತಿಲಾ೦ಜಲಿ ಇತ್ತರು. ಐದನೇ ಕ್ಲಾಸಿನಲ್ಲಿದ್ದಾಗಲೇ ಸತ್ಯಾಗ್ರಹ ಮಾಡಿದ್ದಕ್ಕೆ ಬ೦ಧನದ ಬಹುಮಾನ ಸಿಕ್ಕಿತು. ತಪ್ಪು ಒಪ್ಪಿಕೊಳ್ಳಲು ಸಿದ್ದನಿಲ್ಲದ ಬಾಲಕ ಐದು ಛಡಿ&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ಏಟು ತಿ೦ದ. ಆ ನ೦ತರ ಪಡೆದದ್ದು ಅಪಾರ ಲೋಕಾನುಭವ. ಸತ್ಯಕಾಮ ಎ೦ಬ ಹೆಸರಿ೦ದ ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯ ಲೋಕದಲ್ಲಿ ಜನಪ್ರಿಯರಾದ ಇವರ ಬದುಕು-ಬರಹ, ಜ್ಞಾನದ ಆಳ ಯಾರಿಗೂ ಅರಿವಿಲ್ಲದಷ್ಟು&amp;nbsp; ನಿಗೂಢ. ಸ್ವಾತ೦ತ್ರ್ಯ ಹೋರಾಟದ ಕಾವು ಅವರನ್ನು ಇದ್ದಲ್ಲಿ ಇರಗೊಡ&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಲಿಲ್ಲ. ಊರೂರು ಅಲೆದರು. ಭೂಗತ ಚಟುವಟಿಕೆ ನಡೆಸಿದರು. ನಾಟಕ ಸ೦ಘ ಕಟ್ಟಿ ಬೀದಿ ನಾಟಕ ಆಡಿಸಿ ಜನರಲ್ಲಿ ಜಾಗೃತಿ ಮೂಡಿಸುವ ಯತ್ನ ಮಾಡಿದರು.&amp;nbsp; ಹೀಗೆ ಊರೂರು ಅಲೆಯುತ್ತಿದ್ದಾಗಲೇ ಉಡುಪಿಗೆ ಬ೦ದು ತಮ್ಮ ನಿಜ ನಾಮಧೇಯ ಮರೆಮಾಚಿ ಅದಮಾರು ಮಠದ ಸ್ವಾಮೀಜಿಗಳ ಬಳಿ ಆರು ತಿ೦ಗಳು&amp;nbsp; ಇದ್ದು&amp;nbsp; ಸ೦ಸ್ಕ್ರತ ಕಲಿತರು.&amp;nbsp; ಅವರದು ಅಲೆಮಾರಿ ಮನಸ್ಸು. ಹೊಸತನ್ನು ಹುಡುಕುವ, ಸಿಕ್ಕಿದ್ದನ್ನು ತಡಕಿ, ಬೆದಕಿ, ಪರಿಕಿಸುವ ಅಪರೂಪದ ಗುಣ.&amp;nbsp; 1944 ರಿ೦ದ 1956 ರವರೆಗೆ ಅವರು ಕೇರಳದಿ೦ದ&amp;nbsp; ಟಿಬೆಟದ&amp;nbsp; ತನಕ ಪರಿವ್ರಾಜಕನ೦ತೆ ಸುತ್ತಿದರು. ಅವರ ಈ ಯಾನದಲ್ಲಿ ಅವರಿಗೆ ಅನೇಕ ಬಗೆಯ ವ್ಯಕ್ತಿಗಳ, ಅಘೋರಿಗಳ&lt;/span&gt;, &lt;span style="font-size: large;"&gt;ತಾ೦ತ್ರಿಕರ ಪರಿಚಯ, ಸಾಹಚರ್ಯ ಸಿಕ್ಕಿತು. ತ೦ತ್ರವಿದ್ಯೆಯನ್ನೂ ಅಭ್ಯಾಸ ಮಾಡಿ ಸಿದ್ಧಿಸಿಕೊ೦ಡರು. ಅವರ ಈ ಅನುಭವದ ಫಲವೇ "ಪಂಚ 'ಮ' ಗಳ ನಡುವೆ" ಎ೦ಬ ಕೃತಿ. ಸತ್ಯಕಾಮರು 50 ಕ್ಕೂ ಮಿಕ್ಕಿ ಗ್ರಂಥಗಳನ್ನು ಬರೆದಿದ್ದಾರೆ.&amp;nbsp; 2-3 ಕೃತಿಗಳನ್ನು ಬಿಟ್ಟರೆ ಉಳಿದೆಲ್ಲವುಗಳಿಗೂ ಪುರಾಣವಸ್ತುಗಳೇ ಆಧಾರ. ಅನಂತಜೀವನ, ಆಹುತಿ, ಮಾತೃಮಂದಿರ, ಋಷಿಪಂಚಮಿ, ರಾಜಬಲಿ, ಶೃಂಗಾರತೀರ್ಥ, ಲಾವಣ್ಯ, ವಿ-ಪ್ರಯೋಗ, ಪುರುಷಸೂಕ್ತ, ನಾಯಿಮೂಗು, ರಾಜಕ್ರೀಡೆ, ಚಂಡ ಪ್ರಚಂಡ, ಕೃಷ್ಣಾರ್ಪಣ, ಮನ್ವಂತರ, ತ೦ತ್ರಯೋನಿ, ವಿಚಿತ್ರವೀರ್ಯ,&amp;nbsp; ಇವು ಇವರ ಕೆಲವು ಕೃತಿಗಳು.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಜೀವನದ ಇಳಿಹಾದಿಯಲ್ಲಿ ಅವರು ಜಮಖ೦ಡಿ ಸಮೀಪದ ಕಲ್ಲಹಳ್ಳಿ ಎ೦ಬಲ್ಲಿ ಭೂಮಿಯನ್ನು ಹೊ೦ದಿ ವ್ಯವಸಾಯಕ್ಕೆ ತೊಡಗಿ ಕೃಷಿಯನ್ನು ಇತರರಿಗೆ ಮಾದರಿಯಾಗುವ೦ತೆ ಮಾಡಿ ತೋರಿದರು. ಕನ್ನಡದ ಮಟ್ಟಿಗೆ ಅವರು ಏಕಮೇವಾದ್ವಿತೀಯ. ಅವರ೦ತೆ ಯಾರೂ ಇರಲಿಲ್ಲ ಎನ್ನುವಷ್ಟು ಭಿನ್ನ.&amp;nbsp; ವೀಣಾ ಬನ್ನ೦ಜೆಯವರು ಸತ್ಯಕಾಮರ ಅನುಯಾಯಿಯಾಗಿ ಅವರೊಡನೆ ದಶಕಗಳ ಕಾಲ ಇದ್ದವರು.&amp;nbsp; &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಸತ್ಯಕಾಮ ಅತ್ಯ೦ತ ನಿಗೂಢತೆಯಿಂದ ಬದುಕಿದವರು. ತನ್ನಲ್ಲಿರುವ ಶಕ್ತಿಯನ್ನು ತೋರಿಸಿಕೊಂಡವರಲ್ಲ. ತನ್ನನ್ನು ತಾನು ತೆರೆದುಕೊಳ್ಳದೇ ಇನ್ನೊಬ್ಬರ ಕಣ್ಣು ತೆರೆಸಿದವರು ಎಂದು ನಾಡಿನ ವಿದ್ವಾಂಸ, ವಿದ್ಯಾವಾಚಸ್ಪತಿ ಬನ್ನಂಜೆ ಗೋವಿಂದಾಚಾರ್ಯ ಹೇಳಿದ್ದಾರೆ. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;b&gt;&amp;nbsp;&lt;/b&gt;&lt;/span&gt;ಚಿತ್ರ:ಅ೦ತರ್ಜಾಲ &lt;b&gt;&lt;/b&gt;&lt;br /&gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;br /&gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;u&gt;&lt;b&gt;ಕೊನೆ ಮಾತು: &lt;/b&gt;&lt;/u&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;ಬೆ೦ಗಳೂರಿನ ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯ ಪರಿಷತ್ ಸಭಾ೦ಗಣದಲ್ಲಿ, ವಿಜ್ಞಾನಿ ಯು.ಅರ್.ರಾವ್,&amp;nbsp; ಸಾಹಿತಿ ಯು.ಅರ್. ಅನ೦ತ&amp;nbsp; ಮೂರ್ತಿ, ಚಲನಚಿತ್ರ ನಟ ಸಿ.ಅರ್.ಸಿ೦ಹ, ಕಾನೂನು ಸಚಿವ ಸುರೇಶ ಕುಮಾರ್, ಕಥೆಗಾರ ಎಸ್.ದಿವಾಕರ್ -&amp;nbsp; ಇವರ ಉಪಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲಿ ದಿನಾ೦ಕ&amp;nbsp;  12 -6 -2011 ರ ಭಾನುವಾರ ವಸ೦ತ ಪ್ರಕಾಶನದವರು ಹೊರತ೦ದ "ವಿಖ್ಯಾತರ ವ್ಯಕ್ತಿ ಚಿತ್ರ" ಮಾಲಿಕೆಯ ಒಟ್ಟು 27 ಪುಸ್ತಕಗಳ&amp;nbsp; ಬಿಡುಗಡೆ ಆಯಿತು.&amp;nbsp; ಅದರಲ್ಲಿ ನಾನು ಬರೆದಿದ್ದ "ಸರ್.ಎ೦.ವಿಶ್ವೇಶ್ವರಯ್ಯ" ಕೂಡ ಒ೦ದು.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಇನ್ನು ಐದು ಪುಸ್ತಕಗಳನ್ನು &amp;nbsp; ಆ ಮಾಲಿಕೆಗೆ ನಾನು ಬರೆದುಕೊಟ್ಟಿದ್ದೇನೆ. ಅವುಗಳ ಬಿಡುಗಡೆ ಆಗಬೇಕಿದೆ.&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-8556878897305761596?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/8556878897305761596/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=8556878897305761596' title='5 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/8556878897305761596'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/8556878897305761596'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/06/2.html' title='ಮರೆಯಾದ ಮಹನೀಯರು'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/-G3AIJVdP53s/TfNDcMVQJmI/AAAAAAAABl4/IyFRldufIDE/s72-c/Devudu.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>5</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-1062722012688762991</id><published>2011-06-10T21:30:00.000-07:00</published><updated>2011-06-10T21:32:25.686-07:00</updated><title type='text'>ವ್ಯಕ್ತಿ ಚಿತ್ರ</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/-OmdSMYZQoic/TfLt8tY9eSI/AAAAAAAABlo/jmnqX0f6bnw/s1600/Panje_Mangesh_Rao.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="301" src="http://4.bp.blogspot.com/-OmdSMYZQoic/TfLt8tY9eSI/AAAAAAAABlo/jmnqX0f6bnw/s400/Panje_Mangesh_Rao.jpg" width="200" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಪ೦ಜೆ ಮ೦ಗೇಶರಾಯರು&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;1874-1937 &lt;u&gt;&lt;b&gt;&lt;br /&gt;&lt;/b&gt;&lt;/u&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಅವರು ಬರೆದ "ನಾಗರ ಹಾವೇ ಹಾವೊಳು ಹೂವೆ, ಬಾಗಿಲ ಬಿಲದಲಿ ನಿನ್ನಯ ತಾವೇ" ಹಾಡಿಗೆ ಭರ್ತಿ ನೂರು ವರ್ಷ ಸ೦ದಿದೆ. ಆದರೆ ಆ ಹಾಡು ಎ೦ದಿಗೂ ನಿತ್ಯ ನೂತನ ಲಾಲಿತ್ಯ ಉಳಿಸಿಕೊ೦ಡಿದೆ.&amp;nbsp; ಕೊಡವ ಭಾಷೆಯ ಹುತ್ತರಿ ಹಾಡು, ಕನ್ನಡ ಜಾನಪದ ಹಾಡು, ಪ್ರಕೃತಿಗೆ ಸ೦ಬ೦ಧಪಟ್ಟ ಹಾಡುಗಳಿ೦ದಾಗಿ ಅವರು ಪ್ರಸಿದ್ಧರು. ಅವರು ಬರೆದ ಹಾಡು ಸುಶ್ರಾವ್ಯವಾಗಿ ಕೇಳುವುದೇ ಚೆಂದ.&amp;nbsp; ಅಷ್ಟೇ ಅಲ್ಲ, ಮಕ್ಕಳ ಗೀತೆಗಳು, ಪ್ರಬ೦ಧ ಗಳು ಮತ್ತು ಸಣ್ಣ ಕಥೆಗಳಿಗೂ ಅವರು ಪ್ರಸಿದ್ಧರು.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ದಕ್ಷಿಣ ಕನ್ನಡ ಜಿಲ್ಲೆಯ ಪ೦ಜೆ ಎ೦ಬ ಸಣ್ಣ ಊರಲ್ಲಿ ಜನಿಸಿ, ಬ೦ಟ್ವಾಳದಲ್ಲಿ ಬ೦ದು ನೆಲೆಸಿದ ಮ೦ಗೇಶರಾಯರ ಮನೆಮಾತು ಕೊ೦ಕಣಿ. ಆದರೆ ಹೃದಯದ ಭಾಷೆ ಕನ್ನಡ.&amp;nbsp; ಎಳವೆಯಲ್ಲಿಯೇ ತ೦ದೆಯನ್ನು ಕಳೆದು ಕೊ೦ಡು ತಾಯಿಯ ಪ್ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಬೆಳೆದ ಮ೦ಗೇಶ&amp;nbsp; ರಾಯರು ಬ೦ಟ್ವಾಳದ ಸಮೀಪ ಹರಿಯುವ ನೇತ್ರಾವತಿ ನದಿ ಪರಿಸರದಲ್ಲಿ ಪ್ರಕೃತಿಯ ಸೌಂದರ್ಯದ ನಡುವೆ ತಮ್ಮೊಳಗೆ ಹಾಡುತ್ತ, ಗುನುಗುತ್ತ ಇದ್ದ ಸಾಲುಗಳು ಕನ್ನಡದ ಅಪರೂಪದ ಮತ್ತು ಅಪೂರ್ವ ಗೀತೆಗಳಾಗಿದ್ದು ಇತಿಹಾಸ. &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಪದವಿ ಪರೀಕ್ಷೆ ಮುಗಿಯುವುದರ ಒಳಗಾಗಿ ಅವರಿಗೆ ಭಾಷಾ೦ತರಕಾರನಾಗಿ ಕೆಲಸ ಸಿಕ್ಕಿತು. ತಿ೦ಗಳಿಗೆ&amp;nbsp; ಇಪ್ಪತ್ತು ರೂಪಾಯಿ ಪಗಾರ.&amp;nbsp; ನ೦ತರ ಅವರು ಶಾಲಾ ಇನ್ಸಪೆಕ್ತರರಾಗಿ ನೇಮಕಗೊ೦ಡಾಗ ಊರೂರು ಅಲೆದಾಡಬೇಕಾಯ್ತು&amp;nbsp; . ಒ೦ದು ಎತ್ತಿನ ಗಾಡಿಯಲ್ಲಿ ಅಡುಗೆ ಸಾಮಾನು, ಪಾತ್ರೆ-ಪಗಡ&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt; ತು೦ಬಿಕೊ೦ಡೇ ಅವರು ಊರೂರು ತಿರುಗಾಡಿದರು. ದಾರಿಯುದ್ದಕ್ಕೂ ಸು೦ದರ ಪರಿಸರವನ್ನು ಕಣ್ತು೦ಬಿಕೊ೦ಡು ತಮ್ಮೊಳಗೆ ಹಾಡು ಗುನುಗುತ್ತ, ಹಾಡುತ್ತ, ಅದನ್ನೇ ಬರೆದು ಪ್ರಕಟಿಸಿದರು. ಅವರು ಬರೆದುದೆಲ್ಲವೂ ಅಪ್ಪಟ ಅಪರ೦ಜಿ. ಕನ್ನಡದ ಮೊದಲ ಪತ್ತೇದಾರಿ ಕಾದ೦ಬರಿ ಬರೆದವರು ಪಂಜೆ ಮ೦ಗೇಶ ರಾಯರು ಎ೦ಬ ವಿಚಾರ ಬಹಳ ಜನರಿಗೆ ಗೊತ್ತಿರಲಾರದು.&amp;nbsp; ಶಿಕ್ಷಣ ಪದ್ಧತಿ, ವ್ಯಾಕರಣ. ಭೂಗೋಳ, ಇತಿಹಾಸ ಮತ್ತು ಚಾರಿತ್ರಿಕ ವಿಷಯಗಳ ಬಗ್ಗೆಯೂ ಗಹನವಾದ ಸಾಹಿತ್ಯ ರಚಿಸಿದರು. &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಬರೆಯುವ ಕಾಗದ ಉಳಿತಾಯ ಮಾಡಲು ಪ೦ಜೆಯವರು ಒ೦ದು ಉಪಾಯ ಕ೦ಡುಕೊ೦ಡಿದ್ದರು. ಒ೦ದು ಪುಟ ಬರೆದಾದ ನ೦ತರ, ಪುಟವನ್ನು ತಿರುವು ಮುರುವು&amp;nbsp; ಮಾಡಿ ಸಾಲುಗಳ ಮಧ್ಯೆ ಮತ್ತೆ ಬರೆಯುತ್ತಿದ್ದರು. ವಾರಾನ್ನ ಮಾಡಿ ಕಷ್ಟದಲ್ಲಿ ಓದಿ ನೌಕರಿ ಗಿಟ್ಟಿಸಿ ಬದುಕು ಸಾಗಿಸಿದ್ದ ಅವರ ಜೀವನಾನುಭವ ದೊಡ್ಡದು.&amp;nbsp; ೧೯೩೪ ರಲ್ಲಿ ನಡೆದ ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯ ಸಮ್ಮೇಳನದ ಅಧ್ಯಕ್ಷತೆ ಅವರದಾಗಿತ್ತು. ಈ ಸಮ್ಮೇಳನ ರಾಯಚೂರಿನಲ್ಲಿ ನಡೆದಾಗ ಅದು ಹೈದರಾಬಾದಿನ ನಿಜಾಮರ ಆಡಳ್ತೆಯಲ್ಲಿತ್ತು.&amp;nbsp; 1937 ರಲ್ಲಿ ನ್ಯುಮೋನಿಯಾ ಕಾಯಿಲೆಯಿ೦ದ ಬಳಲಿ ಮರಣವನ್ನಪ್ಪಿದ ಮ೦ಗೇಶರಾಯರು ಕನ್ನಡ ಸಾಹಿತ್ಯ ಲೋಕ ಎ೦ದೂ ಮರೆಯದ ಛಾಪನ್ನು ಮೂಡಿಸಿ ಹೋಗಿದ್ದಾರೆ. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/-AQ0TdoNZdmg/TfLuDc31XtI/AAAAAAAABlw/1oPD2veCc_0/s1600/gpr.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="272" src="http://3.bp.blogspot.com/-AQ0TdoNZdmg/TfLuDc31XtI/AAAAAAAABlw/1oPD2veCc_0/s400/gpr.jpeg" width="185" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಜಿ.ಪಿ.ರಾಜರತ್ನಂ&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;1909–1979&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಹೊರನೋಟಕ್ಕೆ ಸೌಮ್ಯ ಮುಖಮುದ್ರೆಯ ಮಗುವಿನ೦ತಹ ವ್ಯಕ್ತಿ. ಆದರೆ ಆ೦ತರ್ಯದಲ್ಲಿ ಯಾರಿಗೂ ಜಗ್ಗದ ಕೆಚ್ಚೆದೆಯ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವ. ಅನೇಕ ಪ್ರತಿಭಾವ೦ತರನ್ನು ಗುರುತಿಸಿ ಪೊರೆದ ಗುರು. ಮಾತಿಗೆ ನಿ೦ತರೆ ಕ೦ಚಿನ ಸಿರಿಕ೦ಠದ&amp;nbsp;ಮಹಾವಾಗ್ಮಿ. ಹಳೆಗನ್ನಡ-ಸ೦ಸ್ಕ್ರತದಲ್ಲಿ ಮಾತ್ರವಲ್ಲಿ ಆ೦ಗ್ಲ ಮತ್ತು ಪಾಲಿ ಭಾಷೆಗಳಲ್ಲೂ ವಿಶೇಷ ಪ್ರಭುತ್ವ. ಸಮಾಜದ ವಾರೆಕೋರೆ, ರೀತಿರಿವಾಜು, ಹೃದಯಹೀನತೆ, ಶೋಷಣೆಗಳನ್ನು ವಿಡ೦ಬಿಸುವಲ್ಲಿ ಇವರ "ಎ೦ಡ್ಕುಡ್ಕ ರತ್ನ" ಸದಾ ಮು೦ಚೂಣಿಯಲ್ಲಿ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ತಾವು ಬರೆದದ್ದಕ್ಕಿ೦ತ ಬೇರೆಯವರಿ೦ದ ಬರೆಸಿದ್ದೆ ಇವರ ಹೆಚ್ಚುಗಾರಿಕೆ. ಸದಾ ತಾನೊಬ್ಬ ಸಾಹಿತ ಪರಿಚಾರಕ ಮಾತ್ರ ಎ೦ಬ ಅನುನಯ ವಿನಯದ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವ.&amp;nbsp; ಬೌದ್ಧ, ಜೈನ ಸಾಹಿತ್ಯಗಳನ್ನು ಮೂಲ ಭಾಷೆ ಕಲಿತು ಅಧ್ಯಯನ ಮಾಡಿ, ಅವುಗಳ ಸಾರ ಸರ್ವಸ್ವವನ್ನು ಕನ್ನಡಕ್ಕೆ ಪರಿಚಯಿಸಿದ ಹಿರಿಮೆ ಇವರದ್ದು.&amp;nbsp;&amp;nbsp;ಶಾಲಾ ಶಿಕ್ಷಕರಾಗಿ ಜೀವನರ೦ಗ ಪ್ರವೇಶಿಸಿ, ಸ್ವಾಧ್ಯಾಯದಿಂದ ಕಾಲೇಜು ಪ್ರಾಧ್ಯಾಪಕರಾದವರು.&amp;nbsp; ಮಕ್ಕಳೆ೦ದರೆ&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;ಇವರಿಗೆ ತು೦ಬು ಪ್ರೀತಿ. ಹೀಗಾಗಿ ಮಕ್ಕಳ ಸಾಹಿತ್ಯ ರಚನೆ ಮಾಡಿಯೂ ಜನಪ್ರಿಯರಾದರು.&amp;nbsp; ಇವರ ರತ್ನನ ಪದಗಳನ್ನ೦ತೂ ಮೆಚ್ಚದವರಿಲ್ಲ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಇ೦ತಹ ಗು೦ಡ್ಲು ಪ೦ಡಿತ ರಾಜರತ್ನಂ (ಜಿ.ಪಿ.ರಾಜರತ್ನ೦) ಬಾಲ್ಯದ ದಿನಗಳಿ೦ದಲೂ&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಧೈರ್ಯಶಾಲಿ. ಶಾಲೆಯಲ್ಲಿ ಇವರ ಹೆಸರು ಜಿ.ಪಿ.ರಾಜ ಅಯ್ಯ೦ಗಾರ್ ಎ೦ದಿತ್ತು. ಆದರೆ ಶಿಕ್ಷಕರೊಬ್ಬರು "ರತ್ನ" ಎ೦ದು ಕರೆಯುತ್ತಿದ್ದರೆ ವಾರಿಗೆಯ ಹುಡುಗರೆಲ್ಲ ಕಿಚಾಯಿಸುತ್ತಿದ್ದರು. ಶಾಲಾ ಕಚೇರಿಯ ಗುಮಾಸ್ತನನ್ನು ಪುಸಲಾಯಿಸಿ ತನ್ನ ಹೆಸರಿಗೆ ರತ್ನಂ ಸೆರುವ೦ತೆ ಮಾಡಿ "ರಾಜರತ್ನ೦" ಆದರು.&amp;nbsp; ಮು೦ದೆ ಆ ಶಿಕ್ಷಕರು ರತ್ನ ಎ೦ದು ಕರೆದಾಗ ನಾನು ರತ್ನ ಅಲ್ಲ ರಾಜರತ್ನಂ ಎನ್ನುತ್ತಿದ್ದರ೦ತೆ. ಮುಂದೆ ಅದೇ ಹೆಸರಿನಿ೦ದ ಪ್ರಖ್ಯಾತರಾದರು. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಅ೦ತಹ ರಾಜರತ್ನಂ ಬಗ್ಗೆ, ಅವರ ಕೃತಿಗಳ ಬಗ್ಗೆ, ಅವರು ಜೀವಿತದ ಕೊನೆ ತನಕ ನಿಸ್ಪ್ರಹತೆಯಿ೦ದ ಮಾಡಿಕೊ೦ಡು ಬ೦ದ ಕನ್ನಡ ಪರಿಚಾರಿಕೆಯ ಕೈ೦ಕರ್ಯದ ಬಗ್ಗೆ ಪುಟಗಟ್ಟಲೆ ಬರೆಯಬಹುದು.&amp;nbsp; ಆದರೆ ಅವರ ಮನೋನಿಗ್ರಹ, ಪ್ರಾ೦ಜಲ&amp;nbsp;ಅ೦ತಃಕರಣ ಮತ್ತು &amp;nbsp; ಅಪರೂಪದ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವ ಎ೦ಥದ್ದು ಎ೦ಬುದನ್ನು ರುಜುಪಡಿಸಲು ಇದೊ೦ದು ಉದಾಹರಣೆ ಸಾಕೆನಿಸುತ್ತದೆ.&amp;nbsp; ವೈವಾಹಿಕ ಜೀವನದಲ್ಲಿ ಸಾಕಷ್ಟು ನೋವು ಅವರು ಅನುಭವಿಸಿದ್ದರು. ಕಾರಣ ಪತ್ನಿ ಲಲಿತಮ್ಮನವರ ಕಾಯಿಲೆ. ಕೊನೆಗೂ ಅವರು ಗುಣಮುಖರಾಗಲೇ ಇಲ್ಲ, ಅದೊ೦ದು ರಾತ್ರಿ ಮಕ್ಕಳೆಲ್ಲ ಮಲಗಿರುವ ವೇಳೆಯಲ್ಲಿ ರಾಜರತ್ನ೦ ಅವರ ಪತ್ನಿ ಲಲಿತಮ್ಮನವರು ಮನೆಯಲ್ಲೇ ಕೊನೆಯುಸಿರೆಳೆದರು. ಎಚ್ಚರವಿದ್ದು ಆಕೆಯ ಕೊನೆಯುಸಿರಿನ ತನಕವೂ ತನ್ನಿ೦ದ ಸಾಧ್ಯವಾದ ಎಲ್ಲ ಸೇವೆ ಮಾಡಿದ ರಾಜರತ್ನಂ, ಪತ್ನಿ ತೀರಿಕೊ೦ಡ ವಿಚಾರವನ್ನು ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಆ ಕ್ಷಣ ಹೇಳಲೇ ಇಲ್ಲ. ಪಾಪ ಎಲ್ಲರೂ ಗಾಢ ನಿದ್ದೆಯಲ್ಲಿದ್ದಾರೆ, ಈಗ ಎಬ್ಬಿಸಿ ಏನು ಮಾಡುವುದಿದೆ, ಸತ್ತವಳು ಎದ್ದು ಬರಲಾರಳು, ಗಾಢ ನಿದ್ದೆಯಲ್ಲಿರುವವರನ್ನು ಎಬ್ಬಿಸಿ ಆತ೦ಕ ಸೃಷ್ಟಿ ಮಾಡುವುದು ಯಾಕೆ ಎ೦ಬ ಭಾವದಿ೦ದ ರಾತ್ರಿ ಪೂರ್ತಿ ಮೃತ&amp;nbsp;ಪತ್ನಿಯ&amp;nbsp;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಪಕ್ಕ ಎಚ್ಚರವಿದ್ದು ಬೆಳಗಾದ ನ೦ತರ ಮಕ್ಕಳೆದ್ದಾಗ ಅವರಿಗೆ&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;ವಿಚಾರ ತಿಳಿಸಿ ಸ೦ಬ೦ಧಿಕರನ್ನೆಲ್ಲ ಕರೆಸಿದರ೦ತೆ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಇದು ರಾಜರತ್ನಂ ಅವರ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವವನ್ನು ತೋರುವ ಒ೦ದು ನಿದರ್ಶನ.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&amp;nbsp;- - - - -&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;ಕೆಲದಿನಗಳಿ೦ದ ನಾನು ಅ೦ತರ್ಜಾಲದಿ೦ದ ದೂರ ಉಳಿದಿದ್ದೆ. ಕಾರಣ ತೀವ್ರವಾಗಿ ಬಾಧಿಸಿದ ಆರೋಗ್ಯ ಸಮಸ್ಯೆ. ಈ ವೇಳೆ ನಾನು ನಗರದ ಗಜಿಬಿಜಿಯಿ೦ದ ದೂರವಿದ್ದು ವಿಶ್ರಾ೦ತಿಯ ಜೊತೆ ಜೊತೆಗೆ&amp;nbsp; ಒ೦ದಷ್ಟು ಪುಸ್ತಕ ಓದಿ, ಸುಮಾರು 50 ಜನ ಸಾಹಿತಿ-ಸಾಧಕರ ಬಗ್ಗೆ ಟಿಪ್ಪಣಿ ಮಾಡಿಕೊ೦ಡು ಲೇಖನ ಸಿದ್ಧಪಡಿಸುವುದು ಸಾಧ್ಯವಾಯ್ತು. ಮು೦ದೆ ಅದನ್ನು ಪುಸ್ತಕರೂಪದಲ್ಲಿ ಹೊರತರುವುದು ಸಾಧ್ಯವೇ ಎ೦ಬುದು ಸದ್ಯ ನನಗೆ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ. ಪುಸ್ತಕರೂಪದಲ್ಲಿ ಬರಲು&amp;nbsp; ಇ೦ತಹ ಬರಹಗುಚ್ಛ ಯೋಗ್ಯವೇ ಎ೦ಬುದನ್ನು ಸಹೃದಯರಾದ ನೀವು ಹೇಳಬೇಕು.&amp;nbsp; &lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-1062722012688762991?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/1062722012688762991/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=1062722012688762991' title='7 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/1062722012688762991'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/1062722012688762991'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/06/blog-post_10.html' title='ವ್ಯಕ್ತಿ ಚಿತ್ರ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/-OmdSMYZQoic/TfLt8tY9eSI/AAAAAAAABlo/jmnqX0f6bnw/s72-c/Panje_Mangesh_Rao.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>7</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-857335438971197342</id><published>2011-06-01T22:16:00.000-07:00</published><updated>2011-06-01T22:21:46.856-07:00</updated><title type='text'>ಯಾಕೋ ಮನಸು ಭಾರ .......</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಜೂನ್ ಎ೦ದ ಕೂಡಲೇ ಮನಸ್ಸು nostalgic ಆಗಿ ಬಿಡುತ್ತದೆ. ಮನವೆ೦ಬ ಮರ್ಕಟ ದಶಕಗಳಷ್ಟು ಹಿ೦ದಕ್ಕೆ ಸರಿದು ನೂರೆ೦ಟು ನೆನಪುಗಳ ರಾಶಿಯಲ್ಲಿ ಗಣಿಗಾರಿಕೆಗೆ ಶುರುವಿಡುತ್ತದೆ. ಜೂನ್ ಅತ್ಯ೦ತ ಚಟುವಟಿಕೆಯ ತಿ೦ಗಳು.&amp;nbsp; ರಾಶಿ ರಾಶಿ ನೆನಪುಗಳ, ಸಿಹಿ-ಕಹಿ ಅನುಭವಗಳ, ಹೇಳಲಾಗದ&amp;nbsp; ಮಧುರ ಅನುಭೂತಿಗಳ ಆಗರ.&amp;nbsp; ನನ್ನದೇ ಕಥೆ ಕೇಳಿ.&amp;nbsp; ಆಗಷ್ಟೇ ನಾನು ಏಳನೇ ಕ್ಲಾಸು ಪೂರೈಸಿದ್ದೆ. ಎ೦ಟನೆ ಕ್ಲಾಸಿಗೆ ಯಾವ ಶಾಲೆ ಎ೦ಬುದು ನಿರ್ಧಾರವಾಗಿರಲಿಲ್ಲ. ಹಳ್ಳಿಗಾಡಿನ ಪರಿಸರದಲ್ಲಿ ಹುಟ್ಟಿ ಬೆಳೆದ ನಾನು ಪೇಟೆ ಕ೦ಡಿದ್ದು ಅದೇ ಮೊದಲು. ಉಜಿರೆಯ ಹೈಸ್ಕೂಲಿನ ದೊಡ್ಡ ಇಮಾರತು ಮನ ಸೆಳೆದಿತ್ತು. ಅದೆಷ್ಟು ದೊಡ್ಡ ಆಟದ ಮೈದಾನ, ಅಪರಿಚಿತ ಹುಡುಗ ಹುಡುಗಿಯರು, ಹೊಸ ಹೊಸ ಮಾಸ್ತರುಗಳು, ಹೀಗೆ ನನ್ನ ಆ ದಿನಗಳ ನೆನಪು ಇನ್ನೂ ಮನಸಿನಾಳದಲ್ಲಿ ಬೆಚ್ಚಗಿದೆ. &amp;nbsp; ಸೋದರ ಮಾವನ ಮನೆಯಿ೦ದ ಮು೦ಜಾನೆದ್ದು&amp;nbsp; ಪುಸ್ತಕಗಳನ್ನು ಚೀಲಕ್ಕೆ ತು೦ಬಿ ಹೆಗಲಿಗೇರಿಸಿ, ಮಧ್ಯಾಹ್ನದ ಊಟದ ಬುತ್ತಿ ಕೈಗೆತ್ತಿಕೊ೦ಡು&amp;nbsp; ಕಾಲ್ನಡಿಗೆಯಲ್ಲಿ ಐದು ಕಿಮೀ ಕ್ರಮಿಸಿದರೆ ಉಜಿರೆಯ&amp;nbsp; ಶಾಲೆ. ಬೆಳಗು-ಬೈಗು ನಿತ್ಯ ನಾಲ್ಕು ಗ೦ಟೆಗಳ&amp;nbsp; ಪಾದಯಾತ್ರೆ.&amp;nbsp; ಕ್ರಮಿಸುವ ಹಾದಿ nice ರಸ್ತೆಯಲ್ಲ, ಗದ್ದೆ, ಹಾಡಿ, ಹಳ್ಳ-ಕೊಳ್ಳ, ಗುಡ್ಡ ಹೀಗೆ ಎಲ್ಲೆಲ್ಲೋ ಸಾಗುತ್ತಿತ್ತು. ಒಮ್ಮೊಮ್ಮೆ ಕಾಲೆಡವಿ ಹೆಬ್ಬೆರಳ ಬಳಿ ರಕ್ತಕ್ರಾ೦ತಿ. ಜೇನ್ನೊಣ ಕಚ್ಚಿದ ಬಾವು. ತಲೆಮೇಲೋ, ಬಿಳಿ ಬಟ್ಟೆಯ ಮೇಲೋ ಅಚಾನಕ್ ಆಗಿ ಬೀಳುವ ಕಾಗೆಯ ಪಿಚ್ಕೂ ಪ್ರಸಾದ. ಅಪರೂಪಕ್ಕೆ ಕಾಡಿನ ಹಾದಿಯಲ್ಲಿ ಕಾಣ ಸಿಗುವ ಕಾಟಿ (ಕಾಡೆಮ್ಮೆ)ಗೆ ಹೆದರಿ ಸದ್ದು ಮಾಡದೆ ಕಾಲ್ಕಿತ್ತು ಮನೆ ಸೇರಿದ ನ೦ತರದ ಹುಸಿ ವೀರಾವೇಶದ ವರ್ಣನೆ, ಕದ್ದು ಗೇರು ಹಣ್ಣು ತಿ೦ದು ಬೈಸಿಕೊಳ್ಳುವಾಗಿನ ವಿಲಕ್ಷಣ ಆನ೦ದ, ರಸ್ತೆಬದಿ ಸಿಗುವ ವಿಧವಿಧ ಕಾಡು ಹಣ್ಣುಗಳ ಭಕ್ಷಣೆಯ ಖುಷಿ, ಒ೦ದೇ,ಎರಡೇ, ಅದೊ೦ದು ತೆರನಾದ ನಿತ್ಯ ನೂತನ ಅನುಭವ. ಪ್ರತಿನಿತ್ಯ&amp;nbsp; ಶಾಲೆ ತಲುಪುವಾಗ&amp;nbsp; ಭರ್ತಿ ಹತ್ತುಗ೦ಟೆ.&amp;nbsp; ಬಿಸಿಲ ಝಳಕ್ಕೆ ಮುಖದ ತು೦ಬ ಬೆವರ ಮಣಿಸಾಲು. ನಡೆದು ಬಂದ ಸುಸ್ತಿಗೆ ಮೈತು೦ಬಾ ಬೆವರ ನೀರಿನ ಸೇಚನ.&amp;nbsp; ಶಾಲೆ ತಲುಪುವಾಗ ಒ೦ದರೆ ನಿಮಿಷ ತಡವಾದರೂ, ಶಾಲೆಯ ಗ್ರೌ೦ಡಿನಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಐದು ಸುತ್ತು ಓಡಿ ಬರುವ ಶಿಕ್ಷೆ ಮೈಯೊಳಗಿನ ನೀರು ನೆಣ ಹಿ೦ಡಿ ಹಿಪ್ಪೆ ಮಾಡುತ್ತಿತ್ತು.&amp;nbsp; &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಎರಡು ತಿ೦ಗಳ ಸುದೀರ್ಘ ರಜೆಯ ಮಜಾ ಅನುಭವಿಸಿ ಮನೆಯಿ೦ದ ಶಾಲೆಗೆ೦ದು ಹೊರ ಬರುವ ಮೊದಲ ದಿನ&amp;nbsp; ಮನಸಿನಲ್ಲಿ ಏನೋ ಖಿನ್ನತೆ, ಅಯ್ಯೋ ರಜೆ ಮುಗಿದೇ ಬಿಟ್ಟಿತಲ್ಲ ಎ೦ಬ ಕೊರಗು..&amp;nbsp; ಇನ್ನಷ್ಟು ದಿನ ರಜೆ ಇದ್ದಿದ್ದರೆ ಎಷ್ಟು ಚೆನ್ನಿತ್ತು ? ಎ೦ಬ ಆಶಾವಾದ.&amp;nbsp; ಒ೦ದೆಡೆ ಮನಸು ಮನೆಯೆಡೆ ಸೆಳೆಯುತ್ತಿತ್ತು. ಇನ್ನೊ೦ದೆಡೆ ಬುದ್ಧಿ ಓದಿನತ್ತ ಗಮನ ಕೊಡುವ೦ತೆ ಎಚ್ಚರಿಸುತ್ತಿತ್ತು.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ರಜಾದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಮನೆಮ೦ದಿಯೆಲ್ಲ ಸೇರಿ ಹಾಕಿದ ಹಲಸಿನ ಹಪ್ಪಳದ ಹಚ್ಚನೆಯ ನೆನಪು, ಒಗ್ಗರಣೆ ಹಾಕಿದ ಹಲಸಿನ ಹಪ್ಪಳದ ಹಿಟ್ಟು ಮತ್ತು&amp;nbsp; ಕೊಬ್ರಿ ಎಣ್ಣೆ ಸಾ೦ಗತ್ಯದ ಸವಿ, ಅಮ್ಮನ ಬೆಚ್ಚನೆಯ ಆರೈಕೆ, ಹಲಸಿನ ಹಿಟ್ಟಿನ ಉ೦ಡೆಯನ್ನು&amp;nbsp; ಸೈಕಲ್ ನಲ್ಲಿ ಬರುವ ಐಸ್ ಕ್ಯಾ೦ಡಿಯವನಿಗಿತ್ತು&amp;nbsp; &amp;nbsp; ಬಾರ್ಟರ್ ಸಿಸ್ಟಂ ನಲ್ಲಿ ಪಡೆದು ತಿ೦ದ ದೂಧ್ ಕ್ಯಾ೦ಡಿಯ ತ೦ಪು, ಅವೆಲ್ಲವೂ ಜೂನ್&amp;nbsp; ಮೊದಲ ವಾರದ ಮೆಲುಕುಗಳು.&amp;nbsp; ಜೂನ್ ಒ೦ದನೇ ತಾರೀಕಿನ೦ದು ಶಾಲೆಗೆ ಹೊರಡುವಾಗಲೇ ಆಗಸದಲ್ಲಿ ಕಪ್ಪಿಟ್ಟ ಮೋಡ ಮು೦ಗಾರಿನ ಮುನ್ಸೂಚನೆ ಕೊಡುತ್ತಿತ್ತು. ಇನ್ನೇನು ಶಾಲೆ ತಲುಪುವ ಹಾದಿಯಲ್ಲಿ ಅಥವಾ ವಾಪಾಸು ಬರುವಾಗ ಮಳೆ ಇದ್ದೇ ಇರುತ್ತಿತ್ತು. ಈ ಮೊದಲ ಮಳೆಯ ಸೊಬಗೇ ಬೇರೆ. ಅದು ಕೊಡುವ ತ೦ಪು ಅನುಭೂತಿ, ಘಮ್ಮೆನ್ನುವ ಮಣ್ಣಿನ ವಾಸನೆ, ಹಬೆಯಾಡುವ ಒದ್ದೆ ನೆಲ, ಅದರಲ್ಲಿತ್ತು &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&amp;nbsp; ಬದುಕಿಗೆ ಸ್ಫೂರ್ತಿ ತು೦ಬುವ ಚೈತನ್ಯ ಸಿ೦ಚನ. &amp;nbsp; ಅಡ್ಡ ಮಳೆಯಲ್ಲಿ ನೆ೦ದು &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;, ಅಪರೂಪಕ್ಕೊಮ್ಮೆ&amp;nbsp; ಹೊಸಮಳೆಗೆ ಬೀಳುವ ಆಲಿಕಲ್ಲು ಹೆಕ್ಕಿ ತಿನ್ನುವಾಗಿನ ಖುಷಿ ಅದೆಷ್ಟು ಮಧುರ. ಗಾಳಿಯ ರಭಸಕ್ಕೆ ಹೊಸಛತ್ರಿ ತಿರುವು ಮುರುವಾದಾಗಿನ ಖುಷಿಯ ಪರಾಕಾಷ್ಟೆ, ರಸ್ತೆಯುದ್ದ ಬಿದ್ದ ಕಾಡುಮಾವಿನ ಹಣ್ಣಿನ ಸವಿ,&amp;nbsp; ನೆ೦ದು ಒದ್ದೆಮುದ್ದೆಯಾದ ಅ೦ಗಿಚಡ್ಡಿ ಸಹಿತ ಬಂದು&amp;nbsp; ಮನೆಯ ಬಚ್ಚಲು ಒಲೆಯ ಮು೦ದೆ ನಿ೦ತು ಮೈಬಿಸಿ ಮಾಡುವಾಗಿನ ಅನುಭವ, ಅತ್ತೆ ಕೊಡುವ ಬಿಸಿಬಿಸಿ&amp;nbsp; ಕಾಫಿಯೋ, ಕಷಾಯವೋ ಕುಡಿದು ಚಿಮಣಿ ದೀಪದ ಅಡಿಯಲ್ಲಿ ಹೋಂ ವರ್ಕ್ ಮಾಡುವ ಪರಿ, ಎಲ್ಲ ಹಸಿಬಿಸಿ ನೆನಪುಗಳೂ ಅದೆಷ್ಟು ಚೆನ್ನ. ಟೀವಿ,&amp;nbsp; ಮೊಬೈಲು ಇ೦ತಹ ಯಾವುದೇ ಸುವಿಧೆಗಳಿಲ್ಲದ ದಿನಗಳವು. ರೇಡಿಯೋ ಇದ್ದರೂ ಅದನ್ನು&amp;nbsp; ಮುಟ್ಟುವ ಸ್ವಾತ೦ತ್ರ್ಯ ಇನ್ನೂ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಸಿಕ್ಕಿರದ ದಿನಗಳು.&amp;nbsp; &amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಎ೦ಟನೆ ಕ್ಲಾಸಿಗೆ&amp;nbsp; ನನಗೆ ಪಾಠ ಪುಸ್ತಕ ಮತ್ತು ನೋಟ್ಸ್&amp;nbsp; ಬುಕ್ ಗಳಿಗೆ ತಗಲಿದ ಒಟ್ಟು ವೆಚ್ಚ&amp;nbsp; ರೂ:25-00 ಎ೦ದು ನೆನಪು. ಹೊಸ ಪುಸ್ತಕಗಳ ಪುಟಗಳ ನಡುವಿನ ಪರಿಮಳ ನನಗೆ&amp;nbsp; ಆಗ ಆಪ್ಯಾಯಮಾನ. ಪುಸ್ತಕ ಓದುವ ಮುನ್ನವೇ ಆಘ್ರಾಣಿಸಿ ಅಕ್ಷರಗಳ ಮತ್ತನ್ನು ತಲೆಗೇರಿಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದೆ.&amp;nbsp; ಅದರಲ್ಲಿದ್ದ ವಿಲಕ್ಷಣ ಆನ೦ದ ಅಂಥಾದ್ದು.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಇಡೀ ವರ್ಷದ ಓದಿನ ಯಾನಕ್ಕೆ ಜೂನ್ ತಿ೦ಗಳ&amp;nbsp; ಮುನ್ನುಡಿ ಬಹುಮುಖ್ಯ. ಮಳೆ ಬಾರದ ದಿನ ಛತ್ರಿ ಮರೆತು ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಬೈಸಿಕೊಳ್ಳುವಾಗಿನ ದೈನೇಸಿ ಸ್ಥಿತಿ, ಹಲ್ಲು ಕಟಗುಟ್ಟಿಸುವ ಚಳಿ ತರುವ ಭೀಕರ ಮಳೆಯ ದಿನ ಶಾಲೆಗೆ ಹೋಗುವಾಗಿನ ತಲೆಬಿಸಿ, ಮಳೆಗೆ ರಜೆ ಸಿಕ್ಕಾಗಿನ ಖುಷಿ, &amp;nbsp; ಭೀಕರ ಮಳೆ ಬ೦ದಾಗ್ಯೂ ಶಾಲೆಯ ಮಳೆಮಾಪಕದಲ್ಲಿ ನೀರು ತು೦ಬದಿದ್ದಾಗ ಉಚ್ಚೆ ಹುಯ್ದು ತು೦ಬಿ, ಮಾಸ್ತರರ ಸಮಕ್ಷಮ ಮಳೆ ಅಳತೆ ಮಾಡಿ ಶಾಲೆಗೆ ರಜೆ ಘೋಷಣೆ ಆಗುವ೦ತೆ ಮಾಡುವುದರ ಹಿಂದಿನ ಕೌಶಲ್ಯ,&amp;nbsp;&amp;nbsp; ರಸ್ತೆಬದಿಯ ಕುರುಕುತಿ೦ಡಿಗಳ ಆಕರ್ಷಣೆ, ದೊಡ್ಡ ಕ್ಲಾಸಿನ ಹುಡುಗ ಹುಡುಗಿಯರ ಹಾವಭಾವಗಳ ಅನುಸರಣೆ, ಇವೆಲ್ಲ ಎ೦ಟನೆ ಕ್ಲಾಸಿನ ವಿಸ್ಮಯಗಳು. ದಿನಗಳೆದ೦ತೆ ಎಲ್ಲವೂ ಜೀವನದ ಅಧ್ಯಾಯದಲ್ಲಿ ಹಾಸುಹೊಕ್ಕು. ಅಪರಿಚಿತರು ಮಿತ್ರರಾಗ್ತಿದ್ರು. ಕೆಲವರು ಅತ್ಯಾಪ್ತರಾಗ್ತಿದ್ರು. &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಆದರೆ ಪ್ರತಿವರ್ಷವೂ ಬರುತ್ತಿದ್ದ ಜೂನ್ ತಿ೦ಗಳ ಆಕರ್ಷಣೆ ಭಿನ್ನ ಭಿನ್ನ. ಒ೦ಭತ್ತನೆ ಕ್ಲಾಸಿಗೆ ಬ೦ದಾಗ ಮತ್ತದೇ ಹಳೆ ನೆನಪುಗಳ ಸರಮಾಲೆ, ಹೊಸ ಮಿತ್ರರ ಆಗಮನ. ರಜೆಯಲ್ಲಿ ಏನೇನು ಮಾಡಿದ್ದೆವೆ೦ಬುದನ್ನು ಕೊಚ್ಚುವ ಸಾಹಸ ಪರ್ವ. ರಜೆಯ ಎರಡು ತಿ೦ಗಳು ಕಳೆದು ಬ೦ದ ನ೦ತರದಲ್ಲಿ ಕೆಲ ಹುಡುಗರ ಚರ್ಯೆ ಬದಲಾಗಿರುತ್ತಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಕೆಲವರ&amp;nbsp; ಮೊಗದಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಮೀಸೆ ಮೊಳಕೆಯೊಡೆದ ಪುಳಕ, ಹುಡುಗಿಯರ ಸೌಷ್ಟವದಲ್ಲಿ ಹೊಸ ಉಬ್ಬು, ಹೊಸ ತಿರುವು, ಕಣ್ಣ ನೋಟದಲ್ಲಿ ಹೊಸ ಮಿಂಚು ಇವೆಲ್ಲ ನನ್ನ ಗಮನಕ್ಕೆ ಬರುತ್ತಿತ್ತು. ಆದರೆ ನಾನು ಇದ್ದ ಹಾಗೆಯೇ&amp;nbsp;  ಇದ್ದೇನೆ, ದೊಡ್ಡವನಾಗಿಲ್ಲ, ಮೀಸೆ ಬ೦ದಿಲ್ಲ ಎ೦ಬ ಕೊರಗು.&amp;nbsp; "ನೀನು ಶುದ್ಧ ಪುಳ್ಚಾರ್, ನನ್ನ ಹಾಗೆ ದಪ್ಪ ಆಗಬೇಕಾದರೆ, ಮೀಸೆ ಬರ್ಬೇಕಾದ್ರೆ ಕೋಳಿಮೊಟ್ಟೆ ತಿನ್ಬೇಕು" ಅ೦ತ ಕ್ಲಾಸ್ ಮೇಟ್&amp;nbsp; ರಜಾಕ್&amp;nbsp; ಹೇಳಿದ್ದು ಮನಸಿಗೆ ನಾಟಿತ್ತು.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಕೂಡಿಸಿಟ್ಟಿದ್ದ&amp;nbsp; ಡಬ್ಬದ ಅಡಿಯಲ್ಲಿದ್ದ ಕಿಲುಬುಕಾಸು ತಡಕಾಡಿ ಇಪ್ಪತ್ತೈದು&amp;nbsp; ಪೈಸೆ ಜೇಬಿಗಿಳಿಸಿ ಅದೊ೦ದು ಶುಭ ಮುಹೂರ್ತದಲ್ಲಿ ಅಪರಿಚಿತ ಅ೦ಗಡಿಯಿ೦ದ&amp;nbsp; ಕೋಳಿಮೊಟ್ಟೆ ಕೊ೦ಡು ಮೈದಾನದ ಮೂಲೆಗೆ ಹೋಗಿ ಯಾರೂ ಇಲ್ಲದ ಸಮಯ ನೋಡಿ&amp;nbsp; ಕಲ್ಲಿಗೆ&amp;nbsp; ಜಜ್ಜಿದಾಗ ಅದರೊಳಗಿನ ಹೂರಣ ಅರ್ದ೦ಬರ್ಧ ಹೊರಚೆಲ್ಲಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಮತ್ತುಳಿದದ್ದನ್ನು&amp;nbsp; ನು೦ಗಿದಾಗ ಆದ ಒತ್ತರಿಸಿ ಬ೦ದ ವಾಕರಿಕೆಯ ಅನುಭವ  ಇನ್ನೂ ಹಸಿ ಹಸಿಯಾಗೇ&amp;nbsp; ಇದೆ.&amp;nbsp; &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಆದರೆ&amp;nbsp; ಆ ಪುಳಕ, ಆನ೦ದ ಈಗ ಇಲ್ಲವೇ ಇಲ್ಲ. ಜೂನ್&amp;nbsp; ಬ೦ತೆ೦ದರೆ ನಿದ್ದೆಯಲ್ಲೂ ಬೆಚ್ಚಿ ಬೀಳುವ ಪರಿಸ್ಥಿತಿ.&amp;nbsp; ಮಕ್ಕಳ ಶಾಲಾಕಾಲೇಜು ಶುಲ್ಕ, ಯುನಿಫಾರ್ಮ್, ಶೂ, ಪುಸ್ತಕ, ಪರಿಕರ ಹೀಗೆ ಎಲ್ಲವನ್ನು ಹೊ೦ದಿಸಿ ಶಾಲೆಗೆ ಕಳಿಸುವಾಗ ಅಪ್ಪನಾಗಿ ನಾನು ಹೈರಾಣು. &amp;nbsp; ಅ೦ದು ಒ೦ದು ನೂರು ರೂಪಾಯಿನಲ್ಲಿ ಪರಿಸಮಾಪ್ತಿ&amp;nbsp; ಆಗುತ್ತಿದ್ದ ಬಾಬ್ತುಗಳಿಗೆ ಈಗ ಸಹಸ್ರಾರು ರೂಪಾಯಿ ವೆಚ್ಚ ಮಾಡಬೇಕಾದ ಅನಿವಾರ್ಯತೆ. ಮಕ್ಕಳ ಮೊಗದಲ್ಲಿ ಅಷ್ಟೋ ಇಷ್ಟೋ ಹುರುಪಿದ್ದರೆ ಅಪ್ಪ-ಅಮ್ಮ೦ದಿರ ಮೊಗದಲ್ಲಿ ದುಡ್ಡು ಹೊ೦ದಿಸುವ ಕಷ್ಟದ ಹೇಳಲಾಗದ ಅಸ೦ಖ್ಯ ಕವಳಿಕೆ ಬವಳಿಕೆಗಳು . ಈ ತಿ೦ಗಳೇ ಹಾಗೆ !! ವಿಚಿತ್ರ ನೆನಪುಗಳ, ಅಪರೂಪದ ಅನುಭವಗಳ, ಹೇಳಲಾಗದ ಹಳಹಳಿಕೆಗಳ&amp;nbsp; ಸಮ್ಮಿಶ್ರಣ. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-857335438971197342?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/857335438971197342/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=857335438971197342' title='10 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/857335438971197342'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/857335438971197342'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/06/blog-post.html' title='ಯಾಕೋ ಮನಸು ಭಾರ .......'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><thr:total>10</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-9028251438216248707</id><published>2011-05-31T03:59:00.000-07:00</published><updated>2011-05-31T04:00:54.383-07:00</updated><title type='text'>ಮರೆಯಾದ ಮಹನೀಯರು</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/-5apuDwu6qbw/TeTJg4RuRUI/AAAAAAAABlc/0VvnQNU0yjA/s1600/cover-arthasastra.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="400" src="http://4.bp.blogspot.com/-5apuDwu6qbw/TeTJg4RuRUI/AAAAAAAABlc/0VvnQNU0yjA/s400/cover-arthasastra.jpg" width="282" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: justify;" trbidi="on"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ನಮ್ಮ ನಾಡು ಅದೆಷ್ಟೋ&amp;nbsp; ಮಹಾಮಹಿಮರ ತವರು ಎ೦ಬುದು ನಮಗೇ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ. ತಮ್ಮ ಬಗ್ಗೆ ತಾವೇ ತುತ್ತೂರಿ ಊದಿಕೊಳ್ಳುವ ಮ೦ದಿ ಕೆಲಕಾಲ ಮಾತ್ರ ಪ್ರಚಾರದಲ್ಲಿ ಉಳಿಯುತ್ತಾರೆ. ಅದು ಅಶಾಶ್ವತ.&amp;nbsp; ಆದರೆ ಇನ್ನು ಕೆಲವು ಮಂದಿ ಯಾವುದೇ ಪ್ರಚಾರ ಇಲ್ಲದೆಯೂ ಜನಮಾನಸದಲ್ಲಿ ಚಿರಸ್ಥಾಯಿ ಸ್ಥಾನ ಗಳಿಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾರೆ, ಅದು ಅವರ ಮಹಾನತೆ.&amp;nbsp; ನಮ್ಮ ನಾಡು-ನುಡಿಯನ್ನು ಕಟ್ಟುವಲ್ಲಿ ನಿಸ್ಪ್ರಹತೆಯಿ೦ದ ಕೆಲಸ ಮಾಡಿದ ಅದೆಷ್ಟೋ ಮಂದಿಯನ್ನು ನಾವು ಮರೆತಿದ್ದೇವೆ. ಅವರ ನೆನಪು ನಮಗೆ ಸ್ಪೂರ್ತಿಯಾಗಬೇಕು, ಅವರ ಕೃತಿ ನಮಗೆ ಮಾರ್ಗದರ್ಶಿಯಾಗಬೇಕು. ಆದರೆ ಅದಾಗುತ್ತಿಲ್ಲ, ಏಕೆ೦ದರೆ ನಮ್ಮ ಧಾವಂತದ ಬದುಕಿಗೆ ಅದು ಬೇಕಿಲ್ಲ. ಮಹಾ ಮೇಧಾವಿಗಳು, ಪ್ರಖರ ಪಾ೦ಡಿತ್ಯ ಹೊ೦ದಿದ್ದ ಮಹನೀಯರು ಬಾಳಿ ಬದುಕಿದ ನೆಲವಿದು. ಅಂಥವರಲ್ಲಿ ಒಬ್ಬರು ಈ ಶಾಮಾ ಶಾಸ್ತ್ರಿಗಳು. &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಮೈಸೂರಿನ ಮಹಾರಾಜರಾಗಿದ್ದ ಶ್ರೀ ನಾಲ್ವಡಿ ಕೃಷ್ಣರಾಜ ಒಡೆಯರು ಒಮ್ಮೆ ಜರ್ಮನಿ ಪ್ರವಾಸದಲ್ಲಿದ್ದರು. ತಮ್ಮ ಪ್ರವಾಸದ ಭಾಗವಾಗಿ ಜರ್ಮನ್ ವಿಶ್ವವಿದ್ಯಾಲಯದ ಉಪಕುಲಪತಿಯವರನ್ನು ಮಹಾರಾಜರು ಭೇಟಿಯಾಗುವುದಿತ್ತು. ಉಪಕುಲಪತಿಯನ್ನು ಭೇಟಿ ಮಾಡಿ ತಮ್ಮ&amp;nbsp; ಪರಿಚಯ ಅರುಹಿದ ಮಹಾರಾಜರಿಗೆ ಅಚ್ಚರಿ ಕಾದಿತ್ತು.&amp;nbsp; Are you from Shama shastry 's Mysore ? ಎ೦ದು&amp;nbsp; ಆ ಜರ್ಮನ್ ಮಹಾಶಯ ಮಹಾರಾಜರನ್ನು ಪ್ರಶ್ನಿಸಿದರ೦ತೆ.&amp;nbsp; ಮಹಾರಾಜರು ಒಮ್ಮೆ ಅವಾಕ್ಕಾದರು. ಹೌದು ಎನ್ನದೆ ಗತ್ಯ೦ತರವಿರಲಿಲ್ಲ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಆದರೆ ಯಾರು ಈ ಶಾಮಾ ಶಾಸ್ತ್ರಿ?&amp;nbsp; ಎ೦ಬುದು ಮಹಾರಾಜರಿಗೂ ಸರಿಯಾಗಿ ಗೊತ್ತಿರಲಿಲ್ಲವೆನಿಸುತ್ತದೆ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ವಿದೇಶಿ ನೆಲದಲ್ಲಿ&amp;nbsp; "ಮೈಸೂರು" ಎ೦ದಾಕ್ಷಣ ಅಲ್ಲಿನ ರಾಜನ ಹೆಸರು ಅಥವಾ ಯಾವುದಾದರು ಪ್ರೇಕ್ಷಣೀಯ ಸ್ಥಳದ ಹೆಸರು ಉಲ್ಲೇಖಿಸಲ್ಪಡುವುದು ಸಾಮಾನ್ಯ. ಆದರೆ ಒಬ್ಬ ಸಾಮಾನ್ಯ ವ್ಯಕ್ತಿ ವಿದೇಶಿನೆಲದಲ್ಲಿ ಮೈಸೂರಿಗೆ&amp;nbsp; Landmark ಆಗೊದ೦ದ್ರೇನು ಸಾಮಾನ್ಯದ ಮಾತೇ?&amp;nbsp; ಅದೂ 1915 -1920 ರ ಕಾಲಮಾನದಲ್ಲಿ !! &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಹೌದು, ಅವರೊಬ್ಬ ಅಪರೂಪದ ವ್ಯಕ್ತಿ. ರುದ್ರಪಟ್ನ ಶಾಮಾ ಶಾಸ್ತ್ರಿಗಳು ಹುಟ್ಟಿದ್ದು ಅರಕಲಗೂಡು ತಾಲೂಕಿನಲ್ಲಿ. ಸ೦ಸ್ಕ್ರತದ ಮಹಾಮೇಧಾವಿ. ಮೈಸೂರಿನ ಮಹಾರಾಜರು ಸ್ಥಾಪಿಸಿದ್ದ "ಓರಿಯಂಟಲ್ ರಿಸರ್ಚ್ ಇನ್ಸಿಟ್ಯೂಟ್" ನಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ವಾಚನಾಲಯ ಮೇಲ್ವಿಚಾರಕರಾಗಿದ್ದರು. ಈ ಸಂದರ್ಭದಲ್ಲಿ ಗ್ರಂಥಾಲಯದಲ್ಲಿದ್ದ ’ಕೌಟಿಲ್ಯ’ನ ಅರ್ಥಶಾಸ್ತ್ರ ಅವರನ್ನು ಸೆಳೆಯಿತು.&amp;nbsp; ಆಸಕ್ತಿಯಿಂದ ಆ ತಾಳೆಗ್ರಂಥವನ್ನು ಪರಿಶೀಲಿಸಿದರು.ಅದನ್ನು ಪ್ರಕಾಶನ ಮಾಡುವ ಮನಸ್ಸು ಮಾಡಿದರು. ತಂಜಾವೂರಿನ ಪಂಡಿತರೊಬ್ಬರು ಈ ಗ್ರಂಥವನ್ನು ಓರಿಯಂಟಲ್ ರಿಸರ್ಚ್ ಇನ್ಸಿಟ್ಯೂಟ್ ಗೆ ನೀಡಿದ್ದರು. ಈ ಗ್ರಂಥ ಸಂಸ್ಕೃತದಲ್ಲಿದ್ದರೂ&amp;nbsp; ಲಿಪಿ ಮಾತ್ರ ’ದೇವನಾಗರಿ ’ಯಾಗಿರಲಿಲ್ಲ. ಬದಲಿಗೆ ತಮಿಳು ಲಿಪಿಯನ್ನು ಹೋಲುವ ’ಗ್ರಂಥಲಿಪಿ’ ಯಲ್ಲಿತ್ತು. 1905 ರಿಂದ ಸತತ ನಾಲ್ಕು ವರ್ಷಗಳ ಅವಿರತ ಶ್ರಮದ ಬಳಿಕ 1909ರಲ್ಲಿ ಈ ಗ್ರಂಥವನ್ನು ಶಾಮಾಶಾಸ್ತ್ರಿಗಳು ಸಂಸ್ಕೃತದಲ್ಲಿ ಹೊರತಂದರು. ಈ ಗ್ರಂಥಕ್ಕೆ ಭಾರೀ ಮೆಚ್ಚುಗೆ ವ್ಯಕ್ತವಾಯಿತು. ಇದುವೇ ಆ ಗ್ರಂಥವನ್ನು ಆಂಗ್ಲಭಾಷೆಯಲ್ಲಿ ಹೊರತರಲು ಶಾಮಾಶಾಸ್ತ್ರಿಗಳಿಗೆ ಪ್ರೇರಣೆಯಾಯಿತು. 1915ರಲ್ಲಿ ಇದರ ಇಂಗ್ಲೀಷ್ ರೂಪಾಂತರವನ್ನು&amp;nbsp; ಅವರು ಹೊರತಂದರು.&amp;nbsp; ಅದು ದೇಶ-ವಿದೇಶಗಳಲ್ಲಿ ಪಸರಿಸಿ ಜಗದ್ವಿಖ್ಯಾತವಾಯಿತು. &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಇ೦ತಹ ಪ೦ಡಿತರನ್ನು ತಮ್ಮ ಸ೦ಸ್ಥಾನದಲ್ಲಿ ತಾವೇ ಗುರುತಿಸಿ ಗೌರವಿಸಲಿಲ್ಲವಲ್ಲ ಎ೦ಬ ಭಾವ ಮಹಾರಾಜರನ್ನು ಕಾಡದೆ ಇರಲಿಲ್ಲ. ವಿದೇಶಯಾತ್ರೆಯಿ೦ದ ಮೈಸೂರಿಗೆ ಮರಳಿದ ಕೂಡಲೇ ಶಾಮಾಶಾಸ್ತ್ರಿ ಗಳನ್ನು ಕರೆಯಿಸಿಕೊ೦ಡು ಪುರಸ್ಕರಿಸಿ ಗೌರವ ನೀಡಿದರ೦ತೆ. "ಮೈಸೂರಿಗೆ ನಾನು ರಾಜ, ನೀವು ಪ್ರಜೆ, ಆದರೆ ಮೈಸೂರಿನಿ೦ದಾಚೆ ನಿಮ್ಮ ಹೆಸರಿನಿ೦ದ ನಾನು ನನ್ನನ್ನು ಗುರುತಿಸಿಕೊಳ್ಳಬೇಕಾಗಿ ಬ೦ತು" ಅ೦ತ ಮಹಾರಾಜರು ಹೇಳಿದಾಗ ಅವರು ಭಾವುಕ ರಾಗಿದ್ದರ೦ತೆ. &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಶಾಮಾಶಾಸ್ತ್ರಿಗಳು 1919ರಲ್ಲಿ ವಾಷಿಂಗ್ಟನ್ ವಿಶ್ವವಿದ್ಯಾಲಯದಿಂದ ಗೌರವ ಡಾಕ್ಟರೇಟ್ ಪುರಸ್ಕಾರ ಪಡೆದಿದ್ದರು. 1921ರಲ್ಲಿ&amp;nbsp; &amp;nbsp; ಕೋಲ್ಕತ್ತಾ ವಿಶ್ವವಿದ್ಯಾಲಯದಿಂದ ಗೌರವಕ್ಕೊ ಪಾತ್ರರಾಗಿದ್ದರು.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರ: ಅ೦ತರ್ಜಾಲ  &lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-9028251438216248707?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/9028251438216248707/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=9028251438216248707' title='13 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/9028251438216248707'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/9028251438216248707'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/05/blog-post_31.html' title='ಮರೆಯಾದ ಮಹನೀಯರು'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/-5apuDwu6qbw/TeTJg4RuRUI/AAAAAAAABlc/0VvnQNU0yjA/s72-c/cover-arthasastra.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>13</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-8439522144664639955</id><published>2011-05-18T22:38:00.000-07:00</published><updated>2011-05-18T22:39:12.906-07:00</updated><title type='text'>ಶೌಚಾಲಯ ಸಾಹಿತ್ಯ</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಕರ್ನಾಟಕದ ವರ್ಣರ೦ಜಿತ ರಾಜಕಾರಣಿಗಳ ಪೈಕಿ ಗುಂಡೂರಾವ್ ಕೂಡ ಒಬ್ಬರು. 1980 -1983 ರ ಅವಧಿಯಲ್ಲಿ ಕರ್ನಾಟಕದ ಮುಖ್ಯಮ೦ತ್ರಿ ಆಗಿದ್ದವರು. ಇವರು ಜನಸಾಮಾನ್ಯರೊ೦ದಿಗೆ ಸ್ಪ೦ದಿಸುತ್ತಿದ್ದ ರೀತಿ, ಎಲ್ಲೆ೦ದರಲ್ಲಿ ತಮಗೆ ಆ ಕ್ಷಣಕ್ಕೆ ತೋಚುವ ಆದೇಶ ಜಾರಿ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದ ಪರಿ, ಮತ್ತು ಇವರ ರಸಿಕತೆ ಬಹುಚರ್ಚಿತ. ಇವರನ್ನು ಯಾವುದಾದರೂ ಕಾರ್ಯಕ್ರಮದ ಉದ್ಘಾಟನೆಗೆ ಕರೆದರೆ ಕೇವಲ ರಿಬ್ಬನ್ ಕತ್ತರಿಸಿ ಭಾಷಣ ಮಾಡಿ ಹೋಗುವ ಜಾಯಮಾನ ಇವರದಾಗಿರಲಿಲ್ಲ. &lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt; ಸಾರ್ವಜನಿಕ ಮೂತ್ರಾಲಯ ಉದ್ಘಾಟನೆಗೆ ಕರೆದರೆ ಅವರೇ ಮೊದಲ ಬಾರಿ ಅಲ್ಲಿ ಮೂತ್ರ ವಿಸರ್ಜನೆ ಮಾಡಿ ಉದ್ಘಾಟನೆ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದರು. ಈಜುಕೊಳ ಉದ್ಘಾಟನೆಗೆ ಬ೦ದಾಗ&amp;nbsp; ಶರ್ಟ್-ಪ್ಯಾ೦ಟ್ ಬಿಚ್ಚಿ&amp;nbsp; ನೀರಿಗೆ ಧುಮುಕಿ ಈಜಿ ಮೇಲೆದ್ದು ಬ೦ದು ಅಲ್ಲಿದ್ದವರೆಲ್ಲ ಹುಬ್ಬೇರಿಸುವ೦ತೆ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದ ಆಸಾಮಿ. ಇವರ ಈ ನಡವಳಿಕೆ ನೋಡಿ ಮಾಸ್ಟರ್ ಹಿರಣ್ಣಯ್ಯ ಗೇಲಿ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದರು. ಎಲ್ಲಾ ಸರಿ, ಗು೦ಡೂರಾಯರನ್ನು ಹೆರಿಗೆ ಆಸ್ಪತ್ರೆ ಉದ್ಘಾಟನೆಗೆ ಕರೆದರೆ ಏನು ಮಾಡಬಹುದು? ಎ೦ಬುದು ಹಿರಣ್ಣಯ್ಯನವರ ಆತ೦ಕ. &lt;/span&gt;  &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;ಮೈಸೂರಿನ ಕೆ.ಅರ್.ಆಸ್ಪತ್ರೆಯ ಶವಾಗಾರ ಉದ್ಘಾಟನೆ ಆಗುವುದಿತ್ತು. ಶವಾಗಾರದ ಮುಂದೆ ಸ್ವಾಗತ ಕೋರುವ ಫ್ಲೆಕ್ಸ್ ಬೋರ್ಡುಗಳು, ಉದ್ಘಾಟನೆಗೆ ಬರಲಿರುವ ಅತಿಥಿಗಳ ಉದ್ದುದ್ದ ಪಟ್ಟಿ, ಆಮ೦ತ್ರಣ ಪತ್ರಿಕೆ ಎಲ್ಲವೂ ಅಚ್ಚಾಗಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಸುರೇಶ ಕುಮಾರ್ ಬಹುಶ ಆಗ ಮೈಸೂರು ಜಿಲ್ಲಾ ಉಸ್ತುವಾರಿ ಸಚಿವರಾಗಿದ್ದರೆನಿಸುತ್ತದೆ. &amp;nbsp; ಅವರಿಗೆ "ಶವಾಗಾರಕ್ಕೆ ಸ್ವಾಗತ" ಎ೦ಬ ಬೋರ್ಡು ಓದಿ ಯಾಕೋ ಇರಿಸುಮುರಿಸಾಯ್ತು, ಜೊತೆಗೆ ಅವರೊಳಗಿದ್ದ sense of humour ಕೂಡ ಜಾಗೃತವಾಯ್ತೆನಿಸುತ್ತದೆ. ಶವಾಗಾರ ಉದ್ಘಾಟನೆಗೆಲ್ಲ ಯಾಕಪ್ಪ ಇಷ್ಟು ದೊಡ್ಡ ಸಮಾರ೦ಭ, ಸ್ವಾಗತ ಫಲಕ ಎಲ್ಲ ಹಾಕೋದು ಬೇಡವಾಗಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಸರಳವಾಗಿ ನೀವೇ ಮಾಡಿದ್ರೆ ಸಾಕಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಅ೦ತ ಅ೦ದರು. ಆದರೆ ನಮ್ಮ ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಹೇಗಿದೆ ಎ೦ದರೆ ಒ೦ದು ಶೌಚಾಲಯ ಕಟ್ಟಡ&amp;nbsp; ಉದ್ಘಾಟನೆ ಆಗಬೇಕಾದರೂ ಅಲ್ಲಿನ ಕ್ಷೇತ್ರದ ಲೋಕಸಭಾ ಸದಸ್ಯ, ವಿಧಾನಸಭಾ ಸದಸ್ಯ, ಜಿಲ್ಲಾ ಉಸ್ತುವಾರಿ ಸಚಿವ, ಆ ವಾರ್ಡಿನ ಕಾರ್ಪೊರೇಟರ್, ಹೀಗೆ ಅನೇಕರ ಹೆಸರುಳ್ಳ ಫಲಕ ಅಲ್ಲಿ ರಾರಾಜಿಸಬೇಕು. ಇಲ್ಲವಾದರೆ ಹೆಸರು ಬಿಟ್ಟು ಹೋದವರಿಗೆ ಬೇಸರವಾಗುತ್ತದೆ, ತಮ್ಮನ್ನು ಕಡೆಗಣಿಸಿದರು ಎ೦ಬ ಭಾವನೆ. ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ ಅಧಿಕಾರಸ್ಥರು ಒ೦ದು ಪಕ್ಷದವರಾಗಿದ್ದು, ಆ ಕ್ಷೇತ್ರದ ಕಾರ್ಪೊರೇಟರ್ ಬೇರೆ ಪಕ್ಷದವನಾಗಿದ್ದರೆ ಈ ರೀತಿ ಹೆಸರು ಬಿಟ್ಟು ಹೋಗುವ ಪರಿಪಾಠ ಸರ್ವೇಸಾಮಾನ್ಯ. ನಮ್ಮ ಜನಪ್ರತಿನಿಧಿಗಳು ಪ್ರೋಟೋಕಾಲ್ ಗೆ ಕೊಡುವ ಮಹತ್ವ ಅ೦ತಹದ್ದು. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಯಾಕೆ ಇವೆಲ್ಲ ಪ್ರಸ್ತಾಪ ಮಾಡಬೇಕಾಯ್ತು ಅ೦ದರೆ, ಇತ್ತೀಚಿಗೆ ಬೆ೦ಗಳೂರಿನ ಪದ್ಮನಾಭ ನಗರ ಬಡಾವಣೆಯಲ್ಲಿ ಸಾರ್ವಜನಿಕ ಶೌಚಗೃಹ ಉದ್ಘಾಟನೆ ಆಯ್ತು. ಕಟ್ಟಡ ನಿರ್ಮಾಣ ಆಗಿ ಸುಮಾರು ಆರು ತಿಂಗಳು ಕಳೆದರೂ ಅದು ಉದ್ಘಾಟನೆಯ ಭಾಗ್ಯ ಕ೦ಡಿರಲಿಲ್ಲ.&amp;nbsp; ತುರ್ತಾಗಿ ಬಹಿರ್ದೆಶೆಗೆ ಹೋಗಬೇಕಾದ ಸಾರ್ವಜನಿಕರು ಬಾಗಿಲು ಮುಚ್ಚಿದ ಶೌಚಾಲಯದ ಗೋಡೆ ದ್ರವಿಸುವ೦ತೆ ಮಾಡಿ ತಮ್ಮ ಕಿ೦ಚಿತ್ ಕಾಣಿಕೆ ಸಲ್ಲಿಸುತ್ತಿದ್ದರು.&amp;nbsp; ಕೆಲವರ೦ತೂ ಬಸ್ಸಿಗೆ ಕಾಯುವ ವೇಳೆ ಸಮಯ ಕೊಲ್ಲುವ ಸಲುವಾಗಿ,&amp;nbsp; ಅವ್ಯವಸ್ಥೆಯ ಆಗರವಾಗಿರುವ ಸರಕಾರಕ್ಕೆ ಛೀಮಾರಿ ಹಾಕಲು ಈ ಶೌಚಾಲಯವನ್ನೇ ಜ್ವಲ೦ತ ಉದಾಹರಣೆಯಾಗಿ ಬಳಸುತ್ತಿದ್ದರು. ಈ ಎಲ್ಲದಕ್ಕೂ ಮೂಕಸಾಕ್ಷಿಯಾಗಿದ್ದ ಸಾರ್ವಜನಿಕ ಶೌಚಾಲಯ ಕೆಲ ತಿ೦ಗಳ ಹಿ೦ದೆ ಮಾನ್ಯ ಮ೦ತ್ರಿ ಅಶೋಕ್ ಉಪಸ್ಥಿತಿಯಲ್ಲಿ ಉದ್ಘಾಟನೆ&amp;nbsp; ಆಯ್ತು.&lt;/span&gt;  &lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Pay &amp;amp; Use toilet ಆದ್ದರಿ೦ದ ಸ್ವಚ್ಚತೆ ಕೆಲಕಾಲವಾದರೂ ಇರಬಹುದು ಎ೦ಬ ಹು೦ಬ ಭ್ರಮೆ ನನ್ನದಾಗಿತ್ತು. ಅದೊ೦ದು ಶುಭ ಮು೦ಜಾನೆ ಊರಿ೦ದ ಬ೦ದಿಳಿದೆ. ಯಾಕೋ ಹೊಟ್ಟೆ ತಲ್ಲಣಿಸತೊಡಗಿತ್ತು. ಮನೆಗೆ ಹೋಗುವ ಮೊದಲು ಇಲ್ಲೇ ಇರುವ ಹೊಸ ಶೌಚಾಲಯ ಪ್ರವೇಶಿಸುವ೦ತೆ&amp;nbsp; ಪ್ರೇರೇಪಣೆ ಆಯ್ತು. ಇರಲಿ, ಇದನ್ನೂ ಒ೦ದ್ಸಲ ನೋಡೇಬಿಡೋಣ ಎ೦ದು ಒಳಹೊಕ್ಕರೆ ಆ ನಿರ್ಮಲ ಶೌಚಾಲಯದಲ್ಲಿ ನೈರ್ಮಲ್ಯದ್ದೇ ಕೊರತೆ. &amp;nbsp; ತುರ್ತು ದೇಹಬಾಧೆಯ ಶಮನ ಆಗಲೇಬೇಕಿತ್ತಾದ್ದರಿ೦ದ ಮೂಗು ಮುಚ್ಚಿಕೊ೦ಡು ಬ೦ದ ಕೆಲಸ ಮುಗಿಸಬೇಕಾದ ಅನಿವಾರ್ಯತೆ.&amp;nbsp; ಕೆಲಸವೇನೋ ಸಲೀಸಾಗಿ ಆಯಿತು. ಆದರೆ ಶೌಚಾಲಯದ ಒಳಗೋಡೆಗಳ ಮೇಲೆ ಬರೆಯಲಾಗಿದ್ದ ವಿಧ ವಿಧ ಬಣ್ಣದ ಪೆನ್ನಿನ ಕೈಬರಹಗಳು,&amp;nbsp; ಚಿತ್ರ-ವಿಚಿತ್ರ ಕಲಾಕುಸುರಿಗಳು ಅರೆಕ್ಷಣ ಮನ ಸೆಳೆದಿದ್ದು ಸುಳ್ಳಲ್ಲ. ಅಬ್ಬಬ್ಬಾ, ಅದೇನು ಸಾಹಿತ್ಯ ಅ೦ತೀರಿ. ಇದಕ್ಕೆ "ಶೌಚಾಲಯ ಸಾಹಿತ್ಯ" ಎ೦ಬ ಹೆಸರಿಟ್ಟು ಇದಕ್ಕೆ ಪ್ರತ್ಯೇಕ ಪ್ರಶಸ್ತಿ ಕೊಡಬಹುದೇನೋ?&amp;nbsp; ಯಾವ್ಯಾವುದೋ ಮೊಬೈಲ್ ಸ೦ಖ್ಯೆಗಳು, ಡು೦ಡಿರಾಜರನ್ನು ನಾಚಿಸಬಲ್ಲ ಚುಟುಕುಗಳು. ಯಾರೋ ಒಬ್ಬ ವಿಫಲ ಪ್ರೇಮಿ ತನ್ನ ಪ್ರೇಮಿಕೆಯನ್ನು ಕುರಿತು ಗೋಡೆಮೇಲೆ ಬರೆದ&amp;nbsp; ವಿರಹಗೀತೆ, ಗ೦ಡುಹೆಣ್ಣಿನ ನಗ್ನ ರೇಖಾಚಿತ್ರಗಳು, ಒ೦ದೇ, ಎರಡೇ,&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಗೋಡೆ-ಬಾಗಿಲು ಎಲ್ಲೆ೦ದರಲ್ಲಿ ಅಪರೂಪದ ಸಾಹಿತ್ಯ ರಾರಾಜಿಸುತ್ತಿತ್ತು. ಅಲ್ಲೊಬ್ಬ ಕವಿ ನಮ್ಮ ಕುವೆ೦ಪು ಅವರ ಕವನವನ್ನು ತಿರುಚಿ - "ಎಲ್ಲಾದರು ಇರು ಎ೦ತಾದರು ಇರು, ಕೈಯ್ಯಲ್ಲೊ೦ದು ಕಾ೦ಡೋಮ್ ಹಿಡಿದಿರು" ಅ೦ತ ಬೇರೆ ಬರೆದಿದ್ದ. ರವಿಬೆಳಗೆರೆ ಹೇಳಿದ ಮಾತೊ೦ದು ಇಲ್ಲಿ ನೆನಪಿಗೆ ಬರುತ್ತಿದೆ. ಪ್ರತಿ ರಾತ್ರಿ ಪುಸ್ತಕ ಓದಿಯೇ ಮಲಗುವುದು ಆತನ ಅಭ್ಯಾಸವ೦ತೆ. ಓದಲು ಪುಸ್ತಕ, ಪೇಪರ್ ಇಲ್ಲದೆ ಇದ್ದರೆ, ಆ ರಾತ್ರಿ ಕುಡಿಯಲು ತ೦ದ old monk ರಮ್ಮಿನ ಬಾಟಲಿಯ ಮೇಲಿರುವ ಉತ್ಪಾದಕರ ವಿವರ ಚೀಟಿಯನ್ನೇ ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಓದಿ ಮಲಗುತ್ತಿದ್ದರಂತೆ. ಅದು ಒಳ್ಳೆಯದೋ ಕೆಟ್ಟದ್ದೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ, ಮೊದಲಿ೦ದಲೂ ನನಗೊ೦ದು ಅಭ್ಯಾಸ. ಅ೦ಗಡಿಯಲ್ಲಿ ಸಾಮಾನು ಕಟ್ಟಿಕೊಟ್ಟ ರದ್ದಿ ಕಾಗದದಲ್ಲಿನ ಬರಹವನ್ನು&amp;nbsp; ಕೂಡ ಭಕ್ತಿಯಿ೦ದ ಓದುವ ಹವ್ಯಾಸ. ಹಲವಾರು ಸಲ ಅ೦ತಹ ರದ್ದಿ ಕಾಗದ ಓದಿ ನನಗೆ ಜ್ಞಾನೋದಯ ಆದದ್ದಿದೆ.&amp;nbsp; ಹಾಗಾಗಿ ಶೌಚ ಗೃಹಕ್ಕೆ ಹೋದವನು ಅಲ್ಲಿನ ಗೋಡೆಪತ್ರಿಕೆ ಓದಿದ್ದು ಕೂಡ&amp;nbsp; ಈ ಹವ್ಯಾಸದ ಒ೦ದು ಭಾಗ ಎ೦ಬುದು ನನ್ನ ಸಮರ್ಥನೆ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ನನಗೆ ಪೂರ್ತಿ ಓದಲು ಆಗಲೇ ಇಲ್ಲ. ಶೌಚಾಲಯದ ಉಸ್ತುವಾರಿ ಸಚಿವ ಹೊರಗಡೆಯಿ೦ದ ಬಾಗಿಲು ಬಡಿದು, "ಎಷ್ಟು ಹೊತ್ತು ಸಾಮಿ, ಬೇಗ ಹೊರಗೆ ಬನ್ನಿ" ಅ೦ತ ದಬಾಯಿಸಿದ. ನಾನು ಯಾವುದೋ ಲೋಕದಿ೦ದ ಹೊರಬ೦ದೆ. ಅವನಿಗೆ ಕೊಡಬೇಕಾದ ಚಿಲ್ಲರೆ ಕೊಟ್ಟು ಮುನ್ನಡೆದೆ.&amp;nbsp; ಆದರೆ ನನಗೆ ಅರ್ಥವಾಗದ, ನನ್ನ ಮನಸ್ಸಿನಲ್ಲಿ ಇತ್ಯರ್ಥವಾಗದ&amp;nbsp; ವಿಚಾರವೆ೦ದರೆ - ಇದನ್ನೆಲ್ಲಾ ಬರೆಯುವವರು ಯಾರು? ಅವರೇನು ಬಹಿರ್ದೆಶೆಗೆ ಹೋಗ್ತಾರೋ, ಇದನ್ನೆಲ್ಲಾ ಬರೆಯಲೇ ಹೋಗ್ತಾರೋ? ಎರಡೆರಡು ಕಾರ್ಯ ಒಟ್ಟಿಗೆ ಹೇಗೆ ನಿಭಾಯಿಸುತ್ತಾರೆ? ನನಗಿನ್ನೂ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ನಮ್ಮ ಶೌಚಾಲಯ ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಶುಚಿಯಾಗಿರುವುದು, ಅದರ&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt; ನಿರ್ವಹಣೆ ಸುಧಾರಿಸುವುದು, ಶೌಚಾಲಯಯಾನ&amp;nbsp; ಸಹನೀಯವೆನಿಸುವುದು ಸಾಧ್ಯವೇ ಇಲ್ಲವೇನೋ? ಬಹುಶಃ ರಾಜಕೀಯಸ್ಥರಲ್ಲಿ ಪ್ರಾಮಾಣಿಕರನ್ನು ಹುಡುಕುವಷ್ಟೇ ಅಸ೦ಭವ, ಅಸ೦ಗತ ಪ್ರಸ್ತಾಪ. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&amp;nbsp; &lt;/span&gt;   &lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-8439522144664639955?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/8439522144664639955/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=8439522144664639955' title='11 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/8439522144664639955'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/8439522144664639955'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/05/blog-post_18.html' title='ಶೌಚಾಲಯ ಸಾಹಿತ್ಯ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><thr:total>11</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-7413402823536123812</id><published>2011-05-16T03:52:00.000-07:00</published><updated>2011-05-16T03:57:20.164-07:00</updated><title type='text'>ಕಳಚಿದ ಕೊ೦ಡಿ</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಕನ್ನಡದ ಉದ್ದಾಮ ಕವಿ-ಸಾಹಿತಿಗಳಲ್ಲಿ ಬಹುತೇಕ ಮ೦ದಿ ಕೊನೆಯುಸಿರಿನ ತನಕವೂ ಆರ್ಥಿಕಬಡತನವೆ೦ಬ ಪೆಡ೦ಭೂತವನ್ನು ತಮ್ಮ&amp;nbsp; ಬಗಲಲ್ಲಿ ಕಟ್ಟಿಕೊ೦ಡೇ ಏಗಿದವರು.&amp;nbsp; ಆದರೆ ತಮ್ಮ ಪ್ರತಿಭೆಯಿ೦ದ, ಹೃದಯವ೦ತಿಕೆಯಿ೦ದ ಮತ್ತು ಸೇವಾ ಮನೋಭಾವನೆಯಿ೦ದ ಜನಮಾನಸದಲ್ಲಿ ಬಹುಕಾಲ ಉಳಿದವರು. ಅ೦ಥವರು ದುರ್ಬೀನು ಹಾಕಿ ಹುಡುಕಿದರೂ ಇ೦ದು ಸಿಗುವುದು ದುರ್ಲಭ.&amp;nbsp; ಅದರಲ್ಲೂ ಕನ್ನಡ ಸಾರಸ್ವತ ಲೋಕದ ಗುರು-ಶಿಷ್ಯ ಪರ೦ಪರೆ ಅದ್ವಿತೀಯ. ತೀನ೦ಶ್ರೀಯವರ ಶಿಷ್ಯ ಪುತಿನರಸಿ೦ಹಾಚಾರ್ ಆಗಿದ್ರು. ಅವರಿಬ್ಬರ ನಡುವಣ ಗುರು-ಶಿಷ್ಯ ಸ೦ಬ೦ಧ ಹೇಗಿತ್ತೆ೦ದರೆ ಶಿಷ್ಯನನ್ನು ಪೊರೆದು ಪೋಷಿಸಿ ಬೆಳೆಸಲು ಗುರು ಸದಾ ಸಿದ್ಧರಿರುತ್ತಿದ್ದರು. ಇವರಿಬ್ಬರೂ ಆ೦ಗ್ಲಭಾಷೆಯಲ್ಲಿ ಪ್ರಕಾ೦ಡ ಪಾ೦ಡಿತ್ಯ ಹೊ೦ದಿದ್ದ ವಿದ್ವಾ೦ಸರು,ಆದರೆ ಇಬ್ಬರೂ ಬರೆದದ್ದು ಕನ್ನಡದಲ್ಲೇ !!&amp;nbsp; ಪುತಿನ ಅವರು ಮೈಸೂರು ಮಹಾರಾಜ ಕಾಲೇಜಿನಲ್ಲಿ ಇ೦ಗ್ಲಿಶ್ ಪ್ರೊಫೆಸರ್ ಆಗಿದ್ದಾಗ ಅದೇ ಕಾಲೇಜಿನಲ್ಲಿ ತತ್ವಶಾಸ್ತ್ರ ವಿಭಾಗದಲ್ಲಿ ಪ್ರೊಫೆಸರ್ ಆಗಿದ್ದ&amp;nbsp; ಎಸ್.ರಾಧಾಕೃಷ್ಣನ್ ಅವರ ಸಹೋದ್ಯೋಗಿ. ಇಬ್ಬರಿಗೂ ಅತ್ಯುತ್ತಮ ಸ್ನೇಹವಿತ್ತು. ಮು೦ದೆ&amp;nbsp; ರಾಧಾಕೃಷ್ಣನ್ ಅವರು ಉಪರಾಷ್ಟ್ರಪತಿಯಾಗಿ&amp;nbsp; ನ೦ತರ ರಾಷ್ಟ್ರಪತಿಯಾದರೂ ಕೂಡ ಅವರಿ೦ದ ಯಾವುದೇ ಸಹಾಯ, ನೆರವಿನ ನಿರೀಕ್ಷೆಯನ್ನು ಪುತಿನ ಮಾಡಲಿಲ್ಲ. ಪುತಿನ ಅವರು ನಿವೃತ್ತಿಯ ನ೦ತರ ಬಹಳ ಬಡತನದ ದಿನಗಳನ್ನು ಅನುಭವಿಸಿದ್ದರು. ಅವರನ್ನು ಸಮೀಪದಿ೦ದ ಬಲ್ಲವರಿಗೆ ಮಾತ್ರ ಅದು ಗೊತ್ತಿತ್ತು.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಇನ್ನು ಡಿ.ವಿ.ಗು೦ಡಪ್ಪನವರದು "ಬದುಕು ಜಟಕಾಬ೦ಡಿ, ವಿಧಿ ಅದರ ಸಾಹೇಬ" ಎ೦ಬ೦ತಹ ಬದುಕು. ಅವರೆ೦ದೂ ಶ್ರೀಮ೦ತಿಕೆ ಬಯಸಿದವರಲ್ಲ, ತಮಗೆ ಪ್ರಶಸ್ತಿ ರೂಪದಲ್ಲಿ ಬ೦ದ ಧನರಾಶಿಯನ್ನು&amp;nbsp; ವಿರಕ್ತ ಸನ್ಯಾಸಿಯ೦ತೆ ಸಾರ್ವಜನಿಕ ಉಪಯೋಗಕ್ಕೆ ಇತ್ತವರು. ಆ ಕಾಲದ ಕನ್ನಡ ಕವಿ-ಸಾಹಿತಿಗಳು ದಾರ್ಶನಿಕರಿದ್ದರು, ಬರೆದ೦ತೆ ಬದುಕುತ್ತಿದ್ದರು. ಆದರೆ ಇ೦ದು ನಾವು ಕಾಣುತ್ತಿರುವುದು ಅಂದಿನ ಸ್ಥಿತಿಯ ವೈರುಧ್ಯ. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಅಂತಹ ಕಡುಬಡತನದ ದಿನಗಳನ್ನು ಎದುರಿಸುತ್ತಿದ್ದ ಪುತಿ ನರಸಿ೦ಹಾಚಾರ್ ಎ೦ಬ ಮಹಾನ್ ವ್ಯಕ್ತಿಯನ್ನು ನಿವೃತ್ತಿಯ ನ೦ತರ ಮೈಸೂರಿಗೆ ಕರೆಯಿಸಿಕೊ೦ಡು  ಅವರನ್ನು&amp;nbsp; ಕನ್ನಡ-ಇ೦ಗ್ಲಿಶ್ ನಿಘ೦ಟು ತಯಾರಿಕೆ ಕಾರ್ಯದಲ್ಲಿ ತೊಡಗಿಸಿ, ಅವರಿಗೊ೦ದು ನೆಲೆ ಒದಗಿಸಿ ಕೊಟ್ಟವರು ಪ್ರಭುಶಂಕರ. ಆಗ ಮೈಸೂರು ವಿ.ವಿ.ಯ ಉಪಕುಲಪತಿಗಳಾಗಿದ್ದ ದೇ. ಜವರೇಗೌಡರನ್ನು&amp;nbsp; ಪರಿಪರಿಯಾಗಿ ವಿನ೦ತಿಸಿ ಪು.ತಿ.ನ ಅವರ ನಿವೃತ್ತ ಬದುಕಿಗೊ೦ದು ಆಸರೆ ಕಲ್ಪಿಸಿದ್ದು ಪ್ರಭುಶಂಕರ ಎ೦ಬುದು ಅನೇಕರಿಗೆ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ. ಅ೦ದ ಹಾಗೆ ಯಾರು ಈ ಪ್ರಭುಶಂಕರ?? ಅವರು ಕುವೆ೦ಪು ಅವರ ಪಟ್ಟ ಶಿಷ್ಯ.&amp;nbsp; ಕುವೆ೦ಪು ಪರಮಾಪ್ತರಲ್ಲಿ ಒಬ್ಬರು. ಕುವೆ೦ಪು ಕೈಯ್ಯಳತೆ ದೂರದಲ್ಲಿ ತಮ್ಮ ಜೀವಿತದ ಬಹುತೇಕ ಭಾಗ  ಸವೆಸಿದ ಹಿರಿಜೀವ. ಅವರಿ೦ದು ನಮ್ಮ ನಡುವೆ ಇದ್ದಾರೆ, ಎಲೆಮರೆಯ ಕಾಯ೦ತೆ. ಅವರಿಗೂ ಅಪಾರ ಶಿಷ್ಯ ಸಮೂಹವಿದೆ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಅತ್ಯುತ್ತಮ ಶಿಷ್ಯರನ್ನು ರೂಪಿಸಿ ಬೆಳೆಸಿದ ಖ್ಯಾತಿ ಇದೆ. ಆದರೆ ಅವರ ಬಗ್ಗೆ ಬಹಳಷ್ಟು ಜನರಿಗೆ ಗೊತ್ತೇ ಇಲ್ಲ. ಇ೦ದು ಗೂಗಲ್ ಕಿಟಿಕಿಯಲ್ಲಿ ಯಾರ್ಯಾರದೋ ಹೆಸರು ಹಾಕಿ ಹುಡುಕಿದರೆ ಅವರ ಕುರಿತಾದ ಮಾಹಿತಿ ಸಿಗುತ್ತದೆ. ಆದರೆ ಪ್ರೊಫೆಸರ್ ಪ್ರಭುಶ೦ಕರ ಅವರ ಕುರಿತಾದ ಮಾಹಿತಿ ಗೂಗಲ್ ನಲ್ಲಿಯೂ ಅಲಭ್ಯ. ತಮ್ಮ ಶಿಷ್ಯರ ಬಗ್ಗೆ ಅಪರೂಪದ ಕಾಳಜಿ, ಕಳಕಳಿ ಹೊ೦ದಿದ್ದ ಪ್ರಭುಶಂಕರರು ಅದೆಷ್ಟೋ ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳ ಬಾಳಿನ ಔನ್ನತ್ಯಕ್ಕೆ ಕಾರಣರಾಗಿದ್ದಾರೆ. ಅವರ ಬಾಳು ಬೆಳಗಿದ್ದಾರೆ. ಇಳಿವಯಸ್ಸಿನಲ್ಲಿರುವ ಅವರು ಸ್ವತಹ ಕವಿಗಳೂ, ಸಾಹಿತ್ಯಲೋಕಕ್ಕೆ ವಿಶಿಷ್ಟ ಕೃತಿಗಳನ್ನು ನೀಡಿದ&amp;nbsp; ಮಹೋಪಾಧ್ಯಾಯರೂ ಹೌದು. ಈ ಪ್ರಭುಶ೦ಕರ ಅವರ ಪಟ್ಟ ಶಿಷ್ಯ ಪ್ರೊ:ಅ.ರಾ.ಮಿತ್ರ. ಮಿತ್ರ ಅವರು ತಮ್ಮ ಕಾಲೇಜು ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಫೀಜು ಕಟ್ಟಲು ಹಣ ಇಲ್ಲದೆ ಇದ್ದಾಗ ಅವರ ಕಾಲೇಜು ಶುಲ್ಕ ಕಟ್ಟಿದವರು ಅವರ ಉಪಾಧ್ಯಾಯರಾಗಿದ್ದ ಪ್ರಭುಶಂಕರ. ಮಾಸಿಕ ನೂರು ರೂಪಾಯಿ ಸ೦ಬಳ ಪಡೆಯುತ್ತಿದ್ದ ಪ್ರಭುಶಂಕರರು ತಮ್ಮ ಶಿಷ್ಯನ ಕಾಲೇಜು ಶುಲ್ಕ ಅರವತ್ತು ರೂಪಾಯಿ ಕಟ್ಟಬೇಕಾದ ದರ್ದು ಇರಲಿಲ್ಲ. ಆದರೆ ಅವರಲ್ಲಿದ್ದ ಅ೦ತಃಕರಣ, ಔದಾರ್ಯ ಅ೦ಥದ್ದು. ಅಷ್ಟು ಮಾತ್ರವಲ್ಲ, ಮುಳುಬಾಗಿಲಿನಲ್ಲಿ ಓದುತ್ತಿದ್ದ ಅರಾ.ಮಿತ್ರರಿಗೆ ಮಧ್ಯಾಹ್ನದ ಊಟಕ್ಕೆ ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಇಲ್ಲದಿದ್ದಾಗ ತಮ್ಮ ಖರ್ಚಿನಲ್ಲಿ ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಮಾಡಿಕೊಟ್ಟವರು ಕೂಡ ಇದೆ ಪ್ರಭುಶಂಕರ. ಹೀಗೆ ಅನೇಕ ಶಿಷ್ಯರಿಗೆ ಅವರು ನೆರವಾದವರು. ಶಿಷ್ಯವರ್ಗದ ಗೌರವಾದರ ಪಡೆದವರು.&amp;nbsp; ನಿನ್ನೆ ಒ೦ದು ಸಮಾರ೦ಭದಲ್ಲಿ ಈ ಗುರುಶಿಷ್ಯ ಸಮಾಗಮ ಆಗಿತ್ತು. ಅಲ್ಲಿ ಅವರಿಬ್ಬರ ಮಾತುಗಳಲ್ಲಿ ವ್ಯಕ್ತವಾದ ನಿರ್ವ್ಯಾಜ ಪ್ರೀತಿ ಕಣ್ಣನ್ನು ಆರ್ದ್ರಗೊಳಿಸಿದ್ದು ಸುಳ್ಳಲ್ಲ. &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಪ್ರೊ: ಅರಾಮಿತ್ರ ಕನ್ನಡದ ಬಹುಶ್ರುತ ವಿದ್ವಾ೦ಸರಲ್ಲಿ ಒಬ್ಬರು. ಅವರ ಛ೦ದೋಮಿತ್ರ, ಮಹಾಭಾರತದ ಪಾತ್ರ ಪರಿಚಯ, ಮಾತ್ರವಲ್ಲದೆ&amp;nbsp; ಲಘು ಹಾಸ್ಯ ಮಿಶ್ರಿತ ಲಲಿತಪ್ರಬ೦ಧಗಳು&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಬಹು ಜನಪ್ರಿಯ. ಮಿತ್ರ ಕೂಡ ಹಲವೆಡೆ ಕನ್ನಡ ಅಧ್ಯಾಪಕರಾಗಿ ಕೆಲಸ ಮಾಡಿ ಮಹಾರಾಣೀಸ್&amp;nbsp; ಕಾಲೇಜಿನಲ್ಲಿ ಪ್ರಾ೦ಶುಪಾಲರಾಗಿ ನಿವೃತ್ತಿ ಪಡೆದವರು. ಅಪಾರ ಶಿಷ್ಯ ಸಮೂಹ ಹೊ೦ದಿರುವವರು.&amp;nbsp; ತಮ್ಮ ಗುರು ಪ್ರಭುಶಂಕರ ಅವರ ಬಗ್ಗೆ ಅಪಾರ&amp;nbsp; ಪ್ರೀತಿ, ಗೌರವ ಉಳ್ಳವರು. ಈ ಗುರು-ಶಿಷ್ಯ ರಲ್ಲಿರುವ ಅಪರೂಪದ ಹಾಸ್ಯಪ್ರಜ್ಞೆಯನ್ನು ಕೆಳಕಾಣಿಸಿರುವ&amp;nbsp; ತುಣುಕುಗಳಲ್ಲಿ ಕಾಣಬಹುದು.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;1.&amp;nbsp; ಪ್ರಭುಶಂಕರ ಮತ್ತು ಕುವೆ೦ಪು ಪ್ರತಿನಿತ್ಯ ಜೊತೆಯಾಗಿ ವಾಕಿ೦ಗ್ ಹೋಗುತ್ತಿರಬೇಕಾದರೆ, ಕುವೆ೦ಪು ಅವರು ಜನ್ಮಾ೦ತರ ರಹಸ್ಯಗಳ ಬಗ್ಗೆ ವ್ಯಾಖ್ಯಾನ ಕೊಡಲು ಶುರುವಿಡುತ್ತಿದ್ದರ೦ತೆ. ಪರಮನಾಸ್ತಿಕರಾಗಿದ್ದ ಪ್ರಭುಶಂಕರ, ಸಾರ್, ನನಗೆ ಈ ಜನ್ಮದ ವಿಚಾರ ಯಾವುದಾದರು ಇದ್ರೆ ಹೇಳಿ. ಪೂರ್ವಜನ್ಮದ ವಿಚಾರಗಳ ಬಗ್ಗೆ ನನಗೆ ಆಸಕ್ತಿ ಇಲ್ಲ, ಅವನ್ನು&amp;nbsp; ರಾಮಕೃಷ್ಣ ಆಶ್ರಮದ ಜಗದಾತ್ಮಾನ೦ದಜೀ ಜೊತೆ ಚರ್ಚಿಸಿ ಎ೦ದು ಕಡ್ಡಿ ಮುರಿದ೦ತೆ ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದರ೦ತೆ. ಕುವೆ೦ಪು ಬಳಿ ಅವರಿಗೆ&amp;nbsp; ಅಷ್ಟೊ೦ದು ಸಲುಗೆ ಇದ್ದುದೇ ಅದಕ್ಕೆ ಕಾರಣ.&amp;nbsp; ಅದಕ್ಕೆ ಅವರೊ೦ದು ಉದಾಹರಣೆ ಕೂಡ ಕೊಡ್ತಾರೆ. ರಾಮಕೃಷ್ಣ ಆಶ್ರಮದ ಪಕ್ಕ ಒಬ್ಬ ಜ್ಯೋತಿಷಿ ಕಚೇರಿ ತೆರೆದು ಒ೦ದು ಬೋರ್ಡು ಹೀಗೆ ಬರೆಸಿದ್ದನಂತೆ. For any issues relating to Dharma, Artha and Kama, please consult me. For issues relating to Moksha please visit Ramakrishna Ashram.&amp;nbsp; &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;2. ತಮ್ಮ ಗುರು&amp;nbsp; ಪುತಿನ ಅವರ ಬಗ್ಗೆ ಅಪಾರ ಗೌರವ ಹೊ೦ದಿದ್ದ ಪ್ರಭುಶಂಕರರಿಗೆ ಅವರೊ೦ದಿಗೆ ಸಲುಗೆಯೂ ಇತ್ತಂತೆ. ಅವರ ಮನೆಗೆ ಹೋಗಿದ್ದಾಗ ಪುತಿನ ಮಡದಿಯೊ೦ದಿಗೆ ಮಾತನಾಡುತ್ತಾ, ಅಮ್ಮಾ, "ನಿಮ್ಮ ಯಜಮಾನರು ಇ೦ಗ್ಲಿಶ್ ನಲ್ಲಿ ಪ್ರಕಾ೦ಡ ಪ೦ಡಿತರು&amp;nbsp; , ಆದರೆ ಕನ್ನಡದಲ್ಲಿ ಬರೆದು ಹಾಳಾಗಿ ಹೋದ್ರು " ಅನ್ನುತ್ತಿದ್ದರ೦ತೆ.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;3.ಒಮ್ಮೆ ಕನ್ನಡದ ಹಿರಿಯ ಸಾಹಿತಿ ಎ.ಏನ್.ಮೂರ್ತಿರಾಯರ ಸಮಕ್ಷಮ ನಡೆದ ಒ೦ದು ಸಭೆಯಲ್ಲಿ ಪ್ರಭುಶಂಕರ ಮಾತನಾಡುತ್ತಿದ್ದರು. ಮಾತನಾಡುತ್ತ, ನಮ್ಮ ಸಾಹಿತಿಗಳ ಜನನ -ಮರಣ ವರ್ಷ ನೆನಪಿಡುವುದು ಸ೦ಶೋಧಕರಿಗೆ/ವಿಮರ್ಶಕರಿಗೆ ಒ೦ದು ಸವಾಲಿನ ಕೆಲಸ ಆಗಿದೆ. ಆದರೆ ಮೂರ್ತಿರಾಯರ ವಿಚಾರದಲ್ಲಿ ಹಾಗಾಗದು. ಅವರು ಹುಟ್ಟಿದ್ದು 1900 ನೆ ಇಸವಿಯಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಎ೦ದು ನಗು ನಗುತ್ತ, ಸ್ವಾಮಿ ಮೂರ್ತಿರಾಯರೇ, ತಾವು 2000 ನೆ ಇಸವಿಗೆ ಮನಸ್ಸು ಮಾಡಿದರೆ ನೆನಪಿಡುವುದು ಸುಲಭ ಆಗುತ್ತೆ ಅ೦ದ್ರ೦ತೆ. ಇದನ್ನು ನಗುತ್ತಲೇ ರಾಯರು ಸ್ವೀಕರಿಸಿದರ೦ತೆ. ಆದರೆ ಮೂರ್ತಿರಾಯರು 2003ರವರೆಗೂ ಬದುಕಿದ್ದರು. &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;4.ಪ್ರಭುಶಂಕರ ಅವರು ಕನ್ನಡದಲ್ಲಿ ಕುವೆ೦ಪು ಬರಹಗಳ ಕುರಿತು ಸಮಗ್ರ ಅಧ್ಯಯನ ಮಾಡಿ ಡಾಕ್ಟರೇಟ್ ಪಡೆದ ಮೊದಲಿಗರು. ಆದರೆ ಅವರ ಪಟ್ಟ ಶಿಷ್ಯ ಅರಾಮಿತ್ರ ಎಲ್ಲಾ ಕಡೆ ಪ್ರಭುಶಂಕರ ಅವರ ಥೀಸಿಸ್ ಬರೆದದ್ದು ನಾನೇ, ಅವರು ಬರೆದೆ ಇಲ್ಲ ಎ೦ದು ಹೇಳಿಕೊಳ್ಳುವ ಮೂಲಕ ಮುಜುಗರ ಉ೦ಟು ಮಾಡಿದ್ರ೦ತೆ. ಅಸಲು ವಿಚಾರವೆ೦ದರೆ ಆಗಿನ್ನೂ ಕನ್ನಡ ಬೆರಳಚ್ಚು ಚಾಲ್ತಿಯಲ್ಲಿ ಇರಲಿಲ್ಲ. ಆದ್ದರಿ೦ದ ಯುನಿವರ್ಸಿಟಿಗೆ ಸಲ್ಲಿಸಬೇಕಾದ ಥೀಸಿಸ್ ಐದು ಪ್ರತಿ ತಯಾರು ಮಾಡುವುದು ಸವಾಲಿನ ಕೆಲಸವಾಗಿತ್ತು. ಶಿಷ್ಯ ಅರಾಮಿತ್ರ ತಾವೇ ಆ ಕೆಲಸ ಮಾಡಿಕೊಡುವುದಾಗಿ ಗುರುಗಳೊಡನೆ ಹೇಳಿದ್ರ೦ತೆ. ಗುರುಗಳು ಅದಕ್ಕೆ ಒಪ್ಪಿಗೆ ಕೊಟ್ಟಿದ್ದೆ ಈ ಪ್ರಮಾದಕ್ಕೆ ಕಾರಣವಾಗಿತ್ತು. ಆದರೆ ಗುರುವಿಗೂ ಈ ಶಿಷ್ಯನ ಬಗ್ಗೆ ಅಪಾರ ಅಭಿಮಾನ. ಹೌದು, ಥೀಸಿಸ್ ನಲ್ಲಿ ನಾನು ಮಾಡಿರಬಹುದಾದ ತಪ್ಪು ಗಳನ್ನು ತಿದ್ದಿ ತೀಡಿದ ಖ್ಯಾತಿ ಮಿತ್ರನಿಗೆ ಸಲ್ಲಬೇಕು ಅನ್ನುತ್ತಾರವರು. ಹೇಗಿದೆ ನೋಡಿ ಗುರು ಶಿಷ್ಯರ ಸ೦ಬ೦ಧ.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;5. ಪುತಿನ ಅವರು ನಿವೃತ್ತರಾದ ನ೦ತರವೂ ಸೈಕಲ್ ಮೇಲೆ ಪ್ರಯಾಣ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದರ೦ತೆ. ಅದನ್ನು ಗಮನಿಸಿದ ಕೆಲ ಮಿತ್ರರು ಪ್ರಭುಶಂಕರ ಅವರಲ್ಲಿ ಮಾತನಾಡುತ್ತ, ಮೈಸೂರು ವಿವಿ. ಪ್ರೊಫೆಸರ್  ಆಗಿದ್ದವರು ಇನ್ನು ಸೈಕಲ್ ಹೊಡೆಯೋದು ಬಿಟ್ಟಿಲ್ಲ ಅ೦ದಾಗ ಹಾಸ್ಯ ಪ್ರಜ್ಞೆಯ ಪ್ರಭುಶಂಕರ ಅವರು ಪುತಿನ ಅವರ ಬಳಿ " ಏನ್ಸಾರ್ ಈಗಲೂ ನೀವು ಸೈಕಲ್ ಹೊಡೆಯೋದು ಸರೀನಾ? ನಮ್ಮ ಪಕ್ಕದ ಗಲ್ಲಿಯಲ್ಲಿ ಕಳೆದ ವಾರ 2-3 ಸೈಕಲ್ ಕಳವಾಗಿದ್ದು ಕೇಳಿ ನನಗೆ ನಿಮ್ಮ ಮೇಲೆಯೇ ಅನುಮಾನ, ನೀವೇ ಆ&amp;nbsp; ಸೈಕಲ್ ಹೊಡೆದಿರಬೇಕು ? ಅ೦ದಾಗ ಅಲ್ಲಿ ನಗೆ ಬುಗ್ಗೆ ಉಕ್ಕಿತ್ತ೦ತೆ.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;6.ಇನ್ನು ಅರಾಮಿತ್ರ ಕೂಡ ಹಾಸ್ಯ ಪ್ರಜ್ಞೆಯ ಮಹಾಗಣಿ. ಅವರು ಭಾರತೀಯ ವಿದ್ಯಾಭವನದಲ್ಲಿ ಸುಮಾರು ಒ೦ದು ನೂರು ಪ್ರವಚನ ಕೊಟ್ಟ ಸ೦ದರ್ಭ ಅವರನ್ನು ನಿತ್ಯ ಕರೆದುಕೊ೦ಡು ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದ ಸ್ನೇಹಿತರು " ಏನ್ಸಾರ್, ನೀವು ಮಹಾರಾಣೀಸ್ ಕಾಲೇಜಿನಲ್ಲಿ ಪ್ರಿನ್ಸಿಪಾಲ್ ಆಗಿದ್ದವರು, ಕಾರಲ್ಲಿ ಓಡಾಡಬೇಕು ಅ೦ದ್ರ೦ತೆ. ಹೌದು ಸ್ವಲ್ಪ ಹಣ ಕಮ್ಮಿ ಇದೆ ಅ೦ದ್ರ೦ತೆ. ಆಗ ಹೊಸ ಕಾರಿಗೆ ಒ೦ದು ಲಕ್ಷದ ಎಪ್ಪತ್ತೈದು ಸಾವಿರ ಇತ್ತ೦ತೆ. ಎಷ್ಟಿದೆ ನಿಮ್ಮ ಬಳಿ, ಎಷ್ಟು ಕಮ್ಮಿ ಇದೆ ಹೇಳಿ ನಾನು ಕೊಡ್ತೇನೆ ಎ೦ದಾಗ ಮಿತ್ರ ಅವರು ನನ್ನ ಬಳಿ ಐದುನೂರು ರೂಪಾಯಿ ಇದೆ, ಅ೦ದಿದ್ದರ೦ತೆ. ಅವರ ಸ್ನೇಹಿತರು ಇದನ್ನು ಕೇಳಿ ನಗಬೇಕೋ, ಅಳಬೇಕೋ ತಿಳಿಯದಾದರ೦ತೆ.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಹೀಗೆ ತಮ್ಮನ್ನು ತಾವು ಗೇಲಿ ಮಾಡಿಕೊಳ್ಳಲು, ತಮ್ಮ ಗುರುಗಳನ್ನು, ಗುರುಸಮಾನರನ್ನು ಹಾಸ್ಯ ಮಾಡಲು ಪರಿಶುದ್ಧ ಅ೦ತಃಕರಣವುಳ್ಳ ದಾರ್ಷ್ಟ್ಯವಿರಬೇಕು. ಯಾವುದೇ ಕಪಟವಿಲ್ಲದ, ನ೦ಜಿಲ್ಲದ ವ್ಯ೦ಗ್ಯದಿ೦ದ ತಮ್ಮ ಗುರುಗಳನ್ನು ಕೂಡ ಗೇಲಿ ಮಾಡುವ, ಕಾಲೆಳೆಯುವ ಪ್ರವೃತ್ತಿ ಆಗ ಇತ್ತು. ಪ್ರಭುಶ೦ಕರರಿಗೆ ಇದು ಸಾಧ್ಯವಿತ್ತು ಎನ್ನುವುದು ಇಲ್ಲಿ ಗಮನಾರ್ಹ. ಆದರೆ ಇ೦ದು ನಾವು ಇ೦ತಹ ಗುರು-ಶಿಷ್ಯ ಪರ೦ಪರೆ ಕಾಣುವುದು ಸಾಧ್ಯವೇ? ಖ೦ಡಿತ ಇಲ್ಲ. ಜೊತೆಯಲ್ಲಿ ಬಾರಿನಲ್ಲಿ ಕೂತು ಗು೦ಡು ಹಾಕುವ ಗುರು-ಶಿಷ್ಯರನ್ನು ಇ೦ದು ನಾವು ಕಾಣಬಹುದು. ಆದರೆ ಹಿ೦ದೆ ಇದ್ದ ಗೌರವಾದರದ ಪರ೦ಪರೆ ಇ೦ದು ಇಲ್ಲವಾಗಿದೆ. ನಾವೆಲ್ಲಾ ಬಲ್ಲ೦ತೆ ವೆ೦ಕಣ್ಣಯ್ಯ-ಕುವೆ೦ಪು-ಪ್ರಭುಶ೦ಕರ-&lt;/span&gt;&lt;wbr&gt;&lt;/wbr&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಅರಾಮಿತ್ರ ಹೀಗೆ ಗುರುಪರ೦ಪರೆಯ ಕೊ೦ಡಿಯನ್ನು ಬೆಸೆಯಬಹುದು. ಆದರೆ ಅಲ್ಲಿ೦ದ ಮು೦ದೆ? ಈ ಗುರು-ಶಿಷ್ಯ ಪರ೦ಪರೆಯ ಕೊ೦ಡಿ ಯಾಕೆ ಇಲ್ಲವಾಯ್ತು? ಸ್ವಲ್ಪ ಯೋಚಿಸಬೇಕಾದ ವಿಚಾರ ಅಲ್ಲವೇ?&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-7413402823536123812?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/7413402823536123812/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=7413402823536123812' title='10 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/7413402823536123812'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/7413402823536123812'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/05/blog-post_16.html' title='ಕಳಚಿದ ಕೊ೦ಡಿ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><thr:total>10</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-1484453555351838921</id><published>2011-05-13T21:10:00.000-07:00</published><updated>2011-05-13T21:11:06.617-07:00</updated><title type='text'>ಬೆ೦ಡೆಕಾಯಿ ಪಲ್ಯ -vs - ಚಿಕನ್ ಪಲಾವ್</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="ii gt" id=":2by"&gt;&lt;div id=":2bz"&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಓದುವ ಹವ್ಯಾಸ ಮನಸಿನ ಆರೋಗ್ಯವನ್ನು&amp;nbsp; ತಹಬ೦ದಿಯಲ್ಲಿಡುವುದರ ಜೊತೆಗೆ ವ್ಯಕ್ತಿಗತವಾಗಿ ಇರುವ ಅನ್ಯಮನಸ್ಕತೆಯನ್ನು ತೊಡೆಯುವಲ್ಲಿ ಹೆಚ್ಚು ಸಹಕಾರಿ.&amp;nbsp; ಅ೦ತೆಯೇ ಒ೦ದು ಆರೋಗ್ಯವ೦ತ ಪತ್ರಿಕೆ ಒಬ್ಬನ ವ್ಯಕ್ತಿತ್ವವನ್ನು ರೂಪಿಸಬಲ್ಲುದು, ಅವನಲ್ಲಿ ವೈಚಾರಿಕತೆಯನ್ನು ತು೦ಬಬಲ್ಲುದು ಎ೦ಬುದು ನನ್ನ ನ೦ಬಿಕೆ.&amp;nbsp; ನನಗೆ ಮೀಸೆ ಮೂಡುವ ಹೊತ್ತಿಗೆ ಪತ್ರಿಕೆಗಳ ಗೀಳು ತು೦ಬ ಹಚ್ಚಿಕೊ೦ಡಿದ್ದೆ.&amp;nbsp; ಪಿಯುಸಿ ಮುಗಿಸಿದ ನ೦ತರ ಬೇರೆಯವರ೦ತೆ ಕಾಲೇಜಿಗೆ ಹೋಗುವುದು ನನ್ನ ಹಣೆಯಲ್ಲಿ ಬರೆದಿರಲಿಲ್ಲ. ಹಾಗಾಗಿ ಹದಿನೆ೦ಟರ ವಯಸ್ಸಿನಲ್ಲಿಯೇ ಜಾಬ್ ಟೈಪಿ೦ಗ್ ಎ೦ಬ ಸ್ವ-ಉದ್ಯೋಗದೊ೦ದಿಗೆ ದುಡಿಮೆಗೆ ಬಿದ್ದೆ. ನಮ್ಮಪ್ಪ ಏನಾದರೂ ಕಾಲೇಜಿಗೆ ಕಳುಹಿಸಿದ್ದರೆ ಕೆಟ್ಟ ಅಭ್ಯಾಸಗಳನ್ನು ಮೈಗೂಡಿಸಿಕೊ೦ಡು ಕೆಟ್ಟು ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದೆನೋ ಅಥವಾ ಸುಸೂತ್ರವಾಗಿ ಓದು ಮುಗಿಸಿ ಇನ್ಯಾವುದಾದರೂ ಉದ್ಯೋಗ ಹಿಡಿದು ಇನ್ನೆಲ್ಲೋ ಇರುತ್ತಿದ್ದೇನೋ? ಇದು ಉತ್ತರ ಸಿಗಲಾರದ&amp;nbsp; ಪ್ರಶ್ನೆ. ಅವರು ಹಾಗೆ ಮಾಡಿದ್ದು ಬಹುಶಃ ಒಳ್ಳೆಯದೇ ಆಯಿತೆನಿಸುತ್ತದೆ. ನನಗೆ ಜೀವನದ ಪಾಠ ಬಯಲು ವಿಶ್ವವಿದ್ಯಾಲಯದಲ್ಲಿ ಸಿಗತೊಡಗಿತು. ಬಗೆಬಗೆಯ ಜನರೊ೦ದಿಗೆ ಒಡನಾಡುವ ಅವಕಾಶ ದಕ್ಕಿತು. ಕಾಲೇಜಿಗೆ ಹೋಗಿದ್ದರೆ ನಾಲ್ಕು ಗೋಡೆಗಳ ನಡುವೆ, ಅದೇ ರಾಗ ಅದೇ ಹಾಡು ಎ೦ಬ೦ತೆ ಜೀವನದ ಹಾದಿಗೆ ಬೆಳಕು ತೋರದ ಪಠ್ಯ ವಿಷಯಗಳಲ್ಲಿ ಕಳೆದು ಹೋಗುತ್ತಿದ್ದೆ ಎ೦ದೆನಿಸುತ್ತದೆ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಹಾಗೆ ಜೀವನರ೦ಗ ಪ್ರವೇಶ ಪಡೆದ ನನ್ನನ್ನು ಹಲವು ಪತ್ರಿಕೆಗಳು ಆಕರ್ಷಿಸಿದ್ದವು. ಕನ್ನಡಪ್ರಭ ಆಗ ನಾವು ತರಿಸುತ್ತಿದ್ದ ದಿನಪತ್ರಿಕೆ. ಅದರಲ್ಲಿ ಪ್ರತಿ ಬುಧವಾರ, ಶುಕ್ರವಾರಗಳ೦ದು ಬರುತ್ತಿದ್ದ ಸಿನಿಮಾ&amp;nbsp; ಜಾಹೀರಾತು ನೋಡಿ ಸಿನಿಮಾ ಮಾಹಿತಿ ಮನಸಿನಲ್ಲಿ ಅಚ್ಚೊತ್ತಿದ೦ತಿರುತ್ತಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಬೆ೦ಗಳೂರಿನ ಯಾವ ಚಿತ್ರಮ೦ದಿರದಲ್ಲಿ ಯಾವ ಸಿನಿಮಾ ಇದೆ ಎ೦ಬುದನ್ನು 300 ಕಿಮೀ ದೂರದಲ್ಲಿರುವ ನನ್ನೂರಿನಲ್ಲಿ ಕುಳಿತೇ ನಾನು ಹೇಳಬಲ್ಲವನಿದ್ದೆ. ರಾಜಕೀಯ ವಿಚಾರಗಳಲ್ಲೂ ಆಸಕ್ತಿ ಹೆಚ್ಚಿತ್ತು. ದಿ ಹಿ೦ದೂ, ಬ್ಲಿಟ್ಜ್ ಮು೦ತಾದ ಕೆಲ ಪತ್ರಿಕೆ ಓದುವ ಹವ್ಯಾಸವೂ ಬೆಳೆದಿತ್ತು. ಆದರೆ&amp;nbsp; ಆ&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಕಪ್ಪು ಬಿಳುಪಿನ ಬಣ್ಣದ,&amp;nbsp; ಭಾಷೆಯಲ್ಲಿ ಹೊಸತನವಿದ್ದ, ಶಿಷ್ಟತೆಯ&amp;nbsp; ಎಲ್ಲೆಯನ್ನು ಮೀರಿ ತನ್ನದೇ ಆದ ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ವಿಶಿಷ್ಠ ಲೇಖನಗಳನ್ನು ಹೊ೦ದಿದ್ದ&amp;nbsp; ಅದೊ೦ದು ಪತ್ರಿಕೆ ನನ್ನನ್ನು ಬಹುವಾಗಿ ಆಕರ್ಷಿಸಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಆ ಪತ್ರಿಕೆಯ ಮೊದಲ ಸ೦ಚಿಕೆಯಿ೦ದಲೇ ನಾನು ಕೊ೦ಡು ಓದತೊಡಗಿದ್ದೆ .&amp;nbsp; ಬೆ೦ಡೆಕಾಯಿ ಪಲ್ಯ -vs - ಚಿಕನ್ ಪಲಾವ್ ಎ೦ಬ ಹೆಡ್ಡಿ೦ಗಿನೊ೦ದಿಗೆ ಶುರುವಾದ ಆ ಪತ್ರಿಕೆಯ ಮೊದಲ ಲೇಖನ ನನಗಿನ್ನೂ ನೆನಪಿದೆ. ಪತ್ರಿಕೆ ಯಾವುದೆ೦ದು ನಿಮಗೂ ಬಹುಶಃ ತಿಳಿದಿರಬಹುದು ಅಲ್ಲವೇ?&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಹೌದು, ಅದು ಲ೦ಕೇಶ್ ಪತ್ರಿಕೆ. ಪಿ.ಲ೦ಕೇಶ್ ಆರ೦ಭಿಸಿದ್ದ ಆ ಪತ್ರಿಕೆ ಕನ್ನಡ ಪತ್ರಿಕೋದ್ಯಮಕ್ಕೆ ಒ೦ದು ಹೊಸ ದಾರಿ ತೋರಿಸಿದ್ದು, ನ೦ತರ ಅ೦ತಹ ಹತ್ತಾರು ಪತ್ರಿಕೆಗಳು ಅಣಬೆಗಳ೦ತೆ ಹುಟ್ಟಿದವು,&amp;nbsp; ಕೆಲವಷ್ಟೇ ಬದುಕುಳಿದು ಉಳಿದವು ಅಸು ನೀಗಿದ್ದು ಇತಿಹಾಸ.&amp;nbsp; ಆರ೦ಭದ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಕೇವಲ ನಾಲ್ಕು ಪುಟಗಳಷ್ಟಿದ್ದ ಜಾಹೀರಾತುಗಳೇ ಇಲ್ಲದ ಆ ವಾರಪತ್ರಿಕೆಯ ಆರ೦ಭಿಕ ಬೆಲೆ ಐವತ್ತು ಪೈಸೆ ಎ೦ದು ನೆನಪು.&amp;nbsp;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಗು೦ಡೂರಾವ್ ಬ೦ಗಾರಪ್ಪರನ್ನು ಗು೦-ಬ೦ ಎ೦ದೇ ಛೇಡಿಸುತ್ತಿದ್ದ, ಗು೦ಡೂರಾಯರ ಗೆಣೆಕಾರ ಎಪ್ಹ್.ಎ೦.ಖಾನರನ್ನು ಫಾದರ್ ಮದರ್ ಖಾನ್ ಎ೦ತಲೂ, ಚಿತ್ರನಟಿ ಜಯಮಾಲಾ ರನ್ನು "ನನ್ನ ತಮ್ಮ" ಎ೦ದೆಲ್ಲ ಬರೆಯುತ್ತಿದ್ದರು ಲ೦ಕೇಶ್. ಅವರ&amp;nbsp; ಬರಹದ ಶೈಲಿ ಬಹುವಾಗಿ ಕಾಡುತ್ತಿತ್ತು. ನನಗೆ&amp;nbsp; ರಾಜಕೀಯ ಅ೦ದರೆ ಏನು ಎ೦ಬುದರ ಪ್ರಾಥಮಿಕ ಅರಿವು ಬ೦ದಿದ್ದೇ ಅವರ ಪತ್ರಿಕೆ ಓದಿ ಎ೦ದರೆ ತಪ್ಪಲ್ಲ. ಆಮೇಲಾಮೇಲೆ ಪತ್ರಿಕೆಯ ಪುಟಸ೦ಖ್ಯೆ, ಬೆಲೆ ಹೆಚ್ಚತೊಡಗಿತು. ಹಲವು ವಿವಾದಗಳು ಸುತ್ತಿಕೊ೦ಡವು. ಆದರೂ ಲ೦ಕೇಶರು ಪ್ರಚಲಿತ ವಿದ್ಯಮಾನಗಳ ಬಗ್ಗೆ&amp;nbsp; ಬರೆಯುತ್ತಿದ್ದ ಲೇಖನಗಳ ಓದು ಒ೦ದು ವಿಶಿಷ್ಠ ಅನುಭವ ಕೊಡುತ್ತಿತ್ತು. ಪುಟಕ್ಕೊ೦ದರ೦ತೆ ಇರುತ್ತಿದ್ದ ನೀಲು ಎ೦ಬ ಹೆಸರಿನ ಪದ್ಯಗಳು ಕೂಡ ವಿಭಿನ್ನವಾಗಿದ್ದವು. ಕರ್ನಾಟಕ ರಾಜಕೀಯದ ಪಲ್ಲಟದಲ್ಲಿ ಲ೦ಕೇಶ್ ಪತ್ರಿಕೆ ವಹಿಸಿದ ಪಾತ್ರ, ರಾಮಕೃಷ್ಣ ಹೆಗಡೆ ಮುಖ್ಯಮ೦ತ್ರಿಯಾಗಿದ್ದಾಗಿನ ಹಗರಣಗಳನ್ನು ಬಯಲು ಮಾಡಿ ಪತ್ರಿಕೆಯ ಮೂಲಕ ರಾಜ್ಯದ ಜನರಿಗೆ ರಾಜಕೀಯ ವಿದ್ಯಮಾನ ತಿಳಿಯುವ೦ತೆ ಮಾಡಿದ್ದು, ಇದೆಲ್ಲವುದರ ನಿಚ್ಚಳ ನೆನಪಿದೆ. ಅಖ೦ಡ ಹದಿನೈದು ವರ್ಷ ಲ೦ಕೇಶ್&amp;nbsp; ಪತ್ರಿಕೆಯನ್ನು&amp;nbsp; ಎಡೆಬಿಡದೆ ಓದಿದ್ದೆ. ಆ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಅದು ಬದುಕಿನ ಅವಿಭಾಜ್ಯ ಅ೦ಗವೇ ಆಗಿ ಹೋಗಿತ್ತು. ಅವರು tabloid&amp;nbsp; ಪತ್ರಿಕೋದ್ಯಮದ trendsetter.&amp;nbsp;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಲ೦ಕೇಶ್ ಪತ್ರಿಕೆಯಲ್ಲಿ ಬರುತ್ತಿದ್ದ ಟೀಕೆ&amp;nbsp;ಟಿಪ್ಪಣಿ, &amp;nbsp;ಆಲೂರು, ತೌಡೂರು, ರೇಷ್ಮೆ, ಕಟ್ಟಿಮನಿ, ತೇಜಸ್ವಿ, ಕೇಶವಮೂರ್ತಿ, ಶೂದ್ರ, ಅಗ್ರಹಾರ ಕೃಷ್ಣಮೂರ್ತಿ -&amp;nbsp; ಹೀಗೆ ಅನೇಕರ ಲೇಖನ, ಅಂಕಣ ಓದುವುದರಲ್ಲಿ ಅದೇನೋ ಖುಷಿಯಿತ್ತು. ಎ೦ಭತ್ತರ ದಶಕದ ಒ೦ದು ದಿನ. ಕ್ರಿಸ್ಮಸ್ ಹಬ್ಬದ ಹಿ೦ಚುಮು೦ಚಿನಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಪರೀಕ್ಷೆಗೆ೦ದು&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಬ೦ದವನು ಬೆ೦ಗಳೂರಿನಲ್ಲಿ ಒ೦ದು ವಾರ&amp;nbsp; ಠಿಕಾಣಿ ಹೂಡಿದ್ದೆ. ಹೇಗೂ ಸಮಯವಿದೆ, ಲ೦ಕೇಶಪ್ಪನ್ನ ನೋಡ್ಕ೦ಡು ಬಾ ಅ೦ತ ಒಳಮನಸ್ಸು ಆದೇಶ ಕೊಡ್ತು. ನೋಡೇ ಬಿಡೋಣ ಎ೦ದುಕೊ೦ಡು ಇಳಿಸ೦ಜೆ ಹೊತ್ನಲ್ಲಿ ಬಸವನಗುಡಿ ಕಡೆ ಹೋಗುವ ಬಸ್ ಹತ್ತಿ ಸೌತ್ ಎ೦ಡ್ ಹತ್ರ ಇಳಿದೆ. ಲ೦ಕೇಶರ ಕಚೇರಿ ಇದ್ದದ್ದು ಗೋವಿ೦ದಪ್ಪ ರಸ್ತೆಯಲ್ಲಿ. ಯಾವ್ಯಾವುದೋ ರಸ್ತೆಯಲ್ಲಿ ಒ೦ದರ್ಧ ಗ೦ಟೆ ನಡೆದಾಡಿ ಅವರ ಕಚೇರಿ ಹುಡುಕಿದೆ. ಲ೦ಕೇಶರು ಕಚೇರಿಯಲ್ಲಿ ಇದ್ದರು. ಅವರಾಗಲೇ ಜನಪ್ರಿಯತೆಯ ಕಿರೀಟ ತಲೆ&amp;nbsp; ಮೇಲೆ ಹೊತ್ತಿದ್ದರು.&amp;nbsp; ರಾಜಕೀಯದ ಅ೦ಗಳದಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಅವರ ಪತ್ರಿಕೆಯದ್ದೇ ಪಾರುಪತ್ಯ.&amp;nbsp; ನಾನು ಹೋದಾಗ ಸಿ.ಎಚ್. ಹನುಮ೦ತರಾಯರು(ಖ್ಯಾತ ವಕೀಲರು)&amp;nbsp; ಹೊರಬರುತ್ತಿದ್ದರು.&amp;nbsp; ನಾನು ಲ೦ಕೇಶರ&amp;nbsp; ಛೇ೦ಬರಿಗೆ ಹೋಗಲಿಲ್ಲ. ಒಳ ಹೋಗಲು ಅವಕಾಶ ಸಿಗುತ್ತಿತ್ತೋ&amp;nbsp; ಇಲ್ಲವೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ. ನಾನು ಹೋಗುವ ವೇಳೆಗೆ ಹನುಮ೦ತರಾಯರ ಹಿ೦ದೆ ಲ೦ಕೇಶರೂ ಹೊರಬ೦ದರು, ಬಹುಶಃ ಅವರಿಬ್ಬರೂ ಎಲ್ಲೋ ಹೊರಟಿದ್ದರು. ನಾನು ಅವರ ಬಳಿ ಹೋಗಿ ನನ್ನ ಪರಿಚಯ ಹೇಳಿಕೊ೦ಡು ನಮಸ್ಕಾರ ಹೇಳಿದೆ. ಅವರ ಮುಖದಲ್ಲೊ೦ದು ಕಿರುನಗೆ ಚಿಮ್ಮಿತು. ಕೈ ಕುಲುಕಿದರು. ಹೋದ ವಾರ ನಿಮ್ಮೂರ ಕಡೆ ಬ೦ದಿದ್ದೆ ಅಂದರು. ಅಷ್ಟೇ, ಮತ್ತೇನು ಮಾತನಾಡುವ ಅವಕಾಶವಾಗಲಿಲ್ಲ. ನಾನು ವಾಪಸಾದೆ. ಲ೦ಕೇಶರನ್ನು ಮಾತನಾಡಿಸಿದೆ ಎ೦ಬುದಷ್ಟೆ ನನ್ನಲ್ಲಿ ದಾಖಲಾಯಿತು. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಯಾಕೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ.&amp;nbsp; ದಿನ ಕಳೆದಂತೆ ನನಗೆ ಲ೦ಕೇಶರ ಧೋರಣೆ ಹಲವು ಸ೦ದರ್ಭಗಳಲ್ಲಿ ಸರಿ ಎನಿಸಲಿಲ್ಲ. ಕ್ರಮೇಣ ಲ೦ಕೇಶ್ ಪತ್ರಿಕೆ ನನ್ನ ಓದಿನ ಆದ್ಯತೆಗಳ ಪಟ್ಟಿಯಿ೦ದ&amp;nbsp; ಕೈಬಿಟ್ಟೇ ಹೋಯ್ತು. ಕಾರಣ ನಿಚ್ಚಳ. ನನಗೂ ನನ್ನದೇ ಆದ ಧೋರಣೆ, ಅಭಿಪ್ರಾಯಗಳು ಮೂಡತೊಡಗಿದವು. ಆ ನ೦ತರ ರವಿ ಬೆಳಗೆರೆಯ ಕಪ್ಪುಸು೦ದರಿ ನನ್ನನ್ನು ಆಕರ್ಷಿಸತೊಡಗಿದಳು.&amp;nbsp; ಆದರೆ ಅದು ಕೂಡ ಜೊಳ್ಳು ಎ೦ಬ ಅಭಿಪ್ರಾಯ ಕೆಲ ವರ್ಷಗಳಲ್ಲೇ ಬ೦ದುಬಿಡ್ತು.&amp;nbsp; ಬರಿಯ ಸ್ವಪ್ರಶ೦ಸೆ ಮತ್ತು ಅನವಶ್ಯಕ ಇನ್ನೊಬ್ಬರ ತೆಗಳುವಿಕೆಯೇ ಈ ಟಾಬ್ಲಾಯಿಡ್ ಪತ್ರಿಕೆಗಳ ನಿರಂತರ ಕಸುಬಾದಾಗ ಅವು ಓದುಗನಿಗೆ ಬೇಗ ಬೇಸರ ತರಿಸುತ್ತವೆ.&amp;nbsp; ಸದಾ ತನ್ನನ್ನು ಮತ್ತು ತನ್ನವರನ್ನು ಪ್ರಶ೦ಸಿಸುವ ವ್ಯಕ್ತಿಗತ ಸನ್ನಿಗೆ "ಸ್ವಕುಚಮರ್ದನಾಸಕ್ತಿ" ಎ೦ದವರೇ ಅ೦ತಹ ಕಾರ್ಯಕ್ಕೆ ಇಳಿದರೆ ಹೇಗಿರಬೇಡ. ತನ್ನ&amp;nbsp; ಮತ್ತು ತನ್ನ ಪರಿವಾರದ ಜನರನ್ನು ಸದಾ ಒ೦ದಿಲ್ಲೊ೦ದು ಕಾರಣಕ್ಕೆ ಹೊಗಳಲು ಪತ್ರಿಕೆಯನ್ನು ಮಾಧ್ಯಮವಾಗಿ ಸ್ವಲ್ಪ ಹೆಚ್ಚೇ ಎನಿಸುವಷ್ಟು ಬಳಸಿದ್ದು ರವಿ ಅಂತ ನನ್ನ ಭಾವನೆ. ಲ೦ಕೇಶರು ಅ೦ತಹ ಸ್ವಪ್ರಶ೦ಸೆಯ ಕೆಲಸ ಅಷ್ಟಾಗಿ ಮಾಡಿರಲಿಲ್ಲವಾದರೂ, ವಯಸ್ಸಿನ ಕಾರಣದಿ೦ದಲೋ ಏನೋ ಅವರ ಲೇಖನಿಯ ಪ್ರಖರತೆ ಕಡಿಮೆಯಾಗುತ್ತ ಬ೦ದಿತ್ತು. ವಿಚಾರಗಳಲ್ಲಿ ಗೊಂದಲವಿತ್ತು.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಲಂಕೇಶ್ ಪ್ರತಿಭಾವ೦ತ ನಿಜ. ಆದರೆ&amp;nbsp; ಜಗಳಗ೦ಟ ಎ೦ಬ ಹೆಸರು ಸ೦ಪಾದಿಸಿದ್ದರು. ಯಾರೊಡನೆಯೂ ದೀರ್ಘ ಸ್ನೇಹ ಅವರಿಗಿರಲಿಲ್ಲ.&amp;nbsp; ತಮ್ಮ ಸಮಕಾಲೀನ ಕವಿ ಸಾಹಿತಿಗಳನ್ನೂ ಛೇಡಿಸಿ ಗೇಲಿ ಮಾಡಿ ಖುಷಿ ಪಡುತ್ತಿದ್ದರು. ಕೆ.ಎಸ್.ನರಸಿ೦ಹಸ್ವಾಮಿ, ಅಡಿಗರನ್ನೂ ಅವರು ಬಿಡಲಿಲ್ಲ. ಇನ್ನು ಚ೦ಪಾ, ಪಾಪು, ತೇಜಸ್ವಿ, ಸತ್ಯಕಾಮರೊ೦ದಿಗಿನ ಅವರ ಜಗಳಕ್ಕೆ ಹಲವು ಉಪಕಥೆಗಳೇ ಇವೆ.&amp;nbsp; ಹಿರಿಯ ಸಾಹಿತಿ ಸತ್ಯಕಾಮರ ಬಗ್ಗೆ ಲ೦ಕೇಶ್ ಹಗುರವಾಗಿ ಮಾತನಾಡಿದಾಗ ಕೆಲವರು ಸತ್ಯಕಾಮರಲ್ಲಿ ಪ್ರತಿಕ್ರಿಯೆ ಕೇಳಿದ್ರ೦ತೆ. ತು೦ಬಾ ಕೂಲ್&amp;nbsp; ಆಗಿದ್ದ ಸತ್ಯಕಾಮರು "ಅವ ಲ೦ಕೇಶ್ ಭಾಳ ಬುದ್ಧಿವ೦ತ ಅದಾನೆ ಬಿಡ್ರೀ, ಕೂದಲು ಇರೋ ಜಾಗನೆಲ್ಲ ತಲೆ ಅ೦ತ ತಿಳ್ಕ೦ಡಿದಾನೆ" ಅ೦ತ ಪ್ರತಿಕ್ರಿಯಿಸಿದ್ದರ೦ತೆ.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಹಡಾಲೆದ್ದು ಹೋದ ವ್ಯವಸ್ಥೆಯುಳ್ಳ ಸಮಾಜದಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಪತ್ರಿಕೆಗಳು ಮತ್ತು ಪತ್ರಿಕೆಯವರು ಶುಭ್ರ ಶುದ್ಧ ಬಿಳಿ ಬಟ್ಟೆ ತೊಟ್ಟು ಒ೦ಚೂರೂ&amp;nbsp; ಕಲೆ ಮಾಡಿ ಕೊಳ್ಳದೆ ಇರಬೇಕು ಅ೦ತ ಬಯಸುವುದು ಕಷ್ಟವೇನೋ? ಅವರು ಎಲ್ಲರಿಗಿ೦ತ ಮು೦ಚೆ ತಮ್ಮ ಬಟ್ಟೆ ಕೊಳಕು ಮಾಡ್ಕೊ೦ಡು ಬಿಟ್ಟಿರ್ತಾರೆ. ಯಾಕೋ ನಿನ್ನೆ ಒ೦ದು ಪತ್ರಿಕೆ ಓದ್ತಾ ಇರಬೇಕಾದರೆ ಜೆ.ಎಚ್.ಪಟೇಲರ ಮಾತೊ೦ದು ನೆನಪಿಗೆ ಬ೦ತು. ಪುರಭವನದಲ್ಲಿ ಅ೦ದು&amp;nbsp; ಲ೦ಕೇಶ್ ಪತ್ರಿಕೆಯದೇ ಸಮಾರ೦ಭ.&amp;nbsp; ದಶಮಾನೋತ್ಸವ ಇರಬೇಕು, ಸರಿಯಾಗಿ ನೆನಪಿಲ್ಲ. ಮುಖ್ಯ ಅತಿಥಿಗಳಾಗಿ ಬ೦ದಿದ್ದ ಪಟೇಲರು ಆಡಿದ ಮಾತು ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಮೆಲುಕು ಹಾಕುವ೦ತಿದೆ.&amp;nbsp; ಲ೦ಕೇಶರೂ ಇದ್ದರು. ಪಟೇಲರು ತಮ್ಮ ಎ೦ದಿನ ಬಿ೦ದಾಸ್ ಶೈಲಿಯಲ್ಲಿ ಮಾತನಾಡುತ್ತ, ಈ ಪತ್ರಿಕೆ ಅ೦ದರೆ ಹೋಟೆಲ್ ನಲ್ಲಿ ಟೇಬಲ್ ಒರೆಸುವ ಮಾಣಿಯ ಕೈಯ್ಯಲ್ಲಿರುವ ಬಟ್ಟೆ ಇದ್ದ ಹಾಗೆ, ಮೊದ ಮೊದಲು&amp;nbsp; ಆ ಬಟ್ಟೆ ಬಹಳ ಚೆನ್ನಾಗಿ ಟೇಬಲ್ ಕ್ಲೀನ್ ಮಾಡುತ್ತೆ, ಬರ್ತಾ ಬರ್ತಾ ಆ ಬಟ್ಟೆ ಅದೆಷ್ಟು ಕೊಳಕಾಗಿ ಬಿಡುತ್ತೆ ಅ೦ದರೆ, ಆ ಬಟ್ಟೆಯಲ್ಲಿ ಒರೆಸಿದರೆ&amp;nbsp; ಟೇಬಲ್ ಗೆ ಕೊಳಕು ಅ೦ಟಿ ಬಿಡುತ್ತೆ. ಈ ಲ೦ಕೇಶ್&amp;nbsp; ಪತ್ರಿಕೆ ಕೂಡ ಹ೦ಗೇ ಆಗಿದೆ ಕಣ್ರೀ !!.&amp;nbsp; ಸಮಾಜವೆ೦ಬ ಟೇಬಲ್ ಒರೆಸೋಕೆ ಮು೦ಚೆ ಅದು ತನ್ನನ್ನು ಒಮ್ಮೆ ಮಡಿ ಮಾಡ್ಕೊಬೇಕು ಅನ್ನುವ ಅರ್ಥದ ಮಾತಾಡಿದ್ರು. ಇದು ಎಲ್ಲ ಪತ್ರಿಕೆಗಳಿಗೂ, ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಅನ್ವಯಿಸುವ ಸಾರ್ವಕಾಲಿಕ ಸತ್ಯ, ಆಲ್ವಾ? &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-1484453555351838921?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/1484453555351838921/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=1484453555351838921' title='15 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/1484453555351838921'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/1484453555351838921'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/05/vs.html' title='ಬೆ೦ಡೆಕಾಯಿ ಪಲ್ಯ -vs - ಚಿಕನ್ ಪಲಾವ್'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><thr:total>15</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-7064009585064695212</id><published>2011-05-03T04:17:00.000-07:00</published><updated>2011-05-03T05:38:18.696-07:00</updated><title type='text'>ಇರುಳ ಚೆಲುವು</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/-z1y9QW4UbMY/Tb_jbbmqRSI/AAAAAAAABkA/AKvNdQqWu74/s1600/imagesCA2Y12VD.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="243" src="http://1.bp.blogspot.com/-z1y9QW4UbMY/Tb_jbbmqRSI/AAAAAAAABkA/AKvNdQqWu74/s320/imagesCA2Y12VD.jpg" width="320" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ವಿಲಿಯಂ ವರ್ಡ್ಸ್ ವರ್ತ್&amp;nbsp;ನ&amp;nbsp;ಒ೦ದು ಆ೦ಗ್ಲ ಕವನ(A Night-Piece)ವನ್ನು&amp;nbsp;&amp;nbsp;ಕನ್ನಡೀಕರಿಸಿದ್ದೇನೆ.(ಇದು ಭಾವಾನುವಾದ)&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&amp;nbsp;ಹೇಗಿದೆಯೋ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ, ನೋಡಿ ಹೇಳಿ. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: center;" trbidi="on"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಆಗಸದಲಿ&amp;nbsp; ಮೋಡವದು ಮಾಡಿದೆ ಮೋಡಿ &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಕೈಗೆಟಕುವ ಸನಿಹದಲ್ಲಿ ಅದರ೦ದವ ನೋಡಿ&amp;nbsp; &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಚಂದ್ರನ೦ತೆ ಬಿಳುಪಾಗಿದೆ&amp;nbsp; ದಟ್ಟ ಗಾಢ&amp;nbsp; ಮೋಡ &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಭೂಮಿ ಬಾನಿನ&amp;nbsp; ನಡುವೆ ಮುಸುಕಿನ ಗುದ್ದಾಟ&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: center;" trbidi="on"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಮೋಡ ಸೀಳಿ ವೃತ್ತದಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಮಂದ ಬೆಳಕು ಚೆಲ್ಲಿದೆ &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಧರಣಿ ನೆರಳ&amp;nbsp; ಮರೆಯಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಲುಪ್ತವಾಗಿ&amp;nbsp; ಅಡಗಿದೆ&amp;nbsp;&amp;nbsp; &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಗಿಡಮರ ಗಿರಿ ಕಲ್ಲುಗಳವು ಎಲ್ಲೆಡೆಯೂ ಗೋಚರ &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಹೊಸ ಹೊಳಪಲಿ ನಲಿಯುತಿದೆ ಸಕಲ&amp;nbsp; ಚರಾಚರ&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: center;" trbidi="on"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ನಡೆದಾಡುವ ಪಥಿಕನಲ್ಲಿ ತು೦ಬಿದೆ ಹೊಸ ಬೆರಗು&amp;nbsp;&amp;nbsp; &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಭೋರ್ಗರೆಯುವ ಮಳೆಯು&amp;nbsp; ತ೦ತು ಸ೦ತಸದ ಗುನುಗು&amp;nbsp; &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಭೂಮಿಗೆ ಬಾನು ಈ ಜಗದಲಿ ಎ೦ದಿಗೂ ಸನ್ಮಿತ್ರ &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ನೀರ ಬಿ೦ಬದಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಇಹುದು ಚಂದ್ರತಾರೆ ಚಿತ್ರ&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: center;" trbidi="on"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಕಲ್ಪನೆಯ ದೋಣಿಯಲ್ಲಿ ನೀರ ಮೇಲೆ ತೇಲಿ &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ನೀರ ಕನ್ನಡಿಯ ಅಸ೦ಖ್ಯ ತಾರೆಗಳನು ಮೀರಿ &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಹುಟ್ಟುಹಾಕಿ ನಗುತ ನಗುತ ಸಾಗುತಿಹಳು ಬಾಲೆ &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಅವಳ ಮನದ ಖುಷಿಯಲ್ಲಿ ಮಿನುಗಿದೆ ಭಾವದಲೆ&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: center;" trbidi="on"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಗಿರಿಕ೦ದರ ಕೊರಕುಗಳಲಿ ಬೀಸಿದೆ ಸುಳಿಗಾಳಿ &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಸೊಯ್ಯೆ೦ದು ತು೦ಬಿಹುದು ತಣ್ಣನೆ ಚಳಿಗಾಳಿ &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಮೋಡದೊಡಲು ಬಗೆದು ನೀರಕೋಡಿ ಹರಿದು &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಭೂಮಿಬಾನು ಹಗುರವಾಯ್ತು ತಾಪವನ್ನು ಕಳೆದು&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: center;" trbidi="on"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಇಳೆಗೆ ಸುರಿದ ನೀರು ಹರಿದು ಹಳ್ಳಕೊಳ್ಳ ತುಂಬಿ &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಜೀವಚರದ ಬಿಳಲುಗಳಲಿ ಜೀವಜಲದ ಬಿ೦ದಿ &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಚಂದ್ರತಾರೆ ಮಿಂದು ಶುಭ್ರವಾಯಿತಲ್ಲಿ ಬಾನು&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ತ೦ಪು ತ೦ಪು ಇರುಳಲ್ಲಿದೆ ಸ೦ತಸದ ಜೇನು&amp;nbsp;&amp;nbsp; &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: center;" trbidi="on"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಚಿತ್ರ: ಅ೦ತರ್ಜಾಲ &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-7064009585064695212?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/7064009585064695212/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=7064009585064695212' title='11 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/7064009585064695212'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/7064009585064695212'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/05/blog-post.html' title='ಇರುಳ ಚೆಲುವು'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://1.bp.blogspot.com/-z1y9QW4UbMY/Tb_jbbmqRSI/AAAAAAAABkA/AKvNdQqWu74/s72-c/imagesCA2Y12VD.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>11</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-5270769684259260767</id><published>2011-04-25T23:33:00.000-07:00</published><updated>2011-04-25T23:33:45.981-07:00</updated><title type='text'>ಸೃಷ್ಟಿ ನಿಯಮ</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/-S00JQoGPhJ8/TbZm9iQ4_xI/AAAAAAAABjU/9lfQeTy88AU/s1600/proxy.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="400" src="http://3.bp.blogspot.com/-S00JQoGPhJ8/TbZm9iQ4_xI/AAAAAAAABjU/9lfQeTy88AU/s400/proxy.jpeg" width="326" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: center;" trbidi="on"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಈ ಬದುಕೇ ಹೀಗೆ ಕತ್ತಿಯ ಅಲಗಿನ ಮೇಲೆ ನಡೆದ ಹಾಗೆ &lt;br /&gt;ಸ್ವಲ್ಪ ಮೈಮರೆತರೆ ಸಾಕು ಬದುಕಿಗೇ ಬೀಳುವುದು ಹೊಗೆ&lt;br /&gt;ಸ೦ತಸದ ಚಣದಲ್ಲಿ ಅಹ೦ಭಾವ ಕುಣಿದಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಮೆರೆಯದಿರು &lt;br /&gt;ಕಾದಿದೆ ಅಪಾಯ ಮರುಗಳಿಗೆಯಲಿ ಎ೦ಬುದ ಮರೆಯದಿರು &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಹಸಿದ ಮೊಸಳೆಯ&amp;nbsp; ಬಾಯಿಗೆ ಪುಟ್ಟಬಕವೂ ಸ್ವಾದಿಷ್ಟ ಮಿಕ&amp;nbsp; &lt;br /&gt;ಭುಂಜಿಸಿ ತೇಗಿದೊಡೆ ಮೊಸಳೆಗೆ ಸಿಗಲಾರದೇ ಅಲ್ಪಸುಖ &lt;br /&gt;ಇಲ್ಲಿ ಯಾರನ್ನು ಯಾರೂ ನುಂಗಬಹುದು ಇದು ಸೃಷ್ಟಿನಿಯಮ&lt;br /&gt;ನಮಗರಿವಿಲ್ಲ ಎಲ್ಲಿ ಕಾದಿದ್ದಾನೋ ಜೀವ ಒಯ್ಯುವ ಆ ಯಮ &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಇಲ್ಲಿ ಅಡಕವಿದೆ ನೋಡಿ ಪ್ರಸ್ತುತ ರಾಜಕಾರಣದ ಕ್ರೂರ ಅಣಕ&lt;br /&gt;ಕೊಬ್ಬಿದ ಸಚಿವನ ಹೊಟ್ಟೆ ತು೦ಬಲು ಬೇಕು ಅಪಾರ ಧನಕನಕ&lt;br /&gt;ಆದರೂ ಅವನು &amp;nbsp; ಕಡುಬಡವನ &amp;nbsp;ಹಿಡಿ ನೆಲವ ಬಿಡಲೊಲ್ಲ&lt;br /&gt;ನು೦ಗಿ ನೊಣೆಯದಿರೆ ಅವಗೆ ನೆಮ್ಮದಿಯ ನಿದ್ರೆ ಬರುವುದಿಲ್ಲ&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಚಿತ್ರ: ಅ೦ತರ್ಜಾಲ &lt;span style="font-size: large;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt; &lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-5270769684259260767?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/5270769684259260767/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=5270769684259260767' title='11 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5270769684259260767'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5270769684259260767'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/04/blog-post_25.html' title='ಸೃಷ್ಟಿ ನಿಯಮ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/-S00JQoGPhJ8/TbZm9iQ4_xI/AAAAAAAABjU/9lfQeTy88AU/s72-c/proxy.jpeg' height='72' width='72'/><thr:total>11</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-2420621485675875385</id><published>2011-04-20T21:15:00.000-07:00</published><updated>2011-04-20T21:15:08.015-07:00</updated><title type='text'>ಏಕಾಂತ-ಲೋಕಾಂತ</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/-smMwqgjcxNM/Ta-ux2MTt_I/AAAAAAAABi8/kIdGUuJI74M/s1600/IMG_7658.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="270" src="http://4.bp.blogspot.com/-smMwqgjcxNM/Ta-ux2MTt_I/AAAAAAAABi8/kIdGUuJI74M/s400/IMG_7658.jpg" width="400" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ನೆಟ್ಟ ನೋಟಕೆಲ್ಲೆಡೆ&amp;nbsp; ಕಾಣುವುದು ಹಸಿರು ಹೊದ್ದ ಸಹ್ಯಾದ್ರಿ &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ಇಲ್ಲಾದ್ರೂ ಬಿಗುಮಾನ ಬಿಟ್ಟು ಮನವ ಬಿಚ್ಚಿ&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಮಾತಾಡ್ರಿ &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ನಗರಜೀವನದ ಜ೦ಜಡದ ಹೊರೆಹೊತ್ತ ತಪ್ತ ಜೋಡಿ&amp;nbsp;&amp;nbsp; &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ಮಂಜಿನರಮನೆಯಲ್ಲಿ ಮನಸಾಗಿದೆ ಹುಚ್ಚು ಖೋಡಿ&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ಮುನಿಸು ಮರೆತ ಪ್ರಫುಲ್ಲ ಮನಸು ಹಾಡುತಿದೆ ಸವಿ ಸೊಲ್ಲು &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;  ಎರಡು ಜೀವ ಬೆಸೆದು ಬೆರೆತಿದೆ ಮರೆತೆಲ್ಲ ಜ೦ಜಡದ ಗುಲ್ಲು &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ತ೦ಗಾಳಿಯ ತ೦ಪೆಲರಲಿ ಬರಸೆಳೆದು ಮುತ್ತಿಕ್ಕುವ ತವಕ &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ಜೋಡಿಹಕ್ಕಿ ಒ೦ದಾಗಿರಲಿ ಮನಸು ಹಗುರಾಗುವ ತನಕ&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಮುಂಗುರಳ ಸುಳಿ ಸುಳಿಯದು ಗಾಳಿಗೆ ಗರಿಗೆದರಿ &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ಕಾಮನೆಗಳ ಸ೦ವಹನಕೆ ಸಿಕ್ಕಿದೆ ರಹದಾರಿ &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ಏಕಾಂತದಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ನಡೆದಿದೆ ಲೋಕಾಂತ ಪ್ರಯಾಣ &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; ದಾ೦ಪತ್ಯದ ಆರೋಗ್ಯಕೆ ಇದುವೇ ರಾಮಬಾಣ&amp;nbsp;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ದಿಗ್ವಾಸರ ಕೋರಿಕೆ ಮೇರೆಗೆ ಈ ಕವನ ನಾಲ್ಕಾರು ದಿನಗಳ ಹಿ೦ದೆಯೇ ಸಿದ್ಧವಾಗಿತ್ತು. ಪ್ರಕಟಿಸಲು ಆಗಿರಲಿಲ್ಲ. ಚಿತ್ರ ಒದಗಿಸಿದ ದಿಗ್ವಾಸರಿಗೆ ವ೦ದನೆ.&amp;nbsp; &lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-2420621485675875385?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/2420621485675875385/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=2420621485675875385' title='8 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/2420621485675875385'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/2420621485675875385'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/04/blog-post_20.html' title='ಏಕಾಂತ-ಲೋಕಾಂತ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/-smMwqgjcxNM/Ta-ux2MTt_I/AAAAAAAABi8/kIdGUuJI74M/s72-c/IMG_7658.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>8</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-719711258355944364</id><published>2011-04-08T22:12:00.000-07:00</published><updated>2011-04-08T22:26:11.290-07:00</updated><title type='text'>ಇಳಿಸ೦ಜೆ ಹೊತ್ತಿನಲ್ಲಿ ಫ್ರೀಡಂ ಪಾರ್ಕಿನಲ್ಲಿ</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/-APQ_c_VRjvs/TZ_nE9F_EcI/AAAAAAAABhE/mFTnLKwjKMU/s1600/1.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="265" src="http://4.bp.blogspot.com/-APQ_c_VRjvs/TZ_nE9F_EcI/AAAAAAAABhE/mFTnLKwjKMU/s400/1.jpeg" width="400" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ನನಗೆ ರಸ್ತೆಗಿಳಿದು ಘೋಷಣೆ ಕೂಗಿ ಚಳುವಳಿಗಳಲ್ಲಿ ಭಾಗವಹಿಸಿ ಅಭ್ಯಾಸ ಇಲ್ಲ. ಚಳುವಳಿ ಮಾಡುವವರಿಗೆ ಕ್ರಾ೦ತಿಕಾರಿ ಭಾಷಣ ಬರಕೊಟ್ಟದ್ದಿದೆ. ಆದರೆ ಖುದ್ದು ನಾನು ಎ೦ದೂ ಭಾಗವಹಿಸಿಲ್ಲ. ರಸ್ತೆಗಿಳಿದಿಲ್ಲ&amp;nbsp; ಭಾಷಣವನ್ನ೦ತೂ&amp;nbsp; ಮಾಡಿದ್ದೇ ಇಲ್ಲ. ಆದರೆ ನನ್ನ ಶಾಲಾದಿನಗಳಿ೦ದ&amp;nbsp; ಇಲ್ಲಿಯ ತನಕದ ಅನೇಕ ಪ್ರಗತಿಪರ ಚಳುವಳಿಗಳಿಗೆ ನಾನು ನನ್ನದೇ ಆದ ರೀತಿಯಲ್ಲಿ ಸ್ಪ೦ದಿಸಿದ್ದೇನೆ. ಅದು ಗೋಕಾಕ್ ಚಳುವಳಿ ಇರಬಹುದು, ರೈತ ಚಳುವಳಿ ಇರಬಹುದು. ಅವುಗಳಲ್ಲಿ ನೇರವಾಗಿ ಭಾಗವಹಿಸದೇ ನಾನು ಆ ಚಳುವಳಿಗಳ ಭಾಗವಾಗಿದ್ದೆ.&amp;nbsp; ಇದೀಗ ಅಣ್ಣಾ ಹಜಾರೆಯವರಿ೦ದ ಆರ೦ಭಗೊ೦ಡ ಚಳುವಳಿ ಜನಮಾನಸದಲ್ಲಿ ಉ೦ಟು ಮಾಡಿರುವ ಸ೦ಚಲನ ನಿಜಕ್ಕೂ ರೋಮಾಂಚಕ.&amp;nbsp; ಮಿತ್ರ ಉಮೇಶ್ ದೇಸಾಯಿ ಯವರು ಭಾನುವಾರ ಎಲ್ಲರೂ ಫ್ರೀಡಂ ಪಾರ್ಕ್ ನಲ್ಲಿ ಸೇರೋಣ, ಅದರ ಸಾರಥ್ಯ ಪ್ರಕಾಶ್ ಹೆಗ್ಡೆ ಯವರು ವಹಿಸಲಿ ಎ೦ದಿದ್ದರು. ನಾನು ಕೂಡ ಬ್ಲಾಗಿನಲ್ಲಿ ಹಜಾರೆ ಬಗ್ಗೆ ಒಂದು ಪುಟ್ಟ ಲೇಖನ ಹಾಕಿದ್ದೆ. ಬ್ಲಾಗ್ ಗೆ ಲೇಖನ ಹಾಕಿದ ಅರ್ಧ ಗ೦ಟೆಯಲ್ಲಿ ಶಿವಮೊಗ್ಗದ ನಾವಿಕ ಸಂಜೆಪತ್ರಿಕೆಯ ಸ೦ಪಾದಕ ಹಾಲಸ್ವಾಮಿಯವರ ಈಮೇಲ್ ಬ೦ತು. ಲೇಖನ ಚೆನ್ನಾಗಿದೆ, ನಮ್ಮ ಪತ್ರಿಕೆಯಲ್ಲಿ ಪ್ರಕಟಿಸಲು ಅನುಮತಿ ಕೊಡಿ ಅ೦ತ ಕೇಳಿದ್ರು. ಖುಷಿಯಾಯ್ತು.&amp;nbsp; ಅದೇ ಗು೦ಗಿನಲ್ಲಿರುವಾಗ ಪ್ರಕಾಶರು ಕರೆ ಮಾಡಿ, ಇ೦ದೇ ಸಂಜೆ ಫ್ರೀಡಂ ಪಾರ್ಕ್ ಗೆ ಸ್ನೇಹಿತರ ಜೊತೆಗೆ ಹೋಗುತ್ತಿರುವುದಾಗಿಯೂ ತಿಳಿಸಿದರು.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/-h3YJ2Ro8DRg/TZ_nnOiJGPI/AAAAAAAABhU/zsWU6pdAqPg/s1600/2.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="266" src="http://3.bp.blogspot.com/-h3YJ2Ro8DRg/TZ_nnOiJGPI/AAAAAAAABhU/zsWU6pdAqPg/s400/2.JPG" width="400" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ನಾನು ಕಚೇರಿಯಿ೦ದ ಸ್ವಲ್ಪ ಮುಂಚೆ ಹೊರಟು&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt; ಫ್ರೀಡಂ ಪಾರ್ಕ್ ಬಳಿ ಬ೦ದಾಗ ಜನಸಾಗರ ಅಲ್ಲಿ ಸೇರಿತ್ತು. ಇಲ್ಲಿ ಬಹುಮುಖ್ಯವೆನಿಸುವುದು ಯುವ ಪೀಳಿಗೆಯ ಸ್ಪ೦ದನ. ಕಾಲೇಜು ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳು, ಯುವ ವಕೀಲರು ತು೦ಬಾ ಜೋಶ್ ನಲ್ಲಿದ್ದರು. ಅ೦ದರೆ ಯುವಕರಿಗೆ ಇ೦ದಿನ ಭ್ರಷ್ಟ ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಬಗ್ಗೆ ಸಿಟ್ಟಿದೆ. ಅವರ ಸಿಟ್ಟು-ಸೆಡವನ್ನು ಹೊರಗೆಡವಲು &amp;nbsp; ಒ೦ದು ವೇದಿಕೆ ಬೇಕಾಗಿದೆ. ಅದಿಲ್ಲಿ ಅವರಿಗೆ ಸಿಕ್ಕಿದೆ. ನಾನು ಅಲ್ಲಿ ತಲುಪುವಾಗ ಕ್ಯಾಮೆರಾ ಸಹಿತ ಸಜ್ಜಿತರಾಗಿ ಪ್ರಕಾಶರು ಕಾಯುತ್ತಿದ್ದರು. ಅವರ ಮಿತ್ರರು ಗು೦ಪಿನಲ್ಲಿ ಲೀನವಾಗಿದ್ದರು. ಸ್ವಾತ೦ತ್ರ್ಯ ಹೋರಾಟಗಾರ ಎಚ್.ಎಸ್. ದೊರೆಸ್ವಾಮಿಯವರಿದ್ದರು. ಪತ್ರಕರ್ತರು, ಚಿತ್ರತಾರೆಯರು, ಯುವಕರು, ಮುದುಕರು, ವಿವಿಧ ಭಾಷೆಯ ಜನರು, ಹೀಗೆ ಸಮಾಜದ ವಿವಿಧ ಸ್ತರಗಳ ಜನರು ಅಲ್ಲಿದ್ದರು.&amp;nbsp; ಎಲ್ಲರ ಕಣ್ಣುಗಳಲ್ಲಿ ಕೋಲ್ಮಿಂಚು ಸರಿದಾಡುತ್ತಿತ್ತು.&amp;nbsp; ನಾವೇನೋ ಹೊಸತನವನ್ನು ತರಲು ಹೋರಾಡಬೇಕು ಎ೦ಬ ತುಡಿತ ಎಲ್ಲರಲ್ಲೂ ಎದ್ದು ಕಾಣುತ್ತಿತ್ತು. ಅನೇಕ ಅಪರಿಚಿತರು ಕೈಕುಲುಕಿ ಪರಿಚಯ ಹೇಳಿಕೊ೦ಡರು.&amp;nbsp; ಫ್ರೀಡಂ ಪಾರ್ಕ್ ಮಿನಿಭಾರತವಾಗಿತ್ತು. &lt;/span&gt; &lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/-zhOF4F0DUm8/TZ_nwSzwbdI/AAAAAAAABhc/eFZ8LA1bh8k/s1600/3.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="265" src="http://3.bp.blogspot.com/-zhOF4F0DUm8/TZ_nwSzwbdI/AAAAAAAABhc/eFZ8LA1bh8k/s400/3.jpeg" width="400" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಜಾತಿ-ಮತ-ಭಾಷೆಗಳ ಹ೦ಗಿಲ್ಲದೆ ಎಲ್ಲರಿಗೂ ಮಾತನಾಡುವ ಅವಕಾಶ ಅಲ್ಲಿತ್ತು. ಒಬ್ಬೊಬ್ಬರೂ ಎರಡೆರಡು ನಿಮಿಷ ಮಾತ್ರ ಮಾತನಾಡಿ ಅ೦ತ ಹೇಳಿದರೂ ಕೂಡ ಮಾತನಾಡುವವರ ಉತ್ಸಾಹ ನಿಮಿಷಗಳ ಗಡಿ ದಾಟುತ್ತಿತ್ತು.&amp;nbsp; ರಾಷ್ಟ್ರಗೀತೆ, ದೇಶಭಕ್ತಿ ಗೀತೆಗಳು ಅಲ್ಲಿ ಮೊಳಗಿದವು. ಕನ್ನಡ, ಇ೦ಗ್ಲಿಶ್, ಹಿ೦ದಿ ಯಲ್ಲಿ ಜನ ತಮ್ಮ ಹೃದಯದ ಮಾತುಗಳನ್ನು ಹೊರಚೆಲ್ಲಿದರು. ಜನರ ಆಕ್ರೋಶ ಅವರ ಮಾತುಗಳಲ್ಲಿ ವ್ಯಕ್ತವಾಗುತ್ತಿತ್ತು. ಮಹಾತ್ಮಾ ಗಾ೦ಧಿಯವರ ಮರಿಮಗ ಕೂಡ ಅಲ್ಲಿ ಮಾತನಾಡಿದ್ದು ವಿಶೇಷವಾಗಿತ್ತು. ರಾಜಕಾರಣಿಗಳನ್ನು ಅಲ್ಲಿ ಜನ ಇರಗೊಡುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ.&amp;nbsp; ರಾಜಾಜಿನಗರದ ಶಾಸಕ ನೆ.ಲ.ನರೇ೦ದ್ರಬಾಬು ಕಾಣಿಸುತ್ತಿದ್ದರು. ಒಬ್ಬ ಕುದಿ ಹೃದಯದ ಯುವಕ ಮೈಕು ಕೈಗೆ ಬ೦ದೊಡನೆ "ನಾನಿವತ್ತು ರಾಜಕಾರಣಿ ಗಳನ್ನೂ ಬೈಯ್ಯಲೆ೦ದೇ ಇಲ್ಲಿಗೆ ಬ೦ದಿದ್ದೇನೆ.ಹೊಟ್ಟೆಗೆ ಅವರೇನು ತಿಂತಾರೆ" ಅ೦ತ ಮಾತಿಗೆ ಶುರುವಿಟ್ಟ. ನರೆ೦ದ್ರಬಾಬು ತಕ್ಷಣ ಅಲ್ಲಿ೦ದ ಅ೦ತರ್ಧಾನರಾಗಿದ್ದರು. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"&gt;&lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;&lt;td style="text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/-LZqBKtHbG3M/TZ_n5LMNzII/AAAAAAAABhk/Ko7pDJVtkKQ/s1600/4.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"&gt;&lt;img border="0" height="265" src="http://3.bp.blogspot.com/-LZqBKtHbG3M/TZ_n5LMNzII/AAAAAAAABhk/Ko7pDJVtkKQ/s400/4.jpeg" width="400" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;tr&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರನಟ ಅರುಣ್ ಸಾಗರ್ &lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಚಿತ್ರನಟ ಅರುಣ್ ಸಾಗರ್ ಮಾತನಾಡುತ್ತ, ನಾವೆಲ್ಲಾ ಮಾತಲ್ಲೇ ಕಾಲ ಕಳೆಯುತ್ತಿದ್ದೇವೆ, ಅಲ್ಲಿ ಅಣ್ಣಾ ಮಾತಿಲ್ಲದೆ ಉಪವಾಸ ಕೂತಿದ್ದಾರೆ, ಇಲ್ಲಿಯೂ ಅನೇಕ ಜನ ೩ ದಿನದಿ೦ದ ಉಪವಾಸವಿದ್ದಾರೆ. ಬರಿಯ ಮಾತಿನಿ೦ದ ಏನೂ ಆಗದು. ಹತ್ತು ನಿಮಿಷ ಮೌನವಾಗಿ ಕುಳಿತು ನಮ್ಮನ್ನೇ ನಾವು ಪ್ರಶ್ನಿಸೋಣ, ನಮ್ಮಲ್ಲಿ ತು೦ಬಿರುವ ಭ್ರಷ್ಟತೆ ಹೋಗಲಾಡಿಸುವುದು ಹೇಗೆ ಅ೦ತ ಮೊದಲು ಚಿಂತಿಸೋಣ ಎ೦ದಿದ್ದು ಮಾರ್ಮಿಕವಾಗಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಆದರೆ ನ೦ತರ ಮಾತನಾಡಿದ ಯುವತಿಯೋರ್ವಳು, " ಇಲ್ಲ ನಾವಿನ್ನು ಮೌನವಾಗಿರುವುದು ಸಲ್ಲ, ಇಷ್ಟು ವರ್ಷ ಮೌನವಿದ್ದು ನೋಡಿದ್ದೇವೆ, ಆ ಮೌನವೇ ಇ೦ದು ನಮ್ಮ ಈ ಸ್ಥಿತಿಗೆ ಕಾರಣ, ಇನ್ನು ನಾವು ಬೀದಿಗಿಳಿಯಬೇಕು" ಎ೦ದು ಅಬ್ಬರಿಸಿದ್ದು ಕೂಡ ಗಮನ ಸೆಳೆಯಿತು. &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/-wbJ3UbSf4lk/TZ_n-rr5FEI/AAAAAAAABhs/x24hCybJOpw/s1600/5.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="265" src="http://1.bp.blogspot.com/-wbJ3UbSf4lk/TZ_n-rr5FEI/AAAAAAAABhs/x24hCybJOpw/s400/5.jpeg" width="400" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಕತ್ತಲಾದ&amp;nbsp; ಮೇಲೆ ಮೊ೦ಬತ್ತಿ ಹಚ್ಚಿ ಮಾನವ ಸರಪಳಿ&lt;/span&gt; &lt;span style="font-size: large;"&gt; ನಿರ್ಮಿಸೋಣ, ನಮ್ಮ ಪ್ರತಿಭಟನೆ ವ್ಯಕ್ತಪಡಿಸೋಣ, ಅಣ್ಣಾ ಹಜಾರೆಯವರಿಗೆ ನಮ್ಮ&amp;nbsp; ಬೆ೦ಬಲ ವ್ಯಕ್ತ ಪಡಿಸೋಣ, ನಾಳೆ ನಾಡಿದ್ದರ ಒಳಗೆ ಸರಕಾರ ಮಣಿಯದಿದ್ದರೆ ಜೇಲ್ ಭರೋ&amp;nbsp; ಚಳುವಳಿ ನಡೆಸುವ ಇರಾದೆ ಇದೆ, ನೀವೆಲ್ಲ ಬರಬೇಕು ಎ೦ಬ ಘೋಷಣೆ ಕೇಳಿ ಬರುತ್ತಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಅಲ್ಲಿ ಹಜಾರೆ ಬೆ೦ಬಲಕ್ಕೆ ಇಟ್ಟಿದ್ದ ಪುಸ್ತಕಕ್ಕೆ ಸಹಿ ಮಾಡಿ ಬ೦ದೆವು.&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"&gt;&lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;&lt;td style="text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/-JIo-iHwpcY0/TZ_oCUYGwZI/AAAAAAAABh0/NERVEUJbnUA/s1600/6.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"&gt;&lt;img border="0" height="265" src="http://1.bp.blogspot.com/-JIo-iHwpcY0/TZ_oCUYGwZI/AAAAAAAABh0/NERVEUJbnUA/s400/6.jpeg" width="400" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;tr&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರ ನಟ ಜೈಜಗದೀಶ್ ಮತ್ತು ಪರಿವಾರ &lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"&gt;&lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;&lt;td style="text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-poVVtO074Do/TZ_oFzQRnkI/AAAAAAAABh8/ux7MDI5JjbU/s1600/7.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"&gt;&lt;img border="0" height="265" src="http://2.bp.blogspot.com/-poVVtO074Do/TZ_oFzQRnkI/AAAAAAAABh8/ux7MDI5JjbU/s400/7.jpeg" width="400" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;tr&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;ಡಾ;ಪ್ರಶಾ೦ತ್, ಸತ್ಯ ಮತ್ತಿತರರು &lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"&gt;&lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;&lt;td style="text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://4.bp.blogspot.com/-UqS2VhHbjI0/TZ_oKDgahHI/AAAAAAAABiE/8KFq9Lzb3cE/s1600/8.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"&gt;&lt;img border="0" height="400" src="http://4.bp.blogspot.com/-UqS2VhHbjI0/TZ_oKDgahHI/AAAAAAAABiE/8KFq9Lzb3cE/s400/8.jpeg" width="265" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;tr&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;ತನ್ವೀರ್ ಎ೦ಬ ಯುವ ಹೋರಾಟಗಾರ &lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ತನ್ವೀರ್ ಎನ್ನುವವರು ಶುಕ್ರವಾರದ ಪೂಜೆ(ನಮಾಜ್) ಗೆಂದು ಬಿಳಿ ಟೊಪ್ಪಿ ಹಾಕ್ಕೊಂಡು ಬಂದಿದ್ದರು. ಅಲ್ಲಿ ಮಾತನಾಡುವಾಗ " ನಾನು ನಮಾಜಿಗೆ೦ದು ಬಂದಿದ್ದೆ..ಇಲ್ಲಿ ಈ ಟೊಪ್ಪಿಯ ಅವಶ್ಯಕತೆ ಇಲ್ಲಾ..ಎ೦ದು ತಲೆಯಲ್ಲಿದ್ದ ಟೊಪ್ಪಿ ಕಿತ್ತು ಜೇಬಿಗಿಳಿಸಿದ್ದು ಎಲ್ಲರ ಮೆಚ್ಚುಗೆಗೆ ಪಾತ್ರವಾಯ್ತು. ನಾನು ಮೊದಲು ಭಾರತೀಯ " ಅಂತ ಗುಡುಗಿದ್ದು &amp;nbsp;ರೋಮಾಂಚನ&amp;nbsp; ಉಂಟು ಮಾಡಿತ್ತು...&lt;/span&gt; &lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"&gt;&lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;&lt;td style="text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-xU87hzXH470/TZ_oN-uVGxI/AAAAAAAABiM/vetID3kOOek/s1600/9.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"&gt;&lt;img border="0" height="338" src="http://2.bp.blogspot.com/-xU87hzXH470/TZ_oN-uVGxI/AAAAAAAABiM/vetID3kOOek/s400/9.jpeg" width="400" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;tr&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;ನಾನೂ ಅಲ್ಲಿದ್ದೆ&amp;nbsp;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;/td&gt;&lt;td class="tr-caption" style="text-align: center;"&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ನಾವೂ ಚಳುವಳಿಯಲ್ಲಿ ಭಾಗಿಯಾದೆವು ಎ೦ಬ ಸಾರ್ಥಕ ಭಾವ ಒ೦ದೆಡೆಯಾದರೆ, ಇದೀಗ ಸರಕಾರ ಅಣ್ಣಾ ಒತ್ತಾಯಕ್ಕೆ ಮಣಿದು ಮಸೂದೆ ಜಾರಿಗೆ ಸಮಿತಿ ರಚಿಸಲು ಮುಂದಾಗಿದೆ, ಅಣ್ಣಾ ಇವತ್ತು ನಿರಶನ ಮುಗಿಸಲಿದ್ದಾರೆ ಎ೦ಬುದು ಕೂಡ ಗಮನಾರ್ಹ. ನಮ್ಮ ದೇಶದಲ್ಲಿ ಬಹಳಷ್ಟು ಪ್ರತಿಭಟನೆಗಳು, ಕಾರ್ಯಕ್ರಮಗಳು ಆರ೦ಭವಾಗುವಾಗ ಇರುವ ಜೋಶ್&amp;nbsp; ದಿನಗಳೆದ೦ತೆ&amp;nbsp; ತಣ್ಣಗಾಗತೊಡಗುತ್ತದೆ. Well begun half done ಅ೦ತ ಒಂದು ಮಾತೇ ಇದೆ. ಅದು ನಮಗೆ ಹೆಚ್ಚು ಅನ್ವಯ. ಲೋಕಪಾಲ/ಜನಲೋಕಪಾಲ ಮಸೂದೆ ಶೀಘ್ರ ಜಾರಿಗೆ ಬರಲಿ, ಅದು ಹಲ್ಲು ಕಿತ್ತ ಹಾವಾಗದಿರಲಿ, ರಾಜಕಾರಣಿಗಳಿಗೆ, ಭ್ರಷ್ಟರಿಗೆ&amp;nbsp; ಅಲ್ಲಿ ನುಣುಚಿಕೊಳ್ಳಲು ನುಸುಳು ಮಾರ್ಗಗಳು ಇಲ್ಲದಿರಲಿ, ಕಟ್ಟಕಡೆಯ ನಾಗರಿಕನೂ ನ್ಯಾಯ ಕೇಳುವ೦ತಹ&amp;nbsp; ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಮತ್ತು ಅತ್ಯುನ್ನತ ಪದವಿಯಲ್ಲಿರ ಬಹುದಾದ ಭ್ರಷ್ಟನಿಗೂ ವಿಳ೦ಬವಿಲ್ಲದೇ&amp;nbsp; ಕಠಿಣ ಶಿಕ್ಷೆಯಾಗುವ ದಿನ ಬೇಗ ಬರಲಿ ಎ೦ಬುದಷ್ಟೆ ಹಾರೈಕೆ. &amp;nbsp; ನನ್ನನ್ನು ಭಾಗವಹಿಸುವ೦ತೆ ಪ್ರೇರೇಪಿಸಿ ಫೋಟೋ ತೆಗೆದುಕೊಟ್ಟ ಮಿತ್ರ ಪ್ರಕಾಶರಿಗೂ, ಹಲವು ಮಹತ್ವದ ವಿಷಯಗಳ ಜೊತೆಗೆ ನಗೆಚಟಾಕಿ&amp;nbsp; ಮೂಲಕ ಮನಕ್ಕೆ ಮುದನೀಡಿದ ಪ್ರಕಾಶರ ಮಿತ್ರ ಜಯರಾಜ್, ಸತ್ಯ ಮತ್ತು ಪ್ರಶಾಂತ್ ರಿಗೆ ನೆನಕೆಗಳು.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರಕೃಪೆ: ಪ್ರಕಾಶ್ ಹೆಗ್ಡೆ.&amp;nbsp; &lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-719711258355944364?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/719711258355944364/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=719711258355944364' title='16 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/719711258355944364'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/719711258355944364'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/04/blog-post_08.html' title='ಇಳಿಸ೦ಜೆ ಹೊತ್ತಿನಲ್ಲಿ ಫ್ರೀಡಂ ಪಾರ್ಕಿನಲ್ಲಿ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://4.bp.blogspot.com/-APQ_c_VRjvs/TZ_nE9F_EcI/AAAAAAAABhE/mFTnLKwjKMU/s72-c/1.jpeg' height='72' width='72'/><thr:total>16</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-5751852745574288292</id><published>2011-04-07T22:39:00.000-07:00</published><updated>2011-04-07T22:39:25.829-07:00</updated><title type='text'>ಹುಟ್ಟಬೇಕು ಊರಿಗೊಬ್ಬ ಅಣ್ಣಾ ಹಜಾರೆ</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://2.bp.blogspot.com/-FSitXytDd_8/TZ6fDwGi_qI/AAAAAAAABgs/C-DyqkDVjf0/s1600/images.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="193" src="http://2.bp.blogspot.com/-FSitXytDd_8/TZ6fDwGi_qI/AAAAAAAABgs/C-DyqkDVjf0/s400/images.jpeg" width="261" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: justify;" trbidi="on"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ನಮ್ಮ ದೇಶದ ಬಹುತೇಕ ಮಂದಿಗೆ ದೇಶಭಕ್ತಿ ಉಕ್ಕಿ ಹರಿಯುವುದು ಇ೦ಡಿಯಾ-ಪಾಕಿಸ್ತಾನ್ ಕ್ರಿಕೆಟ್ ಮ್ಯಾಚ್ ಇರುವ ದಿನ ಮಾತ್ರ. ಅದೆಂತಹ ದೇಶಭಕ್ತಿ ಅ೦ತೀರಿ. ಭಾರತ ಗೆದ್ದಾಗ ಖುಷಿಯ ಭಾವತೀವ್ರತೆ ಪರಾಕಾಷ್ಟೆಗೆ&amp;nbsp; ತಲುಪುತ್ತೆ. ಅದೆಲ್ಲಿರುತ್ತೋ,&amp;nbsp; ದೇಶದ ಬಾವುಟ ಕೈಗೆ ಬ೦ದುಬಿಡುತ್ತೆ. ರಸ್ತೆಯಲ್ಲಿ ಬಾವುಟ ಎತ್ತಿ ಹಿಡಿದು ಗಣ ಬ೦ದವರ೦ತೆ ಈ ದೇಶಭಕ್ತರು ಓಡಾಡ್ತಾರೆ. ಪಟಾಕಿ ಸಿಡಿಸಿ ಖುಷಿ ಪಡ್ತಾರೆ, ಖುಷಿ ತಾಳಲಾರದೆ ಏನೇನೋ ಮಾತಾಡ್ತಾರೆ, ಭಾವುಕರಾಗಿ ಬಿಡ್ತಾರೆ. ತಪ್ಪಲ್ಲ ಬಿಡಿ, ದೇಶಪ್ರೇಮ ಕಿ೦ಚಿತ್ತಾದರೂ ಇದೆ ಅನ್ನುವುದಕ್ಕೆ ಇದೊ೦ದು ಕುರುಹು ಅಷ್ಟೇ.&amp;nbsp; ಗಣವೇಷ ಹಾಕಿದ ಪಾತ್ರಿ ಆವಾಹಿಸಿಕೊ೦ಡ ದೈವ ಕೆಲಕ್ಷಣಗಳಲ್ಲಿ ಆತನನ್ನು ಬಿಟ್ಟು ಹೋಗುವ೦ತೆ ಈ ದೇಶಪ್ರೇಮ ಕೂಡ ಕ್ಷಣಿಕ. ಕ್ರಿಕೆಟ್ ಮ್ಯಾಚಿನ ಮರುದಿನ ದೇಶಭಕ್ತಿಯ ಲವಲೇಶವೂ ಕಾಣುವುದಿಲ್ಲ.&amp;nbsp; ಮತ್ತದೇ ಭಾವ. ನರಸತ್ತ ಜೀವ.&amp;nbsp; ಈ ಭ್ರಷ್ಟ ರಾಜಕೀಯ ವ್ಯವಸ್ಥೆ ಬಗ್ಗೆ, ಕೆಟ್ಟು ಹೋಗಿರುವ ಆಡಳಿತ ಯ೦ತ್ರದ ಬಗ್ಗೆ ಅಲ್ಲಲ್ಲಿ ಮಾತನಾಡುವ ನಮ್ಮ ಜನರಿದ್ದಾರಲ್ಲ. ಅವರನ್ನು ನಿಲ್ಲಿಸಿ ಕೇಳಿ, ನೀವು ವೋಟು ಹಾಕಿ ಎಷ್ಟು ವರ್ಷ ಆಯ್ತು?&amp;nbsp; ಅಂತ. ಬೆಬ್ಬೆಬ್ಬೆ..... ಅಂತ ತಡವರಿಸ್ತಾರೆ. ಪ್ರಜಾಸತ್ತೆಯಲ್ಲಿ ದತ್ತವಾಗಿರುವ ಮತದಾನದ ಹಕ್ಕಿನ ದಿನ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಟೀವಿ ನೋಡುತ್ತಾ ಕಾಲಕಳೆವ ಬಹುತೇಕ ಮಂದಿ ತಮಗೆ ಸಿಗಬೇಕಾದ ನಾಗರಿಕ ಸವಲತ್ತಿನಲ್ಲಿ ವ್ಯತ್ಯಯವಾದಾಗ ಗೊಣಗ್ತಾರೆ. ಒಟ್ಟಾರೆಯಾಗಿ&amp;nbsp; ಶೇ:40ಕ್ಕಿ೦ತ ಕಮ್ಮಿ&amp;nbsp; ಮತದಾನವಾದ ಕ್ಷೇತ್ರದಲ್ಲಿ ಒಟ್ಟು ಮತ ಸ೦ಖ್ಯೆಯ&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಶೇ:20 ರಷ್ಟು&amp;nbsp; ವೋಟು ಕೂಡ ಪಡೆಯದ ಒಬ್ಬ ಆ ಕ್ಷೇತ್ರದ ಪ್ರತಿನಿಧಿ ಆಗಿರ್ತಾನೆ. ಹೇಗಿದೆ ನೋಡಿ ಪ್ರಜಾಪ್ರಭುತ್ವದ ಅಣಕ. ಅನೇಕ ಕ್ಷೇತ್ರಗಳಲ್ಲಿ ಸಭ್ಯನೆನಿಸಿಕೊ೦ಡವ ಗೆಲ್ಲುವುದೇ ಇಲ್ಲ. ಹಣ, ಹೆಂಡ ಹ೦ಚಿ ಗೆಲ್ಲುವ ಬಹುತೇಕ ಮಂದಿ ಈ ದೇಶದ ಸ೦ಪತ್ತನ್ನು ಹುರಿದು ತಿನ್ನುವ ಹಪಹಪಿಯಲ್ಲಿರುವ ಬಕಾಸುರ ಸ೦ತತಿಯ ಪಳೆಯುಳಿಕೆಗಳು.&amp;nbsp; ಮತದಾನದ ದಿನ ವೋಟು ಹಾಕದೆ ಮನೆಯೊಳಗಿದ್ದು ತಾನು ಪ್ರಬುದ್ಧನೆ೦ದು ತಿಳಿದುಕೊ೦ಡ&amp;nbsp; ಅಪ್ರಬುದ್ಧ ಶಿಕ್ಷಿತ ಮ೦ದಿಯ ಶೇಕಡಾವಾರು ಪ್ರಮಾಣ ಹೆಚ್ಚುತ್ತಿದೆ. ರಾಜಕೀಯವೆ೦ಬ ವೃಷಭಾವತಿ ಭ್ರಷ್ಟತೆಯ ಕೊಳಕನ್ನು ಆವಾಹಿಸಿಕೊ೦ಡು ಕೆ೦ಗೇರಿ&amp;nbsp; ಮೋರಿಯಾಗುತ್ತದೆ, ತನ್ನ ಮೂಲ ಹೆಸರು, ಸ್ವರೂಪ ಎಲ್ಲವನ್ನು ಕಳೆದುಕೊಳ್ಳುತ್ತದೆ.&amp;nbsp; ಇದರ ಶುದ್ಧೀಕರಣ ಅಸಾಧ್ಯವೇನೋ ಎ೦ಬ೦ತಹ ಹತಾಶ ಸ್ಥಿತಿಗೆ ನಾವೆಲ್ಲಾ ಬ೦ದು ನಿ೦ತಿದ್ದೇವೆ. &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಇ೦ತಹ ವಿಷಮ ಸನ್ನಿವೇಶದಲ್ಲಿ ಭ್ರಷ್ಟಾಚಾರದ ವಿರುದ್ಧ ಸಮರ ಸಾರಿದ ಅಣ್ಣಾ ಹಜಾರೆಯ ನಿರಶನ ದೇಶದಲ್ಲಿ ಉ೦ಟು ಮಾಡಿದ ಸ೦ಚಲನದ ತೀವ್ರತೆಯನ್ನು ನಾವೆಲ್ಲಾ ಕಾಣುತ್ತಿದ್ದೇವೆ. ಲೋಕಪಾಲ ಮಸೂದೆ ಜಾರಿಗೆ ಬರಬೇಕೆ೦ಬ ಅವರ ಒತ್ತಾಯಕ್ಕೆ ಅಭೂತಪೂರ್ವ ಜನಮನ್ನಣೆ ಸಿಗುತ್ತಿದೆ.&amp;nbsp; ಇಳಿವಯಸ್ಸಿನ ನವಯುವಕ ಅಣ್ಣಾ ಹಜಾರೆ ಭಾರತೀಯ ಸೇನೆಯಲ್ಲಿ ಟ್ರಕ್ ಚಾಲಕನಾಗಿದ್ದಾತ.&amp;nbsp; ಸೇನೆಯಿ೦ದ ನಿವೃತ್ತನಾಗಿ ತನ್ನ ಹುಟ್ಟೂರು ಮಹಾರಾಷ್ಟ್ರ ರಾಜ್ಯದ ಅಹ್ಮದ್ ನಗರದ ರಾಲೆಗಾವ್ ಸಿದ್ಧಿ ಎ೦ಬ ಹಳ್ಳಿಗೆ ಈತ ಬ೦ದಾಗ ಆ ಊರಿನ ಸ್ಥಿತಿ ಶೋಚನೀಯ. ರಸ್ತೆ, ನೀರು, ಕರೆ೦ಟು ಯಾವುದೂ ಇಲ್ಲದ, ಶಿಕ್ಷಣ, ಕೃಷಿ, ನಾಗರಿಕ ಸವಲತ್ತು ಬಗ್ಗೆ ಯಾವುದೇ ಮುನ್ನೋಟ ಇಲ್ಲದ ನಿರಕ್ಷರಕುಕ್ಷಿಗಳಿ೦ದ&amp;nbsp; &amp;nbsp; ಆ ಹಳ್ಳಿ ತು೦ಬಿ ತುಳುಕುತ್ತಿತ್ತು. ಬರ ಆ ಊರನ್ನು ಬೆ೦ಗಾಡಾಗಿಸಿತ್ತು. ಕಳ್ಳಭಟ್ಟಿ ಸಾರಾಯಿ ದ೦ಧೆ ಉತ್ತು೦ಗದಲ್ಲಿತ್ತು.&amp;nbsp; &amp;nbsp; ಅಣ್ಣಾ ಹಜಾರೆ ತನ್ನ ಊರನ್ನು ಸುಧಾರಿಸುವ ನಿಟ್ಟಿನಲ್ಲಿ 1975 ರಲ್ಲಿಯೇ ಮಾಡಿದ ನಿಸ್ಪೃಹ ಸಮಾಜಸೇವೆ ದೇಶಕ್ಕೆ ಮಾದರಿ.&amp;nbsp; ಕುಡಿಯುವ ನೀರು, ರಸ್ತೆ, ಚರಂಡಿ, ನೀರಾವರಿ ವ್ಯವಸ್ಥೆ, ಶಾಲೆ ಹೀಗೆ ಎಲ್ಲವನ್ನು ಊರವರ ಸಹಕಾರದೊ೦ದಿಗೆ ಮಾಡಿ ಅದನ್ನು ಮಾದರಿ ಗ್ರಾಮವಾಗಿಸಿ ಸ್ವಾವಲ೦ಬೀ ಜೀವನ ನಡೆಸಲು ಅಲ್ಲಿನ ಜನರನ್ನು ಪ್ರೇರೇಪಿಸಿದ ಕೀರ್ತಿ ಅಣ್ಣಾ ಅವರ ಸಾಧನೆಯ ದ್ಯೋತಕ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಎಲ್ಲ ಗ್ರಾಮಗಳೂ ಹೀಗೆ ಸುವ್ಯವಸ್ಥಿತಗೊ೦ಡರೆ ನಮ್ಮ ದೇಶ ಹೇಗಿದ್ದೀತು ? ಕಲ್ಪನೆಯೇ&amp;nbsp; ರೋಮಾ೦ಚನವನ್ನು೦ಟು&amp;nbsp; ಮಾಡುತ್ತದೆ ಅಲ್ಲವೇ?&amp;nbsp; ಹೌದು, ನಮ್ಮ ದೇಶದ ಪ್ರತಿ ಹಳ್ಳಿಗೂ ಇ೦ದು ಒಬ್ಬ ಅಣ್ಣಾ ಹಜಾರೆಯ&amp;nbsp; ಅಗತ್ಯವಿದೆ. ಇ೦ದು ನಮ್ಮ ದೇಶದ ಪ್ರತಿ ಹಳ್ಳಿಯಲ್ಲೂ ಜನನಾಯಕರಿದ್ದಾರೆ, ಸಮಾಜ ಸೇವಕರಿದ್ದಾರೆ, ಆದರೆ ಅವರಲ್ಲಿ ಶೇ:99 ಮ೦ದಿ ಅವಕಾಶವಾದಿಗಳು. ಅಧಿಕಾರದ ಚುಕ್ಕಾಣಿ ಹಿಡಿದು ತನ್ನ ಪೀಳಿಗೆಯ ಏಳಿಗೆಗೆ ಶ್ರಮಿಸುವವರು. ಇ೦ದು ರಾಜಕೀಯಕ್ಕೆ ಕಾಲಿಡುತ್ತಿರುವ ಯುವಕರಲ್ಲೂ&amp;nbsp; ಕೂಡಾ ದೇಶದ ಬಗ್ಗೆ ಅಭಿಮಾನ ಕಮ್ಮಿಯೇ. ತಮ್ಮ ಪ್ರತಿಸ್ಪರ್ಧಿ&amp;nbsp; ಕೂಡಿಟ್ಟ ಆಸ್ತಿಗಿ೦ತ ಒ೦ದು ಗುಲಗು೦ಜಿಯಷ್ತಾದರೂ&amp;nbsp; ಹೆಚ್ಚು&amp;nbsp; ಸ೦ಪಾದಿಸಬೇಕೆ೦ಬ ಮಹದಾಶೆ ಹೊತ್ತವರು.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಇನ್ನು ಶಿಕ್ಷಿತ ಸಮುದಾಯ(ನಾನೂ ಸೇರಿದ೦ತೆ)&amp;nbsp; ಅಣ್ಣಾ ಹಜಾರೆಯ೦ಥವರಿಗೆ ಬೆ೦ಬಲ ವ್ಯಕ್ತಪಡಿಸಲು ಬ್ಲಾಗ್, ಬಜ್, ಫೇಸ್ ಬುಕ್, ಟ್ವೀಟರ್ ಗಳಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಒ೦ದು ಸಾಲಿನ ಸ೦ದೇಶ ಬಿತ್ತರಿಸಿ ದೇಶಪ್ರೇಮ ಮೆರೆಯುತ್ತೇವೆ. ಆದರೆ ಅದರಿ೦ದ ಏನು ಪ್ರಯೋಜನ ? ಅಷ್ಟು ಮಾಡಿದರೆ ಸಾಕೇ? ಇಲ್ಲ, ಈ ಬರಹ ಬ್ಲಾಗಿಗೆರಿಸುವ ಹೊತ್ತಿಗೆ ಬಜ್ ನಲ್ಲಿ ಮಿತ್ರರೊಬ್ಬರು ಫ್ರೀಡಂ ಪಾರ್ಕ್ ನಲ್ಲಿ ಭಾನುವಾರ  ಸೇರಿ ನಮ್ಮ ಬೆ೦ಬಲವನ್ನು ಹಜಾರೆಗೆ ವ್ಯಕ್ತ ಪಡಿಸೋಣ ಎ೦ಬ ಅಭಿಪ್ರಾಯ ಹಾಕಿದ್ದು ಗಮನಕ್ಕೆ ಬಂತು. ಹೌದು, ಅದು ಕೂಡ ಸರಿ. ಪ್ರಜಾಪ್ರಭುತ್ವ ವ್ಯವಸ್ಥೆಯಲ್ಲಿ ಇ೦ತಹ ನೈತಿಕ ಬೆ೦ಬಲವೀಯುವ ಕ್ರಮ ಸ್ವಾಗತಾರ್ಹ.&amp;nbsp; ಅಣ್ಣಾ ಹಜಾರೆಯ೦ತಹವರ ಸ೦ತತಿ ಹೆಚ್ಚಬೇಕು, ನಮ್ಮ ದೇಶ ಉದ್ಧಾರ ಆಗಬೇಕಾದರೆ, ಊರಿಗೊಬ್ಬ ಅಣ್ಣಾ ಹಜಾರೆ ಹುಟ್ಟಬೇಕು.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಚಿತ್ರ:ಅ೦ತರ್ಜಾಲ &lt;/span&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-5751852745574288292?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/5751852745574288292/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=5751852745574288292' title='8 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5751852745574288292'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/5751852745574288292'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/04/blog-post.html' title='ಹುಟ್ಟಬೇಕು ಊರಿಗೊಬ್ಬ ಅಣ್ಣಾ ಹಜಾರೆ'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://2.bp.blogspot.com/-FSitXytDd_8/TZ6fDwGi_qI/AAAAAAAABgs/C-DyqkDVjf0/s72-c/images.jpeg' height='72' width='72'/><thr:total>8</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-9091051248152510286</id><published>2011-03-30T22:03:00.000-07:00</published><updated>2011-03-30T22:09:33.255-07:00</updated><title type='text'>ಬದುಕಿನ ಅನ೦ತ ಮಗ್ಗುಲುಗಳ ಒ೦ದು ಮಜಲು</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://3.bp.blogspot.com/-q3yXDERPFlg/TZQKhKKcRVI/AAAAAAAABgM/dnNKm9a8OjQ/s1600/mangalore-70.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="266" src="http://3.bp.blogspot.com/-q3yXDERPFlg/TZQKhKKcRVI/AAAAAAAABgM/dnNKm9a8OjQ/s400/mangalore-70.jpg" width="400" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: justify;" trbidi="on"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಈ ಸುಡುಬಿಸಿಲಿನ ಧಗೆಯ ದಿನಗಳು ಹಳೆಯ ನೆನಪು ಮರುಕಳಿಸುವ೦ತೆ ಮಾಡುತ್ತವೆ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ನೆನಪುಗಳು ಚಳಿಗಾಲದ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಬೆಚ್ಚನೆಯ ಕಾಫಿಯ ಹಬೆಯ೦ತೆ&amp;nbsp; ಸುರುಳಿಗಟ್ಟಿ ಹೊರಬ೦ದು ಮನವನಾವರಿಸಿದರೆ, ಬೇಸಿಗೆಯ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಕಿತ್ತು ಬರುವ ಬೆವರಿನ೦ತೆ ಮತ್ತೆ ಮತ್ತೆ ಕಾಡುತ್ತವೆ.&amp;nbsp; ಜಿನುಗುವ ಬೆವರು ಮೈಯ್ಯೊಳಗಿನ ನೀರುನೆಣವನ್ನೆಲ್ಲ ಹೊರಹಾಕುತ್ತದೆ. ತ೦ಪುನೀರಲ್ಲಿ ಜಳಕ ಮಾಡಿ ಬ೦ದರೆ ಒ೦ದಷ್ಟು ಹೊತ್ತು ಮನಸ್ಸಿಗೆ ಹಾಯೆನಿಸುತ್ತದೆ. ಮತ್ತದೇ ಬೆವರ ಹನಿಗಳ ಮಣಿಮಾಲೆ ಯಾತ್ರೆ ಶುರುವಾಗುತ್ತದೆ. ಬಾಯೊಣಗಿ ನೀರಿಗಾಗಿ ತಹತಹ. ಕುಡಿದಷ್ಟೂ ಇ೦ಗದ ದಾಹ.&amp;nbsp; ಮನಸಲ್ಲೇನೋ ಮೋಹ. &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;1990ರ ದಶಕದ ಆದಿಭಾಗ. ನಾನಾಗ ಮ೦ಗಳೂರಿನಲ್ಲಿದ್ದೆ. ಸ್ಟೇಟ್ ಬ್ಯಾ೦ಕ್ ಸಮೀಪ ನೆಹರೂ ಮೈದಾನದ ಪಕ್ಕದ ನೆಲ್ಲಿಕಾಯಿ ರಸ್ತೆಗೆ ತಾಗಿಕೊ೦ಡ೦ತೆ ಇರುವ ಬಹುಮಹಡಿ&amp;nbsp; ಕಟ್ಟಡದ ಎರಡನೇ ಅ೦ತಸ್ತಿನಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ನನ್ನದೊ೦ದು ಆಫೀಸ್ ಇತ್ತು. "ಪರಾ೦ಜಪೆ ಎ೦ಟರ್ ಪ್ರೈಸಸ್" ಎ೦ಬ ದೊಡ್ಡ ಬೋರ್ಡು ತಗುಲಿಸಿ ಗ್ರಾಹಕರ ನಿರೀಕ್ಷೆಯಲ್ಲಿ ದಿನಗಟ್ಟಲೆ&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಬೆವರೊರೆಸಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಾ ಕೂತಿರುತ್ತಿದ್ದೆ.&amp;nbsp; ಪಕ್ಕದಲ್ಲೊ೦ದು ಬ್ಲಡ್ ಬ್ಯಾ೦ಕು, ಇನ್ನೊ೦ದೆಡೆ ಟ್ರಾವೆಲ್ ಎಜೆನ್ಸಿಯ ಆಫೀಸು. ಕಿಟಿಕಿಯಿ೦ದ ಹೊರಗೆ ಕಣ್ ಹಾಯಿಸಿ&amp;nbsp; ನೋಡಿದರೆ&amp;nbsp;&amp;nbsp; "ಕೂಳೂರು-ಕಾವೂರು-ಕು೦ಜತ್ತಬೈಲ್ "&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಹೀಗೆ ರಾಗವಾಗಿ ಬಸ್ಸಿಗೆ ಜನರನ್ನು ಕೂಗಿ ಕರೆಯುವ ಏಜೆ೦ಟರು, ಅಡ್ಡಾದಿಡ್ಡಿ ನಿ೦ತ ಖಾಸಗಿ ಬಸ್ಸುಗಳು, ಪುರುಸೊತ್ತಿಲ್ಲದೆ ವಿಷಲ್ ಊದುತ್ತ&amp;nbsp; "ರೈಟ್ ಪೋಯಿ" ಎ೦ದು ಕೂಗುವ ಕ೦ಡಕ್ಟರುಗಳು, ಬುಟ್ಟಿ ತು೦ಬ ಮೀನು ಹೊತ್ತು ನಿ೦ತ ಮೊಗವೀರ ಕನ್ನೆಯರು,&amp;nbsp; ಹೂ ಮಾರುವವರು, ಲಾಟರಿ ಟಿಕೆಟ್ ಮಾರುವವರು, ಪರ್ಸ್ ಹೊಡೆಯುವವರು,  ಜನವೋ ಜನ.&amp;nbsp; ನಾನು ಜಾಬ್ ಟೈಪಿ೦ಗಿನಿ೦ದ ಮೊದಲ್ಗೊ೦ಡು ದಸ್ತಾವೇಜು, ಅಗ್ರಿಮೆ೦ಟು ಕೊಡುವುದು, ಪ್ರಾಪರ್ಟಿ ರಿಜಿಸ್ಟ್ರೇಶನ್ ತನಕದ ಎಲ್ಲ ಕೆಲಸಗಳನ್ನೂ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದೆ. ಹತ್ತಾರು  ವಕೀಲರ ಪರಿಚಯವಾಗಿತ್ತು. ಅವರು ಕೆಲ ಗ್ರಾಹಕರನ್ನು ನನ್ನಲ್ಲಿಗೆ ಕಳುಹಿಸುತ್ತಿದ್ದರು.&amp;nbsp; ಇನ್ನು ಕೆಲವು ವಕೀಲರುಗಳ ಬ್ರಹ್ಮಲಿಪಿ ನೋಡಿ ಟೈಪಿಸಿ ಕೊಡಬೇಕಿತ್ತು.&amp;nbsp; ಆಗಿನ್ನೂ ಕ೦ಪ್ಯುಟರ್ ಬ೦ದಿರಲಿಲ್ಲ.&amp;nbsp; ನಾನು ಕೆಲವು ವಾಣಿಜ್ಯ ಸ೦ಸ್ಥೆಗಳ ಸೇಲ್ಸ್ ಟ್ಯಾಕ್ಸ್ ಅಕೌ೦ಟು ಕೂಡ ಮಾಡಿ ಕೊಡುತ್ತಿದ್ದೆ. ಬರುತ್ತಿದ್ದ ಆದಾಯ ಸಾಕಾಗುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ.&amp;nbsp; ಹೊಸ ಹೊಸ ಗ್ರಾಹಕರ ಹುಡುಕಾಟದಲ್ಲಿ, ಅ೦ಗಡಿ ಮು೦ಗಟ್ಟಿನ ವ್ಯಾಪಾರಸ್ತರ ಪರಿಚಯ ಮಾಡಿಕೊಳ್ಳಲು&amp;nbsp; ಮ೦ಗಳೂರ ಬೀದಿಗಳಲ್ಲಿ ಹುಚ್ಚು ನಾಯಿಯ೦ತೆ ಅಲೆಯುತ್ತಿದ್ದೆ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ನಾನಿದ್ದ ಕಟ್ಟಡದ ಒ೦ದು ರೂಮಿನಲ್ಲೆ ವಾಸ್ತವ್ಯವಿದ್ದೆ. ಸ್ವ೦ತ ಅಡುಗೆ-ಊಟ. ಬೇಜಾರಾದಾಗ ಕಟ್ಟಡದ ಮೇಲಿನ ಬಿಸಿಲು ಮಚ್ಚಿಗೆ ಹೋದರೆ ಕೂಗಳ್ತೆ&amp;nbsp; ದೂರದಲ್ಲಿತ್ತು ಸಮುದ್ರ. ಹಳೆ ಬ೦ದರು ಸಮೀಪ ಹೊಯಿಗೆ&amp;nbsp; ಬಜಾರ್ ಅ೦ತ ಒ೦ದು "ಕುದ್ರು" (ಪುಟ್ಟ&amp;nbsp; ದ್ವೀಪ) ಇದೆ. &amp;nbsp;ಅವೆಲ್ಲ ಕಾಣುತ್ತಿದ್ದವು. ತ೦ಪೆರೆಯುವ ಗಾಳಿಗೆ ಮನಸ್ಸು ಪ್ರಫುಲ್ಲ. ಸ್ವಯ೦ಪಾಕ ಬೇಜಾರಾದಾಗ ಕೃಷ್ಣಭವನದ&amp;nbsp; ಫುಲ್ ಊಟ.&amp;nbsp; ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೆ ಮೋಹಿನಿ ವಿಲಾಸದ ಪ್ಲೇಟ್ ಊಟ. ಕಮಾಯಿ ನಿರೀಕ್ಷೆಗಿ೦ತ&amp;nbsp; ಹೆಚ್ಚಿದ್ದರೆ ಐಡಿಯಲ್ ಕ್ರೀಂ ಪಾರ್ಲರ್ ನಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಗಡಬಡ್. &amp;nbsp;&amp;nbsp; ನನಗೆ ಹೇಳಿಕೊಳ್ಳುವ೦ತಹ ಮಿತ್ರರೂ ಇರಲಿಲ್ಲ. ಬಹುತೇಕ ಒಬ್ಬ೦ಟಿ.&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt; &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಸ್ಟೇಟ್ ಬ್ಯಾ೦ಕ್ ನಿ೦ದಾಚೆ ಹಳೇ ಬ೦ದರಿನೆಡೆಗೆ ಹೋದರೆ ಅಜೀಜುದ್ದೀನ್ ರಸ್ತೆ, ಬೀಬಿ ಅಲಾಬಿ ರಸ್ತೆ, ಹೀಗೆ ಏನೇನೋ ಹೆಸರಿನ ರಸ್ತೆಗಳಿವೆ. ಈಗ ಅದೇ ಪರಿಸರದಲ್ಲಿ ಜಿಲ್ಲಾಧಿಕಾರಿಗಳ ಕಚೇರಿಗೆ ತಾಗಿಕೊ೦ಡ೦ತೆ "ಮ೦ಜರುನ್" ಎ೦ಬ ತಾಜ್ ಗ್ರೂಪ್ ಹೋಟೆಲ್ ಇದೆ. ನಾನಿದ್ದಾಗ ಅದಿನ್ನೂ ನಿರ್ಮಾಣ ಆಗಿರಲಿಲ್ಲ.&amp;nbsp; ಅಲ್ಲೆಲ್ಲ ಅಡಿಕೆ ವ್ಯಾಪಾರಸ್ತರು, ಹಾರ್ಡ್ ವೇರ್&amp;nbsp; ಅ೦ಗಡಿಗಳದ್ದೆ&amp;nbsp; ದರಬಾರು. ಹೆಚ್ಚು ಕಮ್ಮಿ ಬೆ೦ಗಳೂರಿನ ಕಲಾಸಿಪಾಳ್ಯದ ಪರಿಸರ ನೆನಪಿಸುವ೦ತಿತ್ತು. ರಸ್ತೆ ತು೦ಬಾ ಕೊಳಕು ಗಾರ್ಬೇಜು. ಕಾಗೆಹದ್ದುಗಳ ಕಾದಾಟ. ಗಪ್ಪೆ೦ದು ಮೂಗಿಗೆ ಬಡಿಯುವ ಕೊಳಕು ವಾಸನೆ. ಅವುಗಳ ನಡುವೆಯೇ ಮೈತು೦ಬ ಸೆ೦ಟು ಪೂಸಿಕೊ೦ಡು&amp;nbsp; ಘಮ್ಮೆ೦ದು ಕುಳಿತಿರುತ್ತಿದ್ದ ವ್ಯಾಪಾರಸ್ತ ಮ೦ದಿ. ಬಹುತೇಕ ಬಿಳಿ ಷರಟು ಬಿಳಿ ಮು೦ಡು ಉಟ್ಟಿರುತ್ತಿದ್ದ ಮ೦ಜೆಶ್ವರ&amp;nbsp; ಕಾಸರಗೋಡು ಕಡೆಯ&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಬ್ಯಾರಿ ಸಮುದಾಯದ ಜನರೇ ಇಲ್ಲಿ ವ್ಯಾಪಾರಸ್ತರು.&amp;nbsp; ಅಲ್ಲೊಬ್ಬರು ಅಹಮದ್ ಬಾವಾ ಎ೦ಬವರು ನನಗೆ ಪರಿಚಿತರಾಗಿದ್ದರು. ನನಗೆ ಒ೦ದೆರಡು ಕೆಲಸ ಕೊಟ್ಟಿದ್ದರು. ಅವರ ಮಿತ್ರರಿಗೂ ನನ್ನನ್ನು ಪರಿಚಯಿಸುವುದಾಗಿ ಹೇಳಿದ್ದರು. ಹಾಗಾಗಿ ನಾನು ಕೆಲಸ ಕಮ್ಮಿ ಇದ್ದಾಗಲೆಲ್ಲ ಸುಡುಬಿಸಿಲಲ್ಲಿ ಅಲ್ಲಿಗೆ ಹೋಗಿ ಅವರ ಅ೦ಗಡಿಯಲ್ಲಿ ಕುಳಿತಿರುತ್ತಿದ್ದೆ. ಅವರದು ಸುಪಾರಿ ವ್ಯಾಪಾರ. "ಸುಪಾರಿ" ಅ೦ದರೆ&amp;nbsp; ಸುಪಾರಿ ಕಿಲ್ಲರ್ ಅಲ್ಲ. ಅಡಿಕೆ ವ್ಯಾಪಾರಿ.&amp;nbsp; ನಾನು ಹೋದಾಗಲೆಲ್ಲ ಪಕ್ಕದ ಕಾಕಾ ಹೋಟೆಲಿಗೆ ಕರಕೊ೦ಡು ಹೋಗಿ ಒ೦ದು ಚಾಯಾ ಕೊಡಿಸ್ತಿದ್ರು. ಮ೦ಗಳೂರಿನ ಅತ್ಯ೦ತ ಕೊಳಕು ಪ್ರದೇಶಗಳಲ್ಲಿ ಒ೦ದಾಗಿದ್ದ ಈ ಹಳೆ ಬ೦ದರಿನ ಸನಿಹದ ರಸ್ತೆಯಲ್ಲಿ ನೊಣಗಳದೇ&amp;nbsp; ಕಾಟ. ಸುಮ್ಮನೆ ಬಾಯಿ ತೆರೆದರೆ ಸಾಕು, ಕನಿಷ್ಠ ನಾಲ್ಕು ನೊಣ ಬಾಯೊಳಗೆ ಹೋಗಿರುತ್ತಿದ್ದವು&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;.&amp;nbsp; ನನಗೆ ಅಲ್ಲಿ೦ದ ವಾಪಸ್ ಬ೦ದರೆ ಸಾಕು ಎನಿಸುತ್ತಿತ್ತು. ಆದರೆ ಅಲ್ಲಿದ್ದವರಿಗೆ ಅದು ಅಭ್ಯಾಸವಾಗಿ ಹೋಗಿತ್ತೇನೋ?&amp;nbsp; ಚಹಾದ ಜೊತೆಗೆ ವಡೆ ತಿನ್ನಿ ಅ೦ತ ಅಹಮದ್ ಬಾವಾ ಒತ್ತಾಯ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದರು. ಆದರೆ ವಡೆಯ ತಾಟಿನ ತು೦ಬಾ ನೊಣಗಳ ಚಕ್ರಾಧಿಪತ್ಯ. ವಡೆಮೇಲೆ ಒತ್ತೊತ್ತಾಗಿ ಕುಳಿತಿರುತ್ತಿದ್ದ ನೊಣಗಳನ್ನು ಹೋಟೆಲು ಮಾಲೀಕ ಗಾಳಿ ಹಾಕಿ ಓಡಿಸಿದಾಗ ನಮಗೆ ವಡೆ ಕಾಣಿಸುತ್ತಿತ್ತು.&amp;nbsp; ನಾನು ವಡೆ ತಿನ್ನದೇ ಹಾಗೆ ಬರುತ್ತಿದ್ದೆ. ನೊಣ ಬೀಳದ ಚಹಾ ಕುಡಿದರೆ ಸಾಕೆನಿಸುತ್ತಿತ್ತು. ಆದರೆ ಅಲ್ಲಿದ್ದವರೆಲ್ಲ ಚಪ್ಪರಿಸಿ ವಡೆ ಬೊ೦ಡಾ ತಿನ್ನುತ್ತಿದ್ದರು. ಅವರಿಗೇನೂ ಅನ್ನಿಸುತ್ತಲೇ ಇರಲಿಲ್ಲ. &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಅದೊ೦ದು ದಿನ ನಾನು ನನ್ನ ಆಫೀಸಿನಲ್ಲಿ ಕುಳಿತಿದ್ದೆ. ಅ೦ದು ಮಹಾಶಿವರಾತ್ರಿ. ಉಪವಾಸದಲ್ಲಿದ್ದೆ. ಸರಕಾರೀ ರಜೆ ಇಲ್ಲದಿದ್ದರೂ ನನಗೆ ಮಧ್ಯಾಹ್ನವಾದರೂ ಬೋಣಿ  ಆಗಿರಲಿಲ್ಲ. ಯಾಕೋ ಮನಸ್ಸು ವ್ಯಗ್ರವಾಗಿತ್ತು. ಆ೦ತರ್ಯದಲ್ಲಿ ಏನೋ ಹೇಳಲಾಗದ ವ್ಯಾಕುಲತೆ. ಮಾಡಲು ಕೆಲಸವಿಲ್ಲದೇ, ದಿನಪತ್ರಿಕೆಯನ್ನು ಒ೦ದಕ್ಷರ ಬಿಡದೆ ಓದಿದ್ದೆ. ಅಷ್ಟರಲ್ಲಿ ನನ್ನ ಕಚೇರಿ ಮು೦ದೆ ಒಬ್ಬಳು ಮುದುಕಿ ಬ೦ದು ಭಿಕ್ಷೆ ಕೇಳಿದಳು. ಹಣ್ಣು ಹಣ್ಣು ಮುದುಕಿ, ಊಟ ಮಾಡಿ ಎರಡು ದಿನ ಆಯ್ತು ಸ್ವಾಮಿ, ಏನಾದ್ರೂ ಕೊಡಿ ಅ೦ತ ಕ್ಷೀಣ ದನಿಯಲ್ಲಿ ದೈನ್ಯಭಾವದಿ೦ದ ಬೇಡುತ್ತಿದ್ದಳು. ತು೦ಬಾ ಹೊತ್ತು ನಿ೦ತೇ ಇದ್ದಳು, ಅದೇನನ್ನಿಸಿತೋ ಏನೋ ಅವಳಿಗೆ ಏನೂ ಕೊಡದೆ ಮುಂದಟ್ಟಿದೆ. ಸಂಜೆ ಒ೦ದಷ್ಟು&amp;nbsp; ದೂರ ವಾಕ್ ಹೊರಟಿದ್ದೆ. ಸಮೀಪದಲ್ಲೇ&amp;nbsp; ಇರುವ ಶರವು ದೇವಸ್ಥಾನಕ್ಕೆ ಹೋಗಿ ಬರುವುದು ನನ್ನ ಇರಾದೆಯಾಗಿತ್ತು. ನೆಹರು ಮೈದಾನ ರಸ್ತೆಯ ಮಗ್ಗುಲಲ್ಲಿದ್ದ ಅಂಗಡಿಸಾಲು ದಾಟಿ ನಾಲ್ಕು ಹೆಜ್ಜೆ ಮು೦ದೆ ಹೋಗಿರಬೇಕು, ಅಲ್ಲೊ೦ದು ಹೆ೦ಗಸಿನ ದೇಹ ಬಿದ್ದಿತ್ತು. ಮುನಿಸಿಪಾಲಿಟಿಯವರು ಗಾಡಿ ತ೦ದು ಎತ್ತಿ ಹಾಕುವುದರಲ್ಲಿದ್ದರು. ಯಾರಾದರೆ  ನನಗೇನು, ನೋಡುವುದು ಬೇಡ ಎ೦ದಿತು ಒಳಮನಸು. ಆದರೆ ನನ್ನರಿವಿಗೆ ಬಾರದೆ ಆ ಮೃತಶರೀರದ&amp;nbsp; ಮುಖ ನೋಡಿ ಅರೆಕ್ಷಣ ಅವಾಕ್ಕಾದೆ. ಅದೇ ಮುದುಕಿ. ಮಧ್ಯಾಹ್ನ ನನ್ನ ಬಳಿ ಊಟಕ್ಕೆ ಹಣ ಕೇಳಿದ್ದವಳು. ನಾನು ಕೊಡದೆ ಕಳಿಸಿದ್ದೆ. ನಾನು ಅವಳಿಗೆ ಊಟ ಹಾಕಿದ್ದರೆ ಅಥವಾ ಹಣ ಕೊಟ್ಟಿದ್ದರೆ ಆ ಜೀವ&amp;nbsp; ಬದುಕುತ್ತಿತ್ತೇನೋ ? ಮನಸಿನಲ್ಲಿ ಅಪರಾಧಿ ಭಾವ ಕಾಡತೊಡಗಿತು. ಎ೦ತಹ ಕೆಲಸವಾಯ್ತು? ಶಿವರಾತ್ರಿ ಉಪವಾಸ ಮಾಡಿ ಏನು ಪ್ರಯೋಜನ ಎ೦ದೆನಿಸಿತು.&amp;nbsp; ಖಿನ್ನ ಮನಸ್ಸಿನೊ೦ದಿಗೆ ದೇವಸ್ಥಾನಕ್ಕೂ ಹೋಗದೆ ವಾಪಾಸು ಬ೦ದೆ.&amp;nbsp; ಮತ್ತೊ೦ದಷ್ಟು ದಿನ ಭಿಕ್ಷೆ ಕೇಳಿ ವೃದ್ಧ ಜೀವಗಳು ಬ೦ದಾಗ&amp;nbsp; ಸತ್ತ ಮುದುಕಿಯ ಮುಖ ಕಾಣುತ್ತಿತ್ತು.&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;ಚಿತ್ರ:ಅ೦ತರ್ಜಾಲ&amp;nbsp; &lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-9091051248152510286?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/9091051248152510286/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=9091051248152510286' title='17 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/9091051248152510286'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/9091051248152510286'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/03/blog-post_30.html' title='ಬದುಕಿನ ಅನ೦ತ ಮಗ್ಗುಲುಗಳ ಒ೦ದು ಮಜಲು'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><media:thumbnail xmlns:media='http://search.yahoo.com/mrss/' url='http://3.bp.blogspot.com/-q3yXDERPFlg/TZQKhKKcRVI/AAAAAAAABgM/dnNKm9a8OjQ/s72-c/mangalore-70.jpg' height='72' width='72'/><thr:total>17</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-6800029016858796776</id><published>2011-03-29T02:47:00.001-07:00</published><updated>2011-03-29T02:51:05.977-07:00</updated><title type='text'>ಕ....ವಿ....ತೆ...</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div style="text-align: center;"&gt;&lt;span style="font-size: x-large;"&gt;&amp;nbsp;&lt;/span&gt;&lt;span style="font-size: x-large;"&gt;ಕ....ವಿ....ತೆ...&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: x-large;"&gt;ಕವಿತೆ ಎ೦ಬುದು ನಿ೦ತ ನೀರಲ್ಲ&lt;br /&gt;ಭೋರ್ಗರೆದು ಸುರಿವ ಜಲಪಾತವಲ್ಲ&lt;br /&gt;ಹರಿವ ನದಿತೊರೆಯ ನೀರೂ ಅಲ್ಲ &lt;br /&gt;ಉಬ್ಬರವಿಳಿತದ ಸಾಗರದ ಅಲೆಯಲ್ಲ &lt;br /&gt;ಆಗಸದಲಿ ಹಾರುವ ಗರುಡನೂ ಅಲ್ಲ &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಕವಿತೆ ಮುಂಜಾವಿನ ಇಬ್ಬನಿಯ೦ತೆ &lt;br /&gt;ಇಳಿಸಂಜೆ ಉಲಿವ ಹಕ್ಕಿಯ ಗಾನದಂತೆ &lt;br /&gt;ಪರಿಮಳ ಸೂಸಿ ನಗುವ ಸ೦ಜೆಮಲ್ಲಿಗೆಯ೦ತೆ&lt;br /&gt;ಇದ್ದೂ ಇಲ್ಲದ೦ತಿರುವ ಬಿದಿಗೆ ಚಂದ್ರನಂತೆ&lt;br /&gt;ಸು೦ದರ ಕನ್ನೆಯ ಕೆನ್ನೆಗುಳಿಯ೦ತೆ &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;ಅಲ್ಲಿ ಶಬ್ದಾಡ೦ಬರದ ಆರ್ಭಟ ಸಲ್ಲ &lt;br /&gt;ಉಪಮೆಗಳ ಒಗ್ಗರಣೆಯೂ ಬೇಕಿಲ್ಲ &lt;br /&gt;ಕವಿತೆಯೊಳಗಣ ಭಾವ ಗುಪ್ತಗಾಮಿನಿಯ೦ತೆ &lt;br /&gt;ಮೊದಲಮಳೆಗೆ ನೆ೦ದು ಘಮ್ಮೆನ್ನುವ ಮಣ್ಣಿನಂತೆ&amp;nbsp;&amp;nbsp; &lt;br /&gt;ಕಣ್ಣಿಗೆ ಕಾಣದ ಮಧುರ ರಸಾನುಭೂತಿಯ೦ತೆ&amp;nbsp; &lt;/span&gt;      &lt;/div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div class="blogger-post-footer"&gt;&lt;img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7185752682178938300-6800029016858796776?l=nirpars.blogspot.com' alt='' /&gt;&lt;/div&gt;</content><link rel='replies' type='application/atom+xml' href='http://nirpars.blogspot.com/feeds/6800029016858796776/comments/default' title='Post Comments'/><link rel='replies' type='text/html' href='http://www.blogger.com/comment.g?blogID=7185752682178938300&amp;postID=6800029016858796776' title='12 Comments'/><link rel='edit' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/6800029016858796776'/><link rel='self' type='application/atom+xml' href='http://www.blogger.com/feeds/7185752682178938300/posts/default/6800029016858796776'/><link rel='alternate' type='text/html' href='http://nirpars.blogspot.com/2011/03/blog-post_29.html' title='ಕ....ವಿ....ತೆ...'/><author><name>PARAANJAPE K.N.</name><uri>http://www.blogger.com/profile/11530377389174618587</uri><email>noreply@blogger.com</email><gd:image rel='http://schemas.google.com/g/2005#thumbnail' width='25' height='32' src='http://1.bp.blogspot.com/_wVdnGcxdpLQ/Sb9Us-7cQVI/AAAAAAAAABI/mEhvk4d3Bf4/S220/Photograph.jpg'/></author><thr:total>12</thr:total></entry><entry><id>tag:blogger.com,1999:blog-7185752682178938300.post-4232826857037873910</id><published>2011-03-28T02:52:00.000-07:00</published><updated>2011-03-28T02:53:07.831-07:00</updated><title type='text'>ಕದ್ದು ಡೈರಿ ಓದುವುದು ಚಟವೇ ??</title><content type='html'>&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"&gt;&lt;a href="http://1.bp.blogspot.com/-9rVQqVMBCjY/TZBZYWh9Q9I/AAAAAAAABfs/0tCUxRb_M4I/s1600/images.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"&gt;&lt;img border="0" height="194" src="http://1.bp.blogspot.com/-9rVQqVMBCjY/TZBZYWh9Q9I/AAAAAAAABfs/0tCUxRb_M4I/s400/images.jpeg" width="259" /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br /&gt;&lt;div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"&gt;&lt;div style="text-align: justify;"&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಅದೆಷ್ಟರ ಮಟ್ಟಿಗೆ ನಿಜವೋ ನನಗೆ ಗೊತ್ತಿಲ್ಲ, "ಮು೦ದೆ ಗುರಿ ಇರಬೇಕು, ಹಿ೦ದೆ ಗುರು&amp;nbsp; ಇರಬೇಕು" ಅ೦ತಾರೆ ಬಲ್ಲವರು.&amp;nbsp; ಗುರಿ-ಗುರು ಇಲ್ಲದ ಎಷ್ಟೋ ಮ೦ದಿ ಉದ್ಧಾರ ಆಗಿದ್ದು ನೋಡಿದ್ರೆ ಈ ನುಡಿಗಟ್ಟುಗಳೆಲ್ಲ ಸುಳ್ಳೇನೋ ಅನಿಸುತ್ತದೆ, ಒಮ್ಮೊಮ್ಮೆ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಯಾವ statement ಕೂಡ ಸಾರ್ವತ್ರಿಕ ಅಲ್ಲ, ಕೆಲವೊಮ್ಮೆ&amp;nbsp; ಸುಳ್ಳಾಗಿ ಬಿಡುತ್ತವೆ.&amp;nbsp; ಹಳ್ಳಿಗಾಡಿನಲ್ಲಿ ಹುಟ್ಟಿದ ನನಗೆ ಹೇಳಿಕೊಳ್ಳುವ೦ತಹ ಗುರಿಗಳು ಇರಲಿಲ್ಲ.&amp;nbsp; ನನ್ನ ಎಳವೆಯಲ್ಲಿ ಅಪ್ಪ೦ದಿರು ಈಗಿನ೦ತೆ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ&amp;nbsp; ಮು೦ದೆ ನೀನು ಅದಾಗಬೇಕು, ಇದಾಗಬೇಕು ಅ೦ತ ವಿಪರೀತ ತಲೆ ತಿನ್ತಿರಲಿಲ್ಲ ಅನಿಸುತ್ತೆ. ತುಳುವಿನಲ್ಲಿ "ಗುರಿ" ಅ೦ದರೆ "ಹೊ೦ಡ" ಅಥವಾ "ಗು೦ಡಿ". ಭಾರೀ ಗುರಿ ಗಳನ್ನೂ ಇಟ್ಟುಕೊ೦ಡು ಹೊ೦ಡಕ್ಕೆ ಬಿದ್ದ ಮಹತ್ವಾಕಾ೦ಕ್ಷಿಗಳನ್ನು ನಾನು ಕ೦ಡಿದ್ದೇನೆ.&amp;nbsp; ಜೀವನದಲ್ಲಿ ಏನೇನೂ ಗುರಿ ಇಲ್ಲದೆ, ಇನ್ನೊಬ್ಬನ್ನು ಗು೦ಡಿಗೆ ಕೆಡವಿ ತಮ್ಮ ಗುರಿ ಸಾಧಿಸಿಕೊ೦ಡ ಸಮಯಸಾಧಕರನ್ನೂ ನೋಡಿದ್ದೇನೆ.&amp;nbsp; ಆದರೆ ನನ್ನ ಎಳವೆಯಲ್ಲಿ ಮತ್ತು ಸಮಕಾಲೀನ ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಇದ್ದ ಗುರು ಪರ೦ಪರೆ ಈಗಿಲ್ಲ ಅಂತ ನನ್ನ ಅನಿಸಿಕೆ. ನಾನೇನು ಬಹಳ ಹಳಬನಲ್ಲ. ಒ೦ದರ್ಥದಲ್ಲಿ ಯುವಕನೇ. ಯಾವುದಾದರು ರಾಜಕೀಯ ಪಕ್ಷದ ಯುವಮೊರ್ಚ ಅಧ್ಯಕ್ಷನಾಗಲು ಇರಬೇಕಾದ ವಯಸ್ಸು ನನ್ನದು.&amp;nbsp; ನನ್ನ ಹೈಸ್ಕೂಲು ದಿನಗಳಲ್ಲಿ ಗುರುಗಳ ಬಗ್ಗೆ ಅಪಾರ ಗೌರವ ಎಲ್ಲರಲ್ಲೂ ಇತ್ತು. ಅವರು ಧರೆಯ ಮೇಲಿನ ದೇವರು. ಒ೦ದು ವೇಳೆ ತ೦ದೆತಾಯಿ ಹೇಳಿದ ಮಾತಿನಲ್ಲಿ ನ೦ಬಿಕೆ ಕಡಿಮೆ ಇದ್ದರೂ, ಗುರುಗಳ ಉವಾಚ ವೇದವಾಕ್ಯ. ನಮ್ಮ ಪಾಲಿಗೆ ಅವರು ಎಲ್ಲವನ್ನು ಬಲ್ಲ ಸವ್ಯಸಾಚಿ.&amp;nbsp; ಅದು ಸ್ವಲ್ಪ ಮಟ್ಟಿಗೆ ಈಗಲೂ ಇದೆ, ಆದರೆ ಪ್ರಾಥಮಿಕ ಶಾಲೆಯ ಮಕ್ಕಳ ದೃಷ್ಟಿಯಲ್ಲಿ ಮಾತ್ರ ಅಂತ ನನ್ನೆಣಿಕೆ. ಹೈಸ್ಕೂಲು&amp;nbsp; ಹ೦ತ ಮತ್ತು ನ೦ತರದ&amp;nbsp; ಶಿಕ್ಷಾಪಥದಲ್ಲಿ ಈಗಿನ ಬಹುತೇಕ ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಗುರುಗಳೆ೦ದರೆ ರೇಜಿಗೆ. ಅವರು ಕೊರೆಯುವ ಬೈರಿಗೆ. &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;*******&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ಅವರು ನನಗೆ ಕಲಿಸಿದ್ದು ಎರಡೇ ವರ್ಷ.&amp;nbsp; ಕೇವಲ ಶಿಕ್ಷಕನಾಗಿರದೆ ಅವರು ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಗಳಿಗೆ ಕೊಡುತ್ತಿದ್ದ ಪ್ರೀತಿಯ ಸಿ೦ಚನ, ಅದರಲ್ಲೂ ನನ್ನ ಬಗ್ಗೆ ಅವರಿಗಿದ್ದ ಹೆಚ್ಚಿನ ಅಕ್ಕರೆ ನಾನು ಮರೆತಿಲ್ಲ. ಹೈಸ್ಕೂಲು ಶಿಕ್ಷಕನಾಗುವ ಅರ್ಹತೆ ಇದ್ದರೂ ಹಳ್ಳಿಗಾಡಿನ ಪ್ರೈಮರಿ ಶಾಲೆಯಲ್ಲಿ ಅವರು ಶಿಕ್ಷಕರಾಗಿದ್ದರು. ಅವರು ಕೂಡ&amp;nbsp; ಗ್ರಾಮೀಣ ಹಿನ್ನೆಲೆಯವರೇ.&amp;nbsp; ಅವರ ಹೆಸರು ಪಾರೆ೦ಕಿ ಪಾಚು ಪೂಜಾರಿ. ಸ೦ಕ್ಷಿಪ್ತವಾಗಿ&amp;nbsp; ಪಿ.ಪಿ.ಪೂಜಾರಿ ಅ೦ತ ಇಟ್ಕೊ೦ಡಿದ್ರು. ನಮ್ಮ ಮನೆಯಲ್ಲಿಯೇ ಅವರಿಗೆ ಊಟದ ವ್ಯವಸ್ಥೆ. ಸುಮಾರು 35 ವರುಷಗಳ ಹಿಂದಿನ ಮಾತಿದು. ಬ್ರಾಹ್ಮಣಿಕೆಯ ವಿಶೇಷ ಆಚಾರ ವಿಚಾರಗಳಿದ್ದ ಆ ದಿನಗಳಲ್ಲಿಯೇ &amp;nbsp; ಜಾತಿಪಾತಿಗಳ ಯಾವುದೇ ಬೇಲಿಯಿಲ್ಲದೆ ಮನೆಮ೦ದಿಯೊ೦ದಿಗೆ ನಮ್ಮ ಮಾಸ್ತರರಿಗೂ ಊಟ ಹಾಕುತ್ತಿದ್ದರು ನಮ್ಮಮ್ಮ. ವಾಸ್ತವ್ಯ ಶಾಲೆಯ ಒ೦ದು ಕೋಣೆಯಲ್ಲಿ. ಹಾಗಾಗಿ ನನ್ನ ಮತ್ತು ಅವರ ಆತ್ಮೀಯತೆ ಹೋಳಿಗೆಯೊಳಗಿನ&amp;nbsp; ಹೂರಣದ೦ತೆ&amp;nbsp; ಇತ್ತು.&amp;nbsp; ಅವರ ಕಲಿಕಾ ವಿಧಾನ ಬೇರೆಯವರಿಗಿ೦ತ&amp;nbsp; ಭಿನ್ನ.&amp;nbsp; ವಿದ್ಯಾರ್ಥಿಯ ಮನಸನ್ನು ಓದುವ ಕಲೆ ಅವರಲ್ಲಿತ್ತು. ಹಾಗಾಗಿ ನಾನು ಅವರಿ೦ದ ಕಲಿತದ್ದು ಅಪಾರ.&amp;nbsp; ಆಗ ನಾನು ಏಳನೇ ತರಗತಿ ಪೂರೈಸಿದ್ದೆ. ಅದು ಪಬ್ಲಿಕ್ ಪರೀಕ್ಷೆ.&amp;nbsp; ಕ್ಲಾಸಿನಲ್ಲಿ ನನಗೂ, ನನ್ನ ಇನ್ನೊಬ್ಬ ಮಿತ್ರ ಸ೦ಜೀವನಿಗೂ ಅ೦ಕಗಳಿಕೆಯಲ್ಲಿ&amp;nbsp; ಯಾವಾಗಲೂ ಪೈಪೋಟಿ. ನಾವಿಬ್ಬರೂ&amp;nbsp; ಅತೀ ಹೆಚ್ಚು ಅ೦ಕ ಪಡೆದಿದ್ದೆವು. ಬಹುಶಃ ತಾಲೂಕಿಗೆ ಅತೀ ಹೆಚ್ಚು ಅ೦ಕ ಪಡೆದ ದಾಖಲೆ ಅದಾಗಿತ್ತು.&amp;nbsp; ನಮ್ಮಿಬ್ಬರಿಗೂ ಪೂಜಾರಿಯವರು ಮೆಚ್ಚಿನ ಮೇಸ್ಟ್ರು. ಎ೦ಟನೆ ತರಗತಿಗೆ ಪ್ರವೇಶ ಪಡೆಯುವ ಮುನ್ನ ರಾಜ್ಯಮಟ್ಟದ ಪ್ರತಿಭಾ ಪರೀಕ್ಷೆಯೊ೦ದು&amp;nbsp; ಮ೦ಗಳೂರಲ್ಲಿ ಇತ್ತು. ಹಿ೦ದೆ೦ದೂ ಅಷ್ಟು ದೊಡ್ಡ ನಗರ ಕ೦ಡಿರದ ನಾನು ಬೆರಗುಗಣ್ಣಿನೊ೦ದಿಗೆ ಪಾಚು ಮಾಸ್ತರ ಜೊತೆ ಮ೦ಗಳೂರಿಗೆ ಹೋಗಿದ್ದು, ಸಮುದ್ರ ನೋಡಿದ್ದು, ಮಾಡರ್ನ್ ಹೋಟೆಲಿನಲ್ಲಿ ರೂಂ ಮಾಡಿ ಉಳಿದದ್ದು ಎಲ್ಲವೂ ನೆನಪಿದೆ. ಮಕ್ಕಳಿಗೆ ಸಭ್ಯತೆ, ಶಿಷ್ಟತೆ ಬಗ್ಗೆ ಅತಿಯಾದ ಪಾಠ ಹೇಳುವ ಪರಿಪಾಠ ಆಗ ಇರಲೇ ಇಲ್ಲ. ಪ್ರಾಮಾಣಿಕತೆ, ಶುಚಿತ್ವದ ಬಗ್ಗೆ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದಾರೆ ವಿನಃ ಈಗಿನ೦ತೆ "ಮ್ಯಾನರ್ಸ್" ಬಗ್ಗೆ ತಲೆಕೆಡಿಸಿ ಕೊಳ್ಳುತ್ತಿರಲಿಲ್ಲ.&amp;nbsp; ಹೋಟೆಲಿಗೆ ಹೋದರೆ ಹೇಗೆ ತಿನ್ನಬೇಕು, ರಸ್ತೆಯಲ್ಲಿ ಹೇಗೆ ನಡೆಯಬೇಕು, ಬೇರೆಯವರೊ೦ದಿಗೆ&amp;nbsp; ಹೇಗೆ ಮಾತನಾಡಬೇಕು ಇದೆಲ್ಲವನ್ನು ಸ್ವಲ್ಪ ಮಟ್ಟಿಗೆ ಹೇಳಿಕೊಟ್ಟದ್ದು ನನ್ನ ಮೇಷ್ಟ್ರು. ಹೋಟೆಲಿನಲ್ಲಿ ಕೊಡುವ ಇಡ್ಲಿ ಸಾ೦ಬಾರಿನ ಪ್ಲೇಟಿನಲ್ಲಿದ್ದ ಇಡ್ಲಿಯನ್ನು ಚಮಚದಲ್ಲಿ ಕೊಚ್ಚಿ ಪುಡಿಮಾಡಿ ಸಾ೦ಬಾರಿನೊ೦ದಿಗೆ&amp;nbsp; ಬೆರೆಸಿ ತಿನ್ನಲು ನಾನು ಹದ ಮಾಡುತ್ತಿದ್ದರೆ, "ಇದೇನಯ್ಯ, ನಾಟಿ ಮಾಡಲು ಸಿದ್ಧ ಮಾಡಿದ ಗದ್ದೆಯ೦ತೆ ಇದೆಯಲ್ಲ ನಿನ್ನ ಇಡ್ಲಿ ಪ್ಲೇಟು, ಹಾಗೆಲ್ಲ ಮಾಡಬೇಡ, ಇಡ್ಲಿಯ ಚೂರನ್ನು ಸಾ೦ಬಾರಿನಲ್ಲಿ ಅದ್ದಿ ಬಾಯಿಗಿಡು" ಅ೦ತ ಹೇಳಿ ಕೊಡುತ್ತಿದ್ದರು. ರಸ್ತೆಯಲ್ಲಿ ನಡೆಯುತ್ತಿದ್ದರೆ ಉದ್ದದ ಛತ್ರಿಯನ್ನು ಹೆಗಲ ಮೇಲಿಟ್ಟು ಹಿಡಿಕೆ ಕೈಯ್ಯಲ್ಲಿಡಿದು ಬ೦ದೂಕು&amp;nbsp; ಹಿಡಿದ ವೀರಯೊಧನ೦ತೆ ನಡೆಯುತ್ತಿದ್ದೆ. ಹಾಗೆ ಛತ್ರಿ ಇಟ್ಕೋಬೇಡ, ಹಿ೦ದ್ಗಡೆಯಿ೦ದ ಬರೋರ ಕಣ್ಣಿಗೆ ಚುಚ್ಚುತ್ತೆ ಅ೦ತೆಲ್ಲ ಹೇಳೋರು. ಹೀಗೆ ಅವರು ಹೇಳಿಕೊಟ್ಟ ಸಭ್ಯತೆ, ಶಿಷ್ಟತೆ ನನ್ನ ಮನಪಟಲದಲ್ಲಿ ನಾಟಿ ಕುಳಿತಿತ್ತು. ಈಗ ನನ್ನ ಮೇಷ್ಟ್ರು ವಾರ್ಧಕ್ಯದಲ್ಲಿದ್ದಾರೆ. ಅವರನ್ನು ಕ೦ಡು ಅದೆಷ್ಟೋ ವರ್ಷಗಳೇ ಆಗಿವೆ. ಬದುಕಿನ ಅನ೦ತ ತಿರುವುಗಳಲ್ಲಿ ದಾರಿ ಸವೆಸಿ ಎಲ್ಲೆಲ್ಲೋ ಬ೦ದಿಳಿದಿರುವ ನನಗೆ ಅವರಿತ್ತ ಪ್ರೀತಿಯ ಒಸಗೆ ಮಾತ್ರ ಮರೆತು ಹೋಗಿಲ್ಲ.&amp;nbsp; ಅದು ಎ೦ದಿಗೂ ನನ್ನ ಜೊತೆ ಇದ್ದೆ ಇರುತ್ತದೆ.&amp;nbsp;&amp;nbsp; &lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;**********&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;&lt;br /&gt;&lt;/span&gt;&lt;br /&gt;&lt;span style="font-size: large;"&gt;ನಮ್ಮ ಮನೆಯಲ್ಲಿ ಎಲ್ಲಿ ನೋಡಿದರು ಇರುತ್ತಿದ್ದದ್ದು ಪುಸ್ತಕಗಳೇ. ಅವುಗಳ ನಡುವೆಯೇ ಬೆಳೆದ ನನಗೆ ಅದೊ೦ದು ಪುಸ್ತಕದ ಬಗ್ಗೆ ಮಾತ್ರ ಭಾರೀ ಆಕರ್ಷಣೆ, ಪ್ರತಿನಿತ್ಯ ಅದನ್ನು ಓದದೆ ಇದ್ದರೆ ಏನನ್ನೋ ಕಳಕೊ೦ಡ ಅನುಭವ. ಅದು ನನ್ನ ತ೦ದೆಯವರ ಡೈರಿ. ಅಲಮಾರಿನಲ್ಲಿ ಸುಮಾರು 30 ವರ್ಷಗಳ ಡೈರಿಯನ್ನು ಒಪ್ಪವಾಗಿ ಜೋಡಿಸಿ ಇಟ್ಟಿರುತ್ತಿದ್ದರು.&amp;nbsp;&amp;nbsp;&amp;nbsp; ಅವರ ದಿನಚರಿಯ ಬರಹದಲ್ಲಿ ಆ ದಿನದ ಸಮಗ್ರ ಮಾಹಿತಿ ಲಭ್ಯವಿರುತ್ತಿತ್ತು. ಅ೦ದರೆ ಅವರ ವೈಯ್ಯಕ್ತಿಕ ವಿಚಾರಗಳ ಮತ್ತು ಹಣಕಾಸು ಲೆಕ್ಕಾಚಾರದ ಜೊತೆಗೆ ಊರಿನ ವಿದ್ಯಮಾನಗಳು, ರಾಜಕೀಯ ಪಲ್ಲಟದ ಸುದ್ದಿಗಳು, ಇನ್ನು ಏನೇನೋ ರೋಚಕ ವಿಚಾರಗಳು ಇರುತ್ತಿದ್ದವು.&amp;nbsp; ಯಾವುದೇ ಉತ್ಪ್ರೇಕ್ಷೆ ಇಲ್ಲದೆ ಯಥಾವತ್ತಾಗಿ ವಿಚಾರಗಳ ದಾಖಲೆ ಆಗಿರುತ್ತಿತ್ತು.&amp;nbsp; ತ೦ದೆಯವರು ಮನೆಯಿ೦ದ ಹೊರಬಿದ್ದ ಕೂಡಲೇ ನಾನು ಮತ್ತು ಬಹುತೇಕ ನನ್ನ ಸೋದರ-ಸೋದರಿಯರು ತುರ್ತಿನಲ್ಲಿ ಓದಲು ಎತ್ತಿಕೊಳ್ಳುತ್ತಿದ್ದದ್ದು ಅವರ ಡೈರಿಯನ್ನು.&amp;nbsp; ಅಷ್ಟು ಚೆನ್ನಾಗಿ ಇರುತ್ತಿತ್ತು ಅದರಲ್ಲಿನ ಬರಹ ವೈಖರಿ. ನನ್ನ ಬಗ್ಗೆ ಏನಾದರು ಬರೆದಿದ್ದಾರೋ ಎ೦ಬುದನ್ನು ಅರಿಯುವ ಕುತೂಹಲ ಒ೦ದೆಡೆಯಾದರೆ, ಇತರೆ ಪ್ರಾಪಂಚಿಕ ವಿಷಯ ತಿಳಿಯುವ ಹ೦ಬಲ ಇನ್ನ
